Hiltrud Baier Vombat ​a hóban /Karácsonyi mese 24 fejezetben/ c. meseregénye a Móra kiadó gondozásában látott napvilágot. Az idei karácsonyi kínálat egyik darabját tarthattam a kezemben olvasás közben, melyben egy vombat indul hatalmas kalandra, melynek végén hó, rénszarvasok és a Mikulás várja!

Főszereplőnk, Vombi, az apócska vombat Ausztráliában éli és tengeti mindennapjait, ám egy napon a hőség már szinte elviselhetetlenné válik. A kisvombatnak már az is megfordul a fejében, hogy ollóval vágja le a saját bundáját, ám szerencsére még időben észbe kap - hiszen hogyan is festene odakinn egy pucér vombat...? LOL

A nagymamától kapott könyvecske nézegetése közben Vombinak óriási ötlete támad! Úgy dönt, felkerekedik, s megnézi magának a havat és találkozik a Mikulással is!

Vombi gyors búcsúrajzot készít az éppen alvó anyukájának, hogy az felébredve és nem találván őt ne aggódjon, majd fogja a hátizsákját, a vizes palackját és útra kel...

Útja során kacsacsőrű emlőssel, őzikével, borzzal, seprűs nénivel, Szívemmel és még rengeteg mindenkivel hozza össze a sorsa, melyekből hatalmas kalandok kerekednek. 

Vombi, a célközönséghez hasonlóan még csupán gyermek, aki sokszor rosszul fejezi ki magát, hirtelen haragú és rossz döntéseket hoz, avagy épp nem helyesen cselekszik, ami miatt sajnos fél csillag levonást mindenképpen eszközölnöm kellett. Bár egyrészt a kötetben olvasható dolgok megerősíthetik a célközönséget abban, hogy más is hibázik, s mindenki a saját hibáiból tanul, a rengeteg veszekedés és elég csúnya szóváltások mégis levontak az ünnepi hangulat fényéből, hisz ne feledjük, karácsonyi meséről van szó.

Vombi mellett itt a Mikulás is esendő lélek, akinek szintén sara van a másik fél csillag levonásban, mert volt egy pont, mikor nagyon csúnyán viselkedett, s ez a kép viszont már hótziher, hogy nem illik egy karácsonyi történetbe, sem a Mikulás kultikus figurájához...

Maga az ötlet, s a megvalósítás azonban igencsak tetszetős. A humort megfelelő helyeken alkalmazó, országokon átívelő kaland, melyben egy apró vombat a főszereplő, aki minden erejével kitart és megvalósítja az álmát, remek üzenetet hordoz. Ne féljünk álmodni, s bármilyen nehéz út is áll előttünk, ha elég bátrak és kitartóak vagyunk, teljesülhet legdédelgetettebb álmunk is!

Ahogy azonban fentebb is említettem, a rengeteg pozitívum mellett sok nézeteltéréssel is találkozhatunk a történetben, melyek egyik leggyakoribb példája a két idegen állat szócsatája, akik egymás kinézetén acsarkodnak, s annak rendje és módja szerint meggondolatlan szavaikkal meg is sértik a másik fél érzéseit. Tulajdonképpen itt-ott egész lélekbe gázoló sértések is elhangoznak, amik természetesen mosollyal és barátsággal végződnek - gyermekmeséről révén szó. E negatív töltet és nézőpont mellett azonban tény és való az, hogy rengeteg minden tanulható és elsajátítható ezekből a konfliktusokból és összezördülésekből, s csupán a felelős szülőn múlik az, hogy megbeszélje gyermekével olvasás közben, hogy nem bántunk másokat sem a kinézete, sem a tulajdonságai miatt!!!

Vombi kalandjai egyébiránt egészen elképesztő méreteket öltenek, s a kisállat több szorult helyzetből is szerencsésen megmenekül. Kalandjai és utazása során mi, olvasók pedig rengeteg állattal megismerkedhetünk, s ahogy haladunk Vombi társaságában egyre északabbra, úgy láthatjuk ezzel együtt Finnország természeti csodáit is, amik egészen lenyűgözőek.

A kötet gyorsan olvasható. A történet pillanatok alatt magába szippant, s tulajdonképpen Vombinak is sikerül rögtön az ember szívébe lopni magát, annak ellenére, hogy néhol  igencsak nevelésre szorulna, de az örökké alvó anyuka mellett talán nem csoda, hogy Vombi még kiforratlan személyiség. A kötet nagyobb betűkkel szedett, szellős elosztású, rengeteg teljes- és féloldalas illusztrációval, amik tökéletes látványvilágot tárnak elénk, s ami remekül passzol is a történethez.