A kötet a Már tudok olvasni kiadói sorozat 2. szintjének táborát erősíti és egy rendkívül aranyos, bájos mesét rejt magában, ami - véleményem szerint - a legapróbb kislányok szívét fogja leginkább rabul ejteni, s éppen ezen oknál fogva szívből ajánlom a még olvasni nem tudó gyerkőcök számára is, ugyanis vétek volna nem felolvasni a picik számára is!

A fülszöveget bevallom jelen esetben el sem olvastam. Mészöly Ági neve nekem egyet jelent a minőséggel, így nem volt kérdés, hogy amint kigördül a nyomdából a kötet, elolvasom. Jelen esetben csak maga a hívogató, különleges cím és az írónő neve állt a rendelkezésemre, mielőtt belekezdtem volna a mesébe, s bevallom, teljesen mást kaptam, mint amire a cím alapján számítottam volna, viszont nagyon örülök annak, hogy nem olvastam el előre a fülszöveget, ugyanis hatalmas katarzisban volt részem!

Főhősnőnk, Léna igazán jó kislány, s minden vágya egy háziállat, amiről a szülei - de legfőképp az anyukája - hallani sem akarnak. 

Léna a szüleivel, két testvérével és a nagypapájával él, s hiába könyörög háziállatért, az ő kérése mindig süket fülekre talál... 

Ám egy napon anya egy csokor - azaz néhány tő - zebracsíkos kákával tér haza... Anya ugyanis durván növénybolond, tele a ház mindenféle zölddel, s legújabb ötlete szerint szeretne egy icike-picike tavacskát készíteni a lakásban, ahol ugyebár már egy talpalatnyi hely sincs... De anya hajthatatlan, a növények pedig már itt vannak, s Lénán és Bélapapán kívül mindenki fel is buzdul a tavacska terve hallatán...

A huszonhárom petécskéből nemsokára huszonhárom "herceg" lesz... Anya magánkívül van a dühtől. Vajon most mi lesz?

Olvasmányos, kreatív, új ötletekkel teli történet ez, melyben egyedül az édesanya karaktere volt számomra ellenszenves, de az övé nagyon... Az anyuka sajnos nem veszi - vagy nem akarja - észrevenni, milyen boldogtalan is a lánya, s hihetetlenül utálatos módon ágál az állatok ellen, ám az ő növényei és az ő akarata mindenek felett áll, s ha Bélapapa megkérdőjelezi a kis tavacska létjogosultságát a lakásban, máris bedurcizik és megbántódik. Kérdem én: és a kislánya?

Lénával minden hasonló korú gyerek azonosulni tud, aki háziállatot szeretne, de nem kaphatja meg. Éppen ezért kerülhetnek hozzá gyorsan az apró olvasók, akik átérezhetik a kislány minden örömét és bánatát, s együtt szurkolhatnak az ebihalaknak és örömködhetnek a kecskebékák fejlődésében.

A szereplők közül természetesen maga Léna, s persze Bélapapa a legszimpatikusabb, legalábbis számomra, de el ne feledjem megemlíteni a békákat, akik az igazi főszereplői ennek a mesének. Igazán aranyosak és "szeretgetnivalóak", de aki nem szereti a békákat, az talán nem érti, miért mondom ezt. ^^ 

A kötet illusztrátora Maros Krisztina volt, akinek a képi világa tökéletesen passzolt a történethez, míg számomra a legkedvesebb és legjobban sikerült illusztrációi mindenképpen a békákhoz köthetők.