A HVG Kiadó Kicsikből NAGYOK címet viselő kiadói sorozata néhány nappal ezelőtt újabb kötetekkel bővült. 

A María Isabel Sánchez Vegara által írt, híres emberek életét meseszép köntösben bemutató kötetekben a gyerekek olyan nagy nevekkel ismerkedhetnek meg, mint például Albert Einstein, Jane Goodall, Teréz anya, vagy a legfrissebbek közül megjelent Charles Darwin és Anne Frank.

A most megjelent kötetek közül az én figyelmem legelsőként a Hans​Christian Andersen életéről készült kötet keltette fel. A dán meseíró kétségtelenül az egyik valaha élt legnagyobb mesemondó, kinek születésnapjának évfordulóján ünnepeljük a Nemzetközi Gyermekkönyv Napot.

Andersennek olyan klasszikusokat köszönhetünk mint például A kis hableány, A rendíthetetlen ólomkatona, A kis gyufaáruslány, A rút kiskacsa és még hosszan sorolhatnám. Kétségtelen, hogy Andersen elég megosztó az emberek körében, hisz meséinek többsége szomorú véget ér. Több mese története és mondanivalója is felettébb elgondolkodtató, s nem biztos, hogy a legkisebbeknek való, ám ebből a kötetből megérthetjük, miért is végződnek a meséi úgy, ahogy...

Andersen számomra is megosztó meseíró, jó néhány meséjétől a mai napig a hideg ráz, olyan elkeserítő és szívszorító érzéseket keltett bennem. Életében azonban rengeteg szörnyűség történt, s olvasva ezt a kötetet, megértettem, miért is kedvelte jobban a szomorú és realista történeteket, mellőzve belőlük a cukormázat...

A kis Andersen a Dán Királyságban - Dánia - élt, egy rendkívül szegény családban. Szülei nem engedhettek meg maguknak sok mindent, s már az is csoda volt, hogy tető van a fejük fölött. Az egyetlen fénysugarat és boldogságot az életében a család birtokában lévő egyetlen könyv jelentette, amiben számtalan mese röpítette őt el idegen, csodálatos tájakra. A pici Hans ezeken a meséken keresztül élhetett át rengeteg kalandot, s minden vágya az volt, hogy írni és olvasni is megtanulhasson. 

Nem adatott azonban meg számára, hogy sokáig járjon iskolába, ugyanis az édesapja meghalt, így Andersen már egész fiatalon dolgozni kényszerült... 

Bár a kötet egészen nyúlfarknyi, s én magam elviseltem volna még hozzá pár oldalt, mert túlságosan is gyorsan habzsoltam be az egészet, nincs hiányérzetem.

Andersen szegény családban nőtt fel, s a sors nehéz utat jelölt ki számára. Sokat szenvedett, megalázták, s a szeretett nő is mást választott... Mindezek után nem csodálom, hogy meséinek jelentős része az életnek erről a kegyetlen oldaláról szól, amiben se szépség, se rózsaszín felhők nincsenek, csupán a szenvedés és a magány, ami neki is bőven kijutott...

Vegara időt szánt az író gyermekkorára, a cirkuszban töltött időre, a felfedezésre, s még arra is gondolt, hogy elrepüljön a jövőbe, a ma korába és látassa, mit is alkotott Andersen, s milyen hatással van ő generációk hosszú sorára...