értékelés
gyermekkönyv
mesevilág
scolarkiadó
Julian Gough: Nyúl rossz szokása - Értékelés
Julian Gough Nyúl rossz szokása c. kötete áprilisban jelent meg a Scolar kiadó gondozásában.
A Nyúl és Medve c. sorozat első kötete egy nem mindennapi barátság kezdetébe enged bepillantást, melyben az erdő mélyére kalandozhatunk.
A kötet azonnal felkeltette a figyelmem Jim Field illusztrációinak és képi világának köszönhetően, amivel lehetetlen betelni.
A történet pillanatok alatt a szívembe lopta magát, ahogy főhőseink is, akik igazán egyedi, különleges karakterek, s felettébb szórakoztatóak is... ^^
A Scolar kiadó remek érzékkel nyúl bele és találja el, hogy milyen kötetek kerüljenek megjelenésre magyar nyelven - eddig még egyik választásukkal sem okoztak csalódást!
Minden egy hólabdával kezdődött...
""Hóvihar? - töprengett Medve. - HÓVIHAR?!? Még nincs
is tavasz... Túl korán ébredtem fel! Na mindegy. Úgyis mindig
szerettem volna hóembert építeni.""
Történetünk brummogó főhőse, Medve felriad téli álmából, s döbbenten tapasztalja, hogy felhalmozott elemózsiája eltűnt!
Miután Medve kikukkant a barlangjából, rájön, hogy a tél még mindig tart, mivel azonban nagyon éhes, s már úgyis ébren van, miért ne nézné meg, milyen is a tél? Most végre teljesülhet egy régi álma - életében először hóembert építhet!
Medve azonnal neki is lát a hógolyógyúrásnak, ám az első hólabdával éppen Nyúl üregének bejáratát torlaszolja el, aki felháborodva szedi ízekre az ártatlan, kedves Medvét, aki csupa jóindulat...
Így indul kettejük története, mely egész különös utat jár be. A cselekmény előrehaladtával pedig egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Nyúl rejteget valamit... Talán éppen az a baj, hogy olyan szőrösszívű és örökké zsörtölődő? Vagy valami más áll a háttrében?
"SZIMAT! Hmm. Lehet, hogy egy időre vegetáriánus
leszek - morogta farkas. - Torkig vagyok azzal, hogy a vacsorám
mindig 60 kilométer per óra sebességgel elszalad előlem."
A Nyúl rossz szokása egy fergetegesen humoros erdei történet, egy új barátság kezdete, ami nem csupán szórakoztat, de rengeteg információt és mély gondolatot is tartalmaz, amiken érdemes eltöprengeni.
Medve és Nyúl karaktere nem is lehetne egymástól ennél eltérőbb. Olyanok ők, mint a tűz és a víz, amiben a legérdekesebb, hogy ha simán az állatvilágot nézzük, személyiségjegyeiket éppen felcserélve osztanánk ki kettejük között... Hisz milyenek a medvék? Félelmetesek, morgósok és egy pillanat alatt "lekapnak a tíz körmödről", csak épp nem a legjobb értelemeben. ^^
És milyenek a nyuszik? Cukik, ölelgetnivalóak, édesek - bár nyilván ők sem földre szállt angyalok.
Gough meséjében a szerepek felcserélődnek, s mi kapunk egy végtelenül aranyos, szeretnivaló, kedves és illedelmes medvét, meg egy őrült, kissé hibbant, rengeteg frusztrációt és fojtott agressziót raktározó nyulat, aki az élő fába is beleköt...
Míg Medve karaktere egy szempillantást alatt a szívembe lopta magát, addig Nyúl karaktere eleinte csak a humor forrása volt számomra, akit itt-ott szívesen megráztam volna. Majd, ahogy haladtam előre a történetben, láttam meg Nyúlban is a szépséget, aminek előcsalogatásához egy türelmes "valakire" volt szükség... Nyúl okos, remek gondolatai vannak, de korántsem tiszta a lelkiismerete, túlságosan is agresszív, fölényeskedő és tudálékos is. Medve hatására azonban megtanul örülni egy picit az életnek, az őt körbevevő világnak, ami remek kiforrása volt a mesének.
A kedvenc karakterem Medvén kívül kétségkívül Farkas volt, akinek bár rövid, ámde annál humorosabb szerep és "hosszújelenet" jutott. A végtelenül sandára sikerült ábrázolás, az a gonosz ábrázat, s a végül pórul járt, csatakos farkas egy szempillantás alatt a szívembe lopta magát, pislogni sem volt időm. ^^
Gough meséje páratlan képi világgal tárul a szemünk elé. Jim Field karakterei élnek, lélegeznek, imádnivalóak vagy éppen szánnivalóak, az erdő és a táj ábrázolása rendkívül megkapó, ahogy az egész történet fekete-fehér-kék színben pompázó színvilága is szemet gyönyörködtető. Zseniális ábrázolásmód egy több rétegű történethez, ami azzal együtt tanít, hogy mulattat, s észrevétlenül kúszik a bőröd alá.
A kötetet szívből ajánlom mindenkinek, aki egy újfajta megközelítésű, fergetegesen humoros, ám emellett információban gazdag, gyönyörű kivitelben megálmodott történetet szeretnének a kezükbe fogni. Medve és Nyúl garantáltan nem fognak csalódást okozni! :3
Értékelés: 5/5 hógolyó
Kedvenc kötet
Idézetek
"Miközben a betörő kiosont a barlangból, véletlenül rálépett Medve orrára."
""Hóvihar? - töprengett Medve. - HÓVIHAR?!? Még nincs is tavasz... Túl korán ébredtem fel! Na mindegy. Úgyis mindig szerettem volna hóembert építeni.""
"- Kizárólag egy idióta képes - morfondírozott Nyúl hangosan - dombnak FELFELÉ görgetni egy hógolyót..."
"- A Gravitáció - közölte Nyúl fontoskodva - az a Rejtélyes Erő, ami Mindent Odavonz Minden Máshoz."
"- A téma Szakértője vagyok - bólintott Nyúl. - A Gravitáció hajszál híján megölte a Nagyapámat. Most pedig, ha megtennél egy szívességet...
- Örömmel - felelte Medve.
Nyúl újfent bólintott.
- Húzz innen! És vidd magaddal a Lavinádat is!"
"- Figyu! Te megetted a saját kakidat?"
"- Hajnaltól napestig csak eszel meg kakálsz - folytatta Nyúl gyászosan. - És többnyire kakát eszel. Borzalmas egy élet! - fűzte hozzá Nyúl.
- Talán ezért vagy mindig olyan zsémbes - töprengett Medve."
"SZIMAT! Hmm. Lehet, hogy egy időre vegetáriánus leszek - morogta farkas. - Torkig vagyok azzal, hogy a vacsorám mindig 60 kilométer per óra sebességgel elszalad előlem."
"- Medve? Miért mentettél meg, amikor olyan gonosz voltam veled? - kérdezte Nyúl.
- Mert adtál nekem egy répát.
- De hiszen az egy öreg, fekete, szottyadt répa volt - mondta Nyúl.
- A szándék a fontos - felelte Medve.
Nyúl elvörösödött, és elrohant."
0 comments