Swift

Kiss Judit Ágnes: Tujaszörny ​és Nyírfakobold - Értékelés



Megérkezett Babaróka kedvenc mesekönyve, 
a Tujaszörny ​és Nyírfakobold !!!

Kiss Judit Ágnes tollából - és természetesen a Pagony kiadó gondozásában! A mesekönyv minden bizonnyal ugyanúgy sokak kedvence lesz, mint ahogy Babarókát is rabul ejtette, s rögtön elsők között szeretnék én is Babarókához csatlakozni, s egyik kedvenc kötetemként kikiáltani ezt a csodálatos meseregényt!

A mesefolyam abszolút aktuális témákat boncolgat, melyek jelen vannak piciny hazánkban és a nagyvilágban egyaránt, mivel azonban sem politizálni, sem a jelenlegi helyzetekre reflektálni nem szeretnék a könyves blogomon, így most nem fogok belemenni ezekbe a mindenképpen kényes témákba, s mint egy aranyos, bűbájos tündérmesét mutatom be nektek Habók és Tutu történetét, amiből rengeteget tanulhat az ember...
Bár eleinte nem sikerült teljesen elvonatkoztatnom olvasás közben a mai helyzetektől, erőfeszítésemnek és a történet varázsának köszönhetően sikerült teljesen kikapcsolnom a külvilágot, s úgy olvasni és szemlélni a kötetet, mint fantasy mesét... Tündérmese, melyben mindenki meghallhatja azokat a gondolatokat, amit az írónő közölni szeretett volna, s amelyből mindenki levonhatja a maga következtetéseit, ahogy az értékelésemet olvasva is levonhattok majd tanulságokat és bepillantást nyerhettek egy különös, erdei világba, ami itt él velünk és bennünk...

"- Senki nem tehet arról, honnan jött, mikor éhes, 
szomjas, fáradt, fázik és magányos!"

Főhősünk, Habók a nyírfakoboldok népéhez tartozik. Egy este, mikor ködös, baljós sötétség telepszik az erdőre, ismeretlen, félelmetes hang töri meg a csendet...

Habók el sem tudja képzelni, mi adhat ki ilyen hangot, hisz az erdő összes teremtményét ismeri. A sors azonban azt akarja, hogy ő találjon rá egy keservesen zokogó tujaszörnyre, akinek el kellett hagynia az otthonát, a tujabokrot - s ezzel együtt a kertet és az emberek közelségét, akik gondosan ápolták fajának élőhelyét...

Tutu, az óriási fehér, csápos tujaszörny minden szempontból kilóg az apró nyírfakoboldok közül, ám Habók megsajnálja az éhes és magányos, elveszett lényt, akit magával visz otthonába és megkéri a törzs Öregasszonyát, Tutu hadd tölthesse náluk az éjszakát.

Umma bár beleegyezik, a nyírfakoboldok nem igazán látják szívesen maguk közt a "szörnyet", akinek testi adottságait később kihasználva az ő életük is jobbá, könnyebbé válik... Habóknak azonban egyáltalán nem tetszik, hogy fajtársai kihasználják barátját, aki igyekszik beilleszkedni új otthonába. Egy nap aztán betelik a pohár...

"- Mi nem szólunk bele semmibe, 
ami az erdőben történik."


Tujaszörny és Nyírfakobold egy varázslatos tündérmese a barátságról, az elfogadásról és az otthonra találásról. Habók és Tutu története a maga könnyeivel és keserédes pillanataival együtt is szívet melengető, valódi kis csoda, melyet Sipos Fanni festői illusztrációi keltenek életre.

Egy mese a természet csodáiról, az erdő szépségéről, két különböző nép egymásra találásáról, melyben egy hontalan, családjától elszakadt, különös lény hosszú utat jár be, míg végül mindenki elfogadja őt olyannak, amilyen. Eközben pedig a szíve mindvégig a helyén marad, s bár legbelül sokszor szomorú és magányos, nem veszti el a hitét és kedvesen bánik mindenkivel...

Tutu rendkívül szerethető hős, akinek hatalmas szív dobog a mellkasában. Jóságos, türelmes és segítőkész, aki bár eleinte csak a könnyeket itatja és kesereg, Habók gondoskodásának köszönhetően ráébred, hogy nincs minden veszve. Soha sincs minden veszve... Használja az eszét, segít a bajbajutottakon és bár saját különcségeiből és másfajta rutinjából, megszokásaiból adódóan eleinte összekuszál dolgokat, természetes ráérző képessége segítségével jobbá teszi barátja, majd a nyírfakoboldok életét. Önzetlensége tiszta jóságból fakad, ám benne foglaltatik a vágy, hogy elfogadják és befogadják őt, s végre igazi otthonra leljen...

A nyírfakoboldok népe eleinte barátságtalannak és zordnak tűnik, sok kis habókos berögződéssel, régi szokásaikkal, melyek már hagyománnyá váltak, s ezeken - mint jól tudjuk mi is - igen nehéz változtatni... A segítséget üdvözítőn fogadó, ám hálát és viszonzást már kevésbé szívesen adó és zsörtölődő nép rengeteg tulajdonságában magunkra ismerhetünk, hisz mind ilyenek vagyunk...
Umma, hiába a nyírfakoboldok Öregasszonya, s ezzel a ranggal együtt vezetője az erdőlakóknak, sokszor helytelenül cselekszik, s az értékrendje is kifogásolható. Természetes, hogy a maga népének boldogulását és biztonságát helyezi előtérbe, de sokszor ő maga is ellenségesen bánik hősünkkel, akit "lenéz" és kihasznál, s ahhoz, hogy végre felnyíljon a szeme, szüksége lesz egy apró, bátor, neki ellentmondani merő "alattvalójára", aki maga is nagy utat jár be a történet folyamán...

Habók, az eleinte társaira rendkívül hasonlító, ám soraikból mégis picit kilógó/kitűnő nyírfakobold lesz az, aki elsőként elindul a változás útján, miután a gondjaiba és pártfogásába veszi Tutut, akit mindvégig védeni és megóvni próbál, ám az elmúlt évek alatt élt életét és nézeteit eleinte természetesen nehezen adja fel, elnyomva ezzel lelkiismerete hangját... Habóknak, mint mindenkinek, nehéz megszoknia a változást, s mint magányos, visszahúzódó és a magányt jobbára kedvelő kobold szépen lassan megnyílik, elfogadja Tutu társaságát, s egyre kevesebbet zsörtölődik önmagában...
Habók alapvetően szintén nemes lelkű és jóságos teremtmény, akinek fajtája természetéből és adottságaiból adódóan felül kell kerekednie a kicsinyességeken, s ő lesz az, aki felismeri Tutu sebezhetőségét és népe gonosz viselkedését barátjával szemben, akit eleinte még barátjának is nehezen mer nevezni... Gyönyörű látni Habók lelkiismeretének felébredését, a nyírfakobold változását és felnyíló szemeit, ahogy azt is, milyen elemi erővel hat rá népe "kegyetlensége", az, ahogy kihasználják Tutut, akit befogadni, maguk közül vallónak mondani már nem akarnak...
Habók nem egyszer csendben morog népe viselkedése láttán, s eleinte csupán magában forrong és nem tesz semmit, de eljön az a pillanat, mikor ki kell állnia a többiek elé, megvédeni azt, amiben hisz, s ebben a pillanatban a szemünk előtt válik igazi hőssé! 

Habók és Tutu barátsága szépen, fokozatosan alakul, kristálytiszta folyamat, aminek a helyszínt az erdő buja varázsa szolgáltatja. 

"...mennyi szépségből maradnak aki a félelem miatt! Én azt mondom, 
nem lehet úgy élni, hogy folyton valamiféle veszélytől rettegjünk."

A mesét átitatja a természet szeretete, melyben rengeteg növényt és maga az erdő, az érintetlen táj szépségeit írja le megkapó formában az írónő, aki a rengeteg tanulság és elgondolkodtató téma mellett a humort sem hanyagolja el, s a már tőle megszokott módon ott oldja a hangulatot rendkívül frappáns, az erdőből és a természetből alkotott, mulatságos "szitkokkal",  ahol az olvasónak szüksége van a fellélegzésre. A nyelvezet magával ragadó, ahogy a cselekmény is sodor magával, s nem ereszt.
A természetet és az erdőt tiszteletben tartó, folyamatában változtatni nem akaró és az élet körforgásába bele nem szóló nyírfakoboldok élőhelyét és népét éles kontrasztba állítja az emberek lakta területekkel, akiknek gondozásában maga Tutu is élte kényelmes, biztonságos életét. A történetben megjelenik a természet pusztítása, annak sajnálatos pusztulása, az aszály és még nagyon sok minden, amiről beszélni kell. Tutu, eleinte kívülálló, s furcsa "külhoni" beszédének fontossága - majd annak megváltozása - is megérne egy misét, hisz kirívó példája ez az emberi különbözőségeknek, s az azokból fakadó szóbeli - sokszor fizikai - bántalmazások is kulcsfontosságúak, ám ezekre az összefüggésekre már nyíljon ki önállóan a szemetek, s váljék közös beszédtémává otthon...

Tujaszörny és Nyírfakobold ízig-vérig varázslatos tündérmese, amire már régóta szükség volt a rengeteg modern mese (és vacak) közt! Kiss Judit Ágnes most is megcsillogtatta remek mesélői vénáját, s ez a történet megérdemelte, hogy oly varázslatos formában keljen életre, ahogy Sipos Fanni megfűszerezte azt a lenyűgöző látványvilággal, amiből süt a természet iránti szeretet, s maga a természet csodája, melyben a színek és az erdőlakók harmóniája átsejlik a lapokon.
A történet megmelengette a szívem, két főhősünk rabul ejtett, Habókot a kedvenc karaktereim csarnokába emeltem, s nem is tudom szavakba önteni, mennyire jól esett, s jót tett a lelkemnek olvasni ezt a kötetet, amit biztos, hogy sokszor le fogok még emelni a polcból. Teljes szívemből ajánlom ezt a gyönyörű mesét kicsiknek és nagyobbaknak, felnőtteknek egyaránt!


A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!

Értékelés: 5/5 barát
Kedvenc kötet

Idézetek

"...veszélyesnek csak a kutya mondható, mert az jobban tud már emberül, mint az erdő nyelvén."

"- Habók! - ... - Te hazahoztál egy tujaszörnyet?!"

"- Senki nem tehet arról, honnan jött, mikor éhes, szomjas, fáradt, fázik és magányos!"

"A nyírfakoboldok álma szent és sérthetetlen."

Tuja, tuja, puha tuja,
Örökkén zöld, sose szúr,
Lombja közén szellő játszik,
a tujaszörny ott az úr.

"- Furán beszélsz - (...)
- Mind díszkert így beszél - ... - te beszél furamkásan!"

"- Nincs benne semmi rossz szándék.
- Az aszályban sincs - ... - Vagy a fákat kicsavaró viharban. A jégverésben. Mégis, ha tehetnénk megszabadulnánk tőle."

"- ...Szép otthon igen-igen fontos!"

"- ..."Barátnak segítség, szívnek boldogság.""

"- Mi nem szólunk bele semmibe, ami az erdőben történik."

"- Járja nálunk közmondat - ... -, "barát közelsége élet kedvessége"..."

""Hogy a tüskés ballangó álljon a popómba, hát miért nem bírom befogni a számat?""

"...mennyi szépségből maradnak aki a félelem miatt! Én azt mondom, nem lehet úgy élni, hogy folyton valamiféle veszélytől rettegjünk."

Leszáll volt halk estve.
Kigyúl minden fények,
fönn sok szép csillagok,
lenn színes füzérek.

Tuja, tuja, puha tuja,
lombját soha veszti,
aki egyszer benne lak volt,
szívét nem ereszti.

Liget, liget, nyírfaliget,
fehér minden fája,
benne lakik nyírfakobold,
tujaszörny barátja.

Ha tetszett, olvasd el ezeket is...

0 comments

Flickr Images