A Matricás Laci - Kapj el! c. kártyajáték a Pagony kiadó gondozásában látott napvilágot, míg a játék megtervezése Kruppa Gergely nevéhez fűződik. 

Az illusztrátor, Mayer Tamás egyben a kötetek illusztrátora is, aki ismét egy lenyűgöző, élénk, élettel teli képi világot hozott létre.

A kártyajáték 3-8 fővel játszható, míg a játékidő mindössze 20 percre datálható.

Én magam nagy Matricás Laci-rajongó vagyok, ám játékos társaimnak fogalmuk sem volt róla, ki ez a matricákat osztogató bűnöző, vagy éppen az őt jó útra téríteni akaró Sárika. Éppen ezért a játékot némi bemutatóval kezdtem, majd kezdődött a szórakozás.

Jelen esetben már maga a kártyajáték doboza is a játék tartozéka, s nem csupán egy gyönyörű külsővel rendelkező "tasak", ami magában rejti a kártyalapokat, melyekből több félét is találunk a dobozban.

A Kapj el! tartozéka 1 db kezdőjátékos kártya, 10 db titkos karakterkártya, melyből az alap játékhoz 4 db Laci és 4 db Sárika tartozik, míg az igazán gyakorlott játékosok további egy Laci és egy cukrász kártyával is játszhatnak.

A karakterkártyákon túl fontos, lényegi rész a 81 darabos húzópakli kártyák összessége is, melyek összetétele a következők szerint alakul: 28 db Laci, 18 db rendőr, 19 db édesség és 18 db matrica, mely utóbbiak közül van olyan, amelyen különböző feladatleírások is szerepelnek.

A játékhoz természetesen tartozik még egy széthajtogatható, minden információt tartalmazó játékszabályzat is, melynek kivitele szintén szemet gyönyörködtető.

Következő napirendi pontunk a játék menete, melyből jelen értékelésben csupán az alapjáték leírását mondom el, s megpróbálok a lehető legegyszerűbben fogalmazni, ugyanis a játék megértése elsőre nem bizonyult túlságosan könnyűnek számunkra...

A játék célja: édességekhez juttatni Lacit és Sárikát, melyek közül az nyer, aki a legtöbb édességet bezsebeli. Azt azonban, hogy a játékosok melyik csapatot képviselik - senki sem tudja!

A karakterkártyák megkeverését követően minden játékos húz egyet, melyből kiderül, hogy ő Matricás Laci, avagy Sárika csapatát erősíti-e, ám ezt megtekinteni csupán szigorúan csak titkos módon lehet, s senkinek sem szabad elárulni, kinek a bőrébe is bújunk, avagy kinek a csapatát erősítjük. A karakterkártyákat (miután felfedték nekünk, kik vagyunk), lefordítva magunk elé tesszük.

Ezt követően kezdődhet a játék.

S innenstől kezdődik a "hazudozás"... avagy, a játékosok célja, hogy minél több édességet gyűjtsenek saját maguk csapatának, de ezt furfangos módon kell megoldaniuk. Minden játékos a kezéből egy lapot "színnel" lefelé középre helyez, s mond róla valamit. Például én Matricás Laci csapatában vagyok, ezért leteszek egy Lacit vagy egy matricát középre, és azt mondom, hogy rabolni indulok. Ez esetben igazat szóltam, de mondhatom azt is, hogy rendőr vagyok, és el fogom kapni azt a nyomorult betörőt. Nyilván ebben az esetben hazudtam, de lehetséges, hogy sikerült összezavarnom a társaimat, akiknek fogalmuk sincs, milyen kártyalapot is tettem le középre.

Ehhez hasonlóan a játékszabályzat több kitételt is bemutat, melynek figyelembevételével kell játszanunk a játékot, ám ezeket most képtelenség lenne mind felsorolni, s értelme sem lenne, ha nincs előttetek a játék...

Noha a játékszabályok megértését követően a kártyajáték már gördülékenyen játszható, néhány dolog megakasztott minket, s a jövőben itt-ott egy kis módosítással fogjuk játszani Matricás Laci és Sárika édességgyűjtő játékát...

Miért mondom, hogy bonyolult? Talán nem is ez a legmegfelelőbb szó rá, hisz a játékszabályok, a pakli összeállítása és a cél is egészen kristálytiszta, ám az, hogy mit mondunk, mit "hazudunk" a játék közben már tényleg csak az egyéni játékosok kreativitásán és ötletességén múlik. Noha én magam a játék végére egészen belemelegedtem a hazugságokba, feleslegesen állítanám azt, hogy bármelyik játékosom tudta volna, kivel lehet egy csapatban, ahogy azt sem, hogy teljes mértékben tudta volna, mit csinál... Az ide-oda röpködő mondatoknak nem volt se fülük, sem farkuk, bár az egyszer biztos, hogy egy-egy kört a gyorsan kitalált hazugságok végett villámgyorsan lejátszottunk. Természetesen felnőtt fejjel lehetséges, hogy mi túlbonyolítottuk az egészet, s ahogy az egyik játékosom mondta, a gyerekek tudnak csak igazán hazudni, ezért nekik ez gyerekjáték lesz, abban mindnyájan egyet értettünk, hogy a célközönség ezt a kártyajátékot önállóan, egymaga nem fogja tudni játszani, s értelmezni, ezért mindenképpen szükséges hozzá egy felnőtt. Amivel szintén nincs probléma, ha a játékot családi kikapcsolódásként használjuk, de a gyerkőcök imádnak ám a szülők nélkül is játszani, hasonló korú gyerekekkel...

A másik problémánk a játékkal az volt, hogy 4 fő játékos esetén hihetetlenül kevés az a 9 db édesség kártya, ami a pakliban található. Az állandó Matricás Laci és rendőr tumultus felfedése az asztal közepén számunkra teljesen elvette a kedvünket egy-egy kör után, s csak az itt-ott felbukkanó, cselekvést is igénylő matrica kártyák tudtak egy kis vidámságot csempészni a játékba, amiknek köszönhetően a monoton játék néha kicsit izgalmasabbá vált. Az, hogy ki kivel volt egy csapatban, s ki nyert, csupán a legvégén derült ki, de nekünk még egyáltalán tippünk sem volt, kikkel is lehetünk egy csapatban a játék közben.

Éppen ezért a következő alkalommal biztosan több édességkártyát csempészünk a pakliba, s kipróbáljuk, milyen arányban lenne még jó a játék, mert az utolsó körök végén sajnos csak egyszerűen tudomásul vettük, ki nyert, s hiába szórakoztunk jól egymás vicces mondatain, ha a vége nem adott katarzis érzést.