Julia Donaldson Tölgyerdő meséi c. könyvsorozata új darabbal bővült. A Nyuszika ​új ruhája tovább szövi az írónő kedves erdőlakóinak életét, melyben most a nyúllány kapja a főszerepet. A mesekönyv igazi nőies problémákat boncolgat, s azt hiszem kijelenthetem, hogy - elődeitől eltérően - ízig-vérig lányokat megszólító kötet lett!

Kedvenc ruhája azonban sajnos összement a mosásban, ami teljes pánikhelyzetet szül. A lány azonmód felkerekedik, s máris egy ruhabolt próbafülkéjében találkozhatunk vele, ám ez az üzlet nem igazán az ő színvilágában és stílusában készült ruhákat árulja. 

Nyuszika tipikus lány. Meghívót kap, izgatott lesz, a kedvenc ruhája után indít hajtóvadászatot, ami persze tönkrement (vagy már nem áll jól rajta), majd elkapja a pánik - mit vegyen fel? Vásárolni megy, de semmi sem jó, felfordítja a házat, de csak jelmezeket és ócskaságokat talál. Te jó ég, mi lesz itt? Rongyokban mégsem mehet a bálba! 

És ebben a pillanatban érkezik meg az erre a nemre jellemző varázserő, a logika, tulajdonképpen a minden vészhelyzetben is megoldást találó NŐ, aki megmenti magát és az estéjét, s büszkén tündökölve lép be a táncparkettre!

Nyuszika saját sztorija teljes mértékben a lányra koncentrál. Nincsenek benne a segítő barátok, a kedves, jól ismert szereplők, most "idegen állatok" tűnnek fel helyettük a színen. Nyuszika egyszemélyes showja ez, ahol Tölgyerdő  megszokott lakóit csupán az utolsó oldalpáron láthatjuk viszont bulihoz kicsípve, csinos hacukákban. Ez, s a fentebb felsorolt női problémák, maximálisan lányokat megszólító résszé teszik ezt a kötetet, hisz a fiúkat értelemszerűen nem fogja annyira vonzani ez a téma. Nincs is ezzel semmi gond, vannak erdőlakó lánykák és a róluk szóló meséket izgatottan olvasó kislányok is. Ezek után csak remélni tudom, hogy lapul az írónő tarsolyában egy ízig-vérig fiús kötet is, ahol a gyengébbik nem képviselői nem teszik tiszteletüket minduntalan. ^^

Julia Donaldson legújabb kemény lapos lapozója a Sziasztok, ​barátaim! a Tölgyerdő lakóinak eddigi kalandjait gyűjti egy csokorba. A Pagony kiadó Könyvfesztiválos újdonsága igazi csemege lesz a Tölgyerdő meséi könyvsorozat szerelmeseinek!

A nagy alakú, masszív, kemény lapokból álló kötet végigvezet minket az eddig olvasott történeteken. Többek között újra megkereshetjük róka zokniját, Vakond szemüvegét, láthatjuk az erdei zenekar fellépést, Cicus könyvimádatát és együtt rajonghatunk Mókussal a télért, sőt! még az általa készített hóembernek is nevet adhatunk!

A kemény lapokat vizuálisan gusztusos félkörívek választják el egymástól, melyek mindkét oldalán az adott lapon szereplő karakter és a hozzájuk köthető tárgy bújik meg!

Julia Donaldson Mit ​hallott a katica? c. mesekönyve a Pagony kiadó egyik legújabb kiadványa. A Donaldson-rajongók most két új kötetnek is örülhetnek, hisz e mellett a Béka szabadnapja is kapható már, ami a Tölgyerdő meséi sorozatot gazdagítja. 

Papp Gábor Zsigmond igazán kitett magáért - ismét -, s két új zseniálist fordítást is alkotott a magyar rajongóknak. Jelen kötet különlegessége, hogy a megszokott illusztrátorok helyett ezt a történetet Lydia Monks illusztrálta, akinek sikerült kedves-színes képi világot megteremtenie. 

Helyszínünk a tanya, ahol mindenféle állat éli mindennapjait, s ahogy egy ilyen farmon az már lenni szokott: a kakas kukorékol, a kacsák hápognak, a bárányok bégetnek, a lovak nyerítenek - egy szóval mindenki teszi a dolgát. Van itt azonban egy díjnyertes, értékes tehén, valamint egy magányba húzódó katica, aki figyelmesen hallgat, ám nem szól semmit...

Kicsi a bors, de erős - mondhatnám. Ám sokkal több van ebben a történetben ennél, hisz nem csupán egy parányi élőlény tündökléséről beszélhetünk. Katica csendes, magának való állatka, aki azonban figyel a környezetére és azonnal kész az akcióra, ha szükséges. Bátor és segítőkész lény, aki bár nem osztozik a nagy zsibongásban, s inkább egyedül van - de ha kell, lehet rá számítani! 

Nagyon fontos, hogy a gyerekek lássák, elvonulhatnak, lehetnek egyedül, s nem kell szégyellniük, mert mások, mint a zsibongó tömeg! Ahogy a zsibongó tömegnek is látnia kell, hogy egyedül valamit megtenni ők is képtelenek... Az állatok a tanyán el vannak foglalva saját kis életükkel, szó szerint élik a kis világukat, de a környezetükre már nem igen figyelnek oda. Ez majdnem a tanya vesztét okozza, ám él itt egy apró hős, akire mindenhol szükség van!

Az állat- és emberkarakterek is éles ellentétet alkotnak, de nem mondható ki 100%-ban, hogy az állatok és a természet lényei lennének a jók és az emberek a gonoszok, hisz a tanya gazdája is ember, mégis pozitív szereplő. Mégis érezni ebben egy pici kontrasztot, de nem véletlen ez - figyeljünk oda egymásra, a természetre, az élőlényekre, s természetesen ne induljunk rabolni se az éjszaka közepén, se nappal!

Julia Donaldson Tölgyerdő meséi könyvsorozatának legújabb kötete a Béka ​szabadnapja nemrég jelent meg a Pagony kiadó gondozásában. Az Axel Scheffler által illusztrált lapozó igazi nyári kötet, melyben jól ismert és szeretett hőseink elutaznak, hogy egy jót pancsoljanak a tengerben.

Főhősünk, Béka épp a vasútállomásra tart, ahol már várja őt Kutya és Macska. Lassan megérkezik Borz és Süni is, de a csapat természetesen kiegészül Malaccal és Hóddal is.

Tölgyerdő lakói a tengerpartra utaznak - hűsölni, játszani, mókázni...

Papp Gábor Zsigmond ismételten brillíroz a magyar fordítással, ahogy Axel Scheffler is a képi világgal. Az ablakok mögött elrejtett dolgok ismét igazi cukiságok - béka úszódresszén konkrétan hangosan felnevettem, hát elképesztően zabálnivaló!!! -, s bár túlságosan is rövid, mégis betekintést nyújt szeretett főhőseink életének egy újabb szeletkéjébe.

Tölgyerdő meséi-rajongóknak kötelező darab a legújabb kötet is, melyben egy nagyon aranyos szereplő kerül a középpontba. Béka az egyik legszerethetőbb főhős a maga türelmetlenségével, izgatottságával, nyaralási bezsongásával együtt, akit barátai igyekeznek türelemre inteni. Picit olvastam volna még tovább, ismét elkelt volna még egy-két oldal plusz, s bár e nyúlfarknyi történetek kerek egészek, olyannyira imádnivalók, hogy az olvasó annak ellenére többet és többet akar belőlük, hogy elérkezünk egy végpontra - ami amúgy folytatható, ez által a gyerekekkel is közösen tovább szőhető. ;)

A Tölgyerdő meséi sorozatban Donaldson kedves állathőseinek mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást, s mindenki megtalálhatja a kedvenc állatkáját az erdő lakói között.

Mivel mindössze 14 oldalas lapozókról beszélünk, melyek elsősorban 0-3 éves kor között ajánlottak, a mesék rendkívül egyszerűek és rövidek. Az oldalanként egy-két, rímekbe szedett sor mégis egy bájos apró mozzanatot tár elénk az erdő lakóinak életéből, melyek a mindennapok során tulajdonképpen bárkivel előfordulhatnak.

Vakond a szemüvegét keresi rendületlenül - sajnos elfelejtette, hová is tette. Ebben segítségére vannak az erdő lakói is, s természetesen a látóeszköz akkor kerül elő, mikor már Vakond régen lemondott arról, hogy megtalálja...

Borz szereti a zenét, nagybőgőn játszik. Sorban csatlakoznak is hozzá az állatok, s megalakul a zenekar, melyben többek között Nyúl hegedűzik, Teknős trombitál, Mackó bácsi zongorázik, Malac pedig dobol. De a sort még tovább folytathatnám - derítsd ki te magad, ki milyen hangszeren játszik!

Talán a két új kötet némileg lemarad a Cicus főzni tanul és előző társai mögött, ám kétségtelenül, továbbra is működnek ezek a történetek.

Egy fél csillag levonást azonban mindenképpen eszközölnöm kellett, mert a Vakond szemüvege sajnos kurtán-furcsán ér véget a szemüveg megtalálását követően. Oda még egy oldalpárt elviseltem volna, hogy ne legyen ez a hiányérzet. Élvezetes szemüvegkereső kaland, amit a legkisebbek bizton élvezni fognak, ahogy rengeteget tanulhatnak majd a Borz zenekarában szereplő hangszerekről is.