A regény az Abszolút Könyvek sorozat egyik legújabb darabja, melyet a kiadó 9-12 év közöttiek számára ajánl. 

Az "abszolút kívánság", "abszolút beszélő macska" és "abszolút utazás" hívószavakat kapott regény fergeteges kalandokban, izgalmakban és váratlan fordulatokban gazdag írás. Bár a történet egy picit nehezen indul be, érdemes esélyt adni neki, mert olyan hajmeresztő és humoros kalandokba sodor a későbbi lendülete, amit kár volna kihagyni!

Van ebben a kötetben minden, ami egy jó kalandregényhez kell: időutazás, egymást picit nyúzó, de a lelkük mélyén egymásért tűzbe menő tesók, nagydumás srác, váratlan fordulatok, varázsgyertyák, egy, a kalandot hosszú éveken át csupán magában dédelgető cuki öreg néni és egy rettenetesen büdös, szarkasztikus, becsélő macska!

Fújd el a szülinapi gyertyát és kívánj egyet! Lássuk, teljesül-e...

Történetünk főszereplői nem mindennapi módon ismerkednek meg egymással. Eleinte nem értjük miért, de Ted és Rin házában óriási a felfordulás, s a munkások miatt a két gyerek nem maradhat otthon, láb alatt... Szüleik Filly néni segítségét kérik a gyerekfelügyeletben, amitől Ted irtózatosan ódzkodik. A srác kerekesszékben ül, mert "balesete volt", s el sem tudja képzelni, mit csinál majd az öreg Filly néni ódon házában egy teljes héten keresztül! Húga, a bátyját mindig megvédő Rin úgy gondolja, talán nem is lesz ez olyan rossz, ne lássanak előre borút ott, ahol lehet nincs is, s úgy tűnik, hogy bátyjával ellentétben bizony Rinnek lesz igaza...

Filly néni hatalmas szeretettel és kedvességgel fogadja a két gyereket, de látszólag ő maga is teljesen elveszettnek érzi magát a felügyelő szerepkörében. Filly néni régóta egyedül él, a házában csupán egy ódon, fekete-fehér televízió szolgálhat némi szórakozási lehetősséggel, míg minden egyéb berendezési tárgy a régmúltat idézi. 

Ted már éppen összeomlani készül, mikor hirtelen felbukkan Willard, a szomszéd srác, aki az osztály bohócának kiáltja ki magát, s mint kiderül, új lakó lévén egy osztályba fog járni Teddel!

A két fiú kapcsolata Tednek köszönhetően nem indul felhőtlenül, de a történet folyamán Ted kénytelen lesz más szemmel nézni önmagát, segítséget kérni és más emberi lényre támaszkodni, s maga mögött hagyni "kaktuszszemélyiségét"...

Mikor Rin, Filly néni holmija között kutatva rálel egy doboznyi gyertyára, s a gyerekek rájönnek, hogy a kívánságaik teljesülnek, a három gyerek bevonja a számukra még mindig oly hihetetlennek tűnő "gyertyatitokba" az eredeti tulajdonost, aki nem csak förtelmesen büdös macskáját szólaltatja meg a kívánságával, de elindul élete régen dédelgetett, azóta arról már teljesen lemondott, óriási kalandjára is. 

Mit tesz ezután a három gyerek, s egy felettébb szarkasztikus, vénséges vén macska? 

A családját gondozni "kényszerülő" fiatal lányokról szóló történetek nem újak az irodalom tengerén. Elég, ha csupán Marilla Cuthbertre és sorstársnőire gondolunk, akik mind-mind a beteg szüleik miatt dobták el maguktól a boldogság lehetőségét. Hatalmas szívvel és lélekkel megáldott, elszánt és tiszteletreméltó nők, akik a családjukat önmaguk elébe helyezik, s bár véleményem szerint nagyon sokáig elvitatkozhatnánk, s cserélhetnénk eszmét arról, hogy jól döntöttek-e, vagy hogy megérdemelték-e vajon a szülők az áldozatot, a lényegen semmi sem változtat - nem volt lehetőségük megélni azt, amit szerettek volna, amire vágytak. Az életet, amit megálmodtak maguknak... De van, mikor az élet ad egy második lehetőséget, melyet jelen esetben Filly néni apró kis gyermekhőseinknek köszönhet.

A varázsgyertyáknak köszönhető kalandok sora jelen esetben Rinnek köszönhető, aki némi kutakodás során talál rá a fiók mélyén Filly néni régi gyertyáira. Persze a gyerekek eleinte mit sem sejtenek arról, hogy a kívánságuk valóra válhatnak, ahogy arról sem, hogy varázsgyertyákra bukkantak, ám amikor kristálytisztán látszik, s megbizonyosodnak elméletük helyességéről, irigylésre méltó módon, felnőttként viselkednek, s Filly nénit, ezt a félénk, visszahúzódó, de a kedvükben szívvel-lélekkel járó idős hölgyet helyezik a középpontba, s ahelyett, hogy a maguk csipcsup kívánságaira pazarolnák el a gyertyákat, az eredeti tulajdonosra bízzák a maradék felhasználását. Rendkívül felnőttesen és bölcsen, nagyon helyesen cselekszenek, ezért a kötet helyes viselkedési mintát is nyújt a fiatal olvasónak arról, mi a helyes és helytelen, mi a jó cselekedet és mi az önzőség.

Bár a kötetben a legtöbbet e három gyerek szerepel, a történet igazi főhőse Filly néni, aki nagyon sokáig egyedül élte az életét. Filly néni a szemünk előtt bontakozik ki visszahúzódó és magányos öreg néniből egy igazi kalandorrá, aki főhőseinknek köszönhetően megtaláltja a mélyen magába temetett bátorságot és hangot... Igazi badass és megbízható hősnővé érik, aki nem csupán saját sorsának kovácsa, de a gyerekek megmentője is lesz...

Filly néni rengeteget változik a regény végére, s teljesen más karakterrel a szemünk előtt zárhatjuk be a könyvet, mint akit a legelején megismertünk. De igaz ez a három gyerekre is, akik mind-mind rengeteget fejlődnek az események előrehaladtával. A legnagyobb változás talán Tedben zajlik, s szerencsére pozitív irányba, ugyanis a fiatal srác az elején korántsem egy szerethető karakter... Bevallom, az én szívembe a történet végére sem sikerült belopnia magát, de hát Filly néni, Willard, Rin és természetesen Atticus mellett Ted labdába sem rúghat.

A kötet egyébiránt rengeteg komoly témát boncolgat, melynek megértéséhez talán nem is árt egy picikét komolyabb, érettebb korban olvasni a történetet. Van itt mozgáskorlátozottság, bezártság, az álmok ujjaink közül való kiröppenése, a saját hangunkra és bátorságunkra való rátalálás, az őszinte beszéd, magány, fájdalom, a barátok hiánya, a szülők lelkiismeretfurdalása és még hosszasan sorolhatnám, miről is van még szó ebben a regényben. 

Az értékelésem legvégére hagytam a számomra legkedvesebb szereplő, Atticus bemutatását, akiben Filly néni irtózatosan büdös macskáját tisztelhetjük, s aki, két kívánságnak köszönhetően képessé válik a beszédre. Kétségtelen, hogy a történet leghumorosabb mondatai, helyzetkomikumai és jelenetei mind az ő nevéhez köthető. Bár úgy tűnik, az élő fába is belekötne, s ha tehetné, mindenkire magasról ejtene, több van ebben a macskában, mint ami elsőre látszik. Az, hogy rendkívül bölcs, pillanatok alatt kiderül, ahogy az is, mennyire szeretethiányos is ez a büdös jószág, aki nem véletlenül vált ilyen zsémbessé. Egyébiránt, macskáról révén szó, természetesen nem hazudtolja meg önmagát, s minden macskai vonás (:P) felfedezhető benne - nincs tehát az ő viselkedésében semmi különös, semmi megbotránkoznivaló. Egy azonban bizonyos - ennek a kalandnak a végére, az ő élete is teljesen megváltozik! Érdemes figyelni a szavaira, arra, miként kerül egyre közelebb Rinhez, s segít neki megtalálni a kislányban jó mélyen megbújt bátorságot...

Atticus vérbeli macska! Lázadozik, panaszkodik, saját kényelmét helyezi előtérbe, lustálkodna, "semmittenne", morog, piszkálódik - s eközben pillanatok alatt a szívünkbe lopja magát! ❤ Egyszerűen imádnivaló!