A tíz kötet közül vannak kiemelkedő, kedvenc darabok - ez valószínűleg mindenkinek más. Ezek a többi kötet között is azonnal belopják magukat a szívünkbe. Az én kedvenceim jelenlegi sorrendje a következő:

Liba mindennél jobban vágyik a felhők fölé, repülni, megtapasztalni milyen érzés az, mikor odafenn szárnyalsz a magasban. A vigasztalhatatlan állat bajára Malac kínálja tálcán a megoldást, aki a szemétbe indul kupakot túrni, amellyel repülőutat lehet nyerni...

Miután kiderül, hogy Malac és Liba tényleg nyertek egy londoni utazást - mivelhogy Malac valóban megtalálja a kincset érő kupakot -, Gáborka és anyukája segítségével két főhősünk elkezd felkészülni az utazásra. A legfontosabb az útlevél elkészítése...

Az Útra fel! c. második "fejezet" a csomagolásról és a reptéri kálváriáról szól. Főhőseink izgatottan várják a tavasz érkezését, hisz május 8-án végre felrepülhetnek a felhők fölé!

A reptérre Gáborka anyukája viszi ki őket, ahol szemtanúi lehetünk a becsekkolásnak, ám ahogy az minden korábbi kötetben is történt, kelekótya, ámde tündéri főhőseink újra és újra kalamajkába keverednek, melyhez köze van az átvilágító kapunak, a szalagnak, "ami biztos, hogy el akarja lopni a cuccaikat", egy akadékoskodó biztonsági őrnek és a sort még hosszan folytathatnám. Ám minden nehézség ellenére, az akadályok leküzdése után Malac és Liba végre elfoglalhatják helyüket a repülőn, ahol még egy további meglepetés is várja őket...!

A Repüljünk messzire! egy felemelő, léleksimogató utazás története, mely nemcsak, hogy hozza a korábbi történetek minden báját, humorát és színvonalát, tökéletesen alkalmas arra is, hogy az első közös családi repülés előtt kézbe vegyétek és megismerkedjetek a repülési szabályokkal - mi történik a reptéren és a repülőgépen, milyen papírokra van szükség az utazáshoz, hogyan kell becsekkolni és a többi. 

Felnőtt szemmel nézve természetesen néhol egészen hihetetlen, hogy az emberszereplők mindenféle fennakadás nélkül úgy viselkednek két állattal, mintha minden napos dolog lenne, hogy egy malac és egy liba a tanyáról önmagában utazik, mintegy emberként, de a mese zsenialitása és a karakterek szerethetősége, a világ, melyet az írónő az illusztrátorral közösen megteremt, olyannyira működik a lapokon és elvarázsol, hogy egyszerűen képtelenség ilyesféle dolgokon fennakadni, s rációt keresni benne. El kell engedni, s hagyni, hogy a történet beszippantson...

Hajba László kötetről-kötetre fölülmúlja önmagát! Az illusztrátor minden egyes részben saját történetet kreál, ami végett szintén repesve lehet várni a következő zseniális ötletet, amit a háttérben rejt el, tehát mindenképpen, mindig érdemes elveszni a részletekben és a háttér illusztrációkban, ugyanis rendszerint egy második kis cselekményszál elevenedik meg a szemünk előtt, amik valamilyen úton-módon természetesen kapcsolódnak a fő cselekményhez és a tanya életéhez...

Ezek az elrejtett kis huncutságok mindig kerek egész, pontosan ugyanolyan humoros történetek, mint a fő sztori vagy cselekménylánc és jelen esetben természetesen a repüléshez köthető. Egyrészt halálosan édes a csigák különféle repülési kísérleteit nyomon követni, a légballonra, sok apró lufira erősített csigák repülési ötletei különösen viccesek, de a legjobb a Nimbusz 2000-es seprűn elsuhanó Griffendéles csiga, ami egyszer csak berobog a képbe és elhussan a szemünk előtt. XD

De meg kell említenem a Superman köpenyt - vagy legalábbis arra hajazó - viselő földigiliszta hőspózban való felbukkanásait is, vagy a Griffendéles és Sherlock Holmes-verebeket, amik mind további elsőrangú poénok. Komolyan mondom, könnyesre nevettem magam, s ez nem csupán Tóth Krisztina zseniális szövegének, de az ilyen aprólékosan kidolgozott részleteknek is köszönhető, melyekből tökéletesen látszik, milyen odafigyeléssel és precizitással készülnek a sorozat kötetei.

Malac és Liba versei továbbra is sziporkázóak, talán ebben a kötetben az egyik legerősebbek, s öröm látni egy álom megvalósulását és az ahhoz vezető apró kis lépcsőfokokat is, miként is jut el a két barát oda, ahová igazán vágynak. Ez a történet így megmutatja, hogy a legelrugaszkodottabb álmok is valóra válhatnak, ha megdolgozunk értük...

Azt is mondhatnám, hogy a kötet tulajdonképpen függővéges, mert magáról a repülésről szól, arról, hogy bemutassa a a legkisebbek számára, milyen érzéseket válthat ki a repülés, vagy milyen folyamatokon megy végig a család a reptéren, de maga az úti cél, London csupán Malac és Liba képzeletében, Gáborka képes könyvein keresztül jelenik meg az olvasó szeme ellőtt és igazán izgalmas volna látni, mi történik két lökött főhősünkkel Londonban, ezen a megnyert utazáson. Ezt érdemes lenne megírnia még az írónőnek, aki egyébiránt bármilyen témához is nyúl Malac és Liba életében, minden működik és azt hiszem, minden rajongó nevében mondhatom, hogy izgatottan várjuk a következő részt!