Tamás Zsuzsa Kicsi ​Mimi-könyvsorozata idén végre folytatást kapott! A nyuszik életét két új mesével gazdagító kötet, a Kicsi ​Mimi és Pöttöm továbbszövi hőseink életét és a háziállat vállalásról, valamint a felelős állattartásról szól...

A könyvsorozat 2015-ben indult el pályafutásán, s Mimi és családja története 7 kötetet élt meg, melynek utolsó része 2019-ben látott napvilágot. A nyusziuniverzum azóta diafilmekkel is bővült, ami egy-egy kedvenc mesét dolgozott fel a könyvek lapjairól. Sok-sok év kihagyás után kapott folytatást a sorozat, ami nem veszített lendületéből, s számomra öröm volt újra elveszni a nyúlüreg bájos-kedves lakóinak életében. 

Az első mese, a Pöttöm, a csodabogár címet viseli, melyben Mimi szívhez szorítón könyörög Mamának és Papának egy háziállatért. Papa szíve még csak-csak hamar meglágyul, ám Mama már keményebb diónak tűnik, mindaddig, míg meg nem lát egy aranyos, ámde kivénhedt krumplibogárról szóló hirdetést...

A második történet, mely folytatja az első mesét a Pöttöm az állatorvosnál. Nem lövök le nagy poént azzal, ha elárulom, az első kötetben Mimiék örökbe fogadják Pöttöm katicát, aki végre megszokta új helyét náluk, ám mostanában igencsak gyakran vakarja a csápját...

Mama úgy dönt, a katicát látnia kell egy állatorvosnak, hogy megbizonyosodjanak róla, minden rendben van vele. Mama megérzései pedig most sem csalnak, Pöttömnek gyógyszerre van szüksége...

Időközben elkezdődik az óvoda és az iskola is, s ezzel együtt felvirrad a pöttyös házi kedvencek napja!

A Kicsi Mimi és Pöttöm visszarepített Mimiék kedves világába. A folytatás egy tündéri, aranyos történetet rejt magában, mely egy hosszabb, egybefüggő  cselekménnyel dolgozik, ami jót tett a mesének. Régi szereplőink mit sem vesztettek bájukból, míg Pöttöm személyében egy igazán édes, szeretnivaló karaktert kapunk. A mese kiforrott, szereplőink nagyobbak, érettebbek, s tulajdonképpen mondhatjuk, hogy ott vesszük fel a fonalat, ahol öt éve abbahagytuk, mégis sokkal kerekebbnek, kidolgozottabbnak tűnik az egész. Lehet, ezt a meseverzum eddigi hiánya mondatja velem, de az is lehet, hogy a két mese ennyire együtt rezdülése teszi azt különlegessé...

Valóban régen volt már, hogy a korábbi köteteket a kezemben tartottam, s a diafilmeket meséltem. De emlékszem a hangulatra, a nyugodt légkörre, ami mindig beszippantott olvasás közben, s a rengeteg történetre, melyek karácsonyról, farsangról, a pici testvér érkezéséről, vagy épp az első osztály megkezdéséről szóltak. 

Lehetséges, hogy jelen kötetben Pöttöm és maga a téma, annak fontossága és kivitelezése volt az, ami ennyire megragadott; lehet, hogy a rajongás az eddigi évek hiányának szól. Tulajdonképpen teljesen lényegtelen is, miért érzem, amit érzek, a lényeg, hogy a Kicsi Mimi és Pöttöm megjelenésével új gyerkőcök találhatnak rá Mimiék lenyűgöző kis világára, hisz az öt évvel ezelőtti közönség már "felnőtt", s valószínűleg nem ők lesznek azok, akik a folytatást kézbe veszik... De lehetséges, hogy születtek a családban azóta kistestvérek, akiknek az élete egy új színfolttal gazdagodhat a friss kötet végett. 

Pöttöm személyében pedig nem csupán a legújabb cukiságfaktor érkezik ebbe a világba, de általa a célközönség nagyon sokat megtudhat az állattartásról, egy állatmenhely működéséről, a felelősségvállalásról, a kötelességekről és az odafigyelésről. Bepillanthatnak az állatorvosi rendelő falai közé, s láthatják, hogy szükség van a gyógyulásra is. De attól, hogy éppen a szomorúság uralkodik és kézzel fogható az elesettség, a gyógyulás szépen zajlik a háttérben, szükséges - de nemsokára újra kisüt a nap...