Swift

Berg Judit: Rumini ​és a látóüveg - Értékelés



Szeptember elején óriási hír rázta meg a gyerekirodalom-rajongókat! Berg Judit hivatalos írói oldalán elárulta, hogy érkezik egyik legkedvesebb hősünk, Rumini múltjának története, mely a Most én olvasok! sorozat tagjaként lát majd napvilágot. Ezt követően a hír még nagyobbat robbant, mikor kiderült, hogy több kötet is érkezik, hisz egy teljes sor jelenik majd meg a sorozatban Rumini gyermeki kalandjaiból! Az első kötet a Nagybetűs szint repertoárját erősíti, amit követni fog az egytől négyig számozott, egyre nehezebb szint is.
A Rumini ​és a látóüveg a Könyvfesztiválra látott napvilágot, s a rendezvény abszolút aranyérmese is lett, hisz a Pagony kiadónál ebből a kötetből fogyott a legtöbb példány. No, azt hiszem ezzel nem is nagyon leptem meg senkit, hisz Berg Juditnak számtalan apró és felnőtt rajongója népesíti be hazánkat, akik remegve várják az újabb és újabb történet érkezését.
Jelen kötet az egyik legfiatalabb korcsoportnak, a kezdő olvasóknak szól, akik még csak tanulják az olvasást, amit bizony nem árt gyakorolni, hogy egyre jobban és jobban menjen.
A célközönségen túl azonban, véleményem szerint minden Rumini-rajongó izgatottan olvassa majd ezt a nyúlfarknyi történetet, ami bepillantást ad hőn szeretett egerünk egyik legkorábbi kalandjába, melynek során Rumini megtanul valami nagyon fontosat...

"- Vigyázz az üvegre, fiam - mondta Rumini apukája. - Hasznát 
veszed majd! - Te pedig siess haza, apa! - felelt Rumini."

A kötet három rövid fejezetben meséli el a látóüveg történetét. A látóüveg, A rabló és A bosszú c. fejezetek egy hosszabb idő eseményeit dolgozzák fel, melyben Rumini máris egy nagyon fontos leckét sajátít el.

Történetünk kezdetén Rumini apukája egy különös dolgot ajándékoz a fiának. Egy teljesen áttetsző, furcsa üveggömböt, amit látóüvegnek hívnak, s ha valaki azon átnéz, s az üvegen keresztül pásztázza a célszemélyt, megláthatja annak igazi gondolatait...
Mert bizony nem mindig mondunk igazat... Sokszor mást mondunk, mint amit gondolunk, s ezt azért tehetjük meg, mert az emberek nem látnak bele a fejünkbe. Ezeket a rejtetett gondolatokat fedi fel ez az ajándék, mely megmutatja, hogy a halárus nem éppen friss árut kínálgat, vagy hogy az utálatosnak tűnő hercegfiúcska rendkívül magányos.
A látóüveg a veszélyt is jelzi, s arra is képes, hogy megmutassa, ha valaki valóban azt gondolja, mint amit mond.

A piros szín azonban veszélyt jelent, s mikor egy sanda egérfiú megtámad egy lányt és ellopja annak gyöngysorát, Rumini a veszély kellős közepébe veti magát - mint ahogy azt már az őt jól ismerő olvasó megszokhatta tőle...

Vajon mit tanul Rumini a látóüveg használata közben? S mit tesz a vezér és bandája, akinek Rumini keresztbe tesz?
Olvassátok el bátor egérkénk legelső önálló kalandját és ti is megtudjátok!

"- Egyszer még sokra viszed!
Rumini bólogatott. Így lesz!"

A Rumini és a látóüveg a legkisebbek egyszerű nyelvén, de mégis a már olyan jól ismert Berg Judit-minőségben és zseniális összetettségben szól az apró olvasóhoz.
Megteremti az eddig ismeretlen múltat, melyben elcsepegteti a jövő szálait, s ha figyelmesen olvasunk a sorok között és merülünk el a Rátkai Kornél által megteremtett új, lenyűgöző képi világban, több apró utalást is felfedezhetünk a későbbi kalandokra, szereplőkre nézve.

Felnőtt olvasóként és a Rumini-regények nagy rajongójaként izgatottan vettem kezembe a kötetet, s kíváncsian vártam, mit ad majd hozzá ehhez a számomra hőn szeretett világhoz. Bár afelől kétségeim sem voltak, hogy Berg Judit ismét hozza majd a tőle elvárt színvonalat és remekel a történettel, egy picikét féltem - mi lesz, ha csalódok?
Mióta megkaptam a saját példányom, többször is átpörgettem és elolvastam a nyúlfarknyi történetet, ami első olvasásra, a terjedelmes kalandregényekhez szokva egy picikét kevés volt számomra, bár azt hiszem, ez korántsem meglepő, hisz ezernyi oldalon át tudnám még habzsolni Rumini és barátai kalandjainak történetét! :3 Az olvasás után maradt "hiányérzet" kapcsán mégse tudtam megfogalmazni rendesen az érzéseimet. Azóta szépen leülepedett bennem a történet, az új látványvilág - ami egyébiránt az első perctől fogva magába szippantott -, s több gondolat is szépen elvetette bennem a magvait.


A Rumini és a látóüveg tökéletes a kezdő olvasók számára. Nem csupán abból a szempontból, hogy a történet rövid és egyszerű, vagy hogy a kiadói sorozat ismertetőjegyeit nézve tökéletesen alkalmas az olvasás gyakorlására, de arra is remek, hogy a még pici, a Rumini világát eddig nem ismerő gyermeket is beszippantsa a Rumini-univerzum és később önállóan, vagy akár szülei segítségét kérve belevágjon a regényfolyamba.
Alkalmas arra is, hogy jóleső érzéseket ébresszen a már hatalmas Rumini-rajongókban és bővítse ennek a világnak az idősíkját és történetszálát, azonban az eredeti sorrendben megírt regények hangulata és az abban megtudott információk alapján egy picit furcsa az "árva kisegér" múltjába pillantani, ahol az árva jelző értelmét veszti.
Egyszerre az árva kisegérből egy, az apukáját szerető, az apukájával - időszakosan - együtt élő, "átlagos családi életet" élő kisegér lesz, ami talán ebből az olvasási sorrendből nézve nem is annyira furcsa egy idő után, de ha valaki ezt követően kezdi el a regényeket, ott a húsba markoló, árva utcagyerek képe már nemcsak sokkoló és lehangoló, de furcsa is lehet, hisz nincs még a múltban történtek folytatása a kezünkben. Emiatt a két teljesen különböző hangulat és érzelmi löket miatt egy fél csillagot levontam az ötből, és kíváncsian várom, hogyan folytatja majd az írónő a történetet, s mi történik majd az apukával, akinek tengerész mivoltja végett bár sorsa előre sejthető, az írónőt ismerve akár még bármilyen csavar is képen törölhet, amire egyáltalán nem számítanánk... ^^
Minden bizonnyal, ha teljesen lezárul majd a múlt elmesélésének szála, és az öt kötet története szépen összekapcsolódik majd az eredeti regényfolyaméval, ez az érzés megszűnik majd bennem is, a homályban tapogatózva azonban, úgy, hogy most egyszeriben hiányzik egy lényeges átkötő rész, olyan hiányérzetem van, ami azonnali folytatásért kiált! 

A hozzászólásokat olvasva láttam, hogy többen kifogásolták az új látványvilágot látatlanban is, mely rosszindulatú megjegyzések sajnos engem nem leptek meg, hisz Nagy Zoltán illusztrációi is újra és újra felkavarják az állóvizet. Nem értem a gyűlöletet az újfajta, modernebb, fiatalosabb, keletibb rajzstílus ellen, ahogy azt sem, miért fáj az valakinek, ha a világhírű, még Kínában is megjelent!!! regények kétfajta illusztrációval is kaphatóak, hogy mindenki megtalálja köztük a maga kedvencét.
Kornél illusztrációi egyébiránt Kálmán Anna eredetijéhez illenek a leginkább, az egereket egereknek ábrázolja, tehát ha valakit az "egérfiú" ábrázolás riasztana, az verje is ki gyorsan-szépen a fejéből ezt az ellenszenvet.
Kornél munkássága és stílusa hozzám rendkívül közel áll, így az új Rumini-illusztrációi is azonnal megnyertek maguknak. 
Bár az én kedvencem továbbra is Nagy Zoltán képi világa és szereplőábrázolása, Kornélnak sikerült egy olyan ízléses, élettel teli, gazdag képi világot megteremtenie, ami rabul ejtett, s egyáltalán nem zavart, hogy nem az általam oly nagyon szeretett karakterek vonásai néznek vissza rám.
A Rumini és a látóüveg illusztrációi figyelemfelkeltőek, fenntartják a figyelmet olvasás közben - éppen ezért színesek, hisz a korosztálynak még szüksége van "a mindent elsöprő látványvilágra" -, kiegészítik a történetet, összhangban vannak Berg Judit mondataival, s méltó mindkét eddigi képi világhoz. Egy harmadik stílus, de ha belegondolunk abba, hogy minden Rumini-rajongó megalkotja saját pici kezével a maga karakterét, akkor már egészen más szögből is látjuk ezt a kérdést - ugye?

Gyönyörű illusztrációk, szerethető szereplőkkel, részletgazdag ábrázolással - érdekes, izgalmas történet és a múlt megelevenedő hálója - ez mind a Rumini és a látóüveg.
Apró olvasóknak erősen ajánlott, hisz megismertet egy nagyszerű világgal és remek bevezetőként szolgálhat a hosszabb és bonyolultabb történetbe, régi rajongóknak pedig egyenesen kötelező, hisz megismerhetik a pici Ruminit és újra Egérváros utcáin sétálhatnak!
Most pedig nincs más hátra, mint várni a folytatást, várni Rumini egy újabb kalandját és meglátni, miként is lett árva a mi bátor egérfiúnk!


Most én olvasok!
Nagybetűs szint

Célcsoportja az 5-8 éves korosztály, valamint a most olvasni tanuló és azt gyakorló korosztály.
Oldalanként 3-4, nagybetűvel szedett mondat.
Egyszerű történetvezetés.
Az olvasást megkönnyítendő - a négy szótagnál hosszabb szavak szótagolt szerepeltetése.

Ezzel a kötettel a sorozat dizájnja is megváltozott - figyeld az alsó sávban történt grafikai elemek és betűtípusok változását!


A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!

Értékelés: 4,5/5 látóüveg









Idézetek

"- Vigyázz az üvegre, fiam - mondta Rumini apukája. - Hasznát veszed majd! - Te pedig siess haza, apa! - felelt Rumini."

"- Sebaj! - gondolta Rumini. - Majd használom az eszem. Én is ki tudom találni, ki mit gondol. Csak figyelnem kell!"

"- Egyszer még sokra viszed!
Rumini bólogatott. Így lesz!"

Ha tetszett, olvasd el ezeket is...

0 comments

Flickr Images