értékelés
gyermekkönyv
mesevilág
pagony
recenzió
Rádai Andrea: Tündérek a tajgán - Értékelés
Rádai Andrea Tündérek a tajgán c. regénye idén tavasszal jelent meg a Pagony kiadó gondozásában. A kötet az egészen ínycsiklandozóra sikeredett fülszövegével hívta fel magára a figyelmem, hisz egy igazán nem mindennapi, kortárs történetet sejtetett, ami végül igaznak is bizonyult.
A regény a Zseblámpás Könyvek kiadói sorozat darabja, amit a Pagony a 7-10 év közötti gyerekeknek ajánl, én azonban szívből ajánlom a remek történetekben örömmel elvesző nagyobbaknak is.
A Zseblámpás Könyvek sajátja, hogy nagyobb betűmérettel íródnak, s viszonylag sok illusztrációt tartalmaznak, hogy a kezdő olvasóknak sikerélményként szolgáljon egy-egy első, önálló olvasás gyanánt.
A Tündérek a tajgán a "táltos csigák", "vonatozás" és "varázslat" hívószavakat kapta, melyek mellé én még a "tündérmese", az "lenyűgöző orosz táj" és a "rendkívüli kreativitás" címkéket tenném hozzá.
Lépjünk is akkor be együtt Oroszország mesés földjére, s ismerjük meg egy picit közelebbről ezt a gondos aprólékossággal megalkotott történetet!
"Döbbenten nézett körül. Mintha megdermedt
volna az idő. Minden mozdulatlan volt."
Főhősünk, Mimi és családja éppen Oroszországba készül, Kvaterka néni ötödik esküvőjére - a tajga kellős közepén!
Mimiről tudni kell, hogy egészen különleges család tagja, legalábbis ami az édesanyját és a nagynénjét illeti... Míg Kvaterka néni tündér és gyönyörű varázslatokra képes, ahogy az anyukája is, addig Miminek sehogy sem akar menni a varázslat tudománya... A kislány el is van keseredve emiatt, de szerencsére görög teknőse, Teusz, a nyugalmazott "könyvtárteknős" minden napját szebbé teszi.
Az anyukából, apukából, két öcsikéből, valamint Mimiből és Teuszból álló család szépen megérkezik Kvaterka néni otthonába, ahol mindenki az ünnepségre készülődik. Mikor Mimi megkéri nagynénjét, hogy alakítsa át habos-babos, förtelmes ruháját valami csodaszéppé és Kvaterka eleget tesz a kérésének, a boldog menyasszony szívességet kér a ruhacserebere végett unokahúgától, aki a pince sötétjébe megy "elvégezni feladatát"... Mialatt Mimi a pincében keresgél, furcsa hangokra, zajokra lesz figyelmes az esküvő helyszíne felől, ám amikor felsiet, hogy megtudja, mi történt, egy teljesen tönkretett esküvői helyszínt és mély álomba merült családját találja csak a helyszínen!
Vajon mi történhetett?
Mimi egyetlen segítője Teusz marad, aki túlélte a gonosz varázslatot, s most annak rendje és módja szerint el is meséli mi történt... A gonosz varázslónő, Karbonára jelent meg, s feldúlván, óriási mérgében, amiért őt nem hívták meg az esküvőre, mindenkit álommal sújtott! (Igen, mint a Csipkerkózsikában!)
Miminek nincs választása, úgy dönt, felkerekedik és megkeresi Karbonárát, hogy oldja fel szörnyű átkát!
Mimi és Teusz Kvaterka néni elképesztően rendetlen íróasztalán megtalálja a Karbonára részére ajánlott levélként feladott meghívó bizonyítékát, így elindul élete legnagyobb kalandjára! Be a helyi postára, el egészen Jekatyerinburgig, a Transzszibériai-expresszen egészen Karbonára palotájáig!
Vajon mi lesz "kis kalandja" vége?
"- Mimi, én nem így képzeltem öreg napjaimat... Arról
álmodoztam, hogy betakarózom egy kockás plédbe, teát
kortyolok, és közben a Háború és békét olvasom... Nem
állt szándékomban keresztül-kasul utazni Oroszországon
egy ajánlott levelet kergetve... Mindazonáltal... Természetesen
veled megyek, ez nem kérdés!"
A Tündérek a tajgán egy rendkívül szórakoztató, kreatív ötletekkel és megoldásokkal teli kalandregény - nem csak a legkisebbek számára!
Rádai Andrea engem már az orosz helyszínekkel menthetetlenül levett a lábamról, ugyanis az orosz táj, nyelv és történelem szerelmeseként számomra ez a kötet igazi ínyencség volt! ❤
A történet tud újat adni, nem válik unalmassá, hol lassabb, hol ütemesebb tempót diktál, s remekül megdolgoztatja nevetőizmainkat és fantáziánkat.
Rádai erőssége az ötletes alapkonfliktuson túl a kreatív módon megteremtett karakterei és helyszínei, a beszélő nevek, a "szóviccek" és szójátékok, amik sokszor hatalmas hahotára késztetik az embert olvasás közben. Én magam rendkívül jól szórakoztam olvasás közben, a történet teljesen elvarázsolt, s kíváncsian vártam, mi is történik majd ebben a nem mindennapi kötetben.
A lenyűgöző orosz táj, a Transzszibériai Expressz és színes utasai - akik közül egyértelműen Szerjózsa bácsi a kedvencem a maga bölcsességével -, Karbonára palotája, vagy épp a mohákkal beszélgető, mogorva Gonzó bácsi, no és az egészen elképesztő Ferrari-csigák mind-mind megérnének egy-egy külön misét. Ha most élőszóban lennék, minden bizonnyal hosszú-hosszú percekig képes volnék beszélni róluk, de írásban igyekszem egy picit visszafogni magam, hogy még olvasható hosszúságú maradjon a bejegyzésem. ^^
Rádai remekül felhasználta régi népmeséink, valamint az ismert "külföldi" mesék eszköztárát és olyan megoldásokat dolgozott egybe, vagy épp kellékeket vonultatott fel szépen sorban, egymás után, amiket bár ismerünk, mégis, ebben az új környezetben újult erővel hatnak és az ismerősség jó érzését keltik bennünk, egyrészt nosztalgiát idézve fel, másrészt új fényben világítva meg azokat.
A történet picikét más, mint amit a fülszöveg hirdet, legalábbis számomra teljes meglepetés volt a meghirdetett szövegen túl a cselekmény jó néhány kanyarulata, s egy sokkal összetettebb, komolyabb és élvezhetőbb történetet kaptam, mint vártam. Természetesen az előzetes elvárásaim is nagyok voltak a kötet felé az alapinformációk tudatában, ám azt kell, hogy mondjam, hogy sokkalta több van ebben a regényben, mint azt elsőre hinnénk!
Szereplőink szerethetőek, mindenkinek megvan a maga erőssége és gyengesége, tökéletesen kiegészítik egymást és mindenki megtalálhatja köztük a maga kedvencét, vagy éppen azt, akivel azonosulni tud. Talán a befejezést éreztem csupán egy picikét gyorsnak, ám azok a könyvek, amik ennyire beszippantják az embert, óhatatlanul is ilyen érzést keltenek bennünk... :3
A szívemnek legkedvesebb karakterek kétség kívül Teusz és Szerjózsa bácsi lettek, akik egészen különleges karakterükkel és szemléletükkel lopták be magukat a szívembe.
Egy, a könyveket halálosan szerető, olvasó teknőc, valamint egy, a II. világháborút megjárt idős, bölcs gondolatokkal teli bácsi kinek a szívét ne tudná elrabolni, kérdem én - egy azonban bizonyos, ha más ellen is tud állni a bájuknak, engem teljes mértékig megnyertek maguknak! ❤
Meg kell még említenem azonban Toll Mácsot is, akinek a félrefordításait szerettem a legjobban! :3
"- És nem tetszik unatkozni?
- Nem, dehogy. Elmerülök az emlékeimben."
A kötetet Baranyai (b) András illusztrációi díszítik, akinek minőségi alkotásai ismét tökéletesen kiegészítik a szöveget és lenyűgöző látványvilágot teremtenek.
A Tündérek a tajgán a Zseblámpás Könyvek szerelmeseinek kifejezetten ajánlott olvasmány, ám én magam az orosz tájat szerető, a "tündérmeséket" kedvelő, eredeti eszközkészlettel dolgozó történetek rabjainak is teljes szívemből ajánlom a kötetet!
A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!
Értékelés: 4,5/5 teknős
Idézetek
"Oroszországba, Szibériába készültek, ahol egy esküvőre voltak hivatalosak."
""Sose add fel rögtön, legalább háromszor próbálj meg mindent!""
"Teusz így évtizedekig egy könyvtárban lakott, ahol kedvére olvashatott. Ám aztán - ... a könyvtár felszámolásakor - egyszerűen kirakták a kuka mellé. Itt talált rá Mimi, akivel Teusz - a tekintélyes korkülönbség ellenére - azonnal összebarátkozott. A legjobban még most is olvasni szeretett egy meleg, csendes sarokban, kakukkfűteát kortyolgatva."
"Mert hát Oroszországban kihagyni a vonatozást?
Az olyan, mint nem enni fagyit nyáron."
"- Ez egy másik időzóna - ... - Itt három órával később van, mint otthon. Vagyis amikor otthon délután öt óra van, itt már este nyolc.
- De hát akkor elloptak tőlünk három órát! - mondta Berci.
- Igen, de hazafelé visszakapjuk, ne aggódj! - nevetett apa."
"Egyébként Kvaterka, anyához hasonlóan, kizárólag akkor fordult a varázsláshoz, ha - apa szavaival - volt valami hozzáadott értéke."
"Másnap kora reggel szállingózni kezdtek a vendégek. Jöttek tündérek, varázslók, manók, erdei szellemek, valaha és jelenleg elvarázsolt királyfiak és királylányok, közlekedésmérnökök, jegyellenőrök és vágánykarbantartók."
"Döbbenten nézett körül. Mintha megdermedt volna az idő. Minden mozdulatlan volt."
"- Alig hittem a szememnek. A varjú fel volt öltözve, lila kabát volt rajta, meg lila sál és kalap, lila tűsarkúval. Azt károgta, hogy ez egy újabb esküvő, ahová őt, Karbonárát, a tündérek leghatalmasabbikát nem hívták meg, és hogy ezt mindenki megkeserüli. Aztán körözni kezdett a kunyhó és a tisztás felett, és a nyomában elaludtak az emberek, pont mint a... mint a...
- Csipkerózsikában? - fejezte be a mondatot Mimi.
- Igen. Hiszen már ott is Karbonára átkozta meg a királyi udvart. - Teusz egy pillanatra elhallgatott. -Vagy az az üknagyanyja volt?"
"- Jaj, Teusz, én ezt nem tudom elolvasni! Olyan furák a betűk...
- De én igen! - húzta ki magát Teusz.
- Te??? Hogyhogy?
- Én még tanultam oroszul az iskolában. Ismerem a cirill betűket..."
"- Mimi, én nem így képzeltem öreg napjaimat... Arról álmodoztam, hogy betakarózom egy kockás plédbe, teát kortyolok, és közben a Háború és békét olvasom... Nem állt szándékomban keresztül-kasul utazni Oroszországon egy ajánlott levelet kergetve... Mindazonáltal... Természetesen veled megyek, ez nem kérdés!"
"- S szívében néha elidőz a tigris meg a szelíd őz."
"- Ott van, csak el van átkozva, és alszik. Gonzó bácsi tud varázsolni?
- Mi közöd hozzá, te alsónadrág-gyújtogató?"
"- Mintha utoljára Lenin korában jártak volna odabenn, vagyis jó régen."
"(Toll Mács ügyesen fordított, csak egyszer hibázott. Amikor Natalja Fjodorovna azt mesélte, hogy "És télen, a mínusz 25 fokban három órát álltam sorba, de csak húsz deka lisztet kaptam a boltban", Toll Mács azt fordította: "Most tél van és csend és hó és halál".)"
"A legjobb esetben is egy jekatyerinburgi árvaházba fog kerülni, és ha eljön a tél, alvó szobrokká dermedt családját lassan belepi a hó..."
"- És nem tetszik unatkozni?
- Nem, dehogy. Elmerülök az emlékeimben."
"- Néha találkoztam gombamanókkal és avarmanókkal is, de a mohák voltak a legjobb barátaim. Aki nem tud mohául, nem is sejti, milyen jól lehet velük beszélgetni - mosolyodott el."
"- Nem éri meg mindig fejet hajtani, engedelmeskedni! Én aztán tudom... - bólogatott Szerjózsa bácsi."
"- Él itt egy bizonyos csigafaj, a foltos Ferrari-csiga. Az a hír járja, hogy ha ez a csiga megnyalint egy szál szőrkukacmohát, akkor óriási táltoscsigává változik. Mivel egy Szibériában élő csiga és egy Budai- hegységben előforduló moha találkozására kicsi az esély, kevés adat áll rendelkezésünkre a táltos csigákkal kapcsolatban. De most teszünk egy kísérletet."
"- Nem ismertek meg? Én vagyok Sergio! Visszakaptam az éveket, amiket Karbonára ellopott tőlem. Most megyek is, tanulmányozom a legújabb párizsi divatot, nyitok egy szabóműhelyt, és keresek egy lányt, akibe beleszerethetek."
"Varázsolni továbbra sem tudott, de egyre kevesebbet szomorkodott emiatt, hiszen rájött, hogy sokféle varázserő létezik a világon."
0 comments