cerkabella
értékelés
gyermekkönyv
karácsony
mese
mesevilág
mikulás
Karácsonynak ünnepe - Értékelés
A Karácsonynak ünnepe /24 mese és vers adventre/ c. karácsonyi antológia a Cerkabella kiadó gondozásában látott napvilágot november elején.
A kötet 24 mesét és verset tartalmaz, melyek között találhatunk klasszikus meséket és kortárs magyar írók legújabb gyöngyszemeit is.
A kötetben mindenki megtalálhatja a maga kedvencét, így tökéletes választás a Mikulás csizmácskájába, vagy a karácsonyfa alá.
Antológia lévén természetesen az írások vegyes minőségűek, mivel azonban az olvasók ízlése is eltér egymástól, biztos vagyok benne, hogy aki az egyik írást rosszabbnak találná a többinél, az lehet, hogy valaki másnak a kedvencévé válik majd.
A kötetet négy tehetséges illusztrátor öltöztette ünnepi köntösbe, s ha csupán egyetlen egy erősséget szabadna kiemelnem, miért ajánlom mindenkinek az antológia olvasását, akkor a lenyűgöző, gyönyörű képi világot mondanám. Mindemellett természetesen a szívet gyönyörködtető, lelkünk húrjait megpengető, csodás karácsonyi varázslattal átitatott mesék és versikék sem törpülnek el - a történetek és a látványvilág ad ki egy kerek egészet, egy nem is olyan parányi, nem is olyan aprócska csodát!
"- Hiába szól a csengettyű, hiába égnek a gyertyák, hiába
ragyognak a csillagok, hiába készítették ki a zoknijaikat,
ha nincs meg a sapkám... persze, a szeretet a lényeg,
de ajándék nélkül mégsem lehet karácsony!"
A kötetben mesék és versek váltják egymást. A lapok forgatása közben találkozhatunk a Mikulással, a magányt jobban kedvelő fiatalokkal és idősebbekkel, őrző-védő angyalokkal, aranyos állatokkal éppúgy, mint ahogy régi klasszikus szereplőkkel (Gombóc Artúr, János király), Babrókával és családjával, valamint magával a csodával is...
A kötet szerzőinek listája:
- Szabó T. Anna
- Nemes Nagy Ágnes
- Máté Angi
- Kertész Erzsi
- Somfai Anna
- Csukás István
- Kiss Judit Ágnes
- Weöres Sándor
- Pifkó Célia
- Kiss Ottó
- Zágoni Balázs
- Jakob Grimm-Wilhelm Grimm
- Mészöly Ágnes
- Czigány Zoltán
- Gimesi Dóra
- József Attila
- Visky András
- Egyed Emese
- Molnár T. Eszter
- Várfalvy Emőke
- Majoros Nóra
- Győrei Zsolt
- Alan Alexander Milne
Klasszikus és kortárs, jól és kevésbé ismert nevek - egy azonban közös bennük. Mindegyik történetben benne van a csoda és a karácsonyi hangulat, a szeretet és a várakozás öröme.
"- Szeretett manóim, nem láttátok a sapkámat? - kérdezte Mikulás.
- Mi az, hogy szeretet manóim?! Egy órája még lusta banda voltunk!"
Egy antológia esetében lehetetlenség minden történetről lerántani a leplet, s mindegyikről mesélni. Így én most azokat a történeteket emelem ki nektek, amelyek a legjobban megmelengették a szívemet és a kedvenceim lettek.
Ebben az esetben sorrendet is sikerült felállítanom, bár természetesen ez sohasem egyszerű, főleg a bőség zavarában. A 24 mese és vers közül azonban minden kétséget kizáróan kiemelkedik Majoros Nóra, Mészöly Ági, Kertész Erzsi, Csukás István, Kiss Judit Ágnes, Gimesi Dóri, Molnár T. Eszter és Várfalvy Emőke története. Voltak a kötetben számomra kevésbé tetszetős történetek is, ahogy a sokadszori olvasás ellenére sem tudom továbbra sem szépnek és jónak látni Milne versikéjét, ami rímről, mint olyanról soha nem hallott...
Nem húzom azonban tovább az időt, s az idegeket, íme az én TOP-listám:
- 1. Mészöly Ágnes: A Mikulás sapkája
- 2. Majoros Nóra: Malvinka macskája
- 3. Gimesi Dóra: Mennyből az angyal
- +1. Kertész Erzsi: Honnan jön a sötétség?
Mészöly Ági és Majoros Nóra mindig fej-fej mellett versengenek nálam egymással az első helyért, jelen esetben Ági győzött. A Mikulás és a világ minden táján és kultúrájában szereplő, ajándékot adó "misztikus lények" szívet melengető meséje teljesen levett a lábamról. A történet ezernyi érzelemmel és mély gondolatokkal átitatott, s rengeteg olyan kérdést felvet és boncolgat is egy picit, amin érdemes elgondolkodnunk.
Nóra meséje szintén egy szívet melengető igazi kis csoda, ami egy idős hölgyről és egy vak cicusról szól, akiknek a kapcsolata nem is alakulhatna szebben.
Mindkét mesét Zsoldos Réka illusztrálta, aki az illusztrátorok között jelen kötet esetében nálam az 1. helyen végzett. Réka illusztrációiba a Dalia és Dália könyvben szerettem bele, s bízom benne, hogy egyre több kötetben láthatom majd a gyönyörű képeit.
A dobogó harmadik helyén végzett Mennyből az angyal mese képi világa is neki köszönhető, s elárulom, a +1. helyezetté is - a csillagok különös együttállása lehet a dologban...
Gimesi Dóra meséje humorosan indít, de érződik, hogy több van benne, mint az elsőre tűnik, s a katarzis csak igazán a végén jön el, a mondhatni csattanóval, amikor már kellően bekúszott a bőrünk alá a történet.
Az illusztrátorok közül a második helyen Horváth Ildi végzett, ez talán nem meglepő (aki olvassa a blogom, annak nem okozhattam nagy meglepetést ezzel), de Hanga Réka és Monszport Vivien illusztrációi is egészen lenyűgözőek.
A kötet tartalmaz néhány olyan mesét is, amiket korábban már olvashattunk, ilyen például Kiss Judit Ágnes Babaróka karácsonyának A satnya fenyő c. meséje, amit öröm volt újra olvasni. Visszahozta a tavalyi kedves emlékeimet és érzéseket, amiket év végén éreztem a kötet olvasása közben.
Noha meglepett, hogy nem minden történet lesz teljesen új a kortársak tollából, egyáltalán nem éreztem egy cseppnyi csalódottságot sem. A Cerkabella remek munkát végzett és olyan nagyszerű történeteket válogatott össze, melyeknek mind ott a helye ebben az antológiában, hogy ki-ki megtalálhassa benne a maga kedvencét.
"- Tudod mit? - kérdezte a másik. - Elmegyek világgá.
- Megbuggyantál? Rengeteg veszély leselkedik
egy kalácsra odakint!
- Mi a legrosszabb, ami történhet velem? Valaki jóízűen
elfogyaszt? Hiszen erre várok ötven éve!"
A Karácsonynak ünnepe egy ízig-vérig ünnepi kötet, tele szépséggel, karácsonyi csodával, ámulatba ejtő illusztrációval. Ha csak egy könyvet szeretnél még vásárolni idén a gyerkőcnek a fa alá - válaszd ezt az antológiát - gyermek és felnőtt egyaránt megtalálja benne a maga kedvencét! A karácsonyi hangulat és a szívet-lelket elöntő karácsonyi érzések beköszöntése garantált!
Értékelés: 5/5 karácsonyi csoda
.png)
Idézetek
"Az ifjú Nox egyedül élt az erdőben - vagyis csak majdnem, hiszen az erdőben rajta kívül még legalább tízezren, ha nem százezren laktak, beleszámítva a bogarakat és a többieket."
"Nox azért lakott az erdőben, mert megunta a nagyvárost, és ki akarta próbálni, milyen a csend, a nyugalom és a béke, amiről a városi újságok hétvégi mellékletei írtak. Idővel azonban rá kellett jönnie, hogy az erdő cseppet sem üres és csendes: valahol mindig motoznak, máshol zörögnek vagy szuszognak, előfordul bömbölés, csipogás, rikácsolás, nem beszélve a fákról, amik tudnak recsegni és roppanni, vagy a szélről, ami fütyül, süvít vagy bömböl, ha úgy tartja kedve."
"Érezte, hogy nincs egyedül, miközben mégis egyedül érezte magát."
"- ...De talán még ennél is jobban érdekel, vajon a sötétség honnan jöhet? Te tudod?
Az őz most ránézett, és végre megszólalt:
- Segíthetek neked megkeresni."
"- Figyelj! Ha idetartom a kezem... ide, az odú elé... szinte érezni lehet. Van egy gomolygása a sötétségnek. Imádom. Egyáltalán nem félek tőle."
"Most látták, hogy a tölgy mögötti tisztáson egy sötét ruhás nő ül, ölében egy lábossal. Körülötte mindenféle állatok gubbasztottak: róka, medve, farkas, holló és mezei pocok."
"Még hogy nincs Angyal - gondolta magában. És akkor én kitől tanultam az angyalságot, hm?"
"- A szeretet a fontos, nem az ajándék, és főleg nem az, hogy ki viszi az..."
"- Hiába szól a csengettyű, hiába égnek a gyertyák, hiába ragyognak a csillagok, hiába készítették ki a zoknijaikat, ha nincs meg a sapkám... persze, a szeretet a lényeg, de ajándék nélkül mégsem lehet karácsony!"
"- Tudod mit, Mikulás! - prüszkölt Rudolf. - Kérdezd meg a manókat! Ők összevissza csellengenek a házban, valamelyik biztosan látta a sapkádat is!"
"- Szeretett manóim, nem láttátok a sapkámat? - kérdezte Mikulás.
- Mi az, hogy szeretet manóim?! Egy órája még lusta banda voltunk!"
"Holdholdsugár ragyogott a friss hó szinén,
És így napvilág lett a gyér éji fény.
A nagy tündöklésben mit látott szemem?
Nyolc kis rénszarvas vont egy szánt csendesen."
"- Teo, hol a szárnyad?
A kicsi angyal elvörösödött.
- Attól tartok, megint otthagytam...
- Hol?
- Hát... a vécén."
"- Hol a szárnyad? - mordult Teóra. - Megint a vécén hagytad?
A kis angyal egyenesen a szemébe nézett.
- Nem lehetek angyal többé - mondta. - Elvesztettem egy csillagot.
- Hát keresd meg.
- Már megkerestem.
- És?
Teo vállat vont. Az öreg elmosolyodott.
- Egyszer, régen én is elvesztettem ám egy csillagot - mondta lassan. - Ahogy végigszántotta az eget, hosszú fénycsóvát húzott maga után. Egy városszéli pajta tetejére esett, ahol épp aznap este született egy kisfiú. Annyira tetszett neki, ahogy ott ragyogott! Azt hittem, éktelen balhé lett belőle.
- Na, eredj, vedd fel a szárnyad, nem érünk rá egész nap!"
"- Tudod mit? - kérdezte a másik. - Elmegyek világgá.
- Megbuggyantál? Rengeteg veszély leselkedik egy kalácsra odakint!
- Mi a legrosszabb, ami történhet velem? Valaki jóízűen elfogyaszt? Hiszen erre várok ötven éve!"
"Malvinka hagyta, hogy az ének utolsó hangjai sokáig remegtessék a szívét, és közben újra eszébe jutott, hogy egyedül van."
0 comments