értékelés
gyermekkönyv
mesevilág
pagony
recenzió
Paweł Pawlak: Ancsa avagy vázlatok tüsszögő svájcisapkával - Értékelés
Paweł Pawlak Ancsa avagy vázlatok tüsszögő svájcisapkával c. mesegyűjteménye a Pagony kiadó gondozásában látott napvilágot.
A különleges, nem mindennapi kötet az 1960-as évek Lengyelországába kalauzolja el gyermek és felnőtt olvasóját, egy olyan világba, ami ma már elképzelhetetlenül távolinak tűnik a fiatalok számára... Oda, ahol nem volt internet; ahol csupán néhány háztartásban volt fekete-fehér televízió; mikor a fényképezőgéppel mindössze harminchat képet lehetett készíteni és amikor Neil Armstrong a Holdra lépett... Ancsa ennek ellenére éppen ugyanolyan hétköznapi kislány, mint a mai gyerekek, csupán egy fél évszáddal korábban született...
Gyermekeknek időutazás, felnőtteknek múltba révedés!
"Ismerjétek meg Ancsát, ezt a határozott kislányt, aki pontosan
tudja, mit akar, és mit nem... A barátod lehetett volna, csak
éppen... egy kicsit előbb született. Mikor? Valamivel több mint
fél évszázada, amikor még egész másképp nézett ki a világ, mint ma."
Főszereplőnk, Ancsa hat-hét éves kislány és Lengyelországban él 1969-ben...
Habcsókot süt az édesanyjának hajszárítóval (mert az apukája nem akarja bekapcsolni neki a gázsütőt...); iskolai rendezvényeken énekel és táncol; imád rajzolni, ám zongorázni már nem annyira; grimaszol a fényképezés közben; megtanulja, hogy vigyázni kell a felnőttekkel; csodás, kalandos nyarakat tölt el nagymamájánál vidéken; csúnya szót gépel apa főnökének írógépén, hogy lássák, már tud írni; s július 20-án a takaró alól kikukucskáló szemmel követi figyelemmel a Holdra szállást a fekete-fehér televízió képernyőjén...
Csupa-csupa hétköznapi dolog, mely egy másik világban történt, ahol még nem volt internet és mobiltelefon, s nyaranta a gyerekek a szabad levegőn töltötték a szünidőt, nagyszüleik gondjaira bízva.
"...nézte az égen ragyogó korongot, és arra gondolt, hogy néha
szeretne messze lenni. Szeretne tenni egy kis lépést,
ami neki hatalmas ugrás lenne."
Az Ancsa avagy vázlatok tüsszögő svájcisapkával egy letűnt korba enged bepillantást, ami ma már talán elképzelhetetlen sokak számára... Emléket állít a múltnak, felidézi a boldog, s szomorú perceket egyaránt, nosztalgiázik, megmutat egy merőben más nevelési stílust, s azt, hogy bár különböző korokban születtünk, az életünk mégis nagyon egyforma lehet, csupán másféle technikai vívmányok vesznek körbe minket...
A mai gyerekek számára már az 1990-es évek is magának az őskornak tűnhet, nem hogy még az 1960-as évek, ami már lassan felér a "dinoszauruszok" korával... Holott ezek az évek idős nagyszüleink, szüleink - kinek melyik... - gyermekévei csupán, amik nem csupán azt mutatják meg, hogyan zajlott az élet akkoriban, de az is gyönyörűen látszik, mennyit is fejlődött a technika az azóta eltelt cirka 50 év alatt...
Svájcisapka, Moszkvics, habcsók - mind-mind olyasmi, ami a mai gyerekeknek már nem igazán mond sokat, de nekem, a magam 33 évével is a legtöbb csupán hallomásból, nagyszüleim, szüleim elbeszéléseiből ismerős (a habcsókot ugyan imádtam, ma már meg nem bírom enni, olyan édes ^^).
Ancsa azonban éppen olyan, mint bármelyik, vele egykorú gyerek. Őrült ötletei nagyrészt kudarcba fulladnak, aminek rendkívül mulatságos következményei vannak (a hajszárítóval való habcsók sütésen hangosan kacagtam). Játékossága, bolondozása és felnőtt szemmel nézve furcsa ötletei melyik gyereknek ne lennének - mi magunk is elkövettünk ezekhez hasonló butaságokat. Külön tetszett, hogy Pawlak nem "finomkodott" és a világot olyannak mutatta be, amilyen volt - példaként a kislányt konyharuhával üldöző anyuka is mindennapos jelenség volt. Ez által nem hamisít történelmet (mint manapság szokás...), de lábjegyzetben kifejti saját álláspontját, miszerint a gyereket nem veréssel kell nevelni és volt, ami rossz volt és amit ő maga is elítél.
Nem igaz, hogy régen minden jobb volt, de bizonyos, hogy sok dolog igen... Ahogy az is biztos, hogy nem volt ekkora környezetszennyezés, szorosabbak voltak az emberi kapcsolatok, a nagyszülők több időt tölthettek együtt az unokákkal, mely témák szintén megjelennek a kötetben, csupán Pawlak ösztönösen ír róluk, s korántsem szájbarágósan...
A fejezetek tagolása és elnevezése rendkívül ötletes, a kötet ez által gyorsan olvasható, s hívogat is még az előttünk lévő rész, vajon miről olvashatunk még? A képet teljessé az író által készített, gyönyörű korabeli illusztrációk teszik, ami meg sem próbál modern lenni - mi végre is lenne az? Hisz így tökéletes az összkép, az 1960-as évek világa...
Az idősebb szülői, nagyszülői korosztálynak a kötet olvasása minden bizonnyal még ennél is többet ad, hisz én magam is csupán nagyszüleim elbeszéléseinek emlékére támaszkodhatok. Éppen ezért a kötetet elsősorban a nagyszülőknek ajánlom, valamint közös olvasásra az unokákkal. Természetesen ezt követően jöhetnek a szülők is, s mivel Pawlak fejezetei rövid, mesés szösszenetek, remek beszélgetésindítóként is kiválóak lesznek/lehetnek. Az egyes fejezetekben olvasható témákról, megjelenő, korabeli használati cikkekről hosszabb beszélgetések is kialakulhatnak, így az Ancsa valóban tökéletes arra, hogy bemutassuk nagyszüleink korát.
"Hatodik születésnapjára Ancsa egy pedálos autót kapott Kálnám
bácsitól. Négy kereke volt igazi gumikkal, kellemes tapintású
kormánya, kényelmes ülése; csillogó, piros karosszériáján pedig
Moszkvics felirat díszelgett a világ végére is el tudott vinni,
csak be kellett szállni."
Végezetül pedig: kiknek ajánlom? Mindenkinek, aki ebben a korban élt, gyermekként vagy felnőttként; akik szeretnének bepillantást nyerni egy régi világba, megtudni, hogyan éltek felmenői, miket hordtak, ettek, mit csináltak a szabadidejükben, s hogyan is nézett ki a világ ennyi kütyü nélkül...
A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!
Értékelés: 4,5/5 Moszkvics
Idézetek
"Ismerjétek meg Ancsát, ezt a határozott kislányt, aki pontosan tudja, mit akar, és mit nem."
"A barátod lehetett volna, csak éppen... egy kicsit előbb született. Mikor? Valamivel több mint fél évszázada, amikor még egész másképp nézett ki a világ, mint ma."
"Tudta, hogy a habcsókot a gázsütőben sütik. De azt is tudta, hogy neki nem szabad bekapcsolnia a sütőt... a hajszárító fúvókáját óvatosan a tepsi közepére irányította, a biztonság kedvéért elfordította a fejét és behunyta a szemét, majd megnyomta a kis, piros gombot...
Még csak az ablaküvegről sikerült letörölnie a habot, amikor hallotta: fordul a kulcs a zárban. A függönyről lógó hófehér girlandok és a falakról csorgó, csillogó habfoltok láttán anya megdermedt a konyhaajtóban. A két nejlonháló nagy csattanással a padlóra zuhant. Még szerencse, hogy nem volt bennük olajosüveg, mert nem csak azzal végződött volna Ancsa számára a kaland, hogy egy hétig nem mehetett le az udvarra."
"Járjak bárhol a világban, túl a messzi tengeren,
jó gitárom a kezemben, s szomorúan pengetem.
Cubinca, hívom egyre, ez volt neve egykoron,
gitárom is így nevezem, s csak pengetem konokon.
Cubinca, hívom egyre, ez volt neve egykoron,
gitárom is így nevezem, s csak pengetem konokon."
"A szülei egy csomó könyvet vásároltak Ancsának. Szerette megosztani a dolgait, és elhatározta, hogy házi könyvtárat nyit a barátainak. Mindenkit felhívott a lakásukra, hogy válasszanak maguknak könyvet. Sajnos anyukája kiverte fejéből az ötletet, és üres kézzel küldte el a hoppon maradt olvasókat. Ancsa úgy szégyellte magát, hogy másnap összeugrott gyomorral ment az iskolába."
"Hatodik születésnapjára Ancsa egy pedálos autót kapott Kálnám bácsitól. Négy kereke volt igazi gumikkal, kellemes tapintású kormánya, kényelmes ülése; csillogó, piros karosszériáján pedig Moszkvics felirat díszelgett a világ végére is el tudott vinni, csak be kellett szállni."
"Ancsa annyira szeretett volna levelet írni a nagymamájának, hogy még azelőtt megtanult írni-olvasni, hogy iskolába ment volna."
"Most, míg apával hazafelé tartott a nagyihoz, arra gondolt, ilyen lehet a pokol, amivel hittanórán ijesztgette a pap. Azonkívül rájött, úgy is a pokolra lehet kerülni, hogy nem igazán terheli semmi a lelkiismeretünket."
"- Hallottátok? Az Apollo-11 holnap landol a Holdon! Hihetetlen! Ember a Holdon. Nézzük a közvetítést!"
"Aznap megtanulta, hogy vigyázni kell a felnőttekkel."
"...nézte az égen ragyogó korongot, és arra gondolt, hogy néha szeretne messze lenni. Szeretne tenni egy kis lépést, ami neki hatalmas ugrás lenne."
0 comments