Vadadi Adrienn Barkamesék könyvsorozata új kötettel bővült! A ​varázsbot nemrég jelent meg a Pagony kiadónál és szövi tovább kedves, apró főhőseink életét. A középpontban ezúttal egy "varázsbot" áll, mely minden apró fejezetet végigkísér...

A kötet címadó meséje, A varázsbot, melyben a szorgos barkákat úgy köszönthetjük viszont, hogy ég a kezük alatt a munka. Az apró lények sérült gallyakat szednek és fákat tisztítanak meg, ám felbukkan egy tökéletes bot, amiről Pipi nem hajlandó lemondani. A bot ugyanis nem akármi, egy varázsbot, ami azonnal felkelti testvére, Patyi figyelmét is...

A Kalap és szivárvány c. részben Patyi már alig várja, hogy a bot teljesítse a kívánságait, de a hőn áhított kalap, gólyatoll, csillogós kő csak nem akar jönni... Pipi újra és újra türelemre inti testvérét, majd mikor a nyavalygása már elviselhetetlenné válik, kiszalad a domboldalra és a bottal gyönyörű varázslatot csinál!

A Giliszták c. mesében Patyi nem bírja tovább és elcseni az alvó Pipi párnája alól a varázsbotot, majd összetalálkozik az erdőben búslakodó Bobbával, akinek giliszták árasztották el az otthonát a nagy esőzés miatt. Patyi úgy dönt, varázslat segítségével segít a lánynak...

A faeper c. fejezet talán a kötet legmulatságosabb epizódja. Patyi utál mosakodni, hiába torzsalkodik vele Pipi. Komisz kis társuk, Szilka csínytevésének hála azonban Patyi kénytelen lesz jó alaposan megmosakodni...

A Karó c. utolsó mesében Pipit végleg elveszítették barátai. A barkalány nem játszik már, csak a varázsbottal, így társai magára hagyják őt. A lány azonban érzi, hogy egyedül nem jó és a testvére után indul..

A huncut kis barkák ismét játékos kalandokba bonyolódnak, s a komiszságon túl természetesen újra hangsúlyozásra kerül a természet szeretete és annak megóvása, melyért hőseink fáradhatatlanul dolgoznak. Noha a már a negyedik kötetet tarthatjuk a kezünkben, a meséken egyáltalán nem érződik, hogy a történet elfáradt volna, az írónő pedig újabb és újabb remek kis szösszenetekkel kedveskedik olvasótáborának. Mindennapi élethelyzetek - mosakodni nem akaró gyerek, testvérharc, magányba vonulás - jelennek meg a lapokon, amikkel könnyű azonosulni, talán éppen azért is ilyen népszerűek ezek a rövid fejezetek. Szórakoztatnak, kedves fantáziavilágot mutatnak be, amiben azért erősen jelen vannak a természet valós élőlényei is, remek feloldásokat, megoldásokat tár a szülők elé, s tanít. Egyszerűen, de nagyszerűen! 

Vadadi Adrienn A ​kis csizma c. kötete nem is láthatott volna ennél jobb időben napvilágot. A Barkamesék harmadik része az őszi erdőbe vezeti el az olvasót, ahol igazi őszi hangulat fogad, s ahol bepillantást nyerhetünk az évszak csodáiba és rejtelmes kérdéseibe is.

A Monszport Vivien által illusztrált kötet igazi kis álomvilágba vezet minket, ahol öt rövid mese erejéig újra találkozhatunk Pipivel, Patyival, Cecével, Bobbával és Szilkával, de természetesen felbukkannak a jól ismert mellékszereplők is.

Az első mese rögtön az ősz beköszöntével indul. A Szerelem címet viselő felvonásban Patyi bizsergető szívének titka után indul, ami sehogy sem akar abbamaradni... Válaszokat barátaitól ugyan nem kap, s még Őszapó is csak sejtelmes kapaszkodót ad a barkafiúnak, főhősünk a történet végére önmagától is ráébred, mitől is bizsereg az ő szíve... ❤ 

A Királyka címet viselő következő mese egy pórul járt kismadarat állít a középpontba, akit vissza kell juttatni a családjához ahhoz, hogy ő is útra kelhessen, s ne maradjon itthon a téli nagy hidegben.

A Szakadás c. rész pókfóbiásoknak nem ajánlott... Igazság szerint nem is vártam egy rémesen randa pókot a kötetben, ám az kétségtelen, hogy az ősznek a levegőben úszó pókhálófonalak - amik sokszor nyálkásak és csúszósak az időjárás miatt -, elengedhetetlen velejárói. A történet főhőse Szilka lesz, aki elszakítja a gatyóját, ezért kilóg a popója a hidegbe, s erre minél hamarabb megoldást kell találnia! Lehetséges, hogy a bosszúságot okozó pókhálófonalak is tudnak jó szolgálatot tenni...?

 

A frász c. mese tökéletes lehet Halloweenra is! Patyi és Cece a kacskaringós gyökereken csúszdázik, miközben rémesebbnél rémesebb kísértettörténetekkel rémisztgetik egymást. Vajon mi fütyül a gyökerek között? A szél, vagy a barkákat kísértő szellemek azok???

Az utolsó történet, A csizma szintén igazi őszi történet. Patyinank fázik a lába, hisz odakinn nagyon lehűlt már a levegő, de nem tudja, mitévő legyen. A forró vízben való áztatás sem segít, de talán a gyapjú megoldást jelenthet valamilyen formában...

Oké, talán a darázspókkal személyes kapcsoltunk még nem volt, aki megfoltozná nekünk az elszakadt gatyót, de az tuti, hogy nem egy őszi reggelen futottunk már bele teljes képpel a mindenhol szálló nyálkás pókhálóba. ^^ 

Jujj és fujj! XD

A folytatásban bár minden eddig megismert barkamanó tiszteletét teszi egy nyúlfarknyi ideig, a főszereplő jelző kétségtelenül újfent a testvérpárt, Pipit és Patyit illeti, akik körül ismét felbolydul az élet. 

Legfőbb barkamanóink mellett azonban új szereplőket is köszönthetünk Vakond és Cickány személyében, akik több történetben is felbukkannak, s természetesen ne felejtkezzünk el a címszereplő cékláról sem... :P

A Kertészkedés címet viselő első mesében visszatérünk a barkák lakhelyére, s látjuk, amint Pipi és Patyi édes semmittevéssel, teázgatással és kártyázgatással tölti az idejét. Felfedi előttünk titkait a címszereplő cékla is, aki a játékos szélnek köszönhetően került még mag korában főhőseink háza tövébe. Megjelenik Vakond és Cickány is, az ősi ellenségek, akik állandóan vitatkoznak, veszekednek, perlekednek ^^, s ezeknél a szócsatáknál az orruk hegyéig sem látnak közelebb. A cékla viszont veszélybe kerül...

Következő történetünk a Csigacsík, mely a cékla leveleinek titokzatos megdézsmálójáról és a titkos tolvaj kilétének felderítéséről szól. Bár a mese címe előre lelövi a poént, izgalmas kis nyomozásnak lehetünk szemtanúi a lapok forgatása közben.

Az Erecske egy különálló mese a kötetben, melyben Cickány ismét tiszteletét teszi. A barkamanók az erdő növényeit gondozzák a nagy szárazság idején, s nem értik, miért nem nyernek a föld erecskéjéből elegendő vizet maguknak, mígnem rá kell jönniük, hogy a víz valahol "elakadt"... Az okos kis barkamanók ügyes kis csellel ugrasztják ki a tolvajt az odújából, s oldják meg e fontos természetvédelmi és becsületbeli ügyet...

Utolsó mesénk, a Lakoma egyben lezárása a keretmesének, s helyszíne az első történetben előrevetített vendégség lebonyolításának. A cékla megnőtt, így hát eljött az idő, hogy finomabbnál finomabb ételek kerüljenek az asztalra. Pipi és Patyi vendégül látják barátaikat, a barkamanókat s az erdei állatokat, ám Cickány szomorú, elkeseredett szívvel az asztal alá bújik - szeméből könnycsepp csordogál... Vajon mi történhetett ezzel a gézengúzzal?

Főhőseink szintén közelebb kerülnek hozzánk, ahogy egyre többször szerepelnek a lapokon, míg tulajdonságaik és személyiségük is szépen bontakozik tovább. Míg az előző kötet értékelésekor kiemeltem, hogy senki sem tudott különösen a szívembe lopózni Pipi karakterén kívül, most az kell mondjam, hogy Patyi csatlakozni látszik testvérkéje mellé, ugyanis az apró barkamanó kis dühös, humoros megszólalásai, valamint forrófejűsége és hevessége közelebb hozta őt hozzám.

A többi barkamanóról sajnos továbbra sem tudok érdemben nyilatkozni, mert a megjelenésen túl nem volt nagy szerepük ebben a kötetben sem, Cickány karakterét ellenben kiemelném, hisz ő volt a mesegyűjtemény egyik legnagyobb humorforrása, néhol önmagában, néhol kiegészülve ősi ellenségével, a Vakonddal. Hangos kacajjal jutalmaztam az ügyes kis cselt, amivel Cickány kiugrasztásra került édes kis semmittevéséből, s a dühös rohamát Vakond ellen, aki bár semmit nem csinált, Cickány szemében mégis bűnös volt, s természetesen szemellenzővel együtt rohant bele az újabb harcba. ^^ Szívemhez nőtt azonban magányában és csalódottságában, s nem tudtam nem elszomorodni apró kis könnycseppei láttán, mikor nem kapta meg a vendégségben azt, amit oly nagyon várt, s örömmel láttam a mese végén jóízű falatozását és bendőcskéje megtöltését. ❤ Fogalmam sincs, milyen lehetett az céklacsiga, de Cickány földöntúli boldogságát látva biztosan nagyon finom lehet ez a "barkaétek". ^^

Vadadi Adrienn Barkamesék - Az ​erdei szülinap c. kötete a Pagony kiadó gondozásában látott napvilágot. 

A gyermek- és ifjúsági irodalomban jártas könyvmolyok és szülők előtt az írónő neve nem ismeretlen, hisz olyan könyveket köszönhetünk neki, mint pl. a Kicsimackó, a Kicsimackó a Balatonon, a Matricás Laci-sorozat vagy a Miénk a színpad!.

Egy nap a játékos kedvű szellő az erdőben kóborol, s meglát egy számára igencsak tetszetős bokrot, amit annak rendje és módja szerint többször körbe is ölel, melynek következtében az eddig csendesen ringatózó barkákból kipottyan két különös kis lény. Ők a barkamanók, a barkából életre kelt apró élőlények, akik most kezdik el felfedezni ezt az új világot, ami eddig, ebben a formában ismeretlen volt számukra.

A két testvér, Pipi és Patyi hamarosan észreveszi, hogy a szél másokat is kipotyogtatott eddigi lakhelyükről, s így ismerkednek össze új barátaikkal, Szilkával, Cecével és Bobbával.

A tavaszi szél címet viselő első fejezet tulajdonképpen egy az egyben a barkamanók születését mutatja be.

A hinta c. mesében a frissen született barkamanók új otthonuk berendezésével foglalatoskodnak, míg Pipi és Patyi rá nem jön, hogy valami hiányzik. Ez a valami pedig nem más, mint egy hinta, amihez azonban nincs meg minden szükséges alapanyaguk. A két testvér útra kel, hogy barátaiktól kérjenek segítséget a hinta megépítéséhez.

A Rózsaszirom kötény c. fejezetben hatalmas szél támad a barkamanók lakhelyén. A rakoncátlan szél már nem először bukkan fel a környéken, hiszen a barkamanók is neki köszönhetik a megszületésüket, ám most vihar formájában tér vissza, s a Pipi által kirakott, száradó ruhák is veszélybe kerülnek. Pipi legnagyobb bánatára a szél pont a kedvenc rózsaszín köténykéjét kapja fel és repíti messzire, amitől a kis barkalány szíve darabokra törik...

A Madártoll c. fejezetben Őszapó egy tolla indítja el útjára a kalandot, s a történet Patyit állítja a középpontba, aki repülni szeretne. 

A Barkanap címet viselő, utolsó fejezetben a barkamanók máris egy éves születésnapjukat ünneplik! Az erdő megtelik vidámsággal és zenével, ám a készülődés nem zajlik éppen zökkenőmentesen. 

A rövid mesék egy-egy nyúlfarknyi történetet mesélnek el, melyek közül számomra a legkedvesebb a "köténykés" mese volt, sajnos azonban a kötet rövidsége miatt nem tudtam még szívembe zárni olyan mélyen egyik szereplőt sem, hisz a hangsúly jelenleg a bemutatkozáson, a felvezetésen volt, nem pedig azon, hogy többet is megtudjunk egy-egy karakterről. Ez alól talán csak a testvérpár a kivétel, akik a többi barkamanóhoz képest mégiscsak főszerepet kapnak a kötetben. Bízom benne, hogy a későbbiek folyamán minden barkamanó központba kerül majd és jobban kibontakoznak, mely által sikerül majd a szívembe is belopniuk magukat. Ha most kedvencet kellene választanom, akkor azt mondanám, hogy Pipi karaktere volt az, akinek a leginkább sikerült befészkelnie magát a kedvenc karaktereim sorába, s bár mindegyik barkamanóban ki tudnék emelni valamit, ami megfogott, legyen az egy személyiségjegye, vagy egy, a megjelenésén, ruhácskáján tetsző apró részlet, mégis éreztem, hogy több van még a barkamanók történetében, mint amit ez a rövidke mesekönyv ad.

Szerencsére Vadadi Adri interjújában olvashatjuk, hogy rengeteg barkamanó történet van még a tarsolyában, így reménykedhetünk egy következő kötet megjelenésében is, hogy visszatérhessünk ebbe a világba. 

A Barkamesék egy tündéri kis világban pottyantja le az olvasót - lehet ehhez a játékos szélnek is van némi köze... -, akinek lehetősége nyílik arra, hogy a külvilágot kizárva manók társaságában kalandozzon, s félretegye a mindennapi gondokat. 

"- Egyet a kosár helyett a számba... egyet leszedek... hamm, egyet megeszek, hamm... egyet meg a kosárba teszek!"