értékelés
gyermekkönyv
ifjúsági
lampionkönyvek
Simon Réka Zsuzsanna: Hagymakontyi küldetés - Értékelés
Simon Réka Zsuzsanna Hagymakontyi küldetés c. kötete a Lampion Könyvek gondozásában jelent meg.
A kötet érkezését nagyon vártam: a fülszöveg egy remek történet ígéretével kecsegtetett, s a kiadó is a könyveket és az olvasást szerető embereknek ajánlotta újdonságát, ami pontosan egy ilyen történetet rejt magában.
A fülszöveg és ajánlás mellett Mészely Ilka illusztrációi is mágnesként vonzottak, s alig vártam, hogy a kezembe kaparintsam a kötetet.
Simon Réka Zsuzsanna könyve tele van humorral és váratlan fordulatokkal, s bár érezhetően valóban a könyveket szerető embereknek készült, jó pár utalás biztos, hogy nem lesz érthető azok számára, akik nem dolgoztak már kiadóban, vagy könyvkereskedelemben.
Nézzük is meg közelebbről, kukkantsunk be a lapok közé, mint tartogat számunkra egy udvari bolondokkal, könyvtárossal, királylányokkal és elvetemült kalózokkal teli történet, mely az olvasás és a könyvek szeretetét hirdeti...
"A birodalom élén kerek egy évtizede II. Pergamen Fülöp
ült, állt - a szóbeszéd szerint néha lótott-futott is."
Hagymakonty birodalmának bolondjai a csodaszép éjszakában gyönyörködnek, mikor egyszer csak figyelmesek lesznek a világítótorony körül zajló furcsa eseményekre.
Az udvari bolondok a világítótoronyhoz lopódzva veszik észre, hogy egy hatalmas hajó áll a kikötőben, ahová különös fickók hatalmas, teli ládákat hordanak fel a fedélzetre, egyiket a másik után.
A világítótoronyban található a könyvtár, melynek könyvtárosa egy különös cetlit tűz ki az ajtóra, melyben közli, hogy a könyvtár bizonytalan ideig zárva tart...
Az udvari bolondok szépen lassan, egymás után csapdába esnek a hajón, ahol a könyvtárost és a könyvtár teljes állományát vélik felfedezni a hajó rakományában...
Mi a csuda történik Hagymakontyban???
"- Mi más haszna lehetne egy könyvnek az olvasáson kívül?
- Például megállsz itt az ajtó mögött, és aki belép, azt lecsapod vele..."
A Hagymakontyi küldetés legnagyobb erénye a humor, valamint a könyvek és az olvasás szeretetének népszerűsítése. Azonban sajnos indokolatlanul rengeteg szereplőt felvonultató, helyenként túlbonyolított történet, melynek sok szereplője rémesen idióta, akik a jelenetek többségében sajnos nem tudnak cukin butácskák lenni...
Sajnos a kötet némiképp csalódást okozott számomra - teljesen más volt, mint amit vártam... Bár értem, miért ajánlja a kiadó a könyveket és az olvasást szeretőknek, valahol a megvalósítás picit félrecsúszott. Maga az alapkonfliktus és az elvetemült kalóz "követelése"-szál számomra lezáratlan maradt, ami erős hiányérzetet okozott.
Történetünk negatív karaktere hivatott megtestesíteni az amatőr írókat, akik úgy gondolják, bármilyen szennyet is adnak ki, azt mindenkinek olvasnia, csodálnia és imádnia kell... Tökéletes tükör, valamint remek figyelemfelhívás az önvizsgálat fontosságára, de kizártnak tartom, hogy "korunk kortárs írói", azaz azok a személyek, akik egy-egy kisebb megjelent mű miatt teljesen el vannak szállva maguktól és önnön dicsőségességüktől, olvasni fogják ezt a kötetet... Ez és az ehhez hasonló, apró utalások éppen ezért adnak többet a könyvszakmában dolgozó/dolgozott embereknek, akik már látták a végleteket... A többi olvasónak maximum egy helyes kis humorforrás, s lehetséges, hogy nem is akar több lenni, de én mélyebb tartalmat látok ebben.
Ezen felül a szereplőkkel sem vagyok kibékülve. Az udvari bolondok még csak csak, hisz azért udvari bolond, mert bohóckodik a titulus birtokosa, de az nem egyenlő a végtelenül ostobával, legalábbis véleményem szerint. Az irritáló és idegesítő jelző még szintén elmegy, hisz ez is kelléktáruk egyik eszköze, no, de mi van a többi szereplővel, akiknek nem kellene bolondnak lenniük?
Talán egyedül a várban otthon maradt, olvasásmániás királylány, Ilka hercegnő szerethető, akinek viszont alig néhány sor jut.
A történet rendkívül szerteágazik, ami egy ilyen rövidségű könyv esetében szerintem indokolatlan, hisz nem sok jelentősége van ezeknek az apró kalandoknak, amik nem is viszik előre a cselekményt, csupán hátráltatják, s ráadásul nem is igazi a végkifejlet...
Sajnálom, hogy negatív értékelést kellett írnom erről a kötetről, amit már úgy vártam, de az erőtlen vég és korántsem nagyot ütő csattanó, valamint a végtelenül butuska szereplők számomra csalódást okoztak. Talán később újra előveszem majd és megnézem, akkor mit ad számomra a történet...
Végezetül pedig - kinek ajánlom a kötetet? Tulajdonképpen azoknak, akik szeretnének a könyvekről és az olvasásról, a könyvkiadásról és az önjelölt írók baromságairól olvasni és nevetni egy jót, de készüljetek fel a sok helyen ostoba és idegesítő szereplőkre.
Értékelés: 3/5 világítótorony
Idézetek
"A birodalom élén kerek egy évtizede II. Pergamen Fülöp ült, állt - a szóbeszéd szerint néha lótott-futott is."
"A birodalom legelhivatottabb alattvalói a Királyi Bolondérium tagjai voltak. Éltek-haltak Hagymakontyért, a könyvekért, a világító könyvtoronyért, a szedres pitéért és a füstölt lazacért."
"- Bolondi közelharc: addig viccelődni, amíg ki nem nyúlnak."
"- Vannak pillanatok, amikor nincs idő felesleges szódobálásra. Ez most egy ilyen pillanat."
"- Néha az egyenes beszéd a kulcs a zárban..."
"- Ahelyett, hogy a sátramban aludnék, hősködöm, kérem szépen, hősködöm! De hát a nyugodt alvás az csak főbolondúri kiváltság, ugyebár!"
"- Mi más haszna lehetne egy könyvnek az olvasáson kívül?
- Például megállsz itt az ajtó mögött, és aki belép, azt lecsapod vele..."
"- ...Ti, bolondok, hajlamosak vagytok mindent túlbonyolítani..."
"- Furcsa egy kalóz lehet ez a Gyapjasgyík - tünődött Sipka. - Ennyire elkapta az olvashatnék?"
"- Tessék, ezért mondom mindig, hogy nem elég a könyvtártoronyba egy könyvtáros! Lehetnék én a másik, vész esetére - fordult Ilka az anyja felé.
- Mégis mit csinálna egy királylány a sok poros, régi könyv között? - szörnyülködött Anna királyné.
- Dolgozna, segítene, szervezkedne, író-olvasó találkozókat rendezne, eszmét cserélne, és olvasna. Sokat olvasna. Ő lehetne a birodalmi nagykönyvtár másik lelke - jelentette ki a királylány olyan természetességgel, hogy a királyné felsóhajtott..."
"- Jaj, Klára! Hogy a csudába kerülsz te ide?
- Hosszan vagy röviden fejtsem ki? - harapott az almájába a királylány.
- Röviden - vágták rá mindannyian.
- Rendben, csak még befejezem ezt a fejezetet. Ne haragudjatok, de nagyon izgalmas, nem hagyhatom itt abba - mondta, és folytatta az olvasást.
Zápor hangosan felnevetett:
- Nem esik messze az alma a fájától!
Sajt oldalba bökte.
- Miért, ki a fája?"
"- A hajónkat megrohamozzák a bolondok, most meg itt egy olvasó törpe? Mi következik még, kapitány?"
"- A rakományunk több mint harminc láda könyv. A raktárban találjátok - mondta Tüske.
- Hogy micsoda? - értetlenkedett a barna szakállú.
- Könyv. Tudod, papírlapok összefűzve, azokon betűk. El lehet olvasni őket. Mármint ha tudsz olvasni - magyarázta Sipka.
- Könyvek? Allergiás vagyok az ábécére. Prüszkölök, és könnyezik tőle a szemem. Nem szoktam olvasni - magyarázta elszontyolodva a fekete szakállú."
"- ...Úgy gondolták, ha már beugrottak, elkobozzák a rakományt is, de amikor rájöttek, hogy csak könyveket szállítunk, meggondolták magukat.
- Biztos nincs már hely a könyvespolcaikon. Lerí róluk, hogy igazi könyvmolyok..."
"- Mi történik akkor, ha mégis gubanc lesz? - jelentkezett Filkó.
- Alkalmazkodunk a gubanchoz - válaszolta a király..."
"- Szóval nagypapa Morz úr, a nagy könyvfaló, akiről Ékezet mesélt, igaz? Aki soha nem juttatja időben vissza a könyveket. Hát persze. az ízletes kis dagi töltött káposzták... Gondolhattam volna!"
"- Otthon addig leszel várfogságban, amíg haza nem érek. Megértetted?"
"- Hol a harag a nyertes, vesztes ott a nyugalom, feleség!"
"- De hát én csak egy bajba jutott királylányon segítettem! Nem tehetek róla, szeretek segíteni. Ilyen áldott jó lélekkel lettem megáldva - suttogta Filkó.
- Mindjárt megnyugszom... mindjárt megnyugszom... - ismételgette a király..."
"- A birodalomért kár aggódni. Anna királyné biztosan remekül helytáll, illetve helytül a trónon..."
"- ...Nehéz a sebes szélnek gátat vetni!"
"- Atyaég, ez hemzseg a stilisztikai és nyelvtani hibáktól! Hogy lehet ilyen könyvet kiadni? Ki az a papírtroll, aki képes ennyire silány művet kiengedni a keze közül? És mik ezek a firkák? Hát milyen képi világ ez?"
"- Na, ha ezzel megvolnánk, és helyreállt az irodalmi világbéke, menjünk vissza a hajóra, mert hamarosan vacsoraidő..."
0 comments