Swift

Robert Barry: Fűzfándy ​úr karácsonyfája - Értékelés



Robert Barry Fűzfándy ​úr karácsonyfája c. gyönyörű mesekönyve a Pagony kiadó egyik Könyvfesztiválos és egyben karácsonyi-téli újdonsága, mely remek ajándék lehet az idei ünnepek alkalmával a gyerekek számára. Mivel a karácsonyfa állításának ideje családonként változik, nem kell vele feltétlenül megvárni a Szentestét, már korábban is olvasható bekuckózva a fotelben, egy bögre forró csokoládé/kakaó társaságában!

Barry klasszikus meséje külföldön 1963-ban!!! látott napvilágot, így valóban egy igazi klasszikusról beszélünk, amit átitat a régi karácsonyok és mesék meghitt varázsa! Repülj velem vissza a múltba, kukkantsunk be Mr. Willowby (azaz Fűzfándy úr) csodálatos házába és az azt körülvevő téli erdőbe, ahol a jóravaló állatok is a karácsonyra készülődnek, s ez az ünnep igazán különleges varázst tartogat számukra azon az éven...

"- Pompázatos! Micsoda fa!
Cipelje a nappaliba!"
(...)
"Alig tették be a talpba,
elfancsalodott az arca."

Fűzfándy úr hatalmas karácsonyfát rendelt magának, amit le is szállítanak számára. A gyönyörű, óriási fa azonnal bekerül a nappaliba, ahol kiderül - az öregúr egy picit nagyocska fát rendelt, ugyanis a hatalmas belmagasság ellenére, a fa teteje elhajlik...

No, probléma egy szál se, érkezik Kálmán, a komornyik, aki lecsapja a felesleges darabot, ami Klári kisasszony, a szobalány ajándéka lesz. De ó, jaj! Minő borzalom, a lecsapott fácska túlságosan nagy az ő szobájába... Most mi lesz? Természetesen - csitt-csatt és a felesleg landol is a kertben...

...ahol megtalálja Pista, a kertész és hazaviszi.

És a sor így folytatódik látszólag végeláthatatlan körben, ám aztán egyszer a kör egy nem várt csattanóval a végén bezárul...

A lecsapott fácska pedig továbbvándorol Barnus medvéékhez, Rezső rókáékhoz, Puszi nyusziékhoz és Gombóc egérkéékhez, hogy aztán mindenkinek csodás karácsonya legyen...

"- Ajándék! - rikoltja. - Nem tökéletes?
- Jobb, mint egy kövér tyúk! - Rókáné repes."


Fűzfándy ​úr karácsonyfája egy bűűűbájos, szívet melengető, igazi karácsonyi mese a szeretet erejéről, a karácsony csodájáról és igaz jelentéséről... Egyszerű, kedves, "régimódi" mese, ahol mindenki megelégszik azzal, amije van, s azt tartja meg, amire valóban szüksége van... Az adott élőlény számára feleslegessé vált tárgy pedig boldoggá tesz még jó néhány családot, megszépítve ezzel minden ház ünnepét!

"És cipeli csúszva, és fel sose adja,
és esik és felkel...
de nem hagyja abba!"

Robert Barry verses meséje magában hordozza a karácsony minden varázslatát! Kedves, bájos, magával ragadó, s egyaránt bemutatja az emberek és erdei állatok ünneplését. Bepillantást enged a lakók házaiba, beinvitál az ajtón, bekukucskál az ablakon, melyeken keresztül meleg gyertyafény tündöklik ki a csillagfényes éjszakába, s megmutatja, melyik család hogyan tölti az ünnepet.

Gyönyörűen feldíszített erdei otthonokat láthatunk, ahol minden más, mégis ugyanolyan meghitt és karácsonyi. Az odúk és üregek mellett a téli erdő is ünneplőbe öltözik - az illusztrációk valamennyi darabjáról árad felénk a varázslat és a csoda, mely sajnos a mai világból már kihalófélben van...

A szerző maga illusztrálta meséjét, mesteri módon - ezen képi világ éppoly klasszikusnak és régimódinak mondhatni, mint a mese, a szó legjobb értelmében véve! 

Én magam a gyermekkoromból emlékszem ilyen meghittségre és családi összetartásra, visszafogottságra, készülődésre, s bár mi igyekszünk minden ilyen hagyományt megőrizni, továbbvinni és az ünnep fényét teljes mértékben átélni, ezek a karácsonyok már nem olyanok, mint régen... Sajnálatos, hogy ez így van, ám az október végén - jobbik esetben... - a boltok polcain megjelenő karácsonyi kínálat az ünnep varázsát teljes mértékben elveszi, piacosítja, s mikor az ember még az őszben él és az őszi ünnepekre készül, már a karácsony közeledtét látja, s hiába akar elmenni mellette, nem teheti meg, mert ha későn eszmél, még a karácsony napja sem virrad fel, de már csak húsvéti nyuszit tud vásárolni...

Ezzel a mai szemlélettel megy élesen szembe ez a történet, ami szó szerint visszarepít a régmúltba. Éppen ezért vérzik a szívem, hogy fél csillagot le kellett vonjak belőle - mégpedig a magyar fordítás utolsó két mondata! miatt... 

A gyönyörű verses mese és képi világ pillanatok alatt magába szippantott, a történet kedvencemmé vált, a Monopoly-bácsira hasonlító Fűzfándy úr zabálnivaló, ahogy az erdei állatok is a szívem csücskei lettek. Sodortak magával az események, a remek rímek, amiket Szabó T. Anna kreált nekünk, hogy aztán a legutolsó oldalon szinte szó szerint szertefosszon a varázs és egy rémesen rímtelen kétsorossal fejeződjön be a mese...

"Micsoda pompás fa! Vivát és hurrá!
És pont olyan, akár a Fűzfándy úré!"

Ez a két sor nem igaz, hogy nem lehetett volna rímes, s ez rémesen bosszant... Az illusztráción megjelenő csattanó, a fa varázsos útja, a megjelenített szeretet és harmónia, a békesség és az igazi, nagybetűs Karácsony a szívembe lopta magát, de nem tudok eltekinteni a rosszul megválasztott befejező soroktól, ami szó szerint pofon vágott és kiragadott a varázslatból. :( 
Igazán kár érte...
Mivel a történet és maga a kötet is kedvenc lett, biztosan sokszor újra fogom olvasni, de azt hiszem azzal a két sorral kezdeni fogok valamit... Tudjátok, a rímtelen versektől/soroktól falnak megyek, főleg, ha az ilyen éles ellentétben áll az előtte oldalakon keresztül bravúros fordítással... 
Ettől függetlenül, hisz vannak olyanok, akiket ez nem zavar, 
szívből ajánlom a könyvet, mert egy valódi karácsonyi kincset rejt magában!


A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!

Értékelés: 4,5/5 karácsonyfacsücsök

Idézetek

"Fűzfándy úr fenyőt rendelt,
meg is hozták, mire felkelt.
Délceg zöld fa, frissen vágott,
nagyobbat még sose látott."


"- Pompázatos! Micsoda fa!
Cipelje a nappaliba!"


"Alig tették be a talpba,
elfancsalodott az arca."


"Ám éppen arra járt Rezső, a róka.
- Nini, egy kis fa! Na gyere, apróka!"


"- Ajándék! - rikoltja. - Nem tökéletes?
- Jobb, mint egy kövér tyúk! - Rókáné repes."


"Puszi egy répát most felkarikázott,
s a fenyőnek szép kerek talpacskát vágott."


"És cipeli csúszva, és fel sose adja,
és esik és felkel...
de nem hagyja abba!"


"- Ez pici, de pont jó! - szól Gombócné asszony.

A tetejére csillagot
Gombóc egy sajtból faragott."

Ha tetszett, olvasd el ezeket is...

0 comments

Flickr Images