csimota
értékelés
gyermekkönyv
mesevilág
recenzió
Nicola Davies: Amikor eljött a háború - Értékelés
Nicola Davies Amikor eljött a háború c. kötete a Csimota kiadó gondozásában jelent meg a nyár folyamán. Azt hiszem, a kötet nem is lehetne aktuálisabb, hisz a világban háború dúl, nem is olyan messze tőlünk, amit most, a 21. században már elképzelhetetlennek tartottunk...
A háború nemcsak ránk, felnőttekre, de a gyerekekre is nagy hatással van, ők is látnak és hallanak nap mint nap olyan dolgokat, amiket még talán nem tudnak hova tenni.
Nicola Davies kötete hiánypótló a hazai könyvpiacon és a lehető legegyszerűbb formában segíti elmagyarázni a gyerekeknek, mi is az a háború. Hatalmas segítség lehet számunkra, hogy e történet segítségével egyszerűen, mégis rendkívül látványosan, húsbavágóan őszintén beszéljünk a gyerekekkel a háborúról és annak borzalmairól...
"De a háború ide is követett.
Bekúszott a bőröm alá, a szemhéjam mögé és az álmaimba.
A szívemet is foglyul ejtette."
Főhősünk egy kislány, akinek a napja egészen átlagosan indul, mint minden gyermeké. Felkel, megreggelizik, majd iskolába megy, ahol a vulkánokról tanulnak, majd hirtelen minden földi pokollá változik körülötte...
A bombák fülsiketítő robajjal teszik a földdel egyenlővé a várost, s vele együtt a kislány otthonát és családját, akinek - sok idegen ember mellett - menekülnie kell a háború sújtotta vidékről.
A kislány egyedül van és magányos, s hiába szeretne iskolába járni és ugyanazt érezni, mint abban a távoli jövőben, mikor még volt családja - nem teheti. Az emberek nem fogadják el, sokan félnek tőle és ő egymaga él egy piszkos pokróc alatt egy jéghideg helyen...
Vajon lesz valaki, aki segítő kezet nyújt számára?
"Csak annyit tudok elmondani:
A háború mindent elvett tőlem.
A háború mindenkit elvett tőlem.
Egyedül voltam, rongyosan és véresen."
Az Amikor eljött a háború egy őszintén mellbevágó, a szívet-lelket megérintő rövid történet, ami bármelyikünkkel megtörténhet ebben a háború sújtotta világban...
Főhősünknek nincs neve, de nincs is szüksége rá. Ez a kislány tömegeket képvisel, és azt próbálja megértetni az olvasóval, hogy ő maga is válhat még menekültté, s azért hibáztatni, mert idegen, gonosz emberek lerombolták a világát és tönkretették az életét - teljesen felesleges. Értelmetlen, hisz a kislány nem tehet arról, hogy menekülni kényszerült, menekültté vált, idegenné egy új országban, ahová a pokol elől megérkezett, s ahol az emberek - akik nem tudják, milyen érzés elveszíteni az otthont - elfordulnak tőle.
A "mese" rendkívül rövid, mindössze pár sor, ám tökéletesen bemutat és elmond mindet, amit erről a történetről és erről a magányos, kitaszított érzésről el kell. Davies írása mellett Rebecca Cobb érzékletes illusztrációi is összefacsarják az ember szívét, amik tökéletesen egészítik ki a történetet, s adnak egy pontos képet a reményvesztettségről és elhagyatottságról.
Cobb illusztrációi a kezdeti boldog, vidám és színes hangulatból váltanak át sötét tónusúvá, gyomorforgató feketévé és ijesztő sötétséggé, ami a vért, a poklot és a menekülő emberek tömegét ugyanúgy ábrázolja, mint a világban egyedül álló, remélő és reszkető kislány képét.
Nem hazudok - a kötet mélyen megindító, lélekbe gázoló írás, melyre az utószó csak még egy lapáttal rátesz, így önálló olvasásra a gyermekek számára kisebb korban nem ajánlott! Olvasásához és értelmezéséhez mindenképpen szükséges a szülő vagy a tanár jelenléte, aki segít feldolgozni a látottakat a kicsikkel és őszintén felel majd a kérdéseire, amiket a történet hoz majd a felszínre. Mert lesznek kérdései, amiket önmagunknak is feltehetnénk:
- Miért van ennyi rossz a világban?
- Miért van még mindig háború?
- Miért félünk és ítélünk el embereket?
- Miért nem nyújtunk segítő kezet?
- Miért? Miért? Miért?
Zseniális rövid történet, ami mélyen elgondolkodtat, jóra ösztönöz, reményt és félelemet egyaránt ébreszt, s számtalan kérdést fogalmaz meg az agyban.
Olvasása kortól függetlenül mindenki számára erősen ajánlott!!!
A könyvet köszönöm a Csimota kiadónak!
Értékelés: 5/5 bomba
Idézetek
"Képtelen vagyok szavakba önteni annak a fekete lyuknak a látványát, amely egykor az otthonom volt."
"Csak annyit tudok elmondani:
A háború mindent elvett tőlem.
A háború mindenkit elvett tőlem.
Egyedül voltam, rongyosan és véresen."
"De a háború ide is követett.
Bekúszott a bőröm alá, a szemhéjam mögé és az álmaimba.
A szívemet is foglyul ejtette."
"Sarkon fordultam, visszakullogtam a kunyhóba, és bemásztam a takaró alá.
Úgy tűnt, mintha a háború az egész világot és vele együtt az összes embert magába szippantotta volna."
"Egy széket tartotta kezében. Azért hozta, hogy ráülhessek, és én is vulkánokról tanulhassak, énekelhessek és madarakat rajzolhassak.
És hogy kiűzzem a háborút a szívemből."
0 comments