értékelés
gyermekkönyv
mesevilág
scolarkiadó
Julian Gough: Hűha! (Nyúl és Medve 2.) - Értékelés
Julian Gough Hűha! c. kötete áprilisban jelent meg a Scolar kiadó gondozásában.
A Nyúl és Medve c. sorozat második kötete az első kötetből már jól ismert, éppen barátságuk kezdetén tartó erdei állatok történetének következő felvonása, mely a tél komor sötétje után most a tavasz érkezésébe enged bepillantást.
A kötet Jim Field illusztrációinak és képi világának köszönhetően ismételten varázslatos hangulatú s kivitelű, amiben naphosszat gyönyörködhetünk.
Az első kötet téli színvilága után a történet folytatásában a tavasz színei dominálnak, s a fekete-fehér ábrázolásmód mellett, a zöld és a sárga színek kerülnek előtérbe.
A Scolar kiadó remek érzékkel találja el, hogy milyen kötetek kerüljenek megjelenésre magyar nyelven, s szerencsére tartják azt a megjelenési formát is, hogy egy új sorozatból legalább kettő jelenik meg egyszerre, mely által az olvasó jobban belemerülhet az új történetbe, s ez által könnyebben és gyorsabban is a szívébe zárja azt, míg az sem utolsó szempont, hogy így nem kell legalább egy fél, vagy talán egy évet várni a folytatásig, ami túlságosan is hosszú idő, bárhogy is nézzük...
Minden egy harkállyal kezdődött...
"Aztán hirtelen átjárta egy érzés, és majd szétfeszítette: lábujjhegyre
kellett ágaskodnia, és még a mellkasát is kidüllesztette. "Kirobbant
a tavasz!" - gondolta Nyúl."
Medve és Nyúl második történetének kezdetén, Nyúl lesz az, aki felriad álmából, mégpedig Medve éktelen horkolásának köszönhetően, amit képtelen elviselni!
Nyúl úgy dönt, ideje hazatérni a barlangból a saját otthonába, ám amikor kilép a barlangból, döbbenten tapasztalja az erdőt elárasztó, szinte vakító fényt és a lába előtt heverő, elolvadt hóembereket. Nyúlnak nem sokáig kell gondolkodnia, hogy rájöjjön, mit is jelent ez, s szívét rögtön szét is feszíti az érzés: Itt a tavasz!
Nyúl hazatér üregébe, ahol borzalmas rendetlenség uralkodik, de annyi baj legyen, itt az ideje a tavaszi tatarozásnak. Ám takarítás közben Nyúl majd szívinfarktust kap, mikor egy hívatlan jövevényt talál otthonában, Teknőst, aki felettébb álmosan ebrudaltatik ki az üregből...
A kelletlen kis közjátékot követően Nyúl maga is nyugovóra térne, ám alig szenderedik el egy fa tövében, máris újra éktelen lárma csapja meg a fülét, ami elől nem tud menekülni. Folyton morcos főhősünk, miután rájön, hogy az elviselhetetlen zaj egy fa tetejéről érkezik, Medvéért kiállt, aki álmosan cammog elő barlangjából.
Mikor a két barát rájön, hogy a zaj egy madártól érkezik, különbözőképp nem is fogadhatnák a jövevényt, aki eddig még soha nem tette tiszteletét a völgyben...
Medve örömmel fogadja Harkályt, aki épp odút készít magának, míg Nyúlnak nincs más vágya, mint "eltenni láb alól a zajforrást"...
Vajon mi történik eztán a völgyben? Nyúl megbékél vajon zajos, új szomszédjával, vagy sikerül elűznie őt eddig oly békés otthonukból?
"- Milyen aranyos! - mondta Medve. - Még soha nem
járt harkály a völgyben.
- ARANYOS?! Hiszen annyira lármás, és annyira boldog,
hogy mindjárt begolyózók tőle - dühöngött Nyúl."
"- Nem hiszem el, hogy pont egy madártól tanulok Bölcsességet,
akinek olyan parányi az agya, mint egy szem dió - csóválta a
fejét. - Ráadásul egész nap a fába veri a fejét."
A Hűha! egy felettébb humoros, ámde nagy és bölcs igazságokat is tartalmazó történet, melyben Nyúlnak köszönhetően, ismét elszabadulnak az indulatok. ^^ Egy csodaszép tavaszi történet egy új kezdetről, látásmódunk kiszélesítéséről és gondolataink megváltoztatásáról, amik eleddig visszafogtak minket...
Julian Gough ismét egy gyönyörű gondolatokkal teli történetet vetett papírra, ami bár számomra nem tudta megelőzni első, bemutatkozó meséjét, mely a tél gyönyörű, hóval fedett mezején játszódott, mégis megnevettetett és elgondolkodtatott.
Az író számtalan olyan gondolatot rejtett el a kötetben, amin az olvasónak bizony el kell gondolkodnia, s talán túlságosan is sok mindent sűrített bele a mesébe. Lenyűgöző látni azonban az olvasás végén, miért is kapta a kötet a Hűha! címet, ami azt szimbolizálja, miként is döbben rá Nyúl arra, hogy ő a világnak csupán egy parányi szeletkéjét látja, s míg a világ hatalmas, ő egészen aprócska benne...
Ez a felismerés sokak számára későn érkezik el, ezért is tökéletes ez a kötet arra, hogy az apró olvasónak már most bemutassa, hogy bizony nem körülötte forog a világ! Ám ezt felnőtt fejjel sem árt tudatosítani magunkban, amit bizony sokszor hajlamosak vagyunk mi is elfeledni...
A világ közepét jelenthetjük bár másnak, önmagunkat sosem szabad a világ fölé, más ember vagy élőlény fölé helyeznünk, hisz senki sem különb a másiknál, mindnyájan egyenlőek vagyunk!!!
Nyúl a saját bőrén - és kárán - tapasztalja meg, hogy saját, negatív gondolatai nem engedik őt boldognak lenni, s az önnön nagyságában és fontosságában való hite az, ami meggátolja őt abban, hogy barátsággal, kedvességgel forduljon másokhoz.
Ha lehet, Nyúl a történet elején itt még sokkalta ellenszenvesebb, mint a vele való megismerkedés pillanatában, s mintha elfelejtené mindazt, amit télen, Medvétől tanult. Szerencsére Medve most is kéznél van, hogy bölcs, okos és megfontolt meglátásaival és szavaival rávezesse és ráébressze Nyulat arra, hogy ő az, aki saját maga ellensége, s meg kell változtatnia a gondolatait ahhoz, hogy boldog legyen. Ennek legelső lépcsőfoka, hogy elfogadja, nem körülötte forog a világ, s nem árt, ha az embert barátok veszik körül, ahogy az sem, ha odafigyel, a környezetére és felfigyel annak szépségére...
Nyúl ebben a kötetben is hatalmas utat jár be, s mivel a történet végére látszólag valóban sikerül megváltoznia, s hirtelen haragjából visszábbvennie, kíváncsian várom, hogy egy esetleges következő kötetben mi forrasztja majd fel az agyvizét... ^^
"- Boldog vagy ott lent? - kiáltott le Medve.
Nyúl vissza akart kiabálni, hogy "igen", csak hogy bosszantsa Medvét.
De Nyúl a szíve mélyén őszinte nyúl volt.
- Nem - felelte nagyon csendesen."
Bár a Hűha! számomra nem tudta legyőzni a Nyúl rossz szokása c. első kötetet, szívből ajánlom a történet folytatását a célközönség és szüleik számára, akik egymással karöltve rengeteget tanulhatnak ebből a történetből. Ráébredhetnek arra, hogy milyen rossz, ha önmagunk ellenségei vagyunk, s számtalan gondolaton morfondírozhatnak el, vagy fogadhatnak meg, melyek szerint élhetik az életüket tovább!
Értékelés: 4/5 harkály
Idézetek
"Nyúl megpróbálta a fülére tapasztani a mancsát, de túl nagy volt a füle, a mancsa meg túl kicsi."
"Odakint eltűnt a téli hó, két icipici, latyakos hófoltot kivéve. Mindkét folton két-két toboz hevert, egy-egy görbe bot és egy-egy répa. "Elolvadt a hóemberünk" - gondolta Nyúl."
"Aztán hirtelen átjárta egy érzés, és majd szétfeszítette: lábujjhegyre kellett ágaskodnia, és még a mellkasát is kidüllesztette. "Kirobbant a tavasz!" - gondolta Nyúl."
"Nyúl akkorát ugrott, hogy maga is megrémült. (Nyúlnak tériszonya volt.)
- Teljesen kikészültek az idegeim! - motyogta, mikor újra földet ért. Körülnézett. Semmi.
BANG! BANG! BANG! BANG! BANG! BANG!
Nyúl lenézett.
Semmi...
Nyúl felnézett.
Valami!!!
Mi. A fene.
Lehet ez?"
"Magasan fölöttük az elmosódott folt abbahagyta kopácsolást. Így már nem is volt elmosódott."
"- Ez egy madár - szólalt meg Medve.
- Egy kártékony istencsapása - közölte Nyúl."
"- Milyen aranyos! - mondta Medve. - Még soha nem járt harkály a völgyben.
- ARANYOS?! Hiszen annyira lármás, és annyira boldog, hogy mindjárt begolyózók tőle - dühöngött Nyúl."
"- Szóval a hangos, boldog dolgok az agyadra mennek?
- Igen!
- És a csendes, szomorú dolgok is az agyadra mennek?
- Igen! Igen! - vágta rá Nyúl.
Medve ezen újra eltöprengett.
- De az egyetlen, ami ezekben a dolgokban közös... - vakarta a fejét - ...az te vagy."
"- Te mész az agyamra, igaz? - kérdezte Nyúl, és felemelte a jobb lábát, hogy megrúgja Medvét.
- Ööö... nem - felelte Medve. - Hanem te.
- Én megyek a SAJÁT agyamra? - prüszkölt Nyúl döbbenten. (...)
- Igen - felelte Medve. - Látod? Az Agyad harcban áll a Világgal.
- Nem állok harcban a Világgal - állt talpra Nyúl. - Nem! - Nyúl megint emelte a lábát, hogy megrúgja Medvét.
"Hmmm - gondolta Nyúl. - Medve nagyon Nagy. Talán mégsem jó ötlet."
Medve arra gondolt, jobb lesz, ha tesz valamit, mielőtt még Nyulat szétveti az ideg."
"- Mit keresel? - érdeklődött Medve.
- Egy követ. Egy nagyot. Hogy hozzávágjam ehhez a közveszélyes favésőhöz.
- Miért nem segítsünk neki inkább? - kérdezte Medve.
- SEGÍTSÜNK neki?!
- Igen, segítsünk neki!
- Segítsünk neki, hogy az ŐRÜLETBE KERGESSEN?! - kérdezte Nyúl. - Hát milyen barát vagy TE?
- Nem - felelte Medve. - Segítsünk neki gyorsabban befejezni a munkát azért, hogy ne kergessen téged az őrületbe.
- Na, azt lesheted!
- Hát akkor majd én segítek neki. - Medve mászni kezdett felfelé.
- Áruló! - kiáltotta utána Nyúl.
Medve megtorpant, és megvakarta a fejét.
- Mi az az áruló? - kérdezte.
- Az áruló - nézett fel Nyúl Medvére - olyasvalaki, aki Elhagy egy Barátot, hogy az Ellenségnek Segítsen!
Medve sóhajtott."
"- Gyakorlat! Gyakorlat! Gyakorlat! - felelte Harkály. - Ha valamit sokszor és hosszú ideig csinálunk, végül nagyon jók leszünk benne."
"- Boldog vagy ott lent? - kiáltott le Medve.
Nyúl vissza akart kiabálni, hogy "igen", csak hogy bosszantsa Medvét.
De Nyúl a szíve mélyén őszinte nyúl volt.
- Nem - felelte nagyon csendesen."
"- Hé! - szakította félbe Nyúl. - Hegyek! Várjunk csak... Hegyek vannak a hegyek mögött! És... - Nyúl nyúlszeme alig látott el ilyen messzire. - Hegyek vannak a hegyek háta mögött lévő hegyek mögött!"
"A fa ringatózott a szélben, és Nyúl vele ringatózott. Úgy érezte, mintha a fa része lenne; a fa az erdő része; az erdő pedig a világ része."
"- Hűha! - mondta Nyúl nagyon csendesen. - Azt hittem, a világ Kicsi, és teli van Velem; pedig Nagy, és egyáltalán nincs teli velem."
"- Talán az én gondjaim nem is olyan nagyok - folytatta Nyúl."
"- Nem értem - szólalt meg Nyúl. - Nyugodtnak érzem magam. És boldognak."
"- Nem hiszem el, hogy pont egy madártól tanulok Bölcsességet, akinek olyan parányi az agya, mint egy szem dió - csóválta a fejét. - Ráadásul egész nap a fába veri a fejét.
- Szerintem nem Harkányban leltél rá a Bölcsességre - felelte Medve.
- Ah! Benned találtam rá, Medve!
Nyúl megölelte Medvét.
- Nem - rázta meg a fejét Medve. - Hanem... magadban."
"- Mi történt? - kérdezte Medve.
- Dühös vagyok! Pedig nyugodt akarok lenni! Dühös vagyok magamra, amiért dühös vagyok!
És Nyúl megrúgta magát, mire elvágódott.
- Miért rugdosod magadat?
- Mert mérges vagyok magamra! - mérgelődött Nyúl. - Mert nem tudom megváltoztatni magam!
- De meg tudod változtatni a gondolataidat - felelte Medve.
- Változtassam meg a gondolataimat? Mi a baj velük? A gondolataim TÖKÉLETESEK - jelentette ki Nyúl.
- De a gondolatait tesznek boldogtalanná - mondta Medve.
- Nem! - ellenkezett Nyúl. - Engem a világ tesz boldogtalanná! A világot kell megváltoztatnom!
Apró felhő kúszott a nap elé. Nyúl egy követ hajított felé.
- Ostoba világ! Változz meg!
De a világ nem változott meg."
"- Látod? A lábad már elfogadta - szólalt meg Medve.
- Áruló - kiáltott Nyúl a lábára."
"... - mondta Medve, akinek a teste és az elméje szinte soha nem volt független egymástól.
- Hát persze hogy azok! - vágta rá Nyúl. - Az elmém itt van fönt, és okos, a testem meg ott van lent, és ostoba! Nem akarom, hogy a csodás elmémnek bármi köze legyen az ostoba testemhez!"
"- A tavasz! - énekelte. - A tavasz! Egy Fantasztikus, Mókasztikus Dolog!
Icipicit megpördült az ég az aprócska felhőben. Úgyhogy aztán ezt énekelte:
- A tavasz! A tavasz! Egy Varázslatos, Dördületes Dolog!
Tudták, hogy hamarosan elered az eső, a növények nőni kezdenek, és Kirobban a Tavasz. De most táncoltak, és az elméjük és a testük egy volt."
"- A Tavasz! A Tavasz egy Napisztikus Dolog!"
"Medve megosztotta a barlangban elraktározott elemózsiáját a többiekkel. Még Farkast és jóllakatta, hogy megéhezzen, és felfalja a többi táncost."
"Nyúl odalent az üregében meghallotta, hogy Medve horkol, és pusztán megszokásból kezdett begurulni."
0 comments