Shona Innes A ​szeretet olyan, mint egy fa c. kötete a Pagony kiadó gondozásában jelent meg. Az Agócs Írisz által illusztrált, gyönyörű Innes-kötetek megjelenését nagy hazai rajongói közönség várja, s szerencsére a Pagony rendre meg is örvendezteti a falánk olvasókat ezekkel az apró gyöngyszemekkel.

A korábbi Innes-kötetekhez hasonlóan egy rendkívül aranyos, kristálytiszta magyarázatot kapunk, ha kezünkbe vesszük a könyvet és elolvassuk a benne rejlő sorokat, mely tökéletesen alkalmas arra, hogy a gyermekek a végére kapisgálják, mi is az a szeretet...

Innes a szeretetet egy fához hasonlítja, melynek szerteágazó ágai tökéletesen alkalmasak arra, hogy minden olyan személy - s minden más is - elférjen rajta, akit - és amit - szeretetünk, hisz ez az érzés szerteágazó, különböző méreteket ölthet, s nem csupán egyetlen embert tisztelhetünk meg vele.

Sokféle szeretet létezik, amik az egész életünkön át egyre csak terebélyesedő fánk ágacskáin csücsülnek, s melyek mindegyike más és más. Vannak olyan személyek, akiket jobban, vannak, akiket kevésbé szeretünk, de azért mindenkinek jut hely ezen a fán. Jut hely a családunknak, a barátainknak, de még a könyveinknek vagy a kedvenc játékbabánknak is.

Jelen kötet felnőtt szemmel nézve számomra öt csillagos, azonban ha a szakmai szememmel nézem, illetve arra gondolok, bátran olvasnám-e minden gyereknek, akkor csupán négy csillagra értékelném. Ebből a kettő nézőpontomból adódóan a kötetet végül 4,5 csillagra értékeltem, s mindjárt el is mondom, miért.

Innes gyönyörűen körbejárja kötetében az aktuális témát, meghatározza a szeretet definícióját és logikusan, gyönyörű példákkal alátámasztva igyekszik elmagyarázni és megmutatni a kicsik számára, mi is ez az érzelem. A történetbe azonban beleveszi a szeretet elmúlásának magyarázatát is, aminek a megemlítésére véleményem szerint is szükség van, ám a családot elhagyó apuka és a válás témája már úgy érzem, egy külön kötetbe kívánkozik... Végtelenül szomorúvá és lehangolttá tett az a néhány "képkocka", amin megjelenik a bőröndöt szedő, majd távozó bagolyapuka, vagy a hatalmas krokodilkönnyeket hullató anyuka, s bár a témáról beszélni kell, úgy vélem mégsem célszerű egyazon kötetbe belesűríteni. Bár a gyerekek sokkal erősebbek, mint a felnőttek, s lehetséges, hogy nekik meg sem kottyan a távozó apuka képének látványa, engem mélységesen elszomorított, hisz nem ezt vártam...

A szomorú és tényleg végtelenül érzelmesen ábrázolt képek miatt én magam nem olvasnám jó szívvel minden apróságnak, ám a mozaikcsaládok számára a kötet tökéletes olvasmány lehet. Ezt azonban a fülszövegben meg kellene említeni, mert így lehet, hogy sokakban ugyanolyan szomorúságot ébreszt majd az a néhány oldal, mint bennem, míg az igazi célközönség elkerül egy olyan könyvet, ami gyönyörűen elmagyarázza a kicsik nyelvén a szeretet elmúlását és az új családok megalakulását, amiről beszélni kell, de minden szülő maga dönti el, mikor kíván ebbe a témába mélyebb betekintést engedni a gyermeke számára.

Ettől a mozzanattól eltekintve egyébiránt csak jót tudok mondani a kötetről, hozza az Innes-féle színvonalat, ahogyan Agócs Írisz mindig gyönyörű, élettel teli illusztrációi és képi világa is kiemelkedik, amire soha nem lehet panasz! Azt hiszem, ezek az élet nagy dolgaival kapcsolatos kérdések megválaszolására születő kötetek Agócs Írisz illusztrációi nélkül nem lennének ennyire sikeresek, hisz a rendkívüli képi világ fontos kelléke annak, hogy a gyerekek figyelmét felkeltsük, s bizony az illusztrátor munkáiban öröm elveszni!