Jane Austen - Stacy King Sense ​and Sensibility c. kötete a Manga Classics kiadói sorozatban jelent meg még 2016-ban. Austenhoz méltón azonban a kötet rendkívül gyorsan elfogyott, s egy-két évig lehetetlen volt beszerezni, ám 2021 végén a kiadó végre elkészítette az utánnyomást, melyből végre én is kézhez kaphattam a saját példányomat!

A Manga Classics mind ez idáig a Büszkeség és balítéleten, és jelen Értelem és érzelem köteten túl az Emma manga változatát készítette el, míg a repertoárhoz tartozik továbbá egy Jane Austen Coloring Book is.

Az Austen-King-Tse trió tollából ismét egy lenyűgöző kötet született meg, amit az Austen-rajongók imádni fognak - amennyiben szeretik a mangákat!!! Ezt mindenképp fontosnak tartom hangsúlyozni, hisz a manga merőben más műfaj, mint a regény!

Én magam Austen összes írásáért rajongok, így értelemszerűen a manga számomra egyáltalán nem okozott csalódást, s a maga apróbb változtatásaival és újdonsült, erős jeleneteivel együtt is rettenetesen tetszett. Kedvencem, mint ahogy az eredeti műben is, a valaha megalkotott egyik legkarizmatikusabb angol úriember, Brandon ezredes lett! ❤

A történet Mr. Dashwood halálával kezdődik, aki egy özvegyet és három leánygyermeket hagy maga után. A férfi első házasságából született fiú, John teljes vagyonának örököse, míg az özvegynek és lányainak el kell hagyniuk otthonukat. Halála előtt Mr. Dashwood megesketi fiát, hogy méltón gondoskodni fog testvéreiről, aki ígéretet is tesz apjának, ám annak halála után, John felesége, Fanny rendkívül körmönfont módon győzi meg a férfit arról, hogy a lehető legkevesebb támogatást adja meg rokonai számára. John, gyenge jellemként pedig behálóztatik...

John és Fanny érkezése után Mrs. Dashwood és lányai immár megtűrt vendégek saját házukban, így kénytelen-kelletlen, jövedelmükhöz mérhető, aprócska ház kutatásába kezdenek, ám ez nem megy egyik napról a másikra. Ebben az időszakban érkezik meg Mr. Edward Ferrars, Fanny öccse, kinek jelleme éles ellentétben áll nővéréével...

Egy nap, Marianne-t baleset éri, mikor legkisebb húgukkal, Margarettel sétál. A lány nem bír talpra állni a zuhogó esőben - segítségére pedig egy megnyerő fiatalúr, Mr. John Willoughby siet... Marianne azonnal beleszeret a jóképű idegenbe, összetörve ezzel Brandon ezredes szívét...

Mint ahogy a Büszkeség és balítélet esetében, úgy King ebben a kötetben is eszközölt némi változtatást a történetben, melyek az eredetit ismerők számára azonnal feltűnnek, ám olyannyira gyönyörűen belesimulnak a történetbe, hogy nekem, személy szerint kimondottan tetszettek. Az új jeleneteket King szépen beleillesztette a cselekménybe, s ha nem tudnám, hogy a regényben nincsenek benne, fel sem tűnnének, így az avatatlan olvasó számára sem fognak "gondot okozni", hisz egyáltalán nem törik meg a történet szép ívét...

Po Tse pazar látványvilágot álmodott a kötethez, a karakterek külső jellemzőit tökéletesen eltalálta, míg a műfajhoz adódóan a szemek ábrázolásában gyönyörűen megjelennek a hősöket szétfeszítő érzelmek. :3 Bár a stílusra nem lehet panasz, a Büszkeség és balítélet képi világa talán egy picit jobban sikerült, ugyanis jelen esetben egy-egy képkocka túlságosan is zsúfoltnak tűnik, ezért nem ártott volna, hogy néhány oldallal bővebben mesélik el a történetet... - persze lehetséges, hogy azért érzem ezt, mert szerettem volna, ha soha nem ér véget az általam oly hőn szeretett történet. ^^

A karakterek között talán Edward volt az, aki kevésbé volt szimpatikus számomra, már a megjelenésének köszönhetően, mert a regényben kifejezetten szeretem a karakterét. Természetesen Willoughby-t az első perctől kezdve gyűlöltem, soha az életben nem szerettem és nem tudtam jó szemmel nézni rá, ám Tse karakterábrázolását elnézve, a mangaka nem is akarta, hogy bárki is együtt érezzen vele. A férfi egy kifinomultnak tűnő, előnyös megjelenést kapott, hisz a jóképűsége soha nem volt vitatott, ám az arckifejezésén a galádság és álnokság, a szemében a megbízhatatlanság és csalafintaság, valamint az egyfajta romlottság is gyönyörűen megmutatkozik, ami már az első megjelenésétől kezdve gyanússá teszi őt az olvasó szemében. Lerí róla a "kígyó" természete, simulékony, elbájoló, de belül igazán romlott, akiben vétek megbízni...

Brandon ezredes karaktere a legelső színes képen, véleményem szerint egészen förtelmesre sikerült, ám fekete-fehérben tökéletesen mutat. Éles, idősebb arcvonásai bár lehetséges, hogy egy kissé megszaladtak, hisz a maga életkorával még korántsem mondható ennyire érett és idős embernek, mégis, ő az, akinek szenvedése és fájdalma leginkább átérződik a lapokon... A viszonzatlan szerelem, a vágyódás a szeretett nő iránt, az udvarlás eleinte esetlen, majd egyre bátrabb és szebb próbálkozásai, a harag, a párbajban mutatott elszántsága, a nemessége mind-mind gyönyörűen ábrázolt - Po Tse kivételes stílusának nagyszerűségéhez kétség se férhet!

Érdemes azonban elmerülni a mellékszereplők ábrázolásában is, amire szintén egyetlen szót tudnék mondani: pazar! Lucy Steele kissé ormótlan ábrázolása vagy éppen Mrs. Jennings páratlanul komikus megjelenése is megérne egy-egy misét. ^^

A Manga Classics egy, az eredeti klasszikusokhoz méltón hű és gyönyörű kivitelben megálmodott kiadói sorozat, mely eddig a pillanatig nemhogy nem okozott csalódást, de olyannyira a szívembe lopta magát, hogy minél több klasszikus folytatásért kell kiáltanom! Kedves kiadó! Kérek szépen még, még, még több regényhű feldolgozást ilyen páratlanul gyönyörű kivitelben! ❤