Acsai Roland A ​vihar c. kötete az Irány a színház! kiadói sorozatban jelent meg a Holnap kiadó gondozásában. Az Irány a színház! egy egészen friss kezdeményezés, hisz noha az első rész 2019-ben látott napvilágot, a legfrissebb két kötet csupán idén került ki a nyomdából.

A kiadó célja ezzel a sorozattal nem más, mint kortárs íróink segítségével, a humort is előhívva, prózai, kissé modernebb szövegként bemutatni az ifjúság számára a kortalan klasszikusokat, amiknek eredeti nyelvezetét sajnos a mai fiatal generáció már nem igazán érti... Ez a kezdeményezés nem új keletű dolog, hisz több kiadó próbálkozott már effélével, ám a végeredmény sajnos nem mindig fényes. Most egy olyan kötetről mesélek nektek, ami sikerrel vette az akadályokat és győztesként került ki a megmérettetésből.

Acsai kötete Shakespeare azonos című színművének átdolgozása, mely vélhetőleg a mester utolsó darabja volt. Aki nyomon követi a blogomat, már tudhatja, hogy általános iskolás korom óta rajongok Shakespeare munkásságáért és a kedvenc íróim között tartom számon. A vihar az egyik kedvenc történetem a legnagyobb drámaírótól, így kíváncsian vártam Acsai átiratát.

Mivel Acsai eddig a pillanatig egyik írásával sem okozott csalódást, kíváncsian vártam, átirata Shakespeare-hez hű, minőségi alkotás lesz-e, vagy csalódni fogok, mint ahogy a modern nyelvű átiratok 90%-ban szoktam. Nem hagyok senkit sem bizonytalanságban: Acsai most sem okozott csalódást, s végre egy olyan prózai szövegű átiratot kaptam, amit bátran ajánlok az ifjúság számára, s csak remélni tudom, hogy ennek a zseniális átiratnak a hatására az eredetit is kézbe veszik majd az olvasók - ifjak és felnőttek!!! egyaránt.

Az özvegy édesapa e két kedvelt időtöltésén kívül sem az ország gondjaival és alattvalóival, sem félárván maradt kislányával, Mirandával nem törődik, akinek tizenkét dajka lesi minden kívánságát. Noha Proszpero érzi, hogy ez így nincs teljesen rendben, mégsem viszi rá az akaraterő, hogy változtasson az életén. Míg egy nap...

Proszpero eleinte nem hisz lányának, ám amikor Alonzo felfedi magát és trónfosztást követ el, a király kénytelen belátni, hogy mindent elrontott.

Miután Proszpero elveszíti a királyságát, a hódítók őt és Mirandát egy csónakban bocsájtják a vízre és a tenger szeszélyeire bízzák a sorsukat. Főhőseink egy lakatlannak tűnő szigeten kötnek ki, ahol azonban egy gonosz boszorkány él, aki - miután felfedezi a jövevényeket - rabszolgaságba veti őket...

Proszpero úgy tűnik, beletörődik sorsukba, ám a királyt nem olyan fából faragták, hogy csak úgy hagyja magát megtörni...

Ahogy az írótól már megszokhattam, a történet - átirat lévén - néhány pontban megváltoztatásra került, ám míg az avatatlan szem számára a mese gördülékenyen halad a medrében, addig az eredetit ismerő és imádó olvasó - mint én - sem talál semmi kivetnivalót a módosításokban, ahogy fennakadást sem okoztak számomra a változtatások.

Acsai Rolandnak egyre több írása jelenik meg a könyvpiacon, aminek én magam nagyon örülök, s ez úton is szeretném őt - és a kiadókat - megkérni, hogy maradjon ugyanilyen termékeny, és legyen kedves ontani magából az elkövetkező évek során a jobbnál jobb történeteket és átiratokat, mert ő egy olyan kortárs írónk, aki remek érzékkel nyúl hozzá az eredeti történetekhez, munkáin érződik az eredeti szeretete és tisztelete, ami szinte átsüt az írásain! S teszi mindezt úgy, hogy modern szavakat használ, humorhoz és rendkívül kreatív megoldásokhoz nyúl, amik valahogy remek módon kiegészítik egymást, s nem tiporják sárba az eredetit...

Bár értékelésemben megpróbálok csak erre a kötetre fókuszálni, nem tudom megállni, hogy ne vessem össze az eredetivel, így aki nem ismeri Shakespeare darabját, lehetséges, hogy nem fog mindent érteni, de sebaj - menjetek és olvassátok el azt is! :P

Főszereplőink alapvető jellemvonásai, s a történetív, a konfliktus forrása tulajdonképpen majdnem egy az egyben megmaradt, ám mivel itt a lényeg a szórakoztatáson és a történet, valamint Shakespeare mondanivalóinak megértésén van a hangsúly, ne várjuk azt, hogy a karakterek egy az egyben "eredetihez hűek" lesznek. (Ez persze csak azoknak szól, akik ismerik az eredeti darabot.)

A történet főhőseinek aranyhörcsög formában való szerepeltetése, véleményem szerint zseniális húzás volt. Acsainál Prospero* egy, a könyveket faló, kissé testes hörcsögkirály, aki tudását a behabzsolt oldalaknak köszönheti, hisz míg a király étkezik, addig magába is szívja a tudást. Ez az egyik legkreatívabb ötlet volt, ami már a történet elején elvarázsolt, ugyanakkor természetesen halálosan mulattatott is. 

A történet humorban gazdag, amik közül is kiemelkedik Göthös és bolhája, Csöpi jelenetei, valamint Kalibán és rózsabokorrá változott édesanyja, Szatyor szerencsétlenkedése, de el ne feledjem megemlíteni a húsevő növény vegetáriánussá alakítását, vagy épp a felháborodott Miranda reakcióját sem, akit Ferdinánd egy kissé duci hörcsöglánynak titulál. ^^

Acsai remek alapanyagból dolgozhatott, és véleményem szerint ötletesen, szórakoztató formában vetette papírra az ifjúság számára A vihar történetét, ami olyan dolgokat taníthat meg a célközönséggel, mint például, hogy az olvasás és a könyvek szeretete rendkívül hasznos, hisz határtalan méretű tudással gazdagodhatunk általuk; vagy hogy a bosszú nem mindig véresen kegyetlen, s ha egy picit meg is akarnálak titeket nevettetni, akkor arról is lerántja a leplet, hogy a testmozgás bizony fontos, nem csak a plusz kilók eltüntetése végett, de igazán agyserkentő tevékenység is. ^^

Remek példa ez utóbbira az északról érkezett, itt "viking" hódító képében ábrázolt Alonzo karaktere is, aki a saját kárán és bőrén tapasztalja meg, hogy rosszul élt.

Acsai humora mellett jelen vannak egyébiránt a költői szépségű mondatok is, melyeket leginkább a környezet vagy a helyszín bemutatásaiban, illetve a lélek igazságaiban fedezhetünk fel.