értékelés
gyermekkönyv
ifjúsági
manókönyvek
recenzió
Madarász Éva: Tiszavirágok - Értékelés
Madarász Éva Tiszavirágok - Csak semmi szemétkedés! c. regénye a Manó Könyvek gondozásában lát napvilágot a hét folyamán. Az előolvasás lehetőségét ezúton is köszönöm a Manó Könyveknek!
A 10+ korosztálynak ajánlott ifjúsági regény egy nem mindennapi nyári kalandba enged bepillantást, melyben fontos szerep jut a gyászfeldolgozásnak, a környezetvédelemnek, az ukrán háborúnak és a Tisza gyönyörű élővilágának is.
"- Azta! Tudod, milyen menő vagy?! Egy igazi tiszavirág szemelt
ki magának! És láthatóan jól érzi magát! Tetszel neki! Fiúk!
Nézzétek! A Tisza befogadja a pesti csajszit!"
Madarász Éva története visszarepít minket a múltba. 2022-ben járunk. A covid utolsó hulláma még javában tombol és február 20-án kezdetét vette az orosz-ukrán háború...
Főszereplőnk a 7. osztályos Málnai Andris, a videojátékokba és a gamer világba menekült a valóság elől. Édesanyja életét vesztette covidban, ám orvosként előtte több ezer életet mentett meg. Sem a lány*, sem az édesapja nem tudja feldolgozni a veszteséget, s Andris apja egy nap bombaként robbantja a hírt - ők ketten Tiszabecsre költöznek!
Andris még az iskolai tanévet sem fejezheti be az iskolájában, máris azon kapja magát, hogy a kocsiban ül és a világ végére tart, egy Tisza melletti kis falucskába, az ukrán határ mellé...
Édesapja megbízatása egy évre szól. A férfi egy fontos környezetvédelmi projekt vezetői pozícióját kapta, ahol munkatársaival közös erőkkel azon dolgoznak, hogy megtisztítsák a Tiszát a töménytelen mennyiségű műanyaghulladéktól...
Andris természetesen nem fogadja jól a változást, ám Tiszabecsen óriási szeretettel és közvetlenséggel fogadják őket. Mivel az internetet ki tudja, mikor kötik be, s a lány nem menekülhet a gamer világba, kénytelen kortársaival tartani és felfedezni a vidéki világot az isten háta mögött, ahol a szomszédban háború dúl...
*Főszereplőnk tulajdonképpen lány, Andrea, akit Andrisnak becéznek. Ahogy azonban maga az írónő is kifejti a regényben, a lánynak nincsenek genderproblémái, egyszerűen nem szereti az Andrea nevet, amit visel!!!
"- Minek mondtam volna?! Ez itt senkit sem izgat. Ha áradás után
leapad a folyó, mindenki ott van, együtt tisztítjuk meg az árteret. Nem
számít, hogy polgármester, postás vagy pék vagy. A gumicsizma
mindenkin egyformán mocskos a nap végére."
"- Na, idefigyelj, pesti csajszi! Itt mindenki azért jött, mert szereti
a természetet, és meg akarja óvni, ahogy csak tudja..."
A Tiszavirágok egy őrületes, kalandos nyári történet, ami szórakoztatva tanítja a célközönséget. Legnagyobb erőssége a Tisza élővilágának és a gyönyörű tájnak a bemutatása, valamint a környezetvédelem fontosságára felhívó erős hangja.
A regény kétségkívül legsikerültebb részei a Tiszáról és a környezetszennyezésről, környezetvédelemről szóló részek. A Tisza a maga lenyűgöző szépsége mellett számomra a szúnyogokat és az elviselhetetlen csípéseket jelenti, ami egyszerűen kikerülhetetlen, ha oda utazik az ember. ^^
A történetnek egy picit sikerült visszarepítenie a múltba és a Tisza mellett töltött kirándulások szép emlékeit is felidézte bennem.
A megkapó tájleírások mellett az élővilág bemutatása is rendkívül kidolgozott. Az olvasó bepillantást nyerhet a folyó melletti apró falcsuka mindennapjaiba, ami szinte el van zárva a modern világtól. Olvashatunk a kérészekről és a tiszavirágzásról, láthatunk kócsagokat, sakálokat, vízibivalyokat, búbos bankákat és még hosszasan sorolhatnám, mi mindent rejt magában ez a már sokszor nem is oly érintetlen vidék. Az írónő sok mindent megtanít az olvasónak, aki észrevétlenül fogja elsajátítani ezeket a földrajzon és bioszon is felhasználható ismereteket.
Mint ahogy az alcím is mutatja és mindenki számára értelmet nyer majd az olvasás előrehaladtával - Csak semmi szemétkedés! -, az írónő kulcsfontosságú részt szentel magának "A szemétnek" és környezetünk megóvásának. A Tiszába kerülő rekord mennyiségű szemét szörnyen realisztikus leírása talán felhívja majd a környezetvédelem megóvására egyébként fogékony generáció azon tagjainak figyelmét is, akik eddig nem tulajdonítottak túl sok fontosságot a kérdésnek. A szemét feltakarítása az ott élőknek nem egyszerűen kényszer, de szórakoztató tevékenység is, mely kulcsfontosságú a környezet túlélése érdekében. A hulladék vízbe kerülésének módja és eredete azonban már igencsak elgondolkodtató és az utánajárás vágyát is elindítja az olvasóban - ez tényleg megtörténhet a modern világban? Picit érdekes és veszélyes terep ez, főleg a mai világban dúló harcok miatt...
Ez és a Föld megóvására tett kísérlet a másik legkidolgozottabb rész, amit öröm olvasni. A regényben megjelennek a civil összefogás, a folyó mellett eltöltött varázslatos, nyári éjszakák, a horgászás, a csónakázás, az úszás, a természet lassú, csendes szemlélésének pozitív képei, s a nyár legvégén egy okosan felépített, kalandos vetélkedő zárja hőseink történetét, mely szintén a Tisza megtisztítása köré van felépítve.
"- A PET Kupa egy játékos civil kezdeményezés. Célja a környezettudatos magatartás, a környezetbarát életforma népszerűsítése, és a folyók természetes állapotának megőrzése. A PET-kalózok elsődleges feladata, hogy minél nagyobb mértékben járuljanak hozzá a Tisza megtisztításához. Így ez elsősorban szemétszedési, és csak másodsorban ügyességi és gyorsasági verseny."
"- Tudtam, hogy előbb-utóbb ráérzel. Arra, amire én is, nagyjából
ennyi idősen: hogy a természet a legjobb dolog, ami körülvehet bennünket."
Olvasás közben rengeteg gondolat fogalmazódott meg bennem, ezért úgy döntöttem, pontokba szedve mutatom be nektek ezeket, s vele párhuzamosan igyekszem kifejteni érzéseimet és/vagy kételyeimet is egyben.
- Bár fentebb már kiemelésre került, még egyszer szeretném leírni, hogy a kötet legnagyobb erőssége a Tisza és vidékének bemutatása, valamint a környezetvédelem fontosságára felhívó törekvése. Az írónő szavaiból süt e különleges vidék iránti szeretet és az óhaj arra, hogy az olvasók meghallják a hangját és értsék és cselekedjenek ott, ahol kell földünk megóvása érdekében.
- A regény fiatalos, könnyen olvasó, s rengeteg fontos és érdekes információt tartalmaz. Modern nyelvezete miatt azonban a felnőtt olvasóközönség számára már nem olyan élvezhető. Engem, a magam 33 évével rendkívül idegesített a szereplők "rövidített" beszéde, azaz az, hogy beszéd közben mindent rövidítettek, mert minek arra fecsérelni a drága időt, amikor egyszerűbben is lehet? Ezzel én eddig csupán írásban találkoztam, s ha a mai fiatalok valóban így beszélnek, hát, lelkük rajta, majd megszokja az idősebb korosztály... "J. é." - Jó éjt! - Köszön el valaki így szóban este a barátaitól?? o.O
- Már kiemeltem a legnagyobb pozitívumokat, de a szereplőkről még nem ejtettem szót. A gyerek karaktereket sajnos nem sikerült megszeretnem. Rendkívül idegesítőnek találtam őket, ez alól egyedül Tomi volt kivétel, akin érződött a természet és az otthon szeretete, s bár azonnal felvette a pesti szlenget, talán még ő volt a legértelmesebb beszédű az egész társaságban. Ezt azonban nem mondanám negatívumnak, hisz a célközönség nem én vagyok, a mai fiatalok biztos, hogy pont ezek miatt fognak könnyen azonosulni a karakterekkel, akik egyébként "régiesnek" tűntek számomra... Csinálnak ilyet - homokcsata, a "grund" megvédése - a mai kölykök az elektronikai kütyük világában?
- Terike néni és a Prof. szerethető felnőtt karakterek, akik sajnos keveset szerepeltek. Akiket még kiemelnék, de sajna szintén nem volt lehetőségük kiteljesedni, azok az ikrek, Marci és Berci, akikben még láttam potenciált.
- Tetszett, hogy a kötelező összeveszés-kibékülés jelenetet gyorsan lezavarta az írónő, s nem húzták fejezeteken keresztül a szokásos "új gyerek, megbántja a vidékieket, senyved magában, majd mégis fátylat borítanak a múltra" témát. Andris gyorsan összekapta magát, s megnyílt, amire a legnagyobb szüksége neki magának volt, így valóban bátor volt, ahogy a társai is nevezték. Gyászfeldolgozása - neki és édesapjának is - látványos, amiben a környezetváltozás hatalmas szerepet tölt be, ám a Tisza és az ott élők varázsa, s a nemes cél az, ami kirántja őket a depresszióból.
- A háború a szomszédban dúl, a regényben rengeteg szó esik erről és Ukrajnáról is, amiről szintén fontos beszélnünk. Ezeket ismét egy erős, pozitív részeként említeném a könyvnek.
- A vidéki tájszólás szavainak használatán nem egyszer kuncogtam. Mivel én is arról a tájékról származom, üdvözítőn láttam ezeknek a "furcsa" kifejezéseknek a beleszövését a történetbe, amiről egy pesti gyerek tényleg nem tudja, mi a francot jelenthet. ^^ A "tepszi"-n jót kuncogtam, nekem herótom van tőle, de apósom és az ő szülei rendszeresen ezt használták. Férjemnek meséltem és jót nevettünk együtt rajta, nálunk természetesen simán "tepsi"-ként fut a tepsi. ^^
- Aki Tiszabecsén, Tiszacsécsén, Szatmárcsekén, Tivadaron, Panyolán vagy Vásárosnaményben lakik, csapja fel a könyvet! :D
- A Palackorrú Lebegő Kikötő szuper hely, ilyet élőben még csak egyszer láttam, de pompás ötlet.
- A Kalózok és a Brigantik csatája teljes mértékben A Pál utcai fiúk grundért folytatott harcát juttatták eszembe, de erről megint eszembe ötlött, hogy vannak még ilyen önfeledten játszó 13 évesek a mai világban? Homokbombázás, zászlólopás-megvédés stb. stb.
- A Kalózok rejtekhelye, a Kunyhó a legvarázslatosabb hely a Tisza mellett, az olvasás szeretetével és tele klasszikus olvasmányokkal tömött polccal, amiket szintén sokan nem ismernek már manapság. Talán ezek az említések és utalások segítenek abban, hogy a régi jó könyvekre is rátaláljanak az olvasók, mert aki nem ismeri és olvasta eddig őket, azoknak az írónő talán felkelti az érdeklődését ezek iránt. Filmek terén pont ugyanez a kettősség érzése volt meg bennem. Javítsatok ki, ha tévedek és természetesen kivételek is mindig akadnak, de nem hiszem, hogy a legtöbb ilyenkorú gyerek Brian életét néz, egyáltalán tudja, mi az, de még a Forrest Gump is kérdéses. Andris elég műveltnek tűnik ahhoz képest mennyire modern, néha érthetetlen beszédű és gamer, valahogy nem jön össze ez a két fele. A Kunyhó elpusztításakor és a könyvek rongálásakor megcibáltam volna az ellenséges csapatot. XD
- Az, hogy megint az ellenség volt "hülye", aki egy mondatot se tud helyesírási hiba nélkül leírni, nem tetszett. Nem tudtam a gyerekekkel együtt nevetni, ellenben a helyesírási hibák láttán erősen fogtam a fejem. XD Ám amikor ennek okára fény derül, az már kifejezetten elnyerte a tetszésem, hisz kifejtésre került a családi háttér, ami amúgy nagyon durva. Az ilyen szülők miatt nem olvasnak sokan... A fizikai erőszakról meg inkább ne is beszéljünk... a bicska kinyílt a zsebemben. Picit azért visszás, hogy ezek a családok pont külföldiek voltak...
- A szerelmi szálról. Nem csöpögős, finoman felépített, így aki nem szeret effélékről olvasni, annak sem kell lemondania a könyvről. Vadim karaktere számomra semleges volt, a céljaiért elismerést érdemel, hisz tesz is sorsa jobbra fordulásáért, az azonban már nagyon nem tetszett, hogy állt és nézte, ahogy ütik a lányt, akit elvileg majd szeretni fog (mert hát ki is kételkedne a romantikus kapcsolat betetőzésében? :P).
Az illusztrációkat Radnóti Blanka készítette, akinek erőssége a környezet és a tárgyak ábrázolásában van. Képei kiegészítik a szöveget, ami segít egy picit megeleveníti a cselekményt a célközönség számára.
A Tiszavirágok - Csak semmi szemétkedés! 10 éves kortól ajánlott. A felső határt olyan max. 14 éves korig lőném be, az idősebbeknek és bár utálom a szót, de boomereknek kevésbé jó választás, mert ezek a gyerekek már olyan más világban élnek és más szavakat használnak, amit mindenképpen meg kell próbálnunk megérteni és velük együtt élni, de igazán elvarázsolni csak az ebben a korban lévő, ezeket a problémákat átélő gyerekeket fogja, őket azonban tuti kilóra megveszi majd!
Értékelés: 4/5 palack
Idézetek
"...szóval anyu meghalt. Február 23-án, covidban... Azt mondták, több száz életet mentett meg. Aztán az utolsó hullám őt is elsodorta. Meghalt, és másnap kitört a háború Ukrajnában. Akkor azt gondoltam, azért, mert anyu már nem vigyáz ránk többé. Oké, tudom, ez hülyeség, de éreztem, hogy a burok, ami eddig anyu ölelése volt, elpattant, nincs többé. Védőháló nélkül maradtam."
"Ja... egyébként Andris vagyok. Vagyis Andrea, de azt nem szeretem, szóval mindenki Andrisnak hív. Nem, nem vagyok fiú, nem érzem annak magam, nincs semmilyen genderproblémám, max egy kicsit fiús vagyok."
"Remélem, eltalálja egy bomba az egész porfészket, és akkor végre hazamehetek. Vagy meghalok, és akkor meg anyuval leszek."
"Tetszett, (...) hogy karórája van. Az nagyon menő szerintem."
"Mint útközben megtudtam tőlük, Tiszakóródra tartottunk, ami állítólag itt van egy köpésre... Hát, én tényleg majdnem kiköptem a tüdőmet, mire végre odaértünk."
"- Egyébként a kócsag a magyar természetvédelem címermadara. Ezt is a Proftól tudom. Régen nemes kócsagnak hívták..."
"- Azta! Tudod, milyen menő vagy?! Egy igazi tiszavirág szemelt ki magának! És láthatóan jól érzi magát! Tetszel neki! Fiúk! Nézzétek! A Tisza befogadja a pesti csajszit!"
"- Málnai Andrea, Andris, alias pesti csajszi, ettől a perctől fogva a rettenthetetlen Kalózok közé tartozol. Ha elárulsz bennünket, a halál fia vagy...! Vagy lánya! Na! Az életed árán is megvéded a bajtársaidat. Esküdj!
- Esküszöm!"
"- Minek mondtam volna?! Ez itt senkit sem izgat. Ha áradás után leapad a folyó, mindenki ott van, együtt tisztítjuk meg az árteret. Nem számít, hogy polgármester, postás vagy pék vagy. A gumicsizma mindenkin egyformán mocskos a nap végére."
"- Na, idefigyelj, pesti csajszi! Itt mindenki azért jött, mert szereti a természetet, és meg akarja óvni, ahogy csak tudja..."
"Már értettem, miért nem akartak beszélni róla a többiek, meg azt is, miért néztek tök hülyének, amikor azt mondtam, biztos lesz majd valamennyi szemét a levonuló ár után. Nem valamennyi volt... amerre a szem ellátott, csak szemét volt, mindenhol! Műanyag palackok, autógumik, törött bútorok, üvegek, sörösdobozok, rongyok, még egy matrac is ott volt fennakadva az egyik fa kiálló gyökerén, az alját locsolgatta a víz... mintha egy szeméttelep kellős közepén álltunk volna."
"Az ukrán állam hatalmas problémákkal küzd most, amik mögött eltörpül a környezetvédelem kérdése."
"Az önkéntesek közül egy rasztahajú srác előkapott egy gitárt, aztán egy csomóan énekelni kezdtek, ropogott a tűz, egészen felforrósította az arcunkat. A Kalózokkal összekapaszkodtunk, és ringatóztunk a zene ütemére. A Tisza boldogan hömpölygött mellettünk, sok-sok kilónyi szeméttől megkönnyebbülve. Még a szúnyogok sem tudták elrontani a kedvünket. Megkezdődött a nyár. Az első nyaram a Tiszán."
"...ne izgulj, nyár végére mindent fogsz tudni! Tamás bátya megtanít az életre! - Azzal kihúzta magát, és büszkén a mellkasára csapott.
- Ki? - kérdeztem mogorván. Elegem volt abból, hogy folyton hülyének néznek.
- Mindegy, hagyjuk! Apám egy régi könyvéből egy öreg, csoki rabszolga. Így hívják, hogy Tamás bátya, és a Mississippin hajózik. Apám egyik kedvenc könyve, kiskoromban sokszor olvasott nekem belőle."
"Odabent úgy éreztem magam, mintha egy régi mesébe csöppentem volna. A házikó két kis ablakán beszűrődő fénycsíkban porszemek táncoltak, a helyiség közepét egy hatalmas, öreg kanapé foglalta el, mellette két fotel, egy asztal, és körben polcok, rogyásig pakolva könyvekkel, társasokkal, papírokkal és írószerszámokkal."
"Csupa kalandregényt láttam, itt volt a Robinson Crusoe, a Kincses sziget, a Moby Dick, a Tüskevár, és az egyik kedvencem, a Tom Sawyer is. Mellettük ott feküdt a Nagy Indiánkönyv és igen... a Nemo kapitány is."
"- Ez olyan, mint valami könyvklub! - néztem vissza rájuk, akik lélegzet-visszafojtva várták, mit szólok majd. Erre egyszerre kezdtek el magyarázni, hogy igen, ez itt az ő titkos helyük, és ezeket a könyveket mindig együtt olvassák, és az ikrek elmondták, hogy az ő kedvencük a Huckleberry Finn, és... egyszerűen dőlt belőlük a szó."
"- ...Mert a Kalózok feltámadnak poraikból! - szónokolt Tomi..."
"- Azt olvastam valahol, hogy a magyar legendák szerint Göncöl egy csodatévő táltos volt - folytatta Luca -, aki az országot járta, és meggyógyította a betegeket, rászorulókat. Ám egyszer eltörött a szekere rúdja, és ő szorult segítségre, de az emberek cserben hagyták. Ezért dühében az égig hajtotta a kocsiját, és soha nem tért vissza."
"Azon járt az eszem, hogy milyen jót tett velünk! Látta, hogy el vagyunk keseredve, és egy olyan túrát eszelt ki számunkra, ami teljesen elterelte a gondolatainkat a vereségről, és életre szóló élményekkel töltötte meg a szívünket, a lelkünket."
"- Te tényleg ennyire hülye vagy?! Azt hiszed, érdekel, ki nyert vagy veszített a dedós csatátokban?! Az én hazámban háború van! Igazi! Nem homoklövedékekkel dobálóznak, hanem éles lőszerrel gyilkolják halomra az ártatlan embereket! Kijevben nem egy ócska fabódé ment tönkre, mint a ti szenzációs faházatok, hanem otthonok, iskolák... az intézet... A balettintézetet... az Operánkat... bombatalálat érte, szétrombolták az életemet, a jövőmet! Fel tudod ezt fogni?! A díszterem, a gyakorló, a színpad, az öltözők... nincsenek többé, nem maradt semmi. Nem maradt semmim! Mi lesz így velem? Mi lesz a balettnövendékekkel, a mesterekkel? Mi lesz szeptemberben?! Hol fogunk tanulni?! Egy városban, ami megszállás alatt van? Vissza se mehetek… És ha nem gyakorolok, elveszítem a tehetségemet is, sosem lesz belőlem szólótáncos..."
"- Mondd csak! A mesternőm mindig azt mondja, hogy a dolgokat ki kell mondani, utána megkönnyebbül az ember. Egy kicsit átad a szomorúságából a másiknak, és azonnal vehet egy kis levegőt..."
- ...Ő nem buta, de atyus nem engedi, hogy tanuljon, folyton hajtja, hogy dolgozzon, ne lazsáljon, a könyvek nem tesznek rendet az akolban.
"- Tudtam, hogy előbb-utóbb ráérzel. Arra, amire én is, nagyjából ennyi idősen: hogy a természet a legjobb dolog, ami körülvehet bennünket."
"A tiszavirágok segítettek megtalálni az új önmagamat..."
"Ahogy bringáztunk hazafelé, azon gondolkoztam, hogy mekkora hülye vagyok. Hova akartam menni?! Hisz itt van minden. Minden, ami fontos. Minden, amit szeretek."
"Összetartoztunk. Mi voltunk a Kalózok. Kalózok a Tiszán!"
0 comments