A Tölgyerdő meséi sorozatban Donaldson kedves állathőseinek mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást, s mindenki megtalálhatja a kedvenc állatkáját az erdő lakói között.

Mivel mindössze 14 oldalas lapozókról beszélünk, melyek elsősorban 0-3 éves kor között ajánlottak, a mesék rendkívül egyszerűek és rövidek. Az oldalanként egy-két, rímekbe szedett sor mégis egy bájos apró mozzanatot tár elénk az erdő lakóinak életéből, melyek a mindennapok során tulajdonképpen bárkivel előfordulhatnak.

Vakond a szemüvegét keresi rendületlenül - sajnos elfelejtette, hová is tette. Ebben segítségére vannak az erdő lakói is, s természetesen a látóeszköz akkor kerül elő, mikor már Vakond régen lemondott arról, hogy megtalálja...

Borz szereti a zenét, nagybőgőn játszik. Sorban csatlakoznak is hozzá az állatok, s megalakul a zenekar, melyben többek között Nyúl hegedűzik, Teknős trombitál, Mackó bácsi zongorázik, Malac pedig dobol. De a sort még tovább folytathatnám - derítsd ki te magad, ki milyen hangszeren játszik!

Talán a két új kötet némileg lemarad a Cicus főzni tanul és előző társai mögött, ám kétségtelenül, továbbra is működnek ezek a történetek.

Egy fél csillag levonást azonban mindenképpen eszközölnöm kellett, mert a Vakond szemüvege sajnos kurtán-furcsán ér véget a szemüveg megtalálását követően. Oda még egy oldalpárt elviseltem volna, hogy ne legyen ez a hiányérzet. Élvezetes szemüvegkereső kaland, amit a legkisebbek bizton élvezni fognak, ahogy rengeteget tanulhatnak majd a Borz zenekarában szereplő hangszerekről is.