értékelés
gyermekkönyv
ifjúsági
kissjuditagnes
mesevilág
pagony
recenzió
Kiss Judit Ágnes: Cirka és Firka - Értékelés
Kiss Judit Ágnes Cirka és Firka c. kötete a Pagony kiadó gondozásában jelent meg az idei Könyvfesztiválra.
Kiss Judit Ágnes legújabb regénye a Zseblámpás Könyvek kiadói sorozat legújabb tagja, mely a 7-10 éves korosztálynak szól. Jelen kötet nagyon komoly témát boncolgat, nevezetesen a felelős állattartást. Az írónő az állatokkal való bánásmódot veszi górcső alá, s kerekít egy szívhez szóló, ezernyi érzelemmel átitatott történetet, ami mélyen megindítja az embert.
A téma komolyságát tekintve úgy érzem, a kötet az ajánlott célcsoportnál picit talán idősebbeknek való, azzal a kiegészítéssel, hogy az viszont korántsem árt az ezen korú olvasóknak sem, ha már most megismerkednek ezzel a fontos témával és a regényben olvasható dilemmákkal...
A kötet a "kutya", "macska", "barátság" hívószavakat kapta, melyek mellé én az alábbiakat tenném hozzá: "jólelkűség", "mély érzelmek", "gondoskodás", "bizalom".
Ezekkel és még oly sok más szóval lehetne jellemezni ezt a nyúlfarknyi regényt, amit egy ültő helyemben habzsoltam be, s közben éreztem a jóleső, meleg érzést, ami felkúszott a gerincemen a szép gondolatok olvasása közben.
Figyelem! A kötet megrázó dolgokról is ír, ám bájos állati szemszögeket is tartalmaz, melyek arra hivatottak, hogy egy picit fellélegezzünk olvasás közben, s mosoly fakadjon az ajkunkon.
"Az ember enni adott neki, és megsimogatta, és Cirka
lassan-lassan már nem is "az ember"-ként gondolt rá,
hanem Gazdiként. Bár nem tudta, hogy ez mit jelent,
de valami olyat, amikor az ember a macskához tartozik."
Történetünknek három főszereplője van, bár közülük is kiemelkedik a történet középpontjába kerülő kiscica.
Gazdi, a jólelkű, az állatokat szerető és róluk hűségesen gondoskodó "ember" tizenhárom hónapja él együtt keverék fekete kutyusával, Firkával.
A történet mégis egy lesoványodott, az emberekkel félig-meddig bizalmatlan, mocskos, bolhás kóbor kiscica mindennapjaival indít, aki szereti a meleget és az ennivalót - amihez oly ritkán jut hozzá.
Egy nap ez a csont és bőr cica, bátorságát és kalandvágyát űzve felmászik egy fára, s azon kapja magát, mint oly sok macska, hogy nem tud lemászni. A cica két dolgot tehet... Vagy kapaszkodik, míg bírja, majd a végelgyengüléstől lezuhan, vagy hangosan nyivákol és segítséget kér, amivel azt kockáztatja, hogy egy ember rátalál...
A cica a segítségkérés mellett dönt, minek köszönhetően talál rá "az ember", aki gyengéden elbújtatja az eső elől a kabátja alá, s hazaviszi magával.
A kiscica azon nyomban nevet kap, hogy az ember magához veszi, s Cirka néven éli tovább az életét.
Cirka az ember lakásában eleinte nem érzi magát biztonságban, de valahol mélyen legbelül érzi, hogy nem akarnak neki rosszat. Bár a kutya az igencsak félelmetes... Ahogy a fürdő sem esik jól, ellenben a virsli és a meleg takaró... hmmm. ^^
Míg Cirka az új körülmények és a megváltozott életmód berkeiben lépked bizonytalanul, addig Firka rendkívül féltékeny lesz az új jövevényre, akit - jól nevelt kutya módjára - nem bánt... Az ember pedig megpróbálja a tőle telhető, lehető legtöbbet megtenni állatkái kényelméért, biztonságáért és boldogságáért...
Vajon mi lesz Cirka és Firka, valamint "az ember" - azaz Gazdi - történetének vége?
"Azt mondják, a macskáknak kilenc életük van, de ez
nem igaz. A macskáknak szorgalmas védőangyalaik
vannak. És némelyik ember képében érkezik."
A Cirka és Firka egy rendkívül komoly hangvételű, mély gondolatokkal teli regény, melyben a humor is jócskán felüti a fejét.
Az állattartás és az állatokról való gondoskodás nem való mindenkinek. Ezt nagyon jól tudjuk, ahogy azt is, milyen sok nyuszi marad árván Húsvét után, vagy épp mennyi kiskutya-kiscica kerül vissza a menhelyre, mert a gazdik rájuk unnak. Vagy épp, ha egy sokkalta szomorúbb lehetőséget vizsgálunk, egyszerűen kirakják őket az esőre, az út szélére, jobb esetben elviszik egészen a menhelyig, ha például nem kívánt csemeték születnek.
A menhelyre vitt állatok kapnak egy új esélyt, de sokan közülük sem találnak gazdára. Az út szélére kitett állatok pedig úgy boldogulnak, ahogy tudnak...
Történetünk főhőse, Cirka ez utóbbi csoportba tartozik...
Komoly téma, még komolyabb mondanivaló - egyfajta figyelemfelhívás és segélykiáltás ez a történet, mely az állatok és a felelős gazdi nyelvén is szól az olvasóhoz.
Végtelenül szívet melengető történet, melyben megmutatkozik egy ember jósága, de sajnos emellett láthatjuk az emberek okozta fájdalmak és rossz döntések sötétségét és káros hatásait is.
A regény tökéletesen alkalmas lehet arra, hogy egy picit belelássunk az állatok fejébe és lássuk döntéseink súlyát, s a téma miatt én magam kifejezetten ajánlom a célközönségen túl minden ember számára is, akik tartottak már állatot, szeretnének állatot, hagytak már el állatot... Nem csak fiataloknak és kezdő olvasóknak szánt regény ez - ott a helye minden ember kezében, s bár sajnos tudom, hogy pont azokhoz nem jut majd el, akik rosszat cselekedtek, reménykedni még szabad, hogy előbb-utóbb eljut hozzájuk is a felelős állattartásról szóló történet. Ha nem ez, egy másik...
Ha a szomorúságot és a komoly témát félretesszük, akkor is vizsgáljuk meg egy picit jobban ezt az írást.
Történetünk főhősei mind szerethető karakterek, közülük is talán a világot éppen új színben látó és új dolgokat felfedező Cirka az, aki kitűnik, de igazi egyéniség Firka és a Gazdi is. Az én szívemet természetesen a két cuki állat rabolta el, de egy macskaszőrszálnyival mégiscsak Cirka nyert. ^^
A lakásban mindenben ellenséget látó kiscica, a paplannal küzdő ártatlan jószág, a kutyát kétszer is megfutamító "öntelt" Cirka képe mind-mind mosolyt fakasztott az arcomra, ahogy öröm volt látni azt is, miként is kerül közelebb egymáshoz a két állat a történet folyamán, vagy hogy milyen apró lépések vezettek ahhoz, hogy Cirka megbízzon "az emberben".
Öröm olvasni váltott szemszögből a történetet, ahol minden karakterben van valami egyedi. Az állatok gondolatai rendkívül humorosak és elgondolkodtatóak, a kedvenc részeimet nekik köszönhetem.
Kiss Judit Ágnes ismét remekelt, ahogy Egri Mónika is, kinek fekete-fehér illusztrációi és azok hangulata tökéletesen illik a történethez. Összeszokott páros, egy picikét komorabb színvilággal, amin átsütnek az érzelmek - a fájdalom éppúgy, mint a boldogság és a humor. Telitalálat!
Én magam szívből ajánlom a kötetet minden állatbarát számára - meg fogja melengetni a szíveteket, higgyétek el! Az írónő rendkívüli érzékenységgel járja körbe az alaptémát, tökéletesen megszólaltatja és átadja az állatok és az ember gondolatait, ami az illusztrátornak köszönhetően gyönyörűen meg is elevenedik a szemünk előtt. Rövid, ámde annál tartalmasabb, páratlanul szép írás! ❤
A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!
Értékelés: 5/5 cickutty
Idézetek
"Mondhatnám, hogy vágyott arra, hogy gazdája legyen, de nem volna igaz. Fogalma sem volt, hogy az milyen. Ő csak ennivalót és meleget szeretett volna. Meg hogy néha azért valaki megsimogassa."
"Azt mondják, a macskáknak kilenc életük van, de ez nem igaz. A macskáknak szorgalmas védőangyalaik vannak. És némelyik ember képében érkezik."
"Gazdi aki szőrcsomóval foglalkozik, és nem vele!"
"Ez az ő Gazdija, és a kettőjük élete. A macska meg oldja meg magának."
"Gazdi reggel arra ébredt, hogy egy kismacska horpaszt a paplanján fekve. Egyszerre bosszankodott és meghatódott. Ha Firka nem alhat az ágyában több mint tizenhárom együtt töltött hónap után, akkor hogy jön ahhoz ez a kis szemtelen, hogy rögtön befészkeli magát mellé?"
"Az ember enni adott neki, és megsimogatta, és Cirka lassan-lassan már nem is "az ember"-ként gondolt rá, hanem Gazdiként. Bár nem tudta, hogy ez mit jelent, de valami olyat, amikor az ember a macskához tartozik."
"A zoknival aludt, ez nem jó jel, úgy látszik, még nem barátkoztak meg a macskával."
"...Firka már nyomult is a hideg, nedves orrával, hogy őt is kell ám dédelgetni azért, nem csak ezt a kis hisztérikát! Attól még, hogy nem rendez ekkora jelenetet, és nem vonyít hangosan, ő is akar simogatva lenni, lehetőleg azonnal!"
"Firka még mindig bosszús volt, hogy a macskakölyök puszta jelenlétével feldúlja boldog kettősüket, ráadásul hangos és követelőző, és amikor kettesben vannak, borzolja neki a szőrét, még úgy nem néz ki, mint a vécékefe, amit nem szabad rágni."
""Segítség! Agyonnyom! Megfulladok!" - a paplan úgy hullámzott, mint egy háborgó tenger, ahogy Cirka vadul verekedett vele, amíg ki nem jutott alóla. Aztán fedezékbe menekült a szekrény alá. Ez az ellenség nagyobb volt, mint amire számított. Az a kicsi szőrös elmenekült, de ez a nagy majdnem végzett vele, kénytelen volt megfutamodni előle."
"Az volt a tapasztalata, hogy ha azonnal belépnek László doktorhoz, Firkának nincs ideje megrémülni."
"A kutya sokkal békésebb nézelődött, mint általában, érezte, hogy Gazdi alig figyel rá, és ezt jó jelnek tartotta. Úgy látszik, ma a fehér köpenyes ember nem készül semmire ellene."
"Firka tudta jól, ki az. A nőstény ember, aki lefogja a vizsgálóasztalon."
"...hagyta, hogy Orsi megsimogassa, aztán engedelmesen és némi aggodalommal sétált be a büdös, szúrós szagú terembe a szúrós emberhez, akitől a legjobban félt a világon."
0 comments