Vadadi Adrienn Barkamesék - Az ​erdei szülinap c. kötete a Pagony kiadó gondozásában látott napvilágot. 

A gyermek- és ifjúsági irodalomban jártas könyvmolyok és szülők előtt az írónő neve nem ismeretlen, hisz olyan könyveket köszönhetünk neki, mint pl. a Kicsimackó, a Kicsimackó a Balatonon, a Matricás Laci-sorozat vagy a Miénk a színpad!.

Egy nap a játékos kedvű szellő az erdőben kóborol, s meglát egy számára igencsak tetszetős bokrot, amit annak rendje és módja szerint többször körbe is ölel, melynek következtében az eddig csendesen ringatózó barkákból kipottyan két különös kis lény. Ők a barkamanók, a barkából életre kelt apró élőlények, akik most kezdik el felfedezni ezt az új világot, ami eddig, ebben a formában ismeretlen volt számukra.

A két testvér, Pipi és Patyi hamarosan észreveszi, hogy a szél másokat is kipotyogtatott eddigi lakhelyükről, s így ismerkednek össze új barátaikkal, Szilkával, Cecével és Bobbával.

A tavaszi szél címet viselő első fejezet tulajdonképpen egy az egyben a barkamanók születését mutatja be.

A hinta c. mesében a frissen született barkamanók új otthonuk berendezésével foglalatoskodnak, míg Pipi és Patyi rá nem jön, hogy valami hiányzik. Ez a valami pedig nem más, mint egy hinta, amihez azonban nincs meg minden szükséges alapanyaguk. A két testvér útra kel, hogy barátaiktól kérjenek segítséget a hinta megépítéséhez.

A Rózsaszirom kötény c. fejezetben hatalmas szél támad a barkamanók lakhelyén. A rakoncátlan szél már nem először bukkan fel a környéken, hiszen a barkamanók is neki köszönhetik a megszületésüket, ám most vihar formájában tér vissza, s a Pipi által kirakott, száradó ruhák is veszélybe kerülnek. Pipi legnagyobb bánatára a szél pont a kedvenc rózsaszín köténykéjét kapja fel és repíti messzire, amitől a kis barkalány szíve darabokra törik...

A Madártoll c. fejezetben Őszapó egy tolla indítja el útjára a kalandot, s a történet Patyit állítja a középpontba, aki repülni szeretne. 

A Barkanap címet viselő, utolsó fejezetben a barkamanók máris egy éves születésnapjukat ünneplik! Az erdő megtelik vidámsággal és zenével, ám a készülődés nem zajlik éppen zökkenőmentesen. 

A rövid mesék egy-egy nyúlfarknyi történetet mesélnek el, melyek közül számomra a legkedvesebb a "köténykés" mese volt, sajnos azonban a kötet rövidsége miatt nem tudtam még szívembe zárni olyan mélyen egyik szereplőt sem, hisz a hangsúly jelenleg a bemutatkozáson, a felvezetésen volt, nem pedig azon, hogy többet is megtudjunk egy-egy karakterről. Ez alól talán csak a testvérpár a kivétel, akik a többi barkamanóhoz képest mégiscsak főszerepet kapnak a kötetben. Bízom benne, hogy a későbbiek folyamán minden barkamanó központba kerül majd és jobban kibontakoznak, mely által sikerül majd a szívembe is belopniuk magukat. Ha most kedvencet kellene választanom, akkor azt mondanám, hogy Pipi karaktere volt az, akinek a leginkább sikerült befészkelnie magát a kedvenc karaktereim sorába, s bár mindegyik barkamanóban ki tudnék emelni valamit, ami megfogott, legyen az egy személyiségjegye, vagy egy, a megjelenésén, ruhácskáján tetsző apró részlet, mégis éreztem, hogy több van még a barkamanók történetében, mint amit ez a rövidke mesekönyv ad.

Szerencsére Vadadi Adri interjújában olvashatjuk, hogy rengeteg barkamanó történet van még a tarsolyában, így reménykedhetünk egy következő kötet megjelenésében is, hogy visszatérhessünk ebbe a világba. 

A Barkamesék egy tündéri kis világban pottyantja le az olvasót - lehet ehhez a játékos szélnek is van némi köze... -, akinek lehetősége nyílik arra, hogy a külvilágot kizárva manók társaságában kalandozzon, s félretegye a mindennapi gondokat. 

"- Egyet a kosár helyett a számba... egyet leszedek... hamm, egyet megeszek, hamm... egyet meg a kosárba teszek!"