Sajnos idén is írnom kell a csalódásaimról, amikből bár szerencsére kevés volt, ám azok annál inkább "ütöttek"... Kiütöttek és a szívem facsarodott tőlük, szó szerint.
Évről-évre sikerül egyre jobban úgy választanom, hogy kevés kötet okozzon számomra csalódást, de sajnos még így is akad egy-kettő, amivel melléfogok. Azt hiszem, ezt ennél kisebb számra már nem is lehet leredukálni, ám annak rendkívül örülök, hogy tényleg csupán néhány ilyen kötettel találkozom évente. Mindezek mellett, mint ahogy látni fogjátok, több olyan kötet is szerepel a felsorolásban, ami 4,5 csillagot kapott, tehát valószínűleg felszalad majd a szemöldökötök, miért szerepelnek itt. Nos, nem mindegyik kötet volt rossz, sőt, volt, amit kifejezetten szerettem, de egy bizonyos pontja, jelenete, karaktere, hibája, hiányossága és még hosszan sorolhatnám rossz szájízt hagyott maga után és valamiképp csalódást okozott...
5+1 csalódás az idei 432 darabot számláló olvasmánylistámról azért azonban elenyészően kevés... Nézzük is meg közelebbről ezeket a köteteket!
+1 Ali Hazelwood: A szerelem képlete
Sajnos kénytelen vagyok kiegészíteni a Top5 listát, s egy olyan könyvet melléírni, amit ma hajnalban fejeztem be...
Ali Hazelwood könyvét nagyon vártam. A szerelem képlete a hazai olvasóközönségben is tombol, az egyik legfelkapottabb cím az utóbbi időben, s én is azt vártam, hogy valami igazán csodálatos történetet kapok, ha már ekkora szenzáció szerte a világban. A hosszabb értékelésem valószínűleg már átcsúszik januárra, de néhány szóban összefoglalom, miért került be last minute ebbe a csomagocskába.
Először is, maga a történet nagyon tetszett, ahogy a kutatói világ és szegről-végről a karakterek is. Több helyen megdobogtatta a szívem és szorította össze a mellkasom, de! És itt jön a hatalmas DE! Sajnos számomra egyáltalán nem romantikus az - s gondoljunk bele, egy ízig-vérig romantikus történetnek van kikiáltva ez a regény -, ha valaki évek óta szerelmes egy nőbe, majd az első közös éjszakájukon azt kérdezi, illetve úgy kérdezi, megdughatja-e... Tudom én, hogy manapság a mocskos beszéd az úr, s a szebb szavak használata ósdi, de ez se nem romantikus, se nem szívmelengető. Nem taglalnám most tovább a szexjelenet többi kiakasztó részét sem, de második csalódási pontként leírnám, hogy a kiadó ajánlása, miszerint a regény 16+-os szerintem korántsem helytálló... A regényt én magam a felnőtt könyvek közé tenném, 18+ karikával ellátva, s noha nem vagyok naiv, tudom, hogy manapság 12-15 évesen már egy sereg partneren vannak túl a fiatalok - tisztelet a kivételnek!!! -, nem gondolnám, hogy ez az ő (16+) kezükbe való...
A kötet értékelése: 4/5*
5. helyezett - Bojti Anna: Csend apó kertje
"A Csend apó kertje egy ezernyi rejtéllyel és ötletes feladványokkal teli kalandregény, mely azonban teljesen más, mint elődei. A kötet valóban matematikai és logikai feladványok kész halmaza, melyek helyes megoldása nélkül álmodni se merjünk arról, hogy tovább jutunk a történetben - kivéve, ha mázlink van és jól tippelünk...
A Csend apó kertje bár ismét egy gyönyörűen és gondosan felépített történet, egy brutálisan nehéz szabadulószoba is, amibe olyan feladatok is kerültek, ami a célközönség számára nem biztos, hogy megoldható lesz... De mit beszélek itt célközönségről? Felnőtt fejjel jó néhány feladat kifogott rajtam is, s az ide-oda való lapozgatástól a végén már kezdtem idegbajt kapni...
Bojti Anna legfrissebb kötete sajnos nem épp a felhőtlen szórakozás legjobb példája, ugyanis ezt a könyvet olvasni szó szerint kőkemény munka volt, és számomra az olvasás nem ezt jelenti...
Amikor egy nyom, egy újabb előrelépés és a helyes megoldás megtalálása végett már huszonhat alkalommal lapozgatsz össze-vissza, csak mehess már előre, az bizony igencsak el tudja venni az ember kedvét... Oké, vállalom, én soha nem voltam jó matekból és a legtöbb feladattal a világból ki lehetett volna kergetni, de gondoltam, teszek egy próbát. Végül is elég ügyesnek és okosnak bizonyultam, ugyanis, mielőtt legelőször kiejtettem volna magam, már hét darab számot is összegyűjtöttem, melyből tíz szükséges ahhoz, hogy "kijussak a kertből", azaz bejussak egy bizonyos házba..."
"Bár a Csend apó kertje valóban rendkívül kreatív, ötletes és tényleg ezernyi kalandot, frappáns megoldást és misztikus rejtélyeket kínál és tartogat az olvasó számára, én magam nem szeretem, ha ennyire meg van kötve a kezem, s néha hülyének érzem magam, amiért nem jövök rá, merre kell menni..."
A kötet értékelése: 4/5*
Bővebben:
4. helyezett - Zágoni Balázs: Szamos-parti Hollywood
"A Szamos-parti Hollywood ízig-vérig kalandregény a javából. Egy újabb magyar gyöngyszem a könyvpiacon, ami megmutatja a korabeli idők szépségét, régi legendák nyomába ered, betekintést enged a múltba és rávilágít arra, hogy nem kell okostelefon ahhoz, hogy az ember jól érezze magát a bőrében...
Séta a múltba, nagyító a filmkészítés korai világához, s egy országhoz, ami a szétszakadás szélén áll... Humoros, ötletes, mégis beárnyékolja a sötét jövőkép fellege, amit csak a jövőből érkezettek tudnak, míg a múltbéli szereplők csak érezhetik a változás szelét, amiről még nem tudják, jó lesz-e vagy rossz...
A regény olvasmányos, fenntartja a figyelmet, s bár igaz, hogy az előző kötetekhez képest több üresjáratot tartalmaz, ami az eredeti célt és küldetést "hátráltatja", valamint sokkalta többet kaptunk a mellékszereplőkből és azok életéből, gyanítom minderre azért volt szükség, s azért volt hovatovább jó is, hogy mi magunk is érezzük, hogy Erdély valóban egy időzített bomba volt akkoriban és a történelem nemsokára mindent megváltoztat majd...
Az előző kötetekhez képest sokkal több szlenget és mai korabeli szót tartalmaz a történet, mint az eddigiek, ami bár nem feltétlenül baj - hisz a célközönség nagy része így beszél -, mégis éles kontrasztban állt az eddig megismert hetedikesekkel, akik mintha két teljesen más világban éltek volna...
Hiányzott azonban egy összetartó erő, minek híján a történet szerteágazott, lassú folyást vett fel és sokszor el is kalandozott az eredeti kiindulási ponttól, s ezzel el is érkeztem az egyetlen negatívumhoz amit fel tudok róni a kötetnek...
Zágoni teljes mértékig kihagyta a gyökérteremőrök figuráját a kötetből, s maga Tempi Bori néni is csupán elvétve jelenik meg, s egy sort sem kap. Miért is rossz ez? Minden eddigi Abszolút Töri-kötetben fontos szerepet kapott korunk gyökérteremőre, aki soha nem volt olyan gyengének és kijátszottnak ábrázolva, mint ebben a részben. Tempi Bori néni eddig mindig kulcsfiguraként szerepelt, a józan észt, a komolyságot és a bizonyosságot jelentette - ő volt az, aki helyre teszi főhőseinket és megérteti velük, miért is veszélyes a gyökérteremben kalandozni...
Azonban ebből a kötetből nem csupán Tempi néni maradt ki, de a szokásos, az adott kort felügyelő gyökérteremőr sem jelent meg, s így hőseink szabadon garázdálkodhattak a múltban, anélkül, hogy bárki a körmükre nézett volna, vagy épp segítette volna útjukat...
Ennek hiányát én magam bevallom fájó pontként éltem meg, hisz mint látható, Karola, Bende és Fejó össze is kuszálja a múltat, amit aztán meg kell oldani, s a tettükért semmilyen "büntetést" - értsd. fejmosást - sem kapnak, ami már csak azért is rossz, mert ez a három gyerek - a többiekkel ellentétben - nem részesül semmilyen szankcióban."
A kötet értékelése: 4,5/5*
Bővebben:
3. helyezett - Simon Réka Zsuzsanna: Hagymakontyi küldetés
"A Hagymakontyi küldetés legnagyobb erénye a humor, valamint a könyvek és az olvasás szeretetének népszerűsítése. Azonban sajnos indokolatlanul rengeteg szereplőt felvonultató, helyenként túlbonyolított történet, melynek sok szereplője rémesen idióta, akik a jelenetek többségében sajnos nem tudnak cukin butácskák lenni...
Sajnos a kötet némiképp csalódást okozott számomra - teljesen más volt, mint amit vártam... Bár értem, miért ajánlja a kiadó a könyveket és az olvasást szeretőknek, valahol a megvalósítás picit félrecsúszott. Maga az alapkonfliktus és az elvetemült kalóz "követelése"-szál számomra lezáratlan maradt, ami erős hiányérzetet okozott.
Történetünk negatív karaktere hivatott megtestesíteni az amatőr írókat, akik úgy gondolják, bármilyen szennyet is adnak ki, azt mindenkinek olvasnia, csodálnia és imádnia kell... Tökéletes tükör, valamint remek figyelemfelhívás az önvizsgálat fontosságára, de kizártnak tartom, hogy "korunk kortárs írói", azaz azok a személyek, akik egy-egy kisebb megjelent mű miatt teljesen el vannak szállva maguktól és önnön dicsőségességüktől, olvasni fogják ezt a kötetet... Ez és az ehhez hasonló, apró utalások éppen ezért adnak többet a könyvszakmában dolgozó/dolgozott embereknek, akik már látták a végleteket... A többi olvasónak maximum egy helyes kis humorforrás, s lehetséges, hogy nem is akar több lenni, de én mélyebb tartalmat látok ebben.
Ezen felül a szereplőkkel sem vagyok kibékülve. Az udvari bolondok még csak csak, hisz azért udvari bolond, mert bohóckodik a titulus birtokosa, de az nem egyenlő a végtelenül ostobával, legalábbis véleményem szerint. Az irritáló és idegesítő jelző még szintén elmegy, hisz ez is kelléktáruk egyik eszköze, no, de mi van a többi szereplővel, akiknek nem kellene bolondnak lenniük?
Talán egyedül a várban otthon maradt, olvasásmániás királylány, Ilka hercegnő szerethető, akinek viszont alig néhány sor jut.
A történet rendkívül szerteágazik, ami egy ilyen rövidségű könyv esetében szerintem indokolatlan, hisz nem sok jelentősége van ezeknek az apró kalandoknak, amik nem is viszik előre a cselekményt, csupán hátráltatják, s ráadásul nem is igazi a végkifejlet..."
A kötet értékelése: 3/5*
Bővebben:
2. helyezett - Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó
Az Ármány és kézfogóhoz még nem készült külön bejegyzés, s ennek egyetlen oka van: nem tudtam magam rávenni arra, hogy megírjam a posztot...
2021 karácsonyán a Leányrablás Budapesten rabul ejtette a szívem. A második kötet már egy picikét alulmaradt a bevezetővel szemben, ám a Beretva és tőr a kedvencem lett a sorozatból. A harmadik kötetet azonban legszívesebben jó párszor földhöz csaptam volna, noha könyvet soha, semmilyen körülmények között nem bántunk...
Az Ármány és kézfogóval két nagy problémám volt. Az egyik, hogy végtelenül hosszúra nyújtott, indokolatlanul terjedelmes és túlírt történet, míg a másik, az eddig a pontig minden kétséget kizáróan szimpatikus Richárd, aki ebben a kötetben végtelenül ellenszenves lett a viselkedésével. Emmát továbbra is szívből utálom, s ez a "játék", hogy akkor most mégis kit "szeret" a báró, vagy ki érdekli, az agyamra ment... Noha tökéletesen tisztában vagyok a történet végkimenetelével, hisz nem mai könyvről van szó, Gyula bátyó végig azt a látszatot kelti, hogy Emma is érdekli a bárót, s nekem ez a háromszögbe is beillő, húzó-nyúzó, ködösített írás nem csak hogy az agyamra ment, de végtelenül fel is dühített. Alig bírtam átrágni magam a 700 oldalas könyvön, s úgy elvette a kedvem a folytatástól, hogy február óta a kezembe se vettem a folytatást, amit hihetetlen mód sajnálok. :(
Bízom benne, hogy jövőre lesz lelkierőm folytatni a könyvsorozatot, mert az első és a 2,5 kötet szívszerelem.
A kötet értékelése: 3,5/5*
1. helyezett - Tasnádi István: Helló, Héraklész!
"A Helló, Héraklész! egy ötletes, jó humorral megírt történet a fiatalok számára. Remek kezdeményezés, hogy a görög mitológia lenyűgöző történeteit a mai gyerekekkel és ifjakkal is megismertessük, s ennek kapcsán talán a kézbe vesznek majd komolyabb és részletesebb leírásokat is.
A kezdeményezés remek, a kötet viszont véleményem szerint rövid, s nincs idő arra, hogy teljes képet adjon Héraklész életéről. Ezek mellett sajnos néhol a humor is túl sok, vagy éppen nem odaillő, ahogy a karakterábrázolások is tévútra csalhatják az eredetit nem ismerő ifjú olvasókat..."
"Héraklész egy az egyben egy igazi ökör. Nulla bites erőlény, hirtelen haragú, kevésbé szerethető, ami egy főhős számára azért nem kicsit hátrány... Persze a mai fiatalok és az ő humorérzékük és mentalitásuk miatt lehetséges, hogy közel érzik majd a karaktert magukhoz, ám az eredeti mitológiai alakból a származásán és az erején kívül sajnos itt semmi sem maradt.
Eurüsztheusz karaktere sincs rendben. Lehet, hogy ő maga jócskán hátrányban volt Héraklésszel szemben, de ennyire pipogya és Hercules-imádó sohasem volt... Példának okáért a lehetséges szerelem és meleg vonal egyáltalán nem kellett volna a történetbe, mert bár ma már egyesek szerint mindenbe kell az LMBT, a beleerőltetés jópofizásnak és humornak álcázva nagyon nem oké...
Az illusztrációk... amiket egyrészről bár imádtam, hisz Felvidéki Miklós rajzai egészen egyediek, különlegesek, mindemellett pedig remek hangulatot és képi világot teremtettek a történetnek, ami sokat adott hozzá a szöveghez, valahogy mégsem 100%. Mert nekem valahogy nem illik az ókori Hellász földjére a sportcipő és az "útjelző" tábla sem...
Összegezve tehát a negatívumokat, a legjobban úgy tudnám megfogalmazni, hogy bár az elképzelés az új ötletekkel, az apróbb módosításokkal remek lenne, a megvalósításon egy picit elcsúszott a dolog... "
A kötet értékelése: 4/5*
0 comments