A 12 fejezetben elmesélt történet kezdetén Kicsimackó nehezen ébredezik reggel, s többszöri szülői kérésre sem bír kimászni az ágyból.

Mackómama betegséget állapít meg nála, amire a beteg azonnal gyógyteát kap, bár igencsak nehezen fogadja el, hogy azt most meg kellene innia... ^^

Mackómama egyedül marad két kis bocsával, Mackópapa pedig dolgozni megy. Ám az anyuka nem marad segítség nélkül, hiszen a "boszorkány-nagymama" azonnal útra kél, amint tudomást szerez unokája állapotáról.

Kicsimackó, betegsége során meglátogatja a doktor nénit, Mackómama és Mackópapa között alszik éjjelente, szirupot kóstol, majd ahogy kezd egyre jobban lenni, úgy bír vele egyre nehezebben az anyukája. 

Ezután következik a ruhabújócska, a keksz sütögetés, séta a parkban, orvosi táskával és kellékeivel való játék Málnamaci társaságában és végül a már önfeledt, szórakoztató játék apával.

Mivel egy betegség esetén az emberek és embergyerekek (LOL) is ugyanezeket a szituációkat élik át, a mesekönyv tökéletes választás betegség esetére, de Kicsimackó-rajongóknak egészséges állapotban is kihagyhatatlan darab!

Egri Mónika, a kötet illusztrátora most is brillírozik, a háttérben elrejtett apróságok mosolyt csaltak az arcomra olvasás közben; kedvencem az orvosi rendelőben kifüggesztett, a Dr. Vadadi Adrienn és Dr. Egri Mónika rendelési idejét mutató tábla. ❤

Az egyik legerősebb Babaróka-kötet látott napvilágot a Pagony kiadónál, amiben ismételten megjelenik Kiss Judit Ágnes zsenialitása. Az írónő a mai világról mesél a felnőtteknek, gyermekeknek szóló meseregénye berkeibe szőve az aktuális problémákat. Teszi mindezt úgy, hogy egy igazán szórakoztató, mély gondolatokkal teli, aranyos mesét sző célközönsége, az 5-8 éves korosztály számára, míg a mesélő személyéhez teljes értékű felnőttként szól...

A Babaróka iskolája hét fejezetből áll. 

Babaróka iskolaéretté válik, így Mamarókának és Apának iskolát kell találnia a számára. Egy megfelelő iskolát, ahol Mamaróka szerint bár fegyelem és értékelés van - s tulajdonképpen a mi, emberi iskolánk megfelelője az állatvilágban - de fel is készíti csemetéjét az életre...

Apa hallani sem akar arról, hogy a gyereke katonás rendben és csendben üljön végig, ahol esetleg testi fenyítést is kaphat - bár Mamaróka szerint erre már nincs példa, mert a tanár megütné a bokáját... 

Így kezdődik a tökéletes iskola utáni hajsza, melynek során találkozhatunk állami és fegyelmező, tökéletes figyelmet és csendet követelő iskolák mellett a túlságosan gyenge kezek irányította intézményeken át mindenféle szörnyűséggel. Aztán hőseink rátalálnak a Sziget-ligetre...

A Babaróka iskolája a célközönség számára egy rendkívül szórkoztató, olvasmányos, kalandban és új információkban gazdag mese lesz. Tökéletes felkészítő olvasmány lehet az iskolakeresők és az iskolekezdők számára, akik találkozhatnak a buktatókkal, negatívumokkal, pozitívumokkal, s talán még ötletet is találhatnak benne a döntéshez. Biztos, hogy találkozhatnak benne olyan kérdésekkel, amikre ők maguk a valós életükben eddig még nem is gondoltak, s az is holtbiztos, hogy régi iskolai sebeket tép majd fel azoknak, akik szörnyű iskolaéveket éltek át...

Mint ahogy fentebb már említettem, a történet keserédes emlékeket és ábrándképeket is szül. Az én időmben már nem volt testi fenyítés az iskolában (talán néhány kivételes esetben), de a szüleimnek még igen, így a tanárok által okozott bántalmazásnak CSUPÁN... a lelki oldaláról rendelkezem tapasztalattal, de azzal bőven... 

Nem tudom, a mai gyerekeknek mit kell elviselniük ma az iskola falain belül, de tekintve, hogy manapság már a tanárokat bántalmazzák a diákok - tisztelet a kivételnek - , nem gondolnám, hogy itt akkora a probléma, mint cirka tizenöt-húsz évvel ezelőtt (értve egyet Mamarókával). 

Ez utóbbiból kiindulva fájt számomra szó szerint annyira Kiscica árulása, hogy már nem tudok jó szemmel nézni erre a karakterre, aki kötetről-kötetre megbántja Babarókát, de valahogy mégis mindig újra egymásra találnak. A barátok megbántják egymást: igen, DE Kiscica pofátlansága nálam átlépett már egy határt, ezek után én már nem akarnék tőle semmit... Gyerektörténet révén azonban természetesen a hangsúly a megbocsájtáson, a hibáink beismerésén, a bocsánatkérésen van, felnőtt fejjel viszont már úgy iktatnám ki azt a vakarcsot az életünkből, hogy öröm lenne látni az íves repülését... 

Remélem az apró elhintésből a mesében, hogy a Tujaszörny második része hamarosan érkezhet a mi polcainkra is...! ;)

Kiss Judit Ágnes újabb csodás történettel gazdagította a Pagony kiadó Zseblámpás Könyvek sorozatát. A Cirka és Firka kutya-macska barátsága után megérkezett Lívia, ​a varjú, ami egy kelésgyenge dolmányos varjú életéről mesél az olvasónak. 

Történetünk főhőse egy kelésgyenge dolmányos varjú, akit Krú és Kráv, a szülei féltó gonddal óvnak. A varjúpár egy étterem kukájából szállítja a falatokat négy éhes fiókájának, ám az egyikük nem fejlődik rendesen, majd egy napon kiesik a fészekből, s egy férfi talál rá...

A történet emberi főszereplője, s egyben az emberi jóság megtestesítője a Szárnyas Asszony, akit falubéli embertársai "bolond madaras asszonynak" hívnak... A nő rengeteg állatnak ad otthont, sérültnek és épnek egyaránt, ám a madarak mellett többek között kutyákat, macskákat, libákat is tart. A fészkéből kiesett kisvarjút az idegen férfi hozza el a házához, remélve, hogy az asszony befogadja és megmenti a kicsit, akinek nagynénje után, a Lívia nevet adta.

A Szárnyas Asszony állatorvoshoz viszi a varjút, aki szépen növekszik a nő otthonában. Lívia megtanulja a különféle szárnyasok hangját, s még a kávéfőző hangját is utánozni, összebarátkozik a macskákkal és kutyákkal, de tudja, hogy ő más, mint a többiek... 

Kiss Judit Ágnes Babaróka ​vakációja az egyik legropogósabb Pagony-kötet a könyvpiacon! Babaróka szerelmesei ismét egy bájjal átitatott, szépen felépített, komoly témákat is boncolgató kötetet vehetnek a kezükbe, ami bár tartalmaz szomorú pillanatokat is, sokkal felszabadítóbb és vibrálóbb, pozitívabb hangvételű, mint a Babaróka cipője volt. 

A Babaróka vakációja mindösszesen 3 fejezetből áll. Egy rövid felvezetőből, melyben megtudjuk, hogy Kiscica két hetet tölt el Babarókáéknál, majd két nagy, hosszú fejezetből, amit több rövid részre tagolt az írónő, amik a nyaralás két helyszínére koncentrálnak...

A kötet egy nyári vakáció - sokszor nem felhőtlen - meséje, ami olyannyira gazdag a történésekben, hogy a két hetes időintervallum ellenére, sokkalta több időt felölelő cselekményűnek tűnik. A gazdag meseanyag élénk, szikrázó illusztrációkkal teli, melyek igazi nyárias hangulatot árasztanak. A képek Egri Mónika munkái, akinek mindig sikerül felülmúlnia önmagát és újabb és újabb varázslatos illusztrációkat alkotni!

Kiss Judit Ágnestől már megszokhattuk, hogy mindig csempész valami komoly témát a könyveibe. Jelen esetben itt a család felbomlása, a szülők szétválása jelenik meg a lapokon, ami csendben végigköveti a történetet, de felszínre csupán néhány sor erejéig tör...

Bár az első perctől kezdve tudjuk, hogy Kiscicát valami bántja, s a felnőtt olvasó kikövetkezteti azt is, mi állhat a háttérben, a hangulat nem válik nyomasztóvá és nem telepedik a lelkünkre olvasás közben a bú, mint például a bántalmazás szörnyű témája és atmoszférája az előző kötetben. Az, hogy a probléma jelen van; tudjuk, hogy ki fog törni és ki is tör, ám Mamaróka gyógyító szavainak hála nincs túlnyomórészt jelen, jót tesz a történetnek, ugyanis nem dönti depresszióba az olvasóját. 

Az írónő csupa olyan témát boncolgat írásaiban, melyek mindegyikéről fontos beszélni, azonban úgy vélem, hogy mivel egyre több kötetben jelennek meg az élet negatív oldalai, szükséges volna a borító hátulján, a fülszövegben, vagy akár alatta, jelezni azt a vásárlók számára, hisz míg egy válófélben levő szülői párnak/családnak tökéletes segítséget nyújthat a kötet, egy gyanútlan olvasó talán nem így, ebben a formában szeretné megbeszélni ezeket a témákat a pici gyerekével. Ez mindig a szülő döntése, ő tudja, mikor jön el az idő a komoly témákról való beszélgetésnek. Itt azonban, ahogy írtam, nem megyünk el az egészségtelen irányba, ami lehozza az embert az életről, hanem kapunk egy csodás élményekkel teli nyaralást, aminek egyes momentumaira ugyan rányomja a bélyegét az, aminek egyszer csak ki kell törnie Kiscicából, mégis sikerül elterelni a figyelmet és boldogságot csempészni a búskomor cicalány életébe.

Kiss Judit Ágnes Babaróka-könyvsorozatának 8. kötete látott napvilágot tavaly év végén a Pagony kiadó gondozásában. A Babaróka ​cipője tovább szövi kis főhősünk életét, akinek most az óvodai zaklatással és az ijesztő ortopédus doktor bácsival kell szembenéznie.

Nem vitás, Babaróka élete rendkívül nehéz és embert - akarom mondani rókát - próbáló a folytatásban. A kötet tíz rövid fejezetben meséli el a szó szerint szívszaggató történetet, melyet mindenképpen közös családi felolvasásra ajánlok, amit követhet (azaz feltétlenül kövessen!!!) az olvasottak/hallottak megbeszélése...

A Gidóovi óvónénijei kedves, aranyos és barátságos hölgyek, akik szívesen fogadják a kisrókát a csoportban, ám az ovisok túlnyomó része patás állatkölykökből áll... Hiába jár Babaróka barátja, Bekkecs is ide, általában labdajátékokat játszik patás társaival, mely játékokban Babaróka ügyetlen, s kissé csámpás lábainak köszönhetően hamar el is fárad. 

Babróka elég számkivetettnek érzi magát, s bár társai eleinte közömbösen bár, de elfogadják, a kisróka unatkozik. Nincs, aki építőkockázna vele, s egy idő után ez a magányosság érzet arra sarkallja, hogy újfajta elfoglaltság után nézzen. Így lesz főhősünk legjobb barátja egy homokozóban talált játékgereblye, melynek segítségével Babarókában csodálatos mesék születnek meg... 

Babaróka életébe a következő komoly áttörést az ortopédiai vizsgálat és az abból fakadó következmények hozzák. Doktor Oráng rendkívül megrémíti a kisrókát félelmetes kinézetével, így a remélt orvosi vizsgálat sajnos elmarad, ám a döntés megszületik - Babarókának gyógycipőt kell hordania! Ám amikor a cipő elkészül, s a kisróka szembesül vele, milyen ormótlan és nehéz is, pici lelkét elönti a szomorúság, amit egyenes úton követ társai szóbeli bántalmazása is...

Babaróka, patához hasonlító cipője miatt ovis társai céltáblája lesz, akik kegyetlen tréfát űznek főhősünkkel. Babaróka eleinte hallgat, ám a szülőknek előbb-utóbb feltűnik kisfiuk furcsa viselkedése, újabb, furcsa szokásai, s végül az elkeseredettség is utat tör a felszínre...

A Babaróka cipője talán az eddigi legdepresszívebb kötet, amit nem tudtam nem elszoruló szívvel és gyomorgörccsel olvasni. Mint olyan, aki nem egyszer átélte már a bántalmazás különböző formáit, mélyen megrendített és megérintett a kisróka szenvedése. Szerencsére a kreatív feloldás és a dolgok jóra fordulása nem marad el, ám úgy érzem, hogy a 4+ éves korosztálynak elég erősre sikerült ez a kötet.

A problémáról beszélni kell, ezért a kötet azok számára lesz tökéletes, akiknek a gyermeke hasonló cipőben jár... Tökéletes segítőkönyv lehet, hisz megmutatja a bántalmazás borzalmas képét, s bár úgy vélem, hogy alkalmas elrettentő példaként is, hogy a mi gyerekünk még véletlenül se álljon be a gúnyolódok közé, avagy megtanulja, hogyan védje meg magát - egyszerű esti meseként nem alkalmas.

Babaróka a cselekmény 90%-ban magányos, letört és mondjuk ki, bántalmazott, ami természetesen rányomja a bélyeget a lelki állapotára is. A történet - s maga az írónő - az élet egy igen kemény oldalát mutatja be az apró olvasónak, amiben nem csupán az olyan viszontagságok jelennek meg, mint az egyedüllét az oviban, játszópajtások nélkül maradni, gyógyászati segédeszközt használni/viselni, de kegyetlenül szemlélteti, milyen az, mikor a barátunk is a gúnyolódók közé áll és elárul minket (belénk rúg). Kiemelném azonban Babaróka építő és okos kis gondolatait és következtetéseit, valamint a legnagyobb pozitívumot - jólelkű és együttérző tud maradni a legszörnyűbb viszontagságok után is! Ehhez persze meg kell tapasztalnia mindkét oldalt, s szükség lesz a legkisebb királyfi varázscipőjére is, ami csak az igazi hősöknek segít az útjukon, s feltétlenül ki kell emelnem azt is, hogy a rossz elnyeri méltó jutalmát, ahogy arra is fény derül, kiből (és miért) is válhat bántalmazó...

Vadadi Adrienn Kicsimackó meséi folytatódnak! A könyvsorozat immár negyedik kötete látott napvilágot néhány nappal ezelőtt a Pagony kiadó jóvoltából, ami a mackócsalád szerelmeseinek igazi gyöngyszem lesz! A Kicsimackó ​karácsonya igazi karácsonyi mesekönyv, amit már Advent első hetében kézbe vehettek, ugyanis a kötet a telet, az adventi készülődést és a karácsonyt állítja a középpontba. A kötet 13 gyönyörű mesét tartalmaz, ami végigvezeti az olvasót ezen a csodaszép ünnepen, s segít az ünnepre való hangolódásban is. Igazi karácsonyi bájjal és aprócska varázslattal átitatott mesegyűjtemény, ami a kedves mackócsalád otthonába enged bepillantást. 

A Pagony idén igazán elkényezteti a karácsony szerelmeseit a sok-sok gyönyörű ünnepi kötettel! Kicsimackó hamisítatlan köntösben látott napvilágot, Vadadi Adrienn kedves meséi továbbra is szívet melengetőek, s ahogy a bevezetőmben is említettem, elhozzák az igazi karácsonyi hangulatot az otthonunkba!

A mesegyűjtemény története a tél beköszöntével veszi kezdetét. Mackópapa előveszi a téli holmikat és a család elrakja mindazt, amire tavaszig nem lesz szükség. Kicsimackó persze rendkívül izgatott, s csak reméli, hogy a dobozok némi havat, esetleg zúzmarát vagy jégvirágot rejtenek, ám a dobozokból kesztyűk, sálak és meleg holmik kerülnek elő.

A mesék szépen, lassan vezetnek minket végig az ünnepeken. Egy nap megjelenik a titokzatos adventi naptár, melynek minden dobozkáját más és más varázskulcs nyitja. A gyerekek az óvodában és otthon is várva várják a Mikulás érkezését, aki rossz gyerekekhez azonban nem biztos, hogy eljön...

Kicsimackó megtudja, hogy télen is kisüthet a nap, még ha ez nem is jelenti azt, hogy itt a tavasz, de végül mégiscsak elszontyolodik, hisz a medvék téli álmot alszanak... Ha pedig téli álmot alszanak, hogy fognak karácsonyozni? Talán a kívánságdió segít neki, hogy idén kivételesen ne aludjanak el olyan hosszú időre?

De a karácsony még messze van... Fel kell díszíteni a házat, mézeskalácsot sütni, a nagymamával mindenféle apró mütyürből különféle, egyedi és igazi varázslattal teli díszeket és játékokat készíteni, s bizony a beköszöntött hideg levegő miatt a betegség sem kerüli el mackóék otthonát.

Eljön a Mikulás, ám korántsem a sablonos formában, ugyanis itt titokzatosan, homályba lapulva marad, s Kicsimackó is nagyon igyekszik, hogy ne lesse ki az "öreget", nehogy véletlenül ne legyen semmi a csizmácskában, amit délután gondosan ki is pucoltak.

Az ősz vége és a tél beköszönte rengeteg betegséggel és nehézséggel jár, s megfázás esetén példának okáért Mackópapa olyan hangosan horkol, hogy még a mackóodú közelében sertepertélő, szimatoló sárkányt is elriasztja... ^^

Ugye mindenkinek ismerős, milyen az, mikor az első adag mézeskalács díszítést elrontják a kis készítők? És ó, jaj, mennek is a pocakba, a fára pedig sülhet egy másik adag... ^^

A tizenhárom mese közül személyes kedvencem a Téli fagyi, a Virgács, a Mikulás, a Horkolás, valamint a Téli álom lettek. Ha azonban ezek közül csupán egyet emelhetnék ki, akkor a Téli fagyi lenne az, ami feláll a dobogó első helyére a maga kreativitásával és bájával.

A cím korántsem azt tartogatta számomra, mint azt eleinte "okosan" kifundáltam, ugyanis itt nem a klasszikus téli fagyiról van szó, ezért a cím egy picit átejtős. Ez a téli fagyi azonban rendkívül ötletes, ugyanis Hörcsög bácsi a cukrászdában dobja össze nagy fejvakarás közepette, mikor a hidegben Kicsimackó fagyizni szeretne... A téli fagyi egy tölcsérbe belepottyantott kókuszgolyóból és a tetejére fújt tejszínhabból állt, ami pillanatok alatt a gyerekek kedvence lett. Hát nem édes? :3

Erre a kötetre már Málnamaci is szépen megnőtt, noha sok szerep még nem jutott a kislánynak, azért minden közös családi képen ő is tiszteletét teszi a maga rózsaszín cukiságával. Mackómama és Mackópapa továbbra is remek, okos és kreatív szülők, míg Kicsimackó továbbra is az a szeleburdi, vicces gyermeki gondolatokkal megáldott főhős, akit az előző kötetekben megismerhettünk. Ahogy azonban nő ez a pici bocs, úgy lesz egyre több okos és megfontolt gondolata és cselekedete. Tettei jó néhány alkalommal bizonyítják már az érettségét, de természetesen még egy cuki kis óvodásról beszélünk, akinek a "beszólásain" jókat lehet mosolyogni.

A bájos meséket ismét Egri Mónika gyönyörű illusztrációi teszik teljessé, amik most is együtt lélegeznek a rövid történetekkel. A teljes oldalas képekben öröm elveszni, s ahogy a mesékből, úgy a képi világról is süt a karácsony meghitt nyugalma és szeretete. Mind a várakozás, mind a dinamikusabb részek tökéletesen ábrázoltak - öröm kézbe venni ezt a kötetet, ami véleményem szerint a Kicsimackó-könyvsorozat eddigi legerősebb darabja!