Julie V. Scott Before Heaven - A mennyország várhat c. kötete
egy szívet melengető, ezernyi érzelemmel átitatott kisregény
egy hányattatott sorsú fiúról...
A könyvmolyok számára talán nem is kell bemutatnom a kötet szerzőjét. Julie a Handmade by Julie V. Scott oldal üzemeltetője, gyönyörű könyves gyertyák és termékek készítője, akinek a termékeiért sokan rajonganak. Julie több könyves fandomhoz, aktuális bombasikerhez készített már gyertyát, de találhatunk a termékei közt régi kedvencekhez (Magyar népmesék, Jóbarátok, Szívek szállodája) kapcsolódó darabokat is.
Ebben a posztban azonban nem a gyertyák és a könyvekhez kapcsolódó fantermékek lesznek terítéken, hanem a Julie által írt Sky of Heaven könyvsorozat bevezető kötete, a Before Heaven.
A kisregényt november végén kaptam kézhez Julie jóvoltából, amit ez úton is még egyszer nagyon köszönök! Az értékeléssel szerettem volna megvárni a gyertyás rendelésem megérkezését, hogy egy igazán szép fotót készíthessek erről a kívül-belül is csodaszép kötetről.
"Emlékszem, gyerekként is jobban szerettem a sötétben
bujkálni. Tudtam, hogy az igazi démonok, akik kitéphetik
a szívedet, nem az éj leple alatt találnak rád, hanem fényes
nappal, amikor egyáltalán nem számítanál rá. Aztán egész
hátralévő életedben szétcincált porhüvelyként bolyonghatsz
tovább, egy ócska csontvázként, ami már senkinek sem kell."
Történetünk főhőse, Remington Blake alkoholista apja mellett próbál meg életben maradni. A magány, a reménytelenség, az édesanyja elvesztése okozta tátongó űr mellett azonban ott van a zene szeretete, a legjobb barátja és annak édesanyja, valamint az iskolába szélvészként betoppanó Natalie, aki fényt hoz Remington életébe.
A srác élete megváltozni látszik, mikor rátalál a szerelem, ám a bántalmazó apa kísérteties árnya végig ott lebeg a feje fölött.
Mikor Remington álma elérhető távolságra kerül, a sors újra összetöri a szívét...
"...nem mindenki fog életed során hátat fordítani
neked, de nem is feltétlenül a vér fogja hozzád
kötni az igazi családodat."
A Before Heaven egy remek bevezető kötet; egy tökéletesen megírt, a múltat szépen bemutató, ám még ezernyi kérdést nyitva hagyó történet, mely a bőröd alá kúszik, megmelengeti a szíved, s közben a padlóhoz is szegez...
Julie V. Scott gyönyörűen játszik a szavakkal. A megkapóan szép, sokszor lírai szöveg fájdalmasan gyönyörű. Élvezet olvasni minden egyes sorát, ugyanis nem csupán egy gyönyörű, ámde fájdalmakkal teli történetet mutat meg, de az is kristálytisztán látszik, milyen szeretettel, odaadással és figyelemmel írták.
Gyermekvédelmi szociálpedagógusként a fülszöveg kifejezetten felkeltette az érdeklődésem a történet iránt. Kíváncsi voltam, mi újat tud nyújtani egy újabb sötét történet a már meglévők mellett, milyen szemszögből közelíti meg az írónő a témát, milyen érzéseket állít a középpontja, miként jeleníti meg a történteket.
Az ember, dolgozzon bár - és tanuljon előtte - rengeteg évet ebben a szakmában, nem erősödhet meg annyira, hogy ne okozzon újra és újra fájdalmat számára egy-egy ilyen történet. A rengeteg eset után az újabb és újabb áldozatok fájdalma ugyanúgy tőrdöfés az ember szívének - az érzéketlenség, mint olyan nem létezik.
Remington Blake tökéletesen megalkotott, remekül ábrázolt karakter. Hivatalos boncolgatásba ugyan nem kezdenék bele, de elárulom, minden sötétség, minden fájdalom, s minden tett, amit elkövet, a helyén van, s látványosan, gyönyörűen érzékelhető az egyik jelenetből következő másik...
Főhősünk egy végtelenül gyengéd, szeretetre éhes, gyönyörű lélekkel megáldott srác, aki az édesanyja halála után "magára marad" alkoholista apjával, aki mindent megtesz, hogy pokollá tegye a fiú életét. Remington a rengeteg csapás, lelki és fizikai kínzás ellenére is jólelkű marad, annak ellenére, hogy sokaknál pont az ellenkezőjét váltja ki ez a bánásmód...
Remingtonnak a lelke szép. Az álmai, a vágyai, az enyhe sutasága, a visszafogottsága, a reményei. Az élet azonban újra és újra megtépázza, a földbe tiporja, s bár ezernyi seb tátong már a lelkén, mégis feláll és megy tovább. A magányt, a fájdalmat és a csalódottságot azonban nem tudja maga mögött hagyni, s a boldogság sajnos messzire elkerüli...
A fiú életében a biztos pontot barátja és annak édesanyja, valamint az életébe az első, mindent elsöprő nagy szerelemként betoppanó Natalie adja, akivel boldogsága rendkívül rövid életűnek bizonyul... Ennek a szálnak a végkifejletét azonban nem leplezném le, olvassátok el inkább a könyvet!
Mindenesetre én magam igencsak meglepődtem a történet ilyesfajta alakulásán, s bevallom, sokáig gondolkodtam egy fél csillag levonásán is. Őrülten reménykedtem benne, hogy nem ugyanazt kapom, mint más történeteknél, s lesz egy "happy end", de sajnos a cselekmény pont abba az irányba kanyarodott el, mint a műfaj többi példánya. Végül azonban mégsem vontam le azt a fél csillagot, mert érzem, hogy ez a történet még rengeteg mindent rejteget magában, a cselekmény, a jelen még nem bontakozott ki, s a múlt is rengeteg titkot rejt... Spoiler!!! Azt azonban szeretném elmondani, hogy Natalie korántsem nőtt a szívemhez, ugyanis ha igazán szerette volna főhősünket, küzd a szerelméért, de az, hogy ilyen könnyedén elengedte, az számomra egy futó kalandot, egy kellemes kis kapcsolatot sugall a részéről. Nem tudom, igazán szerette-e Remingtont, de jelen állás szerint a véleményem az, hogy Remington többet érdemelt volna és érdemelne ennél a lánynál... Spoiler vége!!!
A regény komoly témákat boncolgat. Megjelenik benne az élet minden csúfsága, a lelki és a fizikai bántalmazás, melynek mindkét formája brutális minden helyzetben, a családon belüli erőszak, a gyászfeldolgozás és még hosszan sorolhatnám. Szeretném újra és újra kihangsúlyozni, hogy mind a lelki, mind a fizikai bántalmazás mélyen elítélendő, rengeteg kárt okoz, gyötrelmet, s olyan tettekre sarkallhat, ahová az adott személy ezek nélkül talán el sem jutna. Figyeljünk egymásra, ne bántsunk másokat!!!
Julie mindazonáltal "remekül" ábrázolja mindazt a gonoszságot, ami egy ember lelkében lakozhat...
A Before Heaven legnagyobb erénye Remington karaktere és a Julie által gyönyörűszépen szőtt szavak, mondatok, jelenetek sokasága. Ha szeretnétek egy igazán a lélek mélyére hatoló, elgondolkodtató, "sírós" történetet, ami nem csupán felemel, a bőröd alá kúszik, nem ereszt, de igazán a mélybe is taszít, ne habozz a kezedbe venni a Sky of Heaven első, bevezető kötetét!
A könyvet hálásan köszönöm Julienak!
Értékelés: 5/5 pillangó
Idézetek
"- A lelkem mélyén bebábozódott kishernyó éppen akkor döntött úgy, hogy pillangóvá válik. Pont egy olyan csodaszép kék példányként igyekezett újjászületni, mint amilyen Natalie szemének a színe volt."
"...nem minden léleknek van szüksége társra még akkor sem, ha egész addigi életükben erre vágytak. Elvégre képesek vagyunk egyedül is virágozni, nem igaz?"
"Anya halálával nem csak az egyetlen szerető szülőmet veszítettem el, de a lelkem egy darabja is vele szállt a felhők közé."
"Morfiumos kábulatában mindig arról ábrándozott, hogy mennyek egének kékje épp olyan, mint a szemeimé: abban látta a végső megnyugvást. Azóta a tekintetem nem más, mint háborgó tenger, végtelen vízzuhatag, mely maga alá temet mindent, ami egykor neki a világot jelentette."
"- Mind tudjuk, hogy a gimi maga a fertő, az igazi élet majd odakint kezdődik."
"Csak néztük egymást, miközben körbeölelt minket a zene dallama. Éreztem, ahogy összekapcsolódott a lelkünk. Biztosra vettem, hogy akkor történt meg."
"Ilyenné vált számomra az apám: egy kegyetlen megszokássá, egy kitörölhetetlen stigmává életem hófehér vásznán. Az összes véres seb, az összes fekete karc a lelkemen az ő műve volt és mindegyik úgy égetett, hogy majd belepusztultam. "
"Ahhoz, hogy beleszeretsz valakibe, néhány másodperc elegendő, de ahhoz, hogy bizalmat építs, talán egy élet is kevés."
"- Remington Blake, te szerelmes vagy!"
"...nem mindenki fog életed során hátat fordítani neked, de nem is feltétlenül a vér fogja hozzád kötni az igazi családodat."
"Így született meg az első dalunk, ami kicsit kezdetleges, kicsit bénácska, de annál szerelmesebb, és ami a legfontosabb: a miénk volt.
Már csak elég bátorságot kellett hozzá gyűjtenem, hogy elő is adjam."
"De a sors mindig mostoha volt velem, így hát amikor kiléptem a bejárati ajtón, egyből farkasszemet nézett velem a legtaszítóbb szellem, akit valaha is ismertem."
"Emlékszem, gyerekként is jobban szerettem a sötétben bujkálni. Tudtam, hogy az igazi démonok, akik kitéphetik a szívedet, nem az éj leple alatt találnak rád, hanem fényes nappal, amikor egyáltalán nem számítanál rá. Aztán egész hátralévő életedben szétcincált porhüvelyként bolyonghatsz tovább, egy ócska csontvázként, ami már senkinek sem kell."
0 comments