Böszörményi Gyula Kis ​Titi c. mesekönyve a Móra kiadó gondozásában látott napvilágot. A Könyvfesztivál egyik legfrissebb újdonsága egy lenyűgöző mesegyűjtemény Gyula bátyó tollából, melyben főhősünk, Kis Titi számtalan kalandot él át nagymamája és szülei társaságában. Ahogy azt Gyula bátyótól megszokhattuk, az írások sziporkázóak, a magyar nyelv ékes szavaival szólnak és sokkal-sokkal mélyebb tartalommal bírnak, mint azt olvasás előtt gondolnánk... Vérzik a szívem, hogy Gyula bátyó már csak odaát szövi a történeteit és mi nem olvashatjuk azokat...

A kötet hét mesét tartalmaz. Az első mesében Kis Titi vállán az ólomsúlyú gondmanó terpeszkedik, mely csak a jó "boszorkánymama" varázslatos madártejének köszönhetően gördül le a kisfiú válláról... A második történetben új gyerekek érkeznek az óvodába, akiknek minden új és félelmetes. A harmadik történet a félelmekről és a múlt felidézéséről szól, s helyet kap benne a sötétségtől való rettegés, melynek az utolsó mesében még nagy szerep jut... A Hupli-Hahó Kopottgatyó egy piros sapkás őrmanóról szól, aki a játszótereket védi, s akinek varázsereje megtanítja Kis Titit az alázatra. A következő fejezetben egy környezetszennyező kisfiú tanulja meg a saját kárán, miként is óvja a természetet és ne dobálja szét a szemetet...

A Sárkányapa egy mesei elemekkel átszőtt komoly történet egy bántalmazó apáról, akire ki kell hívni a sárkányirtókat, hogy azok vessenek véget ámokfutásának és felesége, valamint kislánya végre biztonságban legyen... 

Kis Titi egy bátor, okos és talpraesett nagycsoportos óvodás, aki a maga kis gyermeki világában él és saját mesei nyelvén keresztül tudja megfogalmazni mindazt, ami vele történik. A mesegyűjtemény egy aranyos, tanulságos mesével indít, mikor a nagymama "megleckézteti" saját magát és a kisfiú szüleit is, amiért akaratlanul is, de "bántják" Titit a pöttöm termete végett. Ebben a mesében megjelenik a varázslat és a boszorkány főztje, ami a második mesében már átalakul és teljesen "normális", földhözragadtabb segítséggé válik a kisfiú számára, aki az új gyerekeknek igyekszik megmutatni, milyen jó helyre kerültek.

A harmadik történetben a félelmek játsszák a központi szerepet, de még csupán megemlítés szintjén. Rendkívül aranyos a nagymama régi, gyermekkori, fiatalkori félelmeinek felsorolása, ami már a múlt, ezért Titi kineveti őt, mígnem ő maga kerül szembesítésre jelenkori félelmével, ami már nem is olyan vicces... /A nagymama emléke, miszerint nagyon félt, hogy a nagypapa végül mégsem kéri meg a kezét, pedig már az óvodában megmondta neki, hogy más nem lehet a felesége, csak ő, elragadóan bájos./

A negyedik és ötödik történet a játszótér őrmanóját állítja a középpontba Titi mellett, mely által a mesék varázslatosabbak, s a valóságtól elrugaszkodottabb megoldást kapnak, ám a mondanivalójuk annál fontosabb. Kis Titi megtanulja, hogy nem szép dolog kinevetni mások problémáit és fennhéjázón viselkedni, míg az ovi "rettegett" gyereke Dödö egy életre szóló leckét kap a környezetvédelemről.

A "Sárkányapa" a kötet "legdurvább" tartalommal bíró, legszomorúbb meséje, mely a felnőtt olvasót vágja majd a legjobban mellbe. A gyermekek a rengeteg mesehőssel megszemélyesített, mesebeli eszközöket, megoldásokat tartalmazó történetből annyit fogadnak majd be, amit életkorukhoz mérten tudnak. Fontos kiemelni azonban, hogy a felnőttek a kötetben nem bábok, a megoldás nem a gyermek kezében van, hanem az őt védelmező és terelgető szülőkön és nagyszülőkön, akik szépen teszik is a dolgukat, ez által lesz még inkább valóságos a történet, ami a felnőtt olvasó torkát elszorítja, a gyermek pedig megtanulja, hogy a sárkány legyőzhető, bármit is jelent ez az ő gyermeki nyelvén...

Az utolsó történet Árnyacskáról, az évszázadok során egészen apróra fogyott árnyékról szól, aki maga a sötét, ám az emberek akarva-akaratlanul egyre kisebbé teszik őt a sötétségtől való  félelemük miatt. A nagymama története - melynek főhőse a világhírű barlangász, nevezetes Toplicsek Edömér -, segít Titinek elaludnia a sötétben...

Rengeteg komoly téma, megannyi félelem, ezernyi értékes gondolat. Böszörményi Gyula gyönyörű mesélői stílusa itt is magával ragadó, csupán azt sajnáltam, milyen hamar véget ér a kötet. Nehéz nem telhetetlennek lenni, ha valami igazán értékeset olvasol és szeretnéd, ha az író tovább szőtte volna Kis Titi történetét. 

A mesegyűjteményben mindenki megtalálja majd a maga kedvencét. Kiváló esti meseolvasásra és a kötetben is megjelenített jelentős, valós problémák átbeszélésére. A történetek sok-sok élethelyzetre adhatnak megoldási lehetőségeket, beszélhetünk általuk a környezetszennyezésről, a kicsik és nagyok másfajta nézőpontjából adódó különbségekről, a fizikai és lelki bántalmazás szívfájdító és borzalmas jelenlétéről a világban, menekülési lehetőségekről, bátorságunk megtalálásáról.

Mindezt Takács Viktória csodaszép illusztrációi elevenítik meg számunkra, akinek ismét sikerült tökéletesen megalkotnia a szereplőket és a Gyula bátyó által megírt "Titi-világot".