A Manga Classics sorozatot már mindenki ismerheti, aki olvassa a blogomat. A kiadó a régi klasszikusokat csomagolja át manga köntösbe, megörvendeztetve ezzel a klasszikusok és a mangák rajongóit is. Jane Austen regényei közül jelenleg három történet olvasható a sorozatban, melyek átdolgozása Stacy King nevéhez fűződik.

Emma Woodhouse Highbury csodás vidékén él édesapjával. A lány nevelőnője, Miss Taylor éppen most megy férjhez, így a fiatal nővé cseperedett, ám házasságra egyáltalán nem vágyó Emma "magára marad". Mr. Weston férjeként Miss Taylor bár közel sem kerül távol a lánytól, mégis mély szomorúság önti el főhősnőnk szívét, amiért nem láthatja majd minden nap azt a csodás nőt, aki oly sokat segített neki.

Emma határozott, konok teremtés, aki rendkívül büszke arra, hogy sikerült összeboronálnia Miss Taylort és Mr. Wastont. Jólsikerült kerítőnői munkásságán felbuzdulva úgy gondolja, ideje ismét megváltoztatnia valaki életét, s következő kiszemeltje a fiatal pap, Mr. Elton lesz...

Emma hamarosan új barátnőre tesz szert Miss Harriet Smith személyében, aki - úgy véli - tökéletes társa lehetne Mr. Eltonnak. Ám a lány egy gazdálkodót kedvel, aki a Woodhouse család régi barátjának, a talpig úriember Mr. Knightley-nak a bérlője. Emma úgy véli, ez a kapcsolat lealacsonyító Harriet számára, ezért mindent elkövet, hogy meghiúsítsa Mr. Martin házassággal kapcsolatos terveit és reményeit...

Emma soha nem tartozott a kedvenc hősnőim közé, s kétségtelen, hogy elbújhat Elizabeth vagy éppen Elinor mögött, ám úgy vélem, korántsem "rosszabb", mint például az elvakult, ábrándokat kergető Marian. Kétségtelen, hogy Emma sorozatos rossz döntései rengeteg fájdalmat okoznak, s többször is helytelenül cselekszik, mégis van valami báj a személyiségében és a karakterében.

Austen írásaihoz hasonlóan az Emma is több helyen tartalmaz negatív kritikát a korról, az unatkozó úrilányokról, s még sorolhatnám, ám én ezeket a történeteket sohasem néztem szatíraként. Az Emma egy remek történet, szerethető és kevésbé szerethető karakterekkel, akik között mindenki megtalálhatja a maga kedvencét. Stacy King ismét egy remek átiratot készített, ahogy Po Tse is hozta a tőle megszokott színvonalat. Karakterábrázolásai tökéletesek, a cselekmény megfelelő pontjain szatirikusak, a megálmodott képi világ gyönyörű, a háttér és a korabeli korrajz, s ehhez tartozó mindennemű ábrázolás kifogástalan!