ambrózybáróesetei
böszörményigyula
értékelés
könyvmolyképző
történelmiromantikus
Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten (Ambrózy báró esetei 1.) - Értékelés
 |
| A könyvtárban találtam rá erre a szépségre ❤ Noha az én példányom a polcon foglalja méltó helyét, úgy érzem, van ennek a példánynak valami tagadhatatlan bája, s megérdemli, hogy lássátok, mennyit forgatták a városomban 2014 óta... |
Böszörményi Gyula Leányrablás Budapesten c. kötetével már - mondhatni - évek óta folyamatosan szemezek. Az Ambrózy báró esetei könyvsorozat első kötete 2014-ben látott napvilágot, s azóta számtalan rajongót szerzett magának, s bár a könyv többször is volt a kezemben, mindig félretettem, mondván, van fontosabb, amit olvasnom kell... Nagy hiba volt!
Aki nyomon követi a blogomat és ismer, tudja, hogy a történelmi romantika egyik legnagyobb szerelmese vagyok, ám ez a szerelem megáll kb. az 1850-es éveknél, s bár az 1900-ig terjedő időszakot is szeretem, a történelem itt már kezdett olyan irányt venni - ahogy az emberek normái is... -, amivel már nem tudok azonosulni, s ami - valljuk be - már egyáltalán nem is tetszik. Természetesen kivételek mindig akadnak, apró és nem is olyan apró gyöngyszemeket rejt ez a kor, csupán rájuk kell találni...
Böszörményi Gyulának pedig sikerült megszerettetnie velem ezt a változóban lévő kort és az akkoriban még modern nevezett dolgokat, melyeket más körülmények között nem szeretek túlságosan.
Igen. Böszörményi neve már önmagában garancia a sikerre és a minőségre, ám én hosszú éveken át tartottam attól, hogy ez a történet nagy csalódás lenne számomra a "modernsége" miatt, amit ugye a történelmi romantika számomra kedvenc korszakához mértem.
Idén decemberben azonban ellenállhatatlan erővel tört rám az érzés, hogy el kell olvasnom az első kötetet, s ha most nem teszem, talán soha máskor nem fogom. S milyen jól tettem, hogy hallgattam a megérzéseimre!
A Leányrablás Budapesten magába szippantott, elvarázsolt, új kedvencemmé vált, s egy picikét közelebb került hozzám a századforduló idején változóban lévő világ is, aminek sikerült meglátnom a maga varázsát... ❤
Noha a történetet bizonyára sokaknak nem kell bemutatnom, én mégis, a tőlem már oly megszokott módon építem fel az értékelésem, s ki tudja? Lehetséges, hogy lapulnak még itt-ott "Ambrózy-szüzek", mint amilyen én voltam nem egészen tizenegy nappal ezelőtt... :3
"Engem azonban más fából (de még mennyire másból: az erdélyi
Havasok viharos szeleket álló, hajlékony fenyőiből!) faragtak..."
Történetünk - legalábbis ama szál, mely a múltban folyik, s ami elindítja főhőseinket a nekik szánt úton - 1896-ban, a Millenium évében veszi kezdetét, mikor a "leány" - azaz Hangay Emma - Budapestre utazik kapzsi és elviselhetetlen rokonaihoz, hogy részt vegyen a milleniumi ünnepségeken, ahol magát, Ferenc József császárt is a saját két szemével láthatja.
Emma eleinte jól érzi magát és élvezi a nyüzsgő Pest világát, majd az élete hirtelen rémálomba fordul, mikor unokatestvére, Ottó váratlanul rátámad és a segítségére lesz néhány titokzatos arc- és név nélküli hatalmasság által kitervelt leányrablásban. Emma nyomtalanul eltűnik a föld színéről, s a világ számára életét veszti...
Mikor egy este Ottó hazaérkezik, Mili vad veszekedésnek lesz fültanúja nagynénje és unokatestvére között, majd másnap a lány megszökik a Schützer-rezidanciáról, hogy felkeresse a család egy jó barátját, akitől információkat remél hallani Emma felől.
Mili úgy dönt, nem tér vissza nénikéje otthonába, ám a poggyászát mindenképpen magához szeretné venn, s eme döntés következtében a kisebbik Hangay-lány élete is megrázó, gyökeres fordulatot vesz...
Mili holtan találja Róza nénit a nappaliban, ahol rengeteg a vér, s a lány, halálra rémülten, fejvesztve menekül a házból, ahol gyilkosság történt.
A lány azonban óvatlanul lép az utcára, s nem veszi észre a felé közeledő konflist, melynek kerekei alá esik és eszméletét veszti...
"- ...S mondja, a könyvek iránti szeretete, az honnan ered?"
Mili kábultan érzékeli csupán a külvilág eseményeit a konflisbaleset után, s csupán azt tudja, hogy egy fiatal férfi az, aki kórházba viszi őt.
Báró Ambrózy Richárd, aki konflisával elütötte a lányt, vállalja Mili teljes kezelésének költségét, s úgy dönt, magával viszi őt az otthonába, hogy a lány ott pihenjen és gyógyuljon fel.
Míg Mili fejében káosz dúl, addig az Ambrózy-villa megfigyelés alá kerül, s miután főhősnőnk magához tér, s megtudja, hogy Budapest leghíresebb bűnügyi rejtélyei megoldójának házába került - aki mindennek a tetejébe igazi arisztokrata és "nőgyűlölő" is egyben... -, a hátborzongató események következtében úgy dönt, beavatja megmentőit családja történetébe...
Miután kiderül, hogy Milire odakinn hatalmas veszély leselkedik, Richárd zseniális tervet eszel ki, hogy megóvja a lányt és felgöngyölítse a Hangay-család tagjait körbeölelő, titokzatos bűnügyet...
"- Magának is szép napot, bárú úr! - mondtam ridegen. - Ha
szabad megjegyeznem, ma reggel igen pocsékul méltóztatik festeni!"
"- Okos az én báróm - sóhajtottam a szobából kifelé
óvakodva. - Okos és rettentő rendetlen!"
A Leányrablás Budapesten egy remekbe szabott, páratlan századfordulós történet az egyik legnagyobb magyar író tollából, ami visszarepít minket ebbe a nem is oly távoli, letűnt korba, melyben a változás szele már nem is oly észrevétlenül próbálgatja a szárnyait... ❤
A kötet egy grandiózus történet előfutára, mintegy bevezetése, de azt is mondhatnám, hogy egy remek krimi első felvonása, melyben ugyan a cselekmény korántsem zárul le, s mi nem is kapunk választ a kérdéseinkre, még sincs hiányunk a regény befejezését követően, csupán azonnal a kezünkbe szeretnénk venni a folytatást...
A Leányrablás Budapesten tehát egy hosszú és izgalmas történet kezdete, utazás a múltba, harc a végzet ellen, a jelen viharos színtere, melyben a szereplők mintegy sakkbábuként mozognak az egyre terebélyesedő táblán. ❤
"- Úgy van az, hogy amikor az ember azt hiszi, nincs több
remény, akkor szokott felpercenni az új nap első sugara!"
A regény nyelvezete korhű és egyszerűen varázslatos! Ha van valami, amit szeretek és üdvözítem az íróját, ha ezt látom, az a történelmi regények hitelessége, ami a nyelvezetre is kiterjed. Mikor az író (vagy a fordító) nem csupán a részletekre és a kor vívmányaira figyel, de arra is, hogy modern szó helyet se kapjon a szövegben, s Böszörményi Gyula ezt remekül teljesítette! Hovatovább, igazi, korabeli magyar szavak sokaságával találkozhatunk a regény lapjain, ami érdekessé, ízessé, korhűvé, szerethetővé és igazivá varázsolja a történetet. Segít belelépni a cselekménybe és az adott korba képzelni magunkat, amiért elmondhatatlanul hálás vagyok! :3
Gyula bátyó - ahogy sokan nevezik - ráérősen mesél, ízlelgeti a szavakat, magát a kort, s látszik, hogy alapos kutatómunka áll a történet mögött. Egyes szereplői hús-vér emberek voltak, míg mások csupán a fantázia szülöttei, mégis, minden annyira egymáshoz illik. Tisztelettel mesél, életben tartja az egykor élt lelkeket, de természetesen megváltoztatja őket - ami elengedhetetlenül szükséges is ahhoz, hogy igazi regényhősökké váljanak.
Noha néhány leíró rész túlságosan is részletes, s látszólag nem viszi előre a cselekményt, egyáltalán nem lehet felróni az írónak ezt a stílusvonását, hisz a regény egyetlen pillanatra sem válik unalmassá, esetleg néhol több párbeszédet elbírt volna.
A regény nem kimondottan történelmi romantikus, inkább történelmi krimi vagy kaland címkével lehetne illetni, ám menthetetlen romantikus lévén, én magam látom benne a romantikát, még ha nem is kifejezetten abban az értelemben értem, mint amire elsőre gondolnátok... ❤
"- Báró úr, azt hiszem, itt az ideje felébreszteni Oféliát."
Történetünk főhőse, báró Ambrózy Richárd és Mili mindketten a szívemhez nőttek. Szerethető főhősök, akikkel együtt lehet izgulni, nevetni, aggódni, nyomozni... :3
Természetesen mindketten egészen más okból szerethetőek.
A nőket még ekkor is gyenge porcelánbabának tartották, akiket óvni kell a rossz hírektől, különben könnyen szívszélütést és gutaütést kaphatnak... ^^
A nők pedig igyekeztek a háttérben meghúzódva, saját erejük teljes tudatában élni az életüket, ám voltak olyanok, akik kiálltak magukért.
Természetesen mindemellett bizonyára rengeteg elkényeztetett liba is lófrált az utcán, akik miatt a férfiak levonták a következtetést és általánosságban véve gyengének tartották a nőket és lenézték őket, ám nem szabad elfelejteni, hogy sokaknak ez teljesen megfelelt abban a korban, hisz nem biztos, hogy mindenkinek ellenére volt ez a bánásmód.
Főhősnőnk, Mili szerencsére nem egy idegesítő feminista, hanem egy szerethető, okos és talpraesett lány, akinek megvannak a maga hibái, melynek tudatában is van. Tudja, hogy nem tud mindent és nem képes mindenre, de minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy segítse a nyomozást. Természetéből adódóan rendkívül makacs és mondhatnám azt is, hogy önveszélyes, hiszen fejest ugrik a bajba és állandóan veszélybe sodorja önmagát, ám ez még mindig jobb, mintha ölbe tett kézzel várná a sültgalambot és azt, hogy megmentsék.
Véleményem szerint Mili egy parányit magányos, a szárnyait próbálgató ifjú lélek, aki bár okos és szellemes, korántsem nagyképű és fennhéjázó - s ez, mindenképp becsületére válik!
Főhősünk, Ambrózy Richárd megtestesíti kora férfi ideálját. Noha elsőre gőgösnek és fennhéjázónak tűnhet, mint maga Mr. Darcy - akivel egyébiránt rendkívül sok hasonlóságot ápol... ^^ -, több van benne, mint amire elsőnek látszik.
A férfi múltjáról mit sem tudunk, ahogy arról sem, miért is lett ilyen távolságtartó, hűvös, pokróc természet, de valószínűleg mindez a viselkedése összefüggésben áll ama ténnyel, hogy hiányzik a bal karja...
Richárd zseniális elme, de valóban ő a magyar Mr. Darcy. ^^ Lenézi azt, aki szoknyát hord, porcelánként tekint a hölgyekre, akik nem képesek jelenet és idegi összeroppanás, sírás és hisztéria nélkül elviselni egy rossz hírt, mégis... törődik Milivel, az első perctől kezdve vigyáz rá és szeretné megóvni a lányt a bajtól.
A férfit a nyomozás, a bűnügyek és a világ hírei, érdekességei tartják életben, s valószínűleg akkor érzi magát a legjobban és legkomfortosabban - a legkevésbé sebezhetőnek -, mikor a hőn szeretett bűnügyei ügyében nyomoz, vagy - gyanítom - mikor dolgozószobája és rendetlen hálószobája magányában eltűnhet a világ szeme elől... Oda, ahol nem zargatja senki...
Sebezhető, bár ezt igyekszik a jegesség és durvaság álcája mögé rejteni. Aztán jön Mili, aki felkavarja körülötte az állóvizet, aki nem fél szembeszállni vele és ő egyre kevésbé tud hűvös maradni és fenntartani a maga köré felépített látszatot...
Mili érkezésével a báró élete soha sem lesz már olyan, mint előtte volt, s a férfi talán az legnehezebb felderítendő "bűnténnyel" áll szemben, amit meg kell oldania.
Van humora, de nem mosolyog, szarkasztikus, lenéző, s mégis... szerethető. Nincs mit szépítenem, Richárd pillanatok alatt belopta magát a szívembe! :3 ❤
Imádom az ilyen férfikaraktereket, mint amilyen ő is. Titokzatos, elérhetetlen és hűvös, de gondolom, felolvad majd az a jég, ami fogságban tartja és kenhető lesz, mint a vaj... ^^
Bízom azért benne, hogy mindvégig ilyen erős és férfias marad, s talán a morcossága is megmarad, hisz ez az ő védjegye, ez az, amiért annyira szerethető ő...
"- Kiskacsóját csókdosom, hát végre már,
hogy bemutatkozhatok!"
A történet rengeteg szereplőt vonultat fel, akik közül mindenki megtalálhatja a maga kedvencét. Személyes kedvenceim - a két főszereplőn kívül - közé tartozik még Terka néni és Agáta mama, ellenben Hangay Emma korántsem nyerte el a tetszésemet. Az elején szimpatikus lány egy idő után kezdett unszimpatikussá válni a szememben, s bevallom, az ő részeit untam a legjobban. A cirkusz története egyedül Kugler Tóni miatt volt elviselhető, kinek spoiler!!!!!!!!!! halála miatt teljesen kikészültem... Nem érdemelte meg ezt a sorsot! spoiler vége!!!!!!!!!!
Biztos vagyok benne, hogy Emma be fog még kavarni főhőseink kapcsolatába, mert ez a világos bőrű, tündér tünemény annyira tiszta és jó, hogy abban is biztos vagyok - ő lesz az etalon mindenki számára, de nem írom még le egyelőre a karakterét, nem leszek ilyen gonosz... ^^
Azt hiszem, nincs más hátra, minthogy megemlítsem a kötet rendkívüli humorát - ami természetesen Gyula bátyó érdeme -, olvasmányosságát valamint a háttérben meghúzódó titok izgalmát és érdekességét, melyekre gyanítom, jó darabig nem fog még fény derülni, ám nekem már ezernyi teória kering a fejemben... ^^
"- Éccakai szógálat - morogta... - Az is szakadjék meg, aki
kitalálta! Éccaka aludni kell, nem üzengetni! Ugyan
ki olyan elvetemült, hogy ilyenkor akarna bármiről is hírt
kapni? Ha jó az az üzenet, akkor reggelre se romlik el. Ha meg
rossz, akkor meg inkább fel se adják, hát nem igaz!?"
Amennyiben - ha létezik még olyan ^^ - valaki még nem olvasta volna Böszörményi zseniális írását, netalán ugyanúgy halogatta, mint én, annak teljes szívemből ajánlom a kötetet!
Garantáltan nem fog csalódást okozni! :3
Értékelés: 5/5 konflis
Kedvenc kötet
Idézetek
"- Pattanna meg az a kegyetlen, rugós szíved!"
"E pillanatban még a Kielhauser-féle sápasztó hölgypor (amit pedig bőven használt) sem volt képes elfedni, hogy az arcát haragos pír lepi."
"- ...Hiába, a nők már csak ilyen gyenge teremtmények."
"Csakis a maga felhőtlen boldogságával volt elfoglalva, hisz ekkor még nem sejthette, hogy a borzalom, mely rá leselkedik, már egészen közel jár..."
"- Méghogy négereket akar látni a ki... kisasszony! - ... - Hisz Pesten vagyunk, te ostoba, vidéki liba! Pesten, ahol semmiféle szerecsenynek helye nincs, mer' ez itten a magyaroké!"
"- Látom, a kisasszony Jókait olvas. Mondja, nem túl nehéz ez magácskának?"
"- ...S mondja, a könyvek iránti szeretete, az honnan ered?"
"- ...Szóval, hogy az Árus Jenő postamester úr... Tegye az isten oda, ahová illik...!"
"- Látom már, hogy az apja mellett szemernyi jó modor sem ragadt magára. Méghogy a könyvektől művelt lesz az ember, na hiszen! Jegyezze meg, gyermekem, egyszer s mindenkorra, hogy itt Pesten nem szokás egymást tapogatni."
"Róza nénivel reggeltől estig úgy kerülgettük egymást, mint két szerencsétlen lepke a növekvő gyűlölet forró lángocskája körül, mely végül egész biztosan elemészt mindkettőnket."
"- Róza néni azon ősi házisárkányok rendjéből való, akik fiatal leányokat rabolnak, és a barlangjukban halálra hímeztetik őket."
"- ...Oh, magasságos kaporszakállú, te, aki engedted nékünk megteremteni a gőzölt kávét és a tejhabot!"
"Ha akkor hallgatok az ösztöneimre, és sarkon fordulva elrohanok, egészen másként alakult volna az életem."
"- Ahogy mondja. Épp a Népszínház felé hajtattam, mikor ez a kis csenevész a bérkocsim elé vetette magát. Mit mondhatnék: még sosem tapasztaltam ilyen felháborító viselkedést, bár tudom, hogy a nőktől minden kitelik."
"- ...Ugyan kinek használna, ja a rendőrség, sőt, talán még némely pimasz skibler is matatni kezdene a Sédeni Ambrózy név körül."
"- A Máriáját neki, drága báró úr, hát már megint mit hozott haza nekünk?"
"Az általa ismert világ, amelyből erőszakkal szakították ki, tehát még létezik, s ha így van, vissza is juthat oda!"
"- Zsákkal a fejemen mindig hajlamossá válok a makacskodásra."
"- Most ütötte el az éjfelet! Íme, a kísértetek ideje kezdetét veszi, úgyhogy én rögvest meg is idézek önnek egye nevet a ködös múltból."
"- Vili... Akarom mondani, Tarján Vilmos, a Magyar Hírlap rendőrségi tudósítója.
- Örvendek - biccentett az ifjú főnemes, megcsippentve kalapja karimáját. - Báró Ambrózy Richárd."
"A bal kézre eső, hosszú falat egész végig sötétbarna, díszesen faragott könyvszekrény takarta oly komoly szépséget árasztva magából, mintha tudós professzor lakában volnánk."
"A szalon fényűző berendezése után (melyből az én szememnek a plafonig érő könyvek serege tűnt a legértékesebbnek...)..."
"- Hálával mi tartozunk önnek, drágám, amennyiben meg tudja bocsájtani a fiamnak, hogy áthajtott magán a kocsijával, s utána még el is rabolta önt..."
"- Mint bizonyára már tudja, kedves Hangay kisasszony, hisz a mi Terkánk oly egészségesen pletykás, amennyire csak szükségszerű, ön jelenleg az Ambrózy-villa vendégszeretetét élvezi..."
"Igen, már többször is láttam őt, ám eddig egyszer sem vettem észre azt, hogy az ifjú Ambrózy báró bal karja hiányzik!"
"- Kérem, Richárd, nyissa ki a páncélszekrényt! Úgy vélem, a legfőbb ideje lesz felfegyverkeznünk!"
"- Bocsánat - hökkentem meg. - Miért feltételezi a méltóságos úr, hogy nehezemre eshet megérteni a szavait?
- Hisz ön még csak gyermek, s ráadásul leány! - érvelt Richárd, mint aki a világmindenség egyik alapvető igazságát közli. A viselkedése cseppet sem volt rátarti, fennhéjázó vagy pökhendi. Dehogy! Ambrózy báró tiszta szívből, lelke legmélyéig hitte, hogy a szoknyát viselő személyek, különösen, ha még nem töltötték be az ötvenet, mind ostobák."
"...nem értettem, hogy egy ilyen jóképű, nemes arcvonásokkal bíró fiatalemberben miként lakozhat ekkora megvetés a nők iránt..."
"Oh, az a félkarú, nagyképű, pökhendi pojáca! Abban a pillanatban, mikor a sötétségben téblábolva a menekülés útját kerestem, annyira gyűlöltem őt, mint még életemben soha senkit."
"- Báró úr, azt hiszem, itt az ideje felébreszteni Oféliát."
"Az ifjú Ambrózy őszinte megvetéssel nézett rám, majd - meg sem várva, hogy elinduljunk - sarkon fordult, és szó nélkül visszatért a villába.
Azt hiszem, ekkor ájultam el..."
"Az ágyam mellett állva, lenge hálóingemben és meztelen talppal olyan kiszolgáltatottnak és megalázottnak éreztem magam, mint még életemben soha."
"A legrövidebb út lesz a nekem való - motyogta maga elé. - Mihamarabb érek haza, annál előbb zárhatom ajtómon kívülre ezt a megszomorodott világot."
"- Engedje meg, hogy bemutatkozzam. A nevem báró Sédeni Ambrózy Richárd. Tegnap érkeztem Budapestről, hogy figyelmeztessem önt a családját fenyegető veszedelemre."
"- Higgye el, Hangay úr, az ön lánya sokkal erősebb, talpraesettebb kis hölgy, mint bárki gondolná - súgta a báró..."
"- Főúri becsületszavamat adom!
- Akkor hát, fiatal barátom... Ugye szólíthatom így, Hallgassa meg a Hangay família becsületén éktelenkedő folt történetét, mely talán arra is magyarázatot ad, miért tűnt el négy évvel korábban az én Emma lányom, s miért került bajba most az én kis Milim..."
"- Furmányos jányka maga, azt meg kell hagyni. Éppen úgy térül-fordul az esze kereke, mint a mi bárócskánknak, mikor a bűnösök nyomában jár."
"Önkéntelenül felkacagtam, mikor megláttam a komoly és szépséges bútorokat, sőt, még a padlót is vastagon ellepő újságok, irathalmok, jegyzetek és férfi ruhadarabok tömegét.
- Ez csakis az én morc Richárdom hálószobája lehet..."
"Mivel ebben az általános felfordulásban, amit csakis egy egyedül élő férfi képes maga köré teremteni, számos intim ruhadarab is hevert, ezért igyekeztem "nem nagyon" szétnézni. Annyit azonban sikerült megállapítanom, hogy Richárd báró gyakorlatilag minden iránt érdeklődik, ami csak fontos lehet a világban."
"- Okos az én báróm - sóhajtottam a szobából kifelé óvakodva. - Okos és rettentő rendetlen!"
"- Oda hiába is ácsingózik, mer'hogy zárva van. Az ifjú báró birodalma rejtezik mögötte, ahol sok egész éjjel motoz..."
"- Kiskacsóját csókdosom, hát végre már, hogy bemutatkozhatok!"
"Így történt, hogy végül felfogadott inasnak, és azóta tessék megnézni, itt pipázgatok!"
"- Hát a madárka mégsem szállt ki a kalickából, ahogy a levelemben kértem?"
"- A lipótmezei tébolydába, de mintha ezer ördög kergetné!"
"- Gratulálok az ápolóinak, igazgató úr - fordult a báró Bolyó doktorhoz. - Sikerült elfogniuk az anyagyilkossággal gyanúsított, égen-földön körözött Schützer Ottót!"
"- Vissza fog az jönni - szólt közbe dacosan Kugler Tóni.
- Vissza hát - értett egyet Kata asszony... - Csak éppeg akkorra hastájékon úgy ki fog kerekedni szegény liba, hogy leszakad alatta az egész hóbelevanc, ha felszíjazzuk rá."
"- Magának is szép napot, bárú úr! - mondtam ridegen. - Ha szabad megjegyeznem, ma reggel igen pocsékul méltóztatik festeni!"
"...(...majdnem az csúszott ki a számon, hogy "bárókám"). - Most inkább azt szeretném hallani, merre járt és mit tudott meg azalatt, míg engem hol jéghideg, hol perzselően forró vízbe mártogattak, hátha attól visszatér a józan eszem, amit a maga konflisa ütött ki a helyéből.
Ekkor - mindenre esküszöm, ami szent - Ambrózy Richárd báró fakó arcán fanyar, gunyoros mosoly suhant át!"
"- Az édesapámnak könyvesboltja van.
- Az fájintos hely lehet - bólintott elismerően a kölyök. - Ottan biztosan elég csal ülni, oszt a sok betű magától belemászik az ember fejibe."
"- ...Ám jobb, ha felkészül rá: olyan dolgokat tudtam meg és tárok ön elé, melyek, ez kétségtelen, fenekestül fel fogják forgatni az életét!"
""Keveredtünk? - dobbant nagyot a szívem. - Valóban így mondta: Keveredtünk?!""
"- Na ja! - nyögte unottan Gazsó úr... - Boldog ember, akit csak a rég hótt anyósa akar megmérgezni."
"Az a félkarú mondta tegnap éjjel, akiről szinte ordít, hogy valami nagyúri fajta."
"- A mi történetünkben, báró úr?"
"- Én ezt nem... - lenyomta a kilincset, mint aki legszívesebben elmenekülne. - Nem, ezt nem hiszem.
- Akkor hát mit hisz, kedves Richárd?
- Attól tartok... nos, attól, hogy a gróf sokkal inkább holtan szeretné látni önt."
"A tudat azonban, hogy papuska, sőt évekkel korábban már anyuska is állhatatosan hazudott nekem, égképp elkeserített."
"...csak arra bírtam gondolni, milyen különös hármast is alkotunk mi most az asztal körül. Egy idős, fekete főkötős grófnő, meg a félkarú fia, és persze én, a Marosvásárhelyről szalajtott polgárlány, akik a reggeli mellett ülve oly természetességgel beszélgetnek egy közeli tébolydában elkövetett gyilkosságról, mintha az úri etikett épp valami ilyesmit várna el tőlük!"
"- Ha egy férfi igazán nagy bajba kerül, akkor egészen biztos, hogy a kedvesénél igyekszik menedékre lelni - mondtak ekkor csendesen.
(...)
- Nekem tehát azt kell kiderítenem, merre találtatik Schützer Ottó babája - morfondírozott Richárd..."
"- Te egyszerűen ördögi vagy, barátom!"
"- A kisasszonyt nem kell félteni - mosolygott rám jéghidegen a báró. - Úgy tűnik, ő akkor is mindig a legrémesebb helyeken bukkanna fel, ha ezer gőzmozdony próbálná a másik irányba vonszolni."
"- Hogy maga, kisasszony...! Valóban maga volna Hangay Emília, akit a méltóságos úr volt szíves elütni?!
- Nos, nem a szívével, inkább a konflisával tette, de igen, én vagyok Hangay Emília, aki jobban kedveli, ha Milinek szólítják..."
"- Édes Bözsim, hát értsd már meg végre: akit torkon szúrnak, az nem hajol le semmiféle virágért, hogy a halála előtt még utoljára megszagolja azt!"
"- Egy nőről pedig úgy tudhatják meg a legtöbbet, uraim, ha átnézik a toalettjét!"
"- Hagyja csak, drága Vili - legyintettem ajakbiggyesztve, bár ennek hatását sajnos teljességgel tönkretette az arcom elé hulló, vadonatúj kalapháló. - Ambrózy báró már korábban is számos jelét adta annak, milyen kevésre tart engem.
- Kevésre?! - fordult felém Richárd. - Hisz mióta csak a konflisom kerekei alá került, mindent magáért tettem!"
"Hálás voltam Richárdnak mindazért, amit értem tett, de haragudtam rá, amiért úgy bánt velem, mint valami törékeny, vitrinbe való porcelánbabával."
"- ...Még az is lehet, hogy végül én védem majd meg magát a tanítónőtől, amilyen ügyetlenül bánik a nőkkel."
"- ...Ez az indulatos úr itt Ambrózy Richárd báró, aki jelenleg nem épp a legkedvesebb orcáját mutatja, de azért jó ember, higgyen nekem."
"- ...Volná csak nemesi címem, mostán ázonnál kápná árcábá kesztyű, mivel hívnám párbájrá."
"- Egyszer és mindenkorra jegyezze meg, fiam, hogy az Ambrózykat sehonnan nem lehet csak úgy kidobni!"
"- A holtak emléke gyorsan fakul - felelte Gerlice.
- Vagy örökké éget, bánatkorommal szórva be minden napot."
"- Éccakai szógálat - morogta... - Az is szakadjék meg, aki kitalálta! Éccaka aludni kell, nem üzengetni! Ugyan ki olyan elvetemült, hogy ilyenkor akarna bármiről is hírt kapni? Ha jó az az üzenet, akkor reggelre se romlik el. Ha meg rossz, akkor meg inkább fel se adják, hát nem igaz!?"
"- No, lássuk csak, mi az ótvar ilyen sürgős?!"
"- Ahun étvágy van, ott minden jól van, méltóságos asszony."
"- Bízik magában - szólt csendesen a grófné. - Érzi, hogy maga megvédi őt, bármi is történjék.
- Aligha leszek képes megvédeni, ha ostoba libaként viselkedik."
"Azt a sistergő szót, ami ekkor az ifjú Ambrózy báró ajkát elhagyta, egy jó nevelést kapott, úri lány sosem mondhatja ki, ezért most inkább én is hallgatok."
"- S úgy tűnik, ez a Hangay lány bizony remek tanár! Olyan, aki a legcsípősebb leckét sem fél feladni az én fiamnak, aki bizony bármilyen lángelme is... ezt lássuk be, Terkám, sajnos cseppet sem tiszteli azokat, akik szoknyát hordanak."
"- Ez itten az én felem - ... - Ha csak a közelébe mész a holmimnak, a húsvágó bárddal szeletellek fel, megértetted?!"
"Ha felmész a házba, mindig úgy kell osonnod, mint a macska: a jó cseléd észrevétlenebb a kísértetnél!"
"- Magával se lettünk többen, csak sűrűbben..."
"- Nyissa ki! - dördült rám az "én báróm"..."
"- Mili...! - ... - Értse már meg, hogy életveszélyben van!
- Amíg nem eszem az itteni szakácsnő főztjéből, addig semmi bajom nem eshet..."
"- ...ezért mondom hát, Mili, hogy nyissa ki végre ezt az átokverte zárat, mert maga igenis túl gyenge, törékeny és tapasztalatlan teremtés az olyan férfimunkához, mint a detektívtudomány."
"Én pedig tudtam - ha örülni akkor nem is voltam képes ennek -, hogy életemben először csatát nyertem egy férfival szemben."
"A cseléd az első, akinek hajnalban kelni kell, mint minden úri lakban, ezt eddig is tudtam. Ám azt, hogy milyen érzés törődötten, fázva, nyomorúságos kísértetként bolyongani a sötétben, vigyázva, nehogy a még jóízűen alvókat felverjem, azt eddig egyáltalán nem sejtettem."
"- Hát nem látod, hogy mással van elfoglalva a szentem? - ... - Csak tegnap gyött a házhoz, oszt máris a lovászokon legelteti azt a szép szemit!"
"Engem azonban más fából (de még mennyire másból: az erdélyi Havasok viharos szeleket álló, hajlékony fenyőiből!) faragtak..."
"- Már hogy venné észre, mikor az mindannyiunkon úgy néz által, mintha ablaküvegből volnánk - ... - Nekem még a nevemet se tudta megjegyezni, pedig harmadik esztendeje noszogatom a gebéit."
"- Pengém a bordádba, lelked a pokolra, rühös!"
"- Akkor arra is emlékezned kell, öcsém, hogy bármerre járt, örökké olvasott! - ... - S biz könnyen lehet, hogy szegénykének épp az a sok betű lágyította meg az agyát!"
"- Úgy van az, hogy amikor az ember azt hiszi, nincs több remény, akkor szokott felpercenni az új nap első sugara!"
"- Én majd idekinn őrködöm, és ha jön valaki, kuvikot utánzok.
- A kuvik csak éjjel szól, báró úr! Nappal az olyan madár aludni szokott.
- Sebaj - rántott a vállán mosolytalanul, s tán kissé sértődötten Richárd. - Akkor majd legfeljebb olyan kuviknak hiszek, aki alvászavarban szenved."
"- Okos ember ez a te báród, kislányom...
- Okos bizony, csak épp ha szoknyát lát, valahogy mindig olyan ostromba alakká válik...
- De azért vigyáz rád.
- Ahogy tud - ... - Amennyire engedem neki."
"- Jaj, nehogy félre tessék már érteni, amit én itt összefecsegek! Richárd mamája, Erdődy grófnő, aki rendkívüli finom asszony, azonnal kitekerné a fia nyakát, ha csak egyszer is úgy nézne rám.
...
- Meg persze nem is nézne úgy, hisz szívből utál..."
"- Tán megbántottad valamivel.
- Alig hiszem. Elvégre papuska tudja a legjobban, hogy milyen kedvesen doromboló cicatermészetem van.
- Az van! Egészen addig, míg valami elő nem csalja a karmocskáidat, mert akkor aztán úgy fújsz és prüszkölsz, ahogy csak bírsz..."
"- ...Annyi bizonyos csupán, hogy Mili kisasszonynak igen erős vonzereje van... Már úgy értem, csalétekként!
- Hát persze, csakis úgy!"
"- Eleget tapasztaltam a világból ahhoz, hogy felismerjem a jó és becsületes embereket. Ez az úr itt épp ilyen: tört szívű, sebzett testű, de nemes lelkű férfi, aki nem nyugszik addig, míg a bűnösök szabadon kóricálnak. Ezért mondom hát, kislányom, hogy tarts vele, légy a közelében, és ne bosszantsd a kelleténél jobban...
- Uram! - csapta össze saját a báró. - Szavai megtiszteltek. Igyekszem méltónak maradni hozzájuk."
"- A gazdám szerint ugyanis a régmúltat életveszélyes bolygatni. Különösen, ha azt egy bizonyos félkarú báró társaságában teszi az ember."
0 comments