ambrózybáróesetei
böszörményigyula
értékelés
könyvmolyképző
krimi
történelmiromantikus
Böszörményi Gyula: Beretva és tőr (Ambrózy báró esetei 2,5) - Értékelés
Az Ambrózy báró esetei könyvsorozat következő kötete, a Beretva és tőr a második és harmadik kötet közé ékelt novella, mely A Rudnay-gyilkosságok cselekményéből nőtte ki magát.
A 2,5 kötet voltaképp azt a történetet rejti magában, amit a második kötet fülszövege hirdet, nevezetesen a perzsa sah budapesti tartózkodásának nem minden konfliktustól mentes történetét, melynek A Rudnay-gyilkosságokban már nem jutott hely.
A novella egy rendkívül izgalmas és szövevényes ügy története, mely az Ezeregy éjszaka meséi szerelmeseinek kötelező olvasmány lehetne! ❤
"Mintha az Ezeregyéjszaka varázslatos mesevilága költözött
volna abba a nyolcvannégy szobába, ahol a perzsa királyi
udvart és szolgáit elszállásolták."
A novella cselekménye mintegy két nap leforgása alatt játszódik.
1900. szeptember 26-án, a hírneves világutazó, Vámbéry Ármin mintegy rátöri az ajtót Ambrózy Richárd báróra és a segítségét kéri egy felettébb komoly ügyben...
A perzsa sah a Hungária Nagyszállóban szállt meg kíséretével együtt, akit az elmúlt éjszaka folyamán megtámadtak és az életére törtek... A sah egy kísértetet látott ópiumos lázálmában, s esküszik rá, hogy nem először látta ezt a különös fantomot... Természetesen Richárd nem hisz a kísértetekben, s csavaros agya pillanatok alatt összerakja az elmúlt éjszaka eseményeinek láncolatát.
Richárd mint mindig, most is maga mögött hagyja ifjú pártfogoltját, ám Mili ezt személyes sértésként élve meg "megszökik" az Ambrózy-villából és ideiglenesen alkalmazott szobalányként bejut a szállóba, ahol Richárdnak már nem lesz más választása, mint bevonni a lányt a nyomozásba...
Nem mindennapi és hőn szeretett párosunk "kart karba öltve" kezdi meg a nyomozást a kísértet után...
Vajon ki támadt rá a sahra és miért? Olvasd el a novellát és tudd meg, miért is kapott báró Ambrózy Richárd és Rudnay főkapitány kitüntetést a perzsa sahtól!
"- Üdítő, hogy időnként ilyen mérhetetlenül nagy
butaságokat képes mondani, Mili - sóhajtotta..."
"- ...Maguk errefelé azt hiszik, hogy a perzsa birodalom
a varázslók világa, ahol elegendő megdörzsölni valami ócska
lámpást, és máris dzsinnek serege áll a szolgálatunkra."
A Beretva és tőr személyes kedvencemmé vált. ❤ A kötet a perzsa uralkodó és a perzsa világ csodálatos világába kalauzolja el az olvasót, ahol egy remekbe szabott és különös bűntett részesei lehetünk.
A történetet átitatja az arab világ minden bája és ezzel együtt minden romlottsága is. A levegő egzotikus fűszerektől terhes, az érzékeket elbódító és párás, ahol talán csak maga Richárd az, aki képes megőrizni tiszta gondolkodását és éles látását. Még Milit is magával ragadja a mesebeli birodalom csodája és az a hangulat, melyet a Hungária Nagyszálló ezekben a napokban ont magából.
A hangulat tény és való, leginkább az Ezeregy éjszaka meséinek világára hajaz, annak ellenére, hogy a történet helyszíne a mi csodás fővárosunk.
"- Az őrület csupán egyfajta torz
látásmód, amit meg lehet fejteni..."
A kötet számtalan természetfeletti lehetőséget vet latba, ám a mi éles eszű bárónk természetesen azonnal kizárja eme buta misztikum lehetőségét...
A tények magukért beszélnek, s bizony minden, látszólag természetfeletti kéz okozta cselekménynek van kézzel fogható magyarázata, amit a babonás ember - no meg a hitvilágból fakadó erős érzelmek - fontolóra sem vesz és gondolatot sem fecsérel rá...
A nem mindennapi és csavaros bűntény felgöngyölítése végtelenül gyorsan zajlik, ám novelláról révén szó az események nem nyúlhatnak a végtelenségbe, noha én magam szívesen olvastam volna még tovább ezt a gyöngyszemet. ❤
Főszereplő párosunk most is remekel. Mili, az örökké nyughatatlan leány úgy dönt, kezébe veszi az irányítást, borsot tör Richárd orra alá, s nem hagyja magát semmibe vetni. Ismét fejest ugrik az ismeretlenbe és a veszélybe, s Ambrózy báró hiányzó karjává válik.
Richárd, ha lehet ezt mondani, még teátrálisabb, mint eddig, s a nyomozás szenvedélye iránt lüktető, forró vére egy kritikus ponton túlságosan is elragadja őt. Sziporkázik az arisztokrata nyomozó szerepében és rendkívül élvezi kétségek közt tartani társait mindaddig, míg ő maga elérkezettnek nem látja az időt, hogy felfedje a kocka darabkáit.
Noha Richárd végtelen türelmet képes tanúsítani, ha akar, s szereti pattanásig szítani a feszültséget, ő maga már korántsem viseli túl jól, ha példának okáért Mili követi el ezt vele szemben... ^^ Kettejük szócsatái és jelenetei tele vannak pajkossággal és huncutsággal, s ezekben a jelenetekben minden eddiginél jobban megmutatkozik, mennyire illenek is egymáshoz, s talán az is, hogy nem minden a hűvös közönynek mutatott álca... ❤
"- ...és a maguk desszertként felszolgált Günther
pallacsinja egyszerűen fenomenális.
- Gundel-palacsintát bármikor ehetek, felség..."
Ha egy szóval kellene jellemeznem a kötetet, azt mondanám: "imádtam!". Az első kötet után a második kedvencemmé vált a sorozatból, s azt hiszem, hogy még nagyon sokszor fogom elolvasni az eljövendő idők során. :3
Köszönöm, Gyula bátyó, hogy megírta ezt a csodaszép történetet! ❤
Értékelés: 5/5 lámpás
Kedvenc kötet
Idézetek
"- A báró úr itthon találtatik, fiam?"
"- Rossznyavalyát - csattant fel a bácsika érces hangja. - Vészhír hozója vagyok, fiatal barátom, szóval ne örvendj nekem!
Az én imént még boldog karácsony esti, csomagbontó gyermeknek tűnő báróm hirtelen visszaváltozott eredeti valójába, vagyis mosolytalan, feszült és karót nyelt lett."
"- Most azonnal? - ... - Gáspár bácsival épp az új istálló helyét mértük...
- Most viccelsz velem, Richárd? - ... - A perzsa sahra tegnap éjjel Pesten, a Hungária Nagyszállóban egy kísértet, démon, vagy tudom is én, miféle ördögi lény rontott rá, és hajszál híján megölte. Ez csak fontosabb valamicskét, édes fiam, mint az új istállód. Vagy tán tévedek?"
"...úgy otthon felejtett, mint valami feleslegesnek vélt esernyőt."
"...míg én hattyúból (engedtessék meg nekem ennyi túlzás) rút kiskacsává változva útra nem keltem."
"- Jelentse a főkapitány úrnak, hogy meghoztam!
Ambrózy báró ezt hallva kissé elmosolyodott, hisz poggyászként eddig még senki nem beszélt róla..."
"- Skandalum? - kérdezte a báró. - Én nem hallottam semmit, pedig ebben a városban szélvészként terjednek a pletykák.
- Teljes hírzárlatot rendeltem el - ... -, és megmondtam az embereimnek, hogy ha valaki csak böffenteni is mer közülük arról, ami itt történt, azt személyesen nyakazom le."
"- Hisz tele az egész ház rendőrökkel - ... - Úgy hemzsegünk itt, mint ferencvárosi lelencgyereken a tetvek..."
"- Nézzék csak, a Vámbéry meg az a kölyök bezzeg bemehetnek hozzá!
- Ha így van, akkor valami baj lehet - ... - Az a kölyök ugyanis, méltóságos uram, nem már, mint Ambrózy, a detektívbáró."
"A sah már-már unottan pillantott a nevezett személyre, s tekintetében csak akkor villant némi érdeklődés, mikor észrevette, hogy Richárd bal karja hiányzik.
- Háború? - kérdezte együtt érzőn. - Melyik harctér?
- A legveszedelmesebb, amire férfi léphet - felelte talányosan a báró..."
"- Akkor hát, halljam a tényeket, mert csak azokból vagyok képes elméleteket építeni, hogy végül felmászva rájuk az igazság csillagáért nyúljak."
"- Brávó - mondta, - Egy magyar, aki úgy dalol, mint a mesebeli aranymadár."
"- Ópium - ... - Köszönöm, felség, de nem élek vele.
- Sajnálhatja..."
"- ...Maguk errefelé azt hiszik, hogy a perzsa birodalom a varázslók világa, ahol elegendő megdörzsölni valami ócska lámpást, és máris dzsinnek serege áll a szolgálatunkra."
"- Mégis, báró úr, most hova megy? - döbbent meg a dús bajszú uralkodó.
- A szálloda pincéjében vár rá három szerencsétlen sorsú áldozat. Au revoir! - felelte már-már vidám, kissé groteszk mosollyal Ambrózy Richárd, és már ott sem volt."
"- Oh, szóval az bántja, hogy a fiam nem vitte magával a sahhoz!"
"- Hát jó - ... - Menjen, kedves, de előbb ígérje meg, hogy semmi meggondolatlanságot nem követ el!"
"- Ön igazán tüzes májú és nedves agyvelejű férfi, barátom...
(...)
- A perzsa kultúrában a tüzes máj heves vérmérsékletet, a nedves agyvelő pedig szeszélyességet jelent..."
"- Halljam hát, mire jutott, barátom?
- Semmire, amivel érdemes volna felséged idejét rabolnom."
"- ...Mondja csak, Monsieur Sadrazam, mióta Európában utazgatnak, őfelségét hányszor akarták meggyilkolni?
A szalont hirtelen dermedt csend töltötte be, amit végül a báró pirított kenyerének roppanása tört meg, midőn belépharapott."
"Az egyetlen jelenlévő, kinek arcára ráfagyott minden érzelem, Ambrózy Richárd báró volt."
"...majd szó szerint kilökte szegény szobalányt a helyiségből."
"- Hölgy? - hördült fel az én önmagából kifordult báróm. - Én semmiféle hölgyet nem látok itt. Aki előttem áll, az nem más... Nem egyéb...
- Ki ne mondja! - tettem mutatóujjamat ideges rángó ajkára, mire ő úgy ugrott hátrébb, mint akit villanyütés ért."
"- Mili, könyörgök, mit keres itt?"
"- Elég! - vágott a szavamba Richárd, aki (bár ezt később természetesen tagadta) határozottan lenyűgözve pillantott rám. - Mióta hallgatózott az előszobában?"
"- Most mégis mit kezdjek magával?"
"- Honnan tudtad, hogy itt lesz? - horkantott a báróra Rudnay. - Az embereim korábban már az egész épületet felforgatták.
- Kivéve a szénraktárat, a hová a te kényes detektívjeid csipán az ajtóból szoktak bevilágítani, ám a küszöböt átlépni eszükbe sem jut, nehogy bepiszkolódjék a cipőjük..."
"- Szent egek! - ... - Hová lett a gyönyörű bajusza? (...)
- Úgy tűnik - bólintott a báró, mint aki pontosan erre számított -, hogy azt biz leberetválták."
"Mintha az Ezeregyéjszaka varázslatos mesevilága költözött volna abba a nyolcvannégy szobába, ahol a perzsa királyi udvart és szolgáit elszállásolták."
"- Különben úgy vélem, a kánnak egyszerű ideg-összeroppanása van - közölte még Richárd távoztában. - Szerencsétlen nem bírta elviselni imádott arcdísze elvesztését."
"- Ne bolondozzon már, Mili, hisz nem jár itt senki - mordult rám...
- Micsoda mufurc egy hangulatban van ma, kedves uram - replikáztam..."
"- Halljam hát, hol lapult a kincs? - kérdezte. - A szemétben, ahogy sejtettem?
- Ebben bizony tévedni méltóztatott a nagyságos nyomozó úr..."
"- A képlet egyszerű - szóltam nekibuzdulva. - Ez a Molk bizonyára felkelést szervezett otthon, Perzsiában, melynek kirobbantására a sah halála lesz a jel. Ő utazgatás közben álruhásan megnyuvasztja...
- Megnyuvasztja?!
- Bocsánat, de mostanság legtöbbet az Istivel beszélgetek..."
"- Üdítő, hogy időnként ilyen mérhetetlenül nagy butaságokat képes mondani, Mili - sóhajtotta..."
"- Rudnay főkapitány úr szalajtott a méltóságos úrhoz.
- Rudnay? - ráncolta homlokát Ambrózy báró. - Csak nemrég váltam el tőle a Pannóniában. Azt mondta, a sah őfelsége után megy, hogy megnézze, minden rendben van-e körülötte.
- Így is történt, méltóságos úr - ... - Én pedig most azért vagyok itt, hogy jelentsem: nincs minden rendben."
"- ...merthogy rosszul méltóztatott neki lenni.
- Aztán mi történt?
- A felség ivott egy kis vizet, és mindjárt jobban lett.
A báró lesújtó pillantást vetett szegény lovas rendőrre, ám ahelyett, hogy tovább kínozta volna, új parancsot adott neki."
"- Értettem, méltóságos úr. Bolond asszonyt erős őrizetben ideszállítani és...
- Nem kell ismételnie, csak hozza már!"
"- Az őrület csupán egyfajta torz látásmód, amit meg lehet fejteni..."
"- Na de méltóságos úr - nyögdécselte holtra váltan az inas -, ha ezt az üzenetet én átadom, akkor én... Szent Kleofás! Akkor engemet ez a keleti király menten lefejeztet!
Ambrózy báró töprengve nézett a fiúra, mintha azt fontolgatná, mekkora veszteség is volna az ő rút halála, majd könnyed legyintéssel csak annyit mondott:
- Akkor inkább azt közölje őfelségével, fiam, hogy nem talált rám, és passz."
"...selymes-habos női toalettekkel, amikre (ó, egek!) ozsonnakor forró csokoládé vagy Duna-parti korzózás közben sár fröccsent."
"- Igen, méltóságos úr, a férjemet, Tódort kívánnám látni."
"Hát igen, az én édes báróm olykor a hiúság bűnébe esik, ám elnézem neki, elvégre valóban rászolgált a sikerre, s tán kicsit a csodálatra is."
"- ...és a maguk desszertként felszolgált Günther pallacsinja egyszerűen fenomenális.
- Gundel-palacsintát bármikor ehetek, felség..."
"- Akkor hét éjfélkor újra látom!"
"- Ssss! Ne feledje, hogy maga még mindig szobalány, aki nem kérdez, csak parancsot teljesít.
Pukkadj meg a parancsaiddal együtt, te hólyag! - gondoltam magamban, ám az óra épp elkezdte ütni az éjfélt, így jobbnak láttam hallgatni."
"- Már bocsánat, de hogy jön ide őfelsége fehérneműje? - ... - Kezdek belezavarodni a báró úr okfejtésébe, hiszen ön úgy ugrál összevissza a ténymorzsák között, mint valami döntésképtelen, bolond veréb.
- Ezért a megjegyzéséért máskor rögvest párbajra hívnám a tiszt urat - mondta Richárd hűvösen -, ám most nincs időm huszárrostélyost aprítani önből."
"- Bocsánatát kérem eme aprócska intermezzóért, mely a magyarokra oly jellemző tüzes máj és nedves agyvelő eredménye..."
"- Tegnap azonban a hálószobámban ismét láttam őt. A borbéllyal viaskodott, majd eltűnt, mint teve a csillagtalan éjben."
"- ...Mivel ön, Tallián őrnagy, igen harcias természetű, megkérném, hogy ha a távollétünkben bárki... Mondom, bárki távozni szándékozna, azt rangja és hivatása figyelembevétele nélkül azonnal döfje le!"
"- A rejtekhelyet ez a kis szobalány fedezte fel, aki nem más, mint az én bájos segítőtársam, Hangay Mili kisasszony."
"- Megálljanak, uraim! - ... - Fel ne nyársalják már a miniszter urat, hisz ő teljességgel ártatlan!
Ez volt az a ritka pillanat, mikor Richárd túlzásba vitte ama szenvedélyét, hogy végsőkig fokozza hallgatósága kíváncsiságát. Ugyan mi szükség volt szegény udvari minisztert így megkínozni?"
"...ám szeretetük korántsem szűnt meg a kivégzett iránt."
"...majd megpukkantam a méregtől, hogy már megint ilyen teátrális. Felszívta magához a nap... Igen, pontosan ez történt, legalábbis átvitt értelemben."
"- Úgy sejtem, Mili, hogy a dolog meglehetősen unalmas lesz - mondta. - Magára pedig ráfér a pihenés, hisz még oly fiatal, és ráadásul nő.
Megsértődhetnék - gondoltam -, de ugyan mit érnék el vele?"
"- Maga ismer engem?
- Ugyan ki ne ismerné a székesfőváros legnevesebb magándetektívjét?
- Magándetektív? - ismételte lassan Ambrózy báró. - Ezt a szóösszetételt még nem hallottam, de igen szellemes.
. A magánzó és a detektív szavakból rakta össze az egyik fiatal újságíró, aki ide jár, és sokat emlegeti önt - sutyorogta a főpincér. - A neve Tarján. Tarján Vilmos. Talán ismerni méltóztatik.
- Meglehet..."
"- Elfeledte hozzátenni, hogy szolgálatára, pedig úgy tudom, a magyaroknál ez így szokás...
- Nem azért jöttem, hogy a szolgálataimat ajánljam..."
"- Milyen kár, hogy nem voltam ott, mikor elveszítette. Gyűjteményem egyik legbecsesebb darabja lehetett volna - súgta Richárd fülébe, majd kuncogva távozott."
0 comments