abszolúttöri
értékelés
ifjúsági
pagony
recenzió
zágonibalázs
Zágoni Balázs: Szamos-parti Hollywood - Értékelés
Március végén a Pagony kiadó Abszolút Töri kiadói könyvsorozata újabb kötettel bővült. A sorozat szerelmeseként mondanom sem kell talán, mekkorát visítottam az örömtől, mikor megláttam az előrendelhető könyvek között az új részt. :3 Az Abszolút Töri negyedik kötete Zágoni Balázs Szamos-parti Hollywood c. ifjúsági regénye, melyben az olvasó most 1914-be repülhet vissza a Vitéz János Gimnázium udvarán álló platánfa gyökértermeinek segítségével, részt vehet egy filmforgatáson és ízelítőt kaphat az I. világháborúból...
A kiadói könyvsorozat előző kötetei mind-mind a szívemnek kedves történetek, melyek nagy becsben vannak tartva a polcomon, s kíváncsian vártam, mit ad majd ehhez a szerteágazó, roppant izgalmas gimnáziumi világhoz Zágoni Balázs, akitől ugyan még nem olvastam semmit, de tudom, hogy népszerű és sikeres ifjúsági regényeket írt (pl. A Gömb, ami sajnos nem az én zsánerem, ezért nem is próbálkoztam vele). Nos, azt kell mondjam, Zágoni valóban remek kortárs szerző, ugyanis a történet pillanatok alatt beszippantott és rabul ejtett. :3
A Szamos-parti Hollywood azonban némiképp más, mint az előző kötetek... Először is, érezhető, hogy férfi írta - az első három kötet ugye mind egy-egy hölgy munkája... Mind a szöveg, mind a látásmód, mind pedig a történetben helyet kapó, kiemelt, lényeges dolgok láthatóan másfajta nézőpontból szemlélik az életet, mint egy nő esetében, így érdekes volt a hetedik osztály három tanulójáról ebből a másfajta szemszögből olvasni.
Ugyan a történet most is önállóan olvasható, s az élvezhetőségből valószínűleg nem von le sokat az "előzmények" nem ismerete, mégis úgy érzem, ehhez a történethez szükséges lenne legalább egy korábbi rész olvasása is, ugyanis Zágoni sok olyan dolgot és magyarázatot vagy éppen szereplőt hagyott ki a történetből, ami teljes egésszé varázsolja a már nagy rejtélyt ismerő hetedikesek és Tempi Bori néni titkát...
"- Karola, Karola! - rázta meg gyöngéden,
de izgatottan Bende. - Világháború! Érted? Megölték
a trónörököst, mindjárt kitör a világháború! Azonnal
haza kell mennünk!"
A Szamos-parti Hollywood már az elején teljesen máshogy indítja a történetet, mint ahogy azt eddig a sorozattól megszokhattuk. Zágoni "in medias res" kezdéssel a közepébe vág, megmutatja a történet egy későbbi pontját, mondhatni egy fergetegesen izgalmas tetőpontot, majd pár kecsegtető és eseménydús oldal után szépen el is vágja a történet szálát, hogy aztán visszavigyen minket a múltba, se megmutassa, hogyan is kezdődött minden...
A jövő képkockái elmosódnak bár, de olyan erősen beégeti magát a fejünkbe, hogy az olvasó szinte remeg azért, hogy megtudja, mi történt 1917 előtt és mi történik azután, hogy az író jól rászedi az olvasót és a legtorokszorítóbb pillanatban visszalöki a múltba... ^^
"- ...Holnap, napfénynél megmutatom a filmstúdiót is,
amit a színkör mögött berendeztünk. Reggel kilenckor ott
kezdjük A tolonc forgatását!"
A Vitéz János Gimnázium hetedik osztálya egy esős, borús napon, épp úton van a Magyar Nemzeti Filmarchívumba, hogy ott megismerkedjenek a korai filmgyártás minden titkával. Az osztályfőnök Zeller tanár úr nem is veszi észre, hogy osztálya legszívesebben máshol lenne, s ha tehetnék, a pokol bugyraiba löknék őt ezért az egész napos, "halálosan unalmas" túráért... ^^
A terepszemle különösen Fejót akasztja ki, aki inkább játszana otthon a számítógépes játékokkal, minthogy ősöreg filmszalagok között nézelődjön, s tekintve, hogy számára egy 2010-es film már igazi őskövületnek számít, persze, hogy nem érdekli, mi történt a magyar filmgyártás hajnalán, az 1910-es években...
Fejó mindig mindenen morog, mindenbe beleköt és a "soha nem jó neki semmi" tipikus mintapéldánya. A Filmarchívum dolgozója és a hetedik osztály idegenvezetője, Gyöngyi néni igyekszik bevonni a gyerekeket ebbe a csodálatos tudományba, amit filmkészítésnek hívunk, s megmutatni, milyen kincsek lapulnak a polcokon a régi idők korából.
Gyöngyi néni mesél a gyerekeknek Kertész Mihályról, aki Michael Curtiz néven Oscar-díjat kapott a Casablanca című világhírű filmjéért, s aki történetesen magyar volt... Fejó nem hiszi el, hogy Michael Curtiz azonos lehet egy Kertész Mihály nevű magyar rendezővel, s kizárt dolog, hogy Amerikában Oscar-díjas filmet rendezett! A fiú vitába s eszmecserébe bonyolódik történetünk két másik főhősével, Bendével és Karolával, akikhez csatlakozik a már első kötetből megismert Kende (❤❤❤) és Betti is.
A beszélgetés azonban nem minden fricskától mentes, sokszor megalázó és pocskondiázó vizekre evez, amit - legnagyobb sajnálatukra - az osztályfőnök is meghall és büntetőmunkát oszt az öt fős csapatra. A munka legnehezebbje természetesen a főkolompos Fejóra vár, akinek egy negyed órás power point-os előadást kell tartania a korai kolozsvári némafilmgyártásról, melyhez a másik négy jómadár társának segédkeznie kell az anyaggyűjtésben. A baj ott kezdődik, hogy a Wikipédián fellelhető "öt szavas anyag" két perchez sem elég, nemhogy egy negyed órához, s mikor Fejó már mindenkit kiakaszt, Karolának eszébe jut a platánfa, melyről Betti mesélt neki kénytelen-kelletlen korábban...
"Egy kis kapun át beléptek a fák közé: balra egy jobb
napokat is megélt kápolna, előtte ázott műanyag szék,
az ajtón felirat: "Akármikor jössz, itthon van az Isten!"
- De jó neki! - morgott Fejó. - Fogadjunk, hogy ő is épp
most próbája ki a Warcraft négyet..."
A gimnázium udvarán álló ősi platánfa átjárót rejt a múltba, melyen keresztül több osztálytársuk is járt már különböző történelmi korok békés és vérzivataros időszakában, s Karola úgy gondolja éppen itt az ideje annak, hogy ők maguk is részesei legyenek ennek a nem mindennapi kalandnak...
Csakhogy Betti és Kende megígérte Tempi Bori néninek, hogy soha többé nem megy a gyökérterembe, így Karola útitársa Bende és Fejó lesz, akik közül előbbi eleinte nem akarja elhinni, hogy a platánfa időalagutakat rejthet magában, míg Fejó, aki képtelen elhinni és töretlen hittel vallja, hogy Michael Curtiz és Kertész Mihály nem egy és ugyanaz a személy, azonnal elhiszi Karola szavait, s már veszi is a hétmérföldes csizmáját, hogy visszatérjen 1914-be, Kolozsvárra, ahol A tolonc forgatásán talán kiderül, ki is az a Kertész Mihály...
Miután Fejó "kirabolja" a nagypapáját - azaz magához veszi annak régi pénzgyűjteményét -, a három fiatal belép a gyökérterembe és keserves kínok közepette, de végül megtalálja a jó ajtót, ami 1914-be visz... Természetesen a korai Budapest ugyanúgy elkápráztatja, mint elborzasztja a gyerekeket, azazhogy míg Bendének különösen tetszik a múlt, addig Fejónak nem jó semmi, míg Karola... nos, Karola grófkisasszonynak kiadva magát elbájolódik a gyönyörű estélyi ruhák és az udvarias, kézcsókot lehelő férfiak korától...
A küldetésük azonban világos. Kolozsvárra kell menniük és be kell jutniuk A tolonc forgatására, majd kideríteni, azonos-e Kertész Mihály és Michael Curtiz. Csakhogy a kaland végén valami egészen más sokkal fontosabbá válik, s bár az eredeti kérdés és az osztályfőnöki bemutató ténye még mindig a lebegőben lebeg, a három fiatal valami egészen más, egészen rendkívüli részesévé válik...
"- Kedves Bende, nem értem, miért baj, ha a huszadik század
elején a férfiak normálisan, mi több, lovagiasan viselkednek
egy nővel! Nem úgy, ahogy a hetedikes fiúk szoktak!
- Azért, mert nem vagy nő! Tizenhárom éves lány vagy, és
nem itt van a helyed! Hanem a huszonegyedik században,
a hülye hetedikes fiúk között!"
"- Villanyosság az egész kastélyban nincs! - folytatta
Maris. - Nem engedte a kegyelmes úr bevezetni. Azt
mondta, ez így olyan ősi meg romántikus. Nem tudom,
mi az a romántikus, de jó lehet..."
A Szamos-parti Hollywood ízig-vérig kalandregény a javából. Egy újabb magyar gyöngyszem a könyvpiacon, ami megmutatja a korabeli idők szépségét, régi legendák nyomába ered, betekintést enged a múltba és rávilágít arra, hogy nem kell okostelefon ahhoz, hogy az ember jól érezze magát a bőrében...
Séta a múltba, nagyító a filmkészítés korai világához, s egy országhoz, ami a szétszakadás szélén áll... Humoros, ötletes, mégis beárnyékolja a sötét jövőkép fellege, amit csak a jövőből érkezettek tudnak, míg a múltbéli szereplők csak érezhetik a változás szelét, amiről még nem tudják, jó lesz-e vagy rossz...
"- És mi? Addig mit csinálunk, amíg te kirabolod
a saját nagyapádat? - kérdezte Bende."
Zágoni regénye pillanatok alatt magába szippantott. Faltam a sorokat, nem bírtam letenni a könyvet, égtem a kíváncsiságtól, mit tartogat még számomra a cselekmény.
A regény olvasmányos, fenntartja a figyelmet, s bár igaz, hogy az előző kötetekhez képest több üresjáratot tartalmaz, ami az eredeti célt és küldetést "hátráltatja", valamint sokkalta többet kaptunk a mellékszereplőkből és azok életéből, gyanítom minderre azért volt szükség, s azért volt hovatovább jó is, hogy mi magunk is érezzük, hogy Erdély valóban egy időzített bomba volt akkoriban és a történelem nemsokára mindent megváltoztat majd...
Az előző kötetekhez képest sokkal több szlenget és mai korabeli szót tartalmaz a történet, mint az eddigiek, ami bár nem feltétlenül baj - hisz a célközönség nagy része így beszél -, mégis éles kontrasztban állt az eddig megismert hetedikesekkel, akik mintha két teljesen más világban éltek volna... Merthogy eddig minden szereplő sokkalta visszafogottabb, nemesebb, kevésbé "őrült" volt a mai világban, s ez adta az egyik legnagyobb báját ennek a nem mindennapi, több író által írt történetnek/világnak. Itt azonban úgy éreztem, visszacsöppenek a 21. század egy picit sötétebb és lazább világába, olyan gyerekek társaságában, akik kevésbé érettek, s több gúny és flegmaság szorult beléjük.
Érdekes látni azonban ezeket a különbségeket - azt, hogy egy-egy író mennyire máshogy látja a mai fiatalok világát és viselkedését, s hogy jeleníti meg őket a lapokon.
"- Hogyan is kérdezhetsz ilyet, Balogh Bende? Miattad
olyan történt a bonchidai kastélyban, ami évszázadok óta
nem: felvertük álmából a kegyelmes urat! (...) Tiszta
szerencséd, hogy vigyáznom kell a jó hírnevemre, különben
most jól bokán rúgnálak... De ne aggódj, bepótoljuk
a huszonegyedik században!"
Főszereplőink közül a történet elején Bendén kívül senki sem szerethető... Fejó mindenért morog, mindent megkérdőjelez; Karola úgy érzi, nőként a középpontban kell lennie, pillanatok alatt eluralkodik rajta a hiúság, mikor elkölti Fejó vagyonának nagy részét ruhákra úgy, hogy engedélyt sem kér rá, játssza az úrikisasszonyt, s tetszik is neki ez a szerep...
A lány előtérbe tolását több helyen kifogásoltam, hisz a cselekménynek tulajdonképpen Fejó kérdéséről kellett volna szólnia. Aztán valami teljesen más lett...
Noha Karola nem lett a kedvenc szereplőm, őt is és Fejót is megkedveltem a végére, ám a hiányosságaik azért szemmel láthatóak.
A legkevesebbet talán személyes kedvencem, Bende szerepelt, aki megpróbálta megmutatni önnön valóját, s igaz, nemes természetét és bátorságát a lánynak, akit szeret... Igazság szerint úgy éreztem, hogy ez a szerelmi szál most felesleges volt a regénybe, hisz nem sok közös pontja volt a gerlicéinknek, hovatovább Karola részéről a végére sem éreztem azt, hogy nagyon odáig lenne a fiúért, még ha az a bizonyos lovagi tett fel is nyitotta a szemét.
A legtöbbet kétségtelenül Fejó fejlődött, már ami a nézőpontját illeti, hisz a regény végén láthatjuk, hogy az esze az nem minden téren jött meg. ^^ Örökös negativitása és szerencsétlenkedése azonban tagadhatatlanul a humor egyik fő forrása, s tagadhatatlan az is, hogy észrevétlenül belopja magát az ember szívébe a maga fafejűségével és konokságával.
Bende a lovagiasságával és a bájával azonnal levett a lábamról és örültem a Bende-Kende névpárosnak is, ami a regény elején komikus helyzetet szül a Filmarchívumban. ❤
Úgy éreztem, hogy az ész és a józanság képviselője a regényben mindenképpen Bende, aki tudja, hol a határ, s hol kéne abbahagyni, ám ő sem tévedhetetlen, hisz ha a szeretett lányról van szó, ő maga is el tudja veszíteni a fejét, s meggondolatlanul - ám mégis hősiesen és férfiasan - viselkedni.
A bonchidai kastély éjjeli jelenete a regény egyik legpazarabb szösszenete, s nem csak azért, mert itt mutatkozik meg mindhárom szereplő valódi jelleme, de azért is, mert a korról esetleg keveset tudó ifjú olvasó részese lehet egy nem mindennapi, mai szemmel már komikusnak ható, ám szerintem végtelenül romantikus hierarchiai rendnek és szabályrendszernek, ami talán azt is magával hozza majd, hogy talán mélyebben szeretnének majd elmerülni az ifjak ebben a csodás, letűnt korban...
Karola esetében az, hogy a lány visszajut ősei földjére, Kolozsvárra, valamint találkozik a rá oly nagyon hasonlító papával szívet melengető, annak fényében pláne, ha arra gondol az ember, mennyi család volt kénytelen elhagyni a szülőföldjét avagy mennyi család szakadt szét a háború következményeként. :(
A történelmi és valaha élt mellékszereplők egytől-egyig remekül megalkotottak voltak. Imádtam Kolozsvárt és a kedvenc jeleneteim kétségtelenül A tolonc forgatásának jelenetei voltak, ahol találkozhattam Kertésszel, Feketével, Várkonyival, Jászai Marival és Berky Lilivel, akik mind-mind színes egyéniségek voltak. Tetszett Janovics karaktere is, s természetesen nem felejtek el szót ejteni Bánffyról sem, aki kétségtelenül a szívemhez nőtt a maga korabeli bájával.
Hiányzott azonban egy összetartó erő, minek híján a történet szerteágazott, lassú folyást vett fel és sokszor el is kalandozott az eredeti kiindulási ponttól, s ezzel el is érkeztem az egyetlen negatívumhoz amit fel tudok róni a kötetnek...
"Kezdte úgy érezni, egész Erdély egy időzített bomba,
amely hamarosan felrobban. Aztán arra is rádöbbent,
hogy mikor: Trianon!"
Zágoni teljes mértékig kihagyta a gyökérteremőrök figuráját a kötetből, s maga Tempi Bori néni is csupán elvétve jelenik meg, s egy sort sem kap. Miért is rossz ez? Minden eddigi Abszolút Töri-kötetben fontos szerepet kapott korunk gyökérteremőre, aki soha nem volt olyan gyengének és kijátszottnak ábrázolva, mint ebben a részben. Tempi Bori néni eddig mindig kulcsfiguraként szerepelt, a józan észt, a komolyságot és a bizonyosságot jelentette - ő volt az, aki helyre teszi főhőseinket és megérteti velük, miért is veszélyes a gyökérteremben kalandozni...
Azonban ebből a kötetből nem csupán Tempi néni maradt ki, de a szokásos, az adott kort felügyelő gyökérteremőr sem jelent meg, s így hőseink szabadon garázdálkodhattak a múltban, anélkül, hogy bárki a körmükre nézett volna, vagy épp segítette volna útjukat...
Ennek hiányát én magam bevallom fájó pontként éltem meg, hisz mint látható, Karola, Bende és Fejó össze is kuszálja a múltat, amit aztán meg kell oldani, s a tettükért semmilyen "büntetést" - értsd. fejmosást - sem kapnak, ami már csak azért is rossz, mert ez a három gyerek - a többiekkel ellentétben - nem részesül semmilyen szankcióban. Nem tudom, hogy Zágoni esetleg egy következő kötet cselekménye miatt írta-e meg szánt szándékkal így a kötetet, mindenesetre bízom benne, hogy a jövőben a gyökérteremőrök is visszatérnek, mert nélkülük nem az igazi ez a sorozat!
S ne feledjük azt sem, hogy bár főhőseink végül önnön erőből jóvá tették azt, amit elrontottak, s ez bár igen tiszteletreméltó, önfejű kis kóborlásaikért nem kapták meg az elkélő bölcs szavakat, amikből a későbbiek során aztán tanulva, okosabbak lehetnek majd az életben.
Ezen kívül Tempi Bori néni mindig megérzi, ha valaki jár a platánfában, tehát ezt logikai bukfencnek érzem ebben a kötetben...
Szeretnék még szót ejteni az ismételten lenyűgöző borítóról, amire öröm ránézni. A sorozatba kiválóan passzoló, ismét gyönyörű munkát Bernát Barbarának köszönhetjük, akinek megint csak azt tudom felróni, hogy miért nem szerepel már megint mindhárom főhős a borítón? ^^ Kérem szépen vissza az első két kötet sémáját! :P
"- Mégis mit kellett volna kérdeznem? "Elnézést,
uram! Ön az, aki huszonnyolc év múlva Hollywoodban
készít majd egy háromszoros Oscar-díjas filmet?!""
Mint látható, elég nehéz úgy írni egy már meglévő sorozatba egy újabb regényt úgy, hogy minden apró kis utalás a helyén maradjon, s ne kuszálódjanak össze a leírt információk, hanem szépen egymás mellé állva egyazon irányba mutassanak. Zágoninak összességében sikerült egy maradandó, kalandos és izgalmas ifjúsági regényt írnia, ami magába szippantja az olvasót, s ha valaki az Abszolút Töri könyvsorozat szerelmese, az biztosan nem fog ebben a kötetben sem csalódni, hisz mennyei érzés visszatérni a platánfa alagútrendszerébe és az elmúlt történelmi korokba. :3
A kötetet az Abszolút Töri könyvsorozat rajongóinak, valamint a filmek és a filmforgatás iránt érdeklődőknek ajánlom - no és mindenkinek, aki szeretne egy remek ifjúsági regényt olvasni!
A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!
Értékelés: 4,5/5 kamera
Idézetek
"- És mit mondunk nekik, Karola?! Hogy bocsi, de időutazók vagyunk, és a huszonegyedik századból jöttünk? Elmegyógyintézetbe zárnának, nem börtönbe! Ne tojj be, mindjárt az ajtónál vagyunk, és akkor megúsztuk!"
"- Gyertek, csibéim! Nehogy megázzatok nekem! Nem lesz kellemes vizes ruhában üldögélni itt délután két óráig - mondta az osztályfőnök, akinek fogalma sem volt arról, hogy épp egy bírósági eljárást helyeztek kilátásba ellene."
"Egy kis kapun át beléptek a fák közé: balra egy jobb napokat is megélt kápolna, előtte ázott műanyag szék, az ajtón felirat: "Akármikor jössz, itthon van az Isten!"
- De jó neki! - morgott Fejó. - Fogadjunk, hogy ő is épp most próbája ki a Warcraft négyet..."
"- Lumiére-féle kinematográf - betűzte Karola, mire Fejó megint elfintorodott.
- Fejó-féle kinemszarjale - állapította meg Bende, amin mindenki kacagott, aki látta Fejó arcát. Bende pedig elkönyvelte, hogy mindig azok a poénjai aratják a legnagyobb sikert, amiben valami trágárság van."
"- Itt van Balogh Kende?
Bende és Kende tanácstalanul néztek a portásra, majd egymásra. Mindketten megszokták már az ilyen kavarodásokat.
- Olyan nincs. Csak Alföldi-Nagy Kende, illetve Balogh Bende, vagyis én...
- Balogh Bendegúz. Az osztályfőnöke üzeni, hogy azonnal jöjjön velem."
"- Van valakinek kedvenc régi filmje?
- Az Eredet Christopher Nolantól! - mondta azonnal Fejó.
- Azt hiszem, az nem túl régi...
- Dehogynem! Kétezertízes - vágta rá a fiú sértődötten.
- Esetleg régebbi?
- A Casablanca - mondta végül Karola.
- Igen, az már jó érig, a második világháború alatt készült."
"- Mittomén, lehet, hogy művésznév. Szóval: 1914-ben tért vissza Magyarországra, és Janovics Jenő filmgyárában dolgozott.
- Nem is kell több: itt, Magyarországon, nem Kolozsváron, vagyis Romániában!
Itt már Karola türelme is elfogyott.
- Basszus, Fejó, nem lehetsz ilyen hülye! Trianon? Erdély Romániához kerül? Nem rémlik valami? Te hány éve nem jársz történelemórákra?
- 1914-ben még Kolozsvár és egész Erdély Magyarországhoz tartozott - mondta fel Bende is a leckét..."
"- Álljatok meg! Biztosan van valami megoldás! Fejó te most tényleg dugulj el, mert ha nem, megütlek."
"- A platánfa...
- Eszetekbe ne jusson! - vágta rá Betti. - Arról szó nem lehet! Tempi néni megöl. Előbb megfojt, feltrancsíroz, majd lassú kínok között megsüt nyárson. Mindegyikünket!"
"Másfelől ledöbbentette, hogy Fejónak nehezére esik elhinni, hogy száz éve élt egy Kertész Mihály nevű filmes Magyarországon, aki később Oscar-díjat kapott Amerikában, viszont minden további nélkül kész elfogadni, hogy az iskola udvarán álló öreg fa időalagutakat rejt, továbbá, hogy Tempi néni barátságos arca mögött egy félelmetes gyökérteremőr lapul."
"- És mi? Addig mit csinálunk, amíg te kirabolod a saját nagyapádat? - kérdezte Bende."
"- Képzeljétek, ez az őrült Kende utánam akart ugrani! - újságolta Bende, és mivel épp Karolára nézett, a fején lévő lámpával el is vakította. - Betti alig tudta megfékezni. Az kérdezte, hogy: Alföldi-Nagy, neked teljesen elment az eszed? Így!"
"- Mi ez a sok embert szállító lovaskocsi? - próbált szabatosan fogalmazni Fejó.
- Omnibusz, de vadember - bökte oldalba Bende.
- Busz?
- Omni. Ős-tömegközlekedés."
"Lehet, hogy csak ilyen lóvontatta cuccok, konflisok meg fiákerek voltak ekkoriban a taxik?"
"Bende elégedetten bólogatott, közben bámulta száz évvel fiatalabb szülővárosát, és a látvány annyira beszippantotta, hogy egy pillanatra el is feledkezett Karoláról."
""A bankjegy utánzása a törvény szerint büntettetik!" - ... A bankjegy mindkét oldalán ugyanazt a büszke nőt lehetett látni, elegáns ruhában, kezében virágfüzérrel. Na, hát akkor ez egész biztosan arra termett, hogy én ruhára költsem! - gondolt Karola..."
"- ...Na, szasztok, New York-i srácok!"
"- Napilapokból kifogytam, kérlek, de van még Vasárnapi Újság.
- Cinema? Vox? - próbálkozott Fejó, hátha őt is emberszámba veszik.
- Valami filmes, színházas lap? - fordított Bende."
"Már a gondolattól is elpirult, hogy kell lépnie egy ilyen helyre, ezért roppant óvatosan nyomta le a divatszalon kilincsét."
"Méghogy von Brooklynstadt grófkisasszony! A fejére esett ez a csaj?"
"- Nekünk sietni kellene...
- A férfiak mindig sietni akarnak, ha egy nő ruházatáról van szó. De ezt most a türelem ideje, higgyen nekem, fiatalember!"
"- Mi van, téged is elkapott a ruhavírus?
- Csak nyolc korona, igazán nagyon jó ár, és nézd, milyen jól áll! - forgatta a vadonatúj rozsdabarna micisapkáját Bende. - Na, adj már nyolc koronát, hitelben hoztam el, ott vár, ni, az ajtóban a kalapos!"
"- És mi van Karolával?
- Ááá, Karola von Brooklynstadt grófkisasszonyra gondolsz? Nos, ő ép most próbálja a báli ruháját.
- Mi van?!"
"Már az a merész, soha nem látott szoknya is gyanút keltett benne, amivel a lány betoppant, de leginkább a fizetőeszköz. A tízkoronáson, melyhez fogható még soha nem járt a kezében, egy kisfiú képe volt látható. Alul pedig az 1915. január 2-i dátum.
- De hisz addig még egy fél év van hátra... - suttogta magának.
Ennek ellenére a bankjegy olyan megviselt volt, mintha legalább egy évszázadot átélt volna már."
"- ...De meg kell értened, Fejó, hogy egy nő, vagyis egy lány itt nem mászkálhat bármiben!
- Különösen, ha grófkisasszony, nem? - toldotta meg Bende.
- Te is jobban tennéd, ha vennél valami normális cuccot, mert így állandóan gyanúsak leszünk. Nézd meg Bendét, a konfi kosztümje tök menő, és ezzel a sapkával egészen jó pasi, nem?
Bende meglepetten húzta ki magát. Amióta Karola tengerkék grófkisasszonyként tért vissza, valahogy a dicsérete is többet ért. Úgy érezte, egy ilyen "jópasi"-ért hajlandó néhány letolást is elviselni."
"- A cipőfűződ szorít? - kérdezte értetlenül Fejó.
Karola letette a kiskanalat.
- Fejó, te nem hallottál még fűzőről? Itt minden magára adó nő hord ilyet!
- Tényleg? Megmutatod? - villanyozódott fel Bende is.
- Elment az eszed? Nem fogok levetkőzni!
- Ja, hogy azt a ruha alatt kell.... - motyogta Bende, és ismét elvörösödött."
"- ...Mi lenne, ha Karola valami híres New York-i lap, mondjuk, a CNN...
- Az tévé, te szerencsétlen!"
"- Miért nem mész te, Karola? - kérdezte Fejó.
- Úrilány létemre két pasit bámuljak az utcasarkon?! Hol élsz?"
"- Mégis mit kellett volna kérdeznem? "Elnézést, uram! Ön az, aki huszonnyolc év múlva Hollywoodban készít majd egy háromszoros Oscar-díjas filmet?!""
"Azért milyen menő, ahogy a férfiak viselkednek a nőkkel! - gondolta Karola..."
"- És honnan jöttek, ha megkérdezhetem?
- New Yorkból - ...
(...)
- Igen - bólintott Fejó felé -, ez a ruha az amerikai farmerek öltözete."
"Meg az is fúrta az oldalát, hogy ha nem gondolta volna róla azt, hogy grófkisasszony, hanem csak egy egyszerű lány, vajon akkor is segített volna?"
"De nem csak Karola félt a lebukástól. Mikor beléptek az étkezőkocsiba, Bende úgy húzta be maga után az ajtót, mintha egy fogorvosi rendelőbe lépett volna be, amely azzal reklámozza magát, hogy nem használ fájdalomcsillapítót."
"- Milyen határról beszél, grófkisasszony?
Karola rádöbbent, hogy ezek az emberek el sem tudják képzelni, hogy még egy pár esztendő, és itt egy országhatár fog húzódni, és minden, ami azon túl van, már Románia.
- Semmi-semmi. Csak szép a határ, mindenütt érik a búza..."
"- Elengedték a gróf urat egyedül lovagolni a hegyekbe? - kérdezte irigykedve Bende."
"- És tényleg soha nem történt semmi... veszélyes?
(...)
- ...Nagy az erdő, elférünk egymástól!"
"- Gróf úrról nevezték el ezt a várost?
Bánffy elmosolyodott.
- Rólam biztos nem. Talán valamelyik ősömről. Olyan furcsa ez? Apostoli királyunk nevét adni egy fiúgyermeknek sem mindennapi!
- A Ferenc családnév - pontosított Fejó. - A Józsefet meg nagyapám emlékére kaptam, aki... aki... ő... az első farmer volt... a családban! - vágta ki magát végül."
"Mielőbb ki kell deríteni, és megcsinálni azt a riportot, majd hazafelé venni az irányt, amíg nem okoznak valami nagyobb galibát. Csak ekkor jutott eszébe, hogy végül nem is vettek fényképezőgépet Budapesten. Jó kis fotóriporter vagyok - gondolta -, katona, puska nélkül!"
"A lelkes izgalomba azonban szorongás is vegyült: így még több kiderülhet róluk. Mi lesz, ha most tényleg lelepleződnek? De már nem volt visszaút."
"- ...Nekem csak egy feladatom maradt: hogy ne herdáljam el!"
"A kávéházi jelenet óta világos volt számára, hogy a nagy mellény alatt érzékeny és félénk fiatalember lapul, aki a saját képességeiben is kételkedik. És ezzel ő, Fejó, nagyon együtt tudott érezni."
"- ...Egyébként én is kaptam egy szobalányt, amíg a grófnál vendégeskedem. Csak mondom.
- Még jó, hogy ezt nem hallja Fejó. Biztos neki is kéne egy... szobalány - vigyorodott el Bende.
Karola felhúzta a szemöldökét, és fehér kesztyűjével meglegyintette Bende arcát.
- Szemtelenje."
"- Nem is lehet új páholyhoz jutni, csak ha kihal egy nemzetség közülünk. De akkor meg a családi kripta vár minket a házsongrádi temetőben, az is meg van váltva évtizedekre előre. Bérletesek vagyunk még a túlvilágon is! - tréfálkozott a gróf."
"- ...Ilyen szépszég, mint kegyed, nem született még szélesz e világon."
"Báró Felsősófalvi Siklód Gáspár, barátainak csak Gazsi, egészen közeli barátainak "édesz Gazikám", olyan hosszan és olyan áhítattal csókolt kezet, hogy az nemcsak Karolának, de már a fiúknak is kezdett sok lenni."
"- Nocsak, tiszteletét tette Gazsi báró?"
"- ...Holnap, napfénynél megmutatom a filmstúdiót is, amit a színkör mögött berendeztünk. Reggel kilenckor ott kezdjük A tolonc forgatását!"
"Egyik-másik tákolmány úgy állt a sziklaperemen, mintha épp öngyilkos ugrásra készülne, egyenesen a Szamosba. A túloldali szegénység és nyomor szinte fenyegetően tornyosult a folyó innenső partján lakó jólét fölé."
"- Hűha, egyetemi rektor is volt a bácsi? - képedt el Bende.
- A ló farát! Elemisták tanítója! Régen azt hívták rektornak..."
"- ...De amikor a direktor úr Kolozsvárra hívott, akkor meg én törölgettem a könnyeim. Ott játszani, ahol a magyar színészet bölcsője ringott? Akarhat ennél többet egy magyar színész?"
"Így történt, hogy Bende legelső elkattintott fényképén nem Kertészt, nem is Szentgyörgyit lehetett látni, hanem a boldogan vigyorgó Fejót, amint egy kinematográfkészüléket simogat."
"- Lacikám, azt hiszem, megint nem volt centrális a művésznő.
A három fiatal és Berky Lili úgy érezték, hogy "Lacikám" most fog felrobbanni."
"Neki, az örök lúzernek, most végre valami igazán fontos dolog sikerült. Mit tegyen? Jászai Marira pillantott, majd a körülállókra, aztán vissza Kertészre. És bólintott."
"- ...Jaj, Lili, hogy vénasszony létemre te milyen marhaságokba viszel bele! - törölgette a könnyeit Jászai is."
"...van Várkonyi nézésében valami, amitől egyből elkapja a tekintetét az ember lánya, de csak azért, hogy amint a férfi másfelé néz, ismét rajta csünghessen."
"Milyen édes, elsírta magát, annyira meghatódott!"
"- Nyugi, Karola, nem vagyok vak! Azt hiszed, nem látom, mennyire bejön neked, amikor kezet csókol egy gróf vagy egy főpincér? Hogy belepirulsz, ahogy udvarolgat neked Gazsi báró? Azt hiszed, nem látom, hogyan nézel Várkonyira? A méltóságos gróóófkisasszonynak nagyon tetszik, hogy minden ujjára jut egy udvarló."
"- Kedves Bende, nem értem, miért baj, ha a huszadik század elején a férfiak normálisan, mi több, lovagiasan viselkednek egy nővel! Nem úgy, ahogy a hetedikes fiúk szoktak!
- Azért, mert nem vagy nő! Tizenhárom éves lány vagy, és nem itt van a helyed! Hanem a huszonegyedik században, a hülye hetedikes fiúk között!"
"- Te féltékeny vagy, Balogh Bende?"
"Két kérdés ismétlődött újra meg újra a fejében, mint egy megakadt gramofonlemezen a zene: lehet, hogy Balogh Bende szerelmes belé? És hogyhogy ő ezt eddig nem vette észre?"
"- Primász uram, fogja a nyirettyűt, ész húzzák azt, hogy: édeszanyám, kösszön kendőt!"
"- Karola grófkiszasszony, szépszégesz virágszál, nyissza ki az ablakot, csak egy pillantászt ajándékozzon fájó, epekedő szívemnek!"
"...mi van, ha ők eleve benne voltak a történetben? Vagyis vannak. Ha, úgymond, az ő időutazásuk eleve bele volt számolva, csak ők maguk még nem élték át. De akkor vajon mit kell mondania? Mit mondott Bende Kertész Mihálynak 1914-ben?"
"- Villanyosság az egész kastélyban nincs! - folytatta Maris. - Nem engedte a kegyelmes úr bevezetni. Azt mondta, ez így olyan ősi meg romántikus. Nem tudom, mi az a romántikus, de jó lehet..."
"- Bende.
- Mi van vele? - szökött fel Karola. - Rosszul van?
- Nem. Elment...
- Most? Hova?!
- Hát... izé... hogyishívják... párbajozni.
- Micsoda???
- ...Gazsi báróval.
- És te elengedted?! - támadt rá Karola a fiúra."
"- De... miért akarna párbajozni Gazsi báróval?!
- Hát... miattad..."
"- Nohát, azt hallottam, ő igazán remekül forgatja a kardot. És Bende kuzin régóta vív?
- Maris, Bende kuzin abszolúte nem vív!"
"- Szerintem, mi, nők, jobb, ha nem ártjuk bele magunkat az ilyesmibe."
"Bánffy gróf se érthette egyből, hogy miről van szó, mert a motyogása, ami kihallatszott, valahogy így szólt:
- ...hát adják neki oda a két kardomat. Elég életlen... Nem tesznek egymásban nagy kárt..."
"- Akkor tiszta ügy: nem párbajozhatnak. Nemes ember közemberrel nem párbajozhat - jelentette ki a gróf."
"- ...Nem érzékeny hölgyeknek való látvány ez, kérem szépen."
"...arra gondolt, hogy mégis milyen világ az, ahol egy tizenhatnak hitt tizenhárom éves fiú párbajozhat, de egy ugyanilyen korú lány ezt nem nézheti végig."
"Csak nézte Bende arcát, és egyre csak az járt a fejében, hogy ezek szerint él valaki a földön, aki képes volt őérte kiállni párbajozni úgy, hogy még soha nem volt kard a kezében!"
"- Te az előbb elájultál? Ennyire izgultál miattam?"
"- Hogyan is kérdezhetsz ilyet, Balogh Bende? Miattad olyan történt a bonchidai kastélyban, ami évszázadok óta nem: felvertük álmából a kegyelmes urat! (...) Tiszta szerencséd, hogy vigyáznom kell a jó hírnevemre, különben most jól bokán rúgnálak... De ne aggódj, bepótoljuk a huszonegyedik században!"
"- ...Ha Karola nem inszisztál, lehet, hogy most nem a kastélyba indulnánk reggelizni, hanem Kolozsvárra, a sürgősségi kórházba, hogy téged összevarrjanak!"
"- Azért azt tudd meg, Bende, hogy... noha ez a párbajdolog a legnagyobb őrültség volt a világon, amit tehettél, de... ugyanakkor nagyon... - kereste a megfelelő szót - nagyon cuki is.
Aztán megpillantva a fiú homlokán sűrűsödő ráncokat, gyorsan kijavította magát:
- Akarom mondani, férfias!"
"- Mondd meg őszintén, Karola, tetszik neked ez a pasas?
Karola visszanézett rá, és elmosolyodott.
- Nem érdekelnek a financiái, és nekem ne deklarálgasson, mert belőlem semmi emóciót nem vált ki. Amúgy meg az apám lehetne!
És ezzel belekarolt Bendébe. Bende úgy indult tovább, mintha egy hímes tojás lenne a könyöke hajlatában, és minden pillanatban attól kéne tartania, hogy kicsúszik onnan."
"- És te mit mondtál neki? - kérdezte Karola.
...
- Hát egy kicsit felforrt az agyvizem, és azt hiszem, szarházinak neveztem..."
"- ...Nem találkoztatok sok magyarral New Yorkban?
- De, dehogynem - bólogatott Karola.
- De nem számoltuk meg őket - folytatta Bende."
"Olyannak tűnt, mintha a falu házai összevesztek volna, ezért minél távolabb költöztek egymástól: ki a dombtetőre, ki az útkanyarba, de csak olyan távol, hogy azért még szemmel tarthassák egymást."
"- A nagyapám vette, apám tovább gyarapította, nagykorúságomtól tizenegyezer holdat a nevemre íratott. De én nem gondolom, hogy ettől az enyém lenne. Szerintem azé, aki végigjárja az utat, és beszippantja a karcos levegőt. Azé, aki lenéz a hegytetőről, figyeli a köröző sast... valójában csak akkor az enyém, ha idejövök."
"- Mentális fénykép, Fejókám! - üvöltött át neki a dübörgésen, és a fejére mutatott."
"Csakhamar az is kiderült, hogy korábban Bende is vett lovaglóórákat, a westernfilmek iránti lelkesedése miatt. Egyedül Fejó nem ült még soha négylábún.
- Mindene mozog! Nincs mibe kapaszkodjak! - kiáltotta rémülten..."
"- ...A lónak éreznie kell, hogy te irányítod, József! - szólt hátra Bánffy is.
Fejó legyintett volna, ha lett volna szabad keze. Még hogy ő irányítja a lovat? Örül, ha túléli ezt a kalandot!"
"Itt, Fejó nagy megkönnyebbülésére, végre leszálltak a lóról. Ennek ellenére első lépéseit a szilárd talajon úgy tette meg, mintha a lovat még mindig ott szorongatná a lába között."
"- ...Nahát, hogy a modern világban mindent mesterségesen kell megoldani, amit természetesen is lehetne..."
"- ...a román intelligencia...
- Az mi? - vágott közbe Fejó.
- Az, ami neked nincs, Fejókám - súgta neki Bende vigyorogva."
"Kezdte úgy érezni, egész Erdély egy időzített bomba, amely hamarosan felrobban. Aztán arra is rádöbbent, hogy mikor: Trianon!"
"- Rendkívüli kiadás! Szarajevóban megölték a trónörököst és a feleségét! Rendkívüli kiadás...!"
"- Karola, Karola! - rázta meg gyöngéden, de izgatottan Bende. - Világháború! Érted? Megölték a trónörököst, mindjárt kitör a világháború! Azonnal haza kell mennünk!"
""Kutya, kutya Szerbia, nem lesz tied Hercegovina!""
"- Emlékezünk rájuk, igen. Ez már valami..."
"- Nyugoggyá'má'le, Karola, a jegyzetfüzeteddel! Attól még nem fognak eltűnni filmek. Valami más lehet!"
"És amikor Bende megérintette a vállát, furcsa bizsergés futott végig rajta. Most milyen felnőttes tud lenni, milyen érett... - gondolta. - Bohóckodik, meg néha gyerekes, de amikor baj van, akkor lehet rá számítani!"
"- Alapvetően nagyon cuki öcséd van - állapította meg Karola.
Bende sóhajtott.
- De csak alapvetően - felelte."
"- Olyan volt a pasas, mint akinek egy túlméretezett lábost nyomtak a fejébe, és ennek most valamiért nagyon örül."
- Huszonegy, huszonkettő, huszonhárom, magyar baka a legelső a világon! Hogyha megy, ha elindul a csatába, a jó Isten mosolyogva néz le rája!
"- Hallgass ide, fiam: ne hősködj! Anyád visszavár. Ez nem a te háborúd. Na, Isten veled."
"- Igaziból nem is tudom, hogy kinek a háborúja..."
"De ezzel csak azt érte el, hogy Karolának eszébe jusson az, aki párbajozni akart érte, és a szíve ismét összeszoruljon."
"- Mi van? - kérdezte Fejó őszinte megbotránkozással. - Bűncselekmény sütit enni?!"
"- Ezek szerint ma van szilveszter! - ámult el Karola. - Pár napja még nyár volt, és 1914. Aztán ősz és 2021. Most meg tél, és 1916. És mindjárt 1917 lesz. Nem csoda, ha cserben hagyott az időérzékem!"
"- Na tessék! Bármit teszünk, valami nyom csak marad utánunk a huszadik század elején!"
"- ...Úgyhogy nyitottam egy gyorsfényképészetet. Az megy most jól, minden katona akar magának a feleségével, gyerekeivel vagy szerelmével egy képet. Mert hát ugye, ki tudja, mit hoz a holnap..."
"Őmellette viszont Bende feszített, csillogó szemmel, az Osztrák-Magyar Monarchia sebesültvivő egyenruhájában."
"...("Izmos testben vidám lélek, Szit malátakávén élek")..."
"Rájött, hogy erre a néhány percre, amíg Karolával forog Kolozsváron a Bornemissza-Szilvássy-ház viaszfoltos parkettjén az ezerkilencszáztizenhetes és legelső óráiban, életet végéig emlékezni fog."
"A kocsis hiába akarta elvenni a dobozokat, Fejó nem engedte. Úgy ölelte őket a hátsó ülésen, mintha saját gyermekei lennének."
"- Én ezt nem tudom elhinni - mondta ki végül Bende.
- Hívd fel Janovicsot, tessék! - vágta rá azonnal Fejó. - Miért? Én soha nem csinálhatok valamit jól az életben? - kérdezte, és az arcán megjelent a jól ismert keserűség."
"- Az Fejó volt! - fakadt ki Karola. - Mindig hülye volt történelemből!"
"- ...Még az az őrült gondolatom is támadt, persze tudtam, hogy lehetetlen, hogy talán a jövőből..."
"Bánffynak be kellett érnie egyetlen könnycseppel, ami lassan gyűlt fel a lány szeme sarkában..."
"- Gyertek, hetedikesek. Kezdődik az óra, éspedig veletek! Sikerült valami anyagot gyűjteni a kolozsvári némafilmről?
Karola, Fejó és Bende egyszerre mondták.
- Igenis, ofő bácsi!"
"- Gyöngyi néni nagyon megörült, mert elmondtam, hogy találtunk néhány korabeli fényképet a forgatásról, és azt az archívumnak adományozzuk.
Karola megtorpant, és a fiúhoz fordult.
- Ferenc József, te mikor tanulod meg végre, hogy ne avatkozz bele a történelembe?!"
0 comments