Majoros Nóra Kerti ​őrség c. meseregénye a Móra kiadó gondozásában látott napvilágot. A Móra EDU, valamint a Nagykaland sorozat legújabb kötete ezúttal a környezetismeret témakörébe kalauzolja el az olvasót, aki egy olyan kertbe nyerhet bepillantást, amit emberi gazdái mellett egy manó, egy hűséges kutyus és egy mezei cickány is féltő gonddal ápol és őriz...

Gyönyörű nap virrad Frici bácsi és Frida néni tanyájára, akiknek a napját a postás néni érkezése teszi még boldogabbá. Az idős házaspárnak unokája született, ezért úgy döntenek, felkerekednek, s segítenek a csöppség körül az újdonsült szülőknek.

No, igen ám, de mi lesz a hatalmas és gyönyörű kerttel, amit bizony gondozni kell? Egy hétig mégse maradhat teljesen gondozatlanul...

Frida néni természetesen erre is tudja a megoldást! Az emberek Baltacinra, a berkenyefa lombjában élő manóra bízzák a kertet, akinek segítségére lesz még Borbolya, a kutya - aki egyébiránt a házat is őrzi - és Zsezse, a mezei cickány is.

Hőseink nekilátnak a kert gondozásának és a mindennapi teendőknek, ám a locsolás és a gazok kiirtása mellett egy nem várt probléma is a nyakukba szakad... Felüti a fejét ugyanis egy éjjeli betolakodó, kinek kiléte ismeretlen, ám hatalmas károkat okoz a gyönyörű kertben...

A kötet két lábon járó botanikai lexikon is lehetne, ám Nóri pontosan tudja, mennyit írjon, hogy ne váljon szárazzá, mégis felkeltse a figyelmet és kutatómunkára ösztönözzön. A történetben rengeteg növény és állat szerepel, melyekről különböző mennyiségű információt szolgáltat nekünk. Ám ennek a könyvnek nem is az a célja, hogy részletesen bemutasson egy-egy növényt vagy állatot, hanem az, hogy megmutassa, milyen szépségek is vesznek körül bennünket, amikre vigyáznunk kell.

A szöveg játékos, s kutatásra sarkall, hisz felfed némi érdekes tényt egy adott élőlényről, majd "kiszól" az olvasóhoz, hogy nézzen utána annak egy növényhatározóban... Furfangos, ugye? :D

Főhősünk, Baltacin, a manó személyes kedvencemmé vált. Igazi egyéniség, aki kezdetben csetlik-botlik, mint társai, de ügyes, okos meglátásaival segít életben tartani a kertet. Főhőseink tökéletesen kiegészítik egymást, amit az egyikük nem tud, tudja a másik és fordítva. Borbolya igazi házőrző, ám koránál fogva már elég fáradékony és szeret lustálkodni is, ami sokszor komikus szituációkba sodorja őt magát és társait is. A leghumorosabb pofa talán Zsezse, a mezei cickány, aki amellett, hogy igazi jó barát, igazi haspók is egyben, aki végig is falatozza az egész történetet. ^^ Ki merem jelenteni, hogy a humoros jelenetek 80%-a hozzá köthető, de lehet alul is lőttem ezt a százalékot.

A mi világunkat a tündérmesével és a mesei elemekkel Baltacin karaktere köti össze. A manót emberi kertészeink is ismerik, s korántsem egy bujkálós, mitikus fajtával van dolgunk, hisz a létezése nem titkos. Nem kell rejtegetni őt az emberi szemek elől, s egyenrangú társként kezelik maguk Frici bácsiék is. Ez, az emberi karakterek távozása, valamint a természetfölötti és állati karakterek főhőssé tétele is igen jót tett a történetnek, hisz amellett, hogy környezetismeretre tanítja a nagyobbakat, a kisebbek számára egyszerű tündérmeseként is tökéletesen működhet.   

A korábban megjelent Nagykaland kötetekhez képest úgy vélem, Nóri kevesebb ponton törte meg a cselekményt, azaz kevesebb választási lehetőséget hagyott az olvasónak, ami összeszedettebbé, folytonosabbá és gördülékenyebbé tette a történetet. 

Persze lehetséges, hogy mivel egyre több ilyen típusú kötettel van dolgom, már én is "ügyesedem", viszont kétségtelen, hogy egyszer sem jutottam vissza ugyanarra a pontra, ami igazán jót tett, ugyanis a folyamatosan egy helyre való kilyukadást nem igazán szívlelem. Először sikerült "buktatók" nélkül végighaladnom a cselekményen és elérni a végét, ami felettébb jó érzéssel töltött el. (A kimaradt pontokat külön olvastam el.) Határozottan úgy éreztem, hogy sokkal kidolgozottabb ez a Nagykaland-kötet, s kristálytisztán nyomon követhető a történet, ami nem lapozgattat ezerszer ide-oda. 

A feladatok is érdekesek és izgalmasak, melyekben többek között megtervezhetünk ("lakberendezhetünk") egy odút, párosíthatjuk a madarakat a neveikkel, összeköthetjük a bicikli részit, keresztrejtvényt fejthetünk, s itt is végezhetünk kutatómunkát növények és állatok kapcsán. 

A kötetet Nyulász Melinda fekete-fehér illusztrációi díszítik, amik igazán hangulatossá varázsolják a történetet. Megjegyzem pókiszonyosként még ezek a vonalrajzok is a szívinfarktust hozták rám itt-ott, ellenben főhőseinkért, a madarakért és a rendkívül részletes növényillusztrációkért teljesen odavoltam. Ilyenkor sajnálom picit, hogy az illusztrációk nem színesek ebben a sorozatban, mivel azonban néhol a saját színezés is a feladat részét képezi, érthető a döntés.

A Nagykaland sorozat korábbi részeiből is jó szívvel ajánlottam már a blogon, nincs ez másként a Kerti őrség esetében sem, ami az írónő személye miatt még kedvesebb a szívemnek, mint a sorozat többi tagja. Szívből ajánlom mindazoknak, akik érdeklődnek a természet és a környezetvédelem iránt, akik szeretik az állatokat és növényeket, valamint szeretnék kiegészíteni a környezetismereti órák anyagát, netán meglepni a tanárukat némi érdekes információ elhintésével a tanórán, mely tudást ebből a kötetből bizton megszerzik majd, s még a suliban is jó pontot szerezhetnek maguknak vele! ;)