értékelés
gyermekkönyv
mesevilág
mosténolvasok
pagony
recenzió
szabóborbála
Szabó Borbála: Lenke Babó, Lenke Mamó - Értékelés
Szabó Borbála sorozata is új kötettel bővült év végén. A Lenke Babó, Lenke Mamó néhány nappal ezelőtt látott napvilágot, s a Most én olvasok! kiadói sorozat 4. szintjébe tartozik.
Ezzel a kötettel teljes az első Most én olvasok!-sorozat, s ezzel a történettel az apró olvasók már egy igazán összetett, szerteágazó, több helyszínen és idősíkon játszódó történetet kapnak.
Szabó Borbála egy gyönyörű mesét írt a számunkra, ami az én szívem teljesen megmelengette. ❤ Múlt és jelen kapcsolódik össze a lapokon, melyet a születés csodája és a család összetartó ereje, a szeretet köt össze, s ember legyen a talpán, akit nem hatnak meg olvasás közben az írónő szavai...
Kukkantsunk is be újra eme nagy család otthonába, ahol egy életre szóló, izgalmakkal és felfedezésekkel teli kalandnak lehetünk a részesei, melyben főhőseink mind egy szálig jócskán kiveszik a részüket...
"Mosolyogva simogatta a hasát, amit dinnyeként
gömbölyödött fehér ruhája alatt."
Mama nagyon furcsán viselkedik mostanában... Sokszor sír és nevet, ám nem lehet tudni, mikor melyik érzelem tör utat magának, ahogy azt sem, miért is váltakoznak ezek az érzelmek olyan gyorsan...
Miközben a gyerekek, Miklós, Kamilla és Tomsi ezen a különös kérdésen törik a fejüket, addig a Bentlakó nagyon jól érzi magát egy védett helyen... De ki ő és miért ilyen furcsa a Mama állandóan?
Mikor Mama és Papa felfedik a gyerekek előtt a nagy titkot, mindenki kitörő lelkesedéssel fogadja a hírt - Mama babát vár!
Mindhárom gyerek máshogy fogadja a hírt. Kamilla természetesen kislányt szeretne, Tomsi kisöcsit, míg Miklósnak teljesen mindegy a baba neme, csak okos legyen, mint ő...
Természetesen Mamó is rendkívül boldog az újabb unoka születésének hírétől, s egy gyönyörű képet mutat unokáinak, melyen az ő édesanyja látható kismamaként.
Ahogy telik-múlik az idő, úgy gömbölyödik Mama pocakja egyre jobban és jobban. Míg a Bentlakó szereti hallgatni a kinti hangokat, s már minden hangot meg tud különböztetni egymástól, addig Mama már nagyon nehezen jár a nagy hasával. Aztán egyszer csak megindul a szülés, a gyerkőcök pedig Mamóval maradnak, aki mesél unokáinak a régi időkről, a szülés és a gyermekvárás körüli furcsa jóslatokról és babonákról, valamint arról, hogy az apukája nem ért oda időben a kórházba...
A gyerekek sok tűrhetetlen információt és hírt hallanak, de vajon mit tesznek ezek hallatán? S végül Mama kislányt vagy kisfiút szül???
Olvasd el Mikós, Kamilla és Tomsi legújabb, eddigi legnagyobb kalandját, s megtudod! ;)
"- Hát bizony az apukáknak nem volt helyük
a szülőszobában. Ki voltak tiltva.
- Tessék?! - háborgott Kamilla. - De hát ez meg hogy
lehet? És akkor szegény nők pár nélkül szültek, magányosan?
- Az egy ilyen korszak volt - felelte a Mamó. - Úgy gondolták
az emberek, hogy a szülés a nők dolga.
- Mélyen egyetértek ezzel a vélekedéssel - bólogatott
Miklós. - Az igazi férfi nem ilyenekkel foglalkozik."
A Lenke Babó, Lenke Mamó egy végtelenül kedves és ezernyi érzelemmel átitatott történet, ami átmelengeti az ember szívét. Egy gyönyörű híd a jelen és a múlt között, melyben megelevenednek a régmúlt hagyományai a mai vívmányokkal.
Ebben a mesében minden szerethető volt, még Miklós kissé fellengzős megjegyzései is, amik mosolyt csaltak az arcomra. A gyerekek hozták a tőlük megszokott viselkedésformákat, ahogy Mamó is éppolyan aranyos volt, mint az eddigi kötetek során. Itt a gyerkőcök sora azonban kiegészült a Bentlakóval, aki új nézőpontot kapott, s akinek gondolatai és érzésvilága mélyen megindító és bájos volt.
Személyes kedvencem a Bentlakó jelenetein kívül természetesen Mamó múltfelidézése, valamint a múltban tett látogatás volt, mely kor lényegesebb közelebb áll hozzám, mint a jelen.
Nem tudok és nem is nagyon szeretnék mást mondani erről a kötetről. Ezernyi érzelem kavarog bennem, a történet mélyen megpendített bennem valamit... Ezt a történetet mindenkinek olvasnia kellene, s talán a felnőttek számára többet is adhat mint a célközönségnek, akik egyébiránt remekül megtanulhatnak belőle jó pár dolgot a születéssel és terhességgel kapcsolatban, ami korántsem szájbarágósan és hülye példákkal felsorakoztatva mutatja be az élet csodáját, hanem ahhoz méltó módon ünnepli az anyukákat, a születendő gyermeket és az apukákat is. Meg úgy az egész családot együttvéve...
Olvassátok Szabó Borbála meséjét, higgyétek el, megéri!
A történetet Baranyai (b) András illusztrációi díszítik, aki szintén nem okoz csalódást a jól megszokott, egyedi látványvilágával, amibe újra és újra bele lehet szeretni.
"Ebben a pillanatban megállt a jármű. A kocsiban
nagy mozgolódás, csetepaté támadt, majd a villamos
az aszfaltra köpött néhány embert."
Most én olvasok! 4. szint
- A 4. szint már egy komoly, összetett, bonyodalmakkal teli, "nehezebben követhető" történetet rejt magában.
- Oldalanként 15-20 mondatból áll.
- A szavak továbbra is könnyen olvashatóak, egyszerűbb a szókincs, a történet nagyobb betűmérettel íródott.
- Tartalmazhat többszörösen összetett mondatot és idegen szavakat is.
- Az illusztrációk lényegesen kevesebbek, mint az előző szinteknél, ám még így is jelentős mennyiség található a lapokon, hisz a cél az érdeklődés fenntartása és nem az olvasástól való elrettentés.
A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!
Értékelés: 5/5 babó
Idézetek
"A Bentlakó csak akkora volt, mint egy mákszem. Békésen éldegélt, létezgetett egy kényelmes kis burokban."
"...a Mama furcsa mostanában. Sokkal gyakrabban sírt és nevetett, mint régen, sőt, a kettőt ijesztő gyorsasággal váltogatta is."
"- Nekem példuál befalta két csokimikulásomat - busongott Tomsi.
- Nem példuál, hanem például..."
"Mosolyogva simogatta a hasát, amit dinnyeként gömbölyödött fehér ruhája alatt."
"- Annak idején - kezdett mesélni a Mamó - még nem volt ám ilyen fejlett a tudomány, mint manapság... Így volt ez a babavárással kapcsolatban is. Például azt gondolták, ha az anyuka pocakja csúcsos, akkor kisfiút vár, ha pedig széles, akkor kislányt. Abban is hittek, hogy a kismamának nem szabad semmin elcsodálkoznia, mert ha mégis megteszi, akkor a babájának csúnya folt lesz a bőrén."
"Kamilla szíve repesett az örömtől. Titkon azt remélte, hogy kishúga születik majd, aki pontosan olyan lesz, mint ő, akinek ő lesz a példaképe, és az első szó, amit kimond majd, az ő neve lesz. Vagy a szerelem.
Tomsi egy vadonatúj vicces kisfiúra számított, akivel nagyokat lehet majd motorozni és sarazni, Miklós pedig abban bízott, hogy végre születik egy hozzá hasonlóan okos, tudományos személy a családba - hogy ne legyen ennyire egyedül az eszével."
"- Hát bizony az apukáknak nem volt helyük a szülőszobában. Ki voltak tiltva.
- Tessék?! - háborgott Kamilla. - De hát ez meg hogy lehet? És akkor szegény nők pár nélkül szültek, magányosan?
- Az egy ilyen korszak volt - felelte a Mamó. - Úgy gondolták az emberek, hogy a szülés a nők dolga.
- Mélyen egyetértek ezzel a vélekedéssel - bólogatott Miklós. - Az igazi férfi nem ilyenekkel foglalkozik."
"- Hát persze! A Harmadik Herceghalmi Tragédia! - lobogtatta az újságot. - ... "Alig néhány évvel a sok emberéletet követelő 1916-os és 1922-es herceghalmi katasztrófák után 1929. augusztus 9-én újabb vonatszerencsétlenség történt Herceghalomnál. Egy személyvonat a váltókezelő, Molnár Jenő figyelmetlensége miatt frontálisan ütközött a bécsi gyorssal, rengeteg volt a sebesült"..."
"Ebben a pillanatban megállt a jármű. A kocsiban nagy mozgolódás, csetepaté támadt, majd a villamos az aszfaltra köpött néhány embert."
"- Nahát, ezek a mai fiatalok! Hogy milyen pofátlanok! - rikácsolta Miklósnak, aki a lehető legudvariasabb módon kapaszkodott a hölgy bokájába.
- A jövőbeliek se lesznek jobbak - nyugtatta meg Miklós. - Korcsosulnak a nemzedékek."
0 comments