Swift

Kádár Annamária: Minden ​jó, ha együtt vagyunk! - Értékelés



Kádár Annamária Minden ​jó, ha együtt vagyunk! c. interaktív mesekönyve a Manó Könyvek gondozásában látott napvilágot. A Láng Anna által illusztrált gyönyörű kötet egy család nyaralásának lehetséges állomásait - illetve azok sorrendjeit - mutatja be, melyben a célközönség döntheti el, mit is csináljanak hőseink a nyaralás/kirándulás alatt.
A 3+ életkortól ajánlott kötetben egy tengerparti és egy hegyvidéki, erdős területre kalandozó nyaralásnak lehetünk szemtanúi, melyben különféle döntéshelyzetek elé kerülünk...

"- Én mindenképpen viszem a kis plüsslajháromat is! - kurjantotta
Sári. - Anélkül nem megyünk sehova!
- Én meg a bicajomat - tette hozzá Ábel.
- Én a kötésemet - nevetett anya. 
- Én meg benneteket - viccelődött apa."

A pszichológus írónő által megteremtett hatalmas család imád kirándulni! Ám ahogy az minden családban lenni szokott, mindenki máshová szeret utazni, másmilyen részt szeret kivenni a készülődésből vagy éppen a hazaérkezés utáni teendőkből. 

Szereplőink, a Kovács család tagjai

  • Etelka, anyuka
  • Gusztáv, apa
  • Ábel, kisfiú
  • Sári, kislány
  • Bubi, a cica
  • Bátor, a kutya
  • Karamella, a hörcsög
  • Popcorn, a tengerimalac

A mese már rögtön egy választási lehetőséggel indít, melyben el kell döntetnünk, hogy a tengerpartra, vagy pedig a hegyvidékre utazunk el. Én magam elsőnek a tengerpartot választottam, s csupán az után tértem vissza a kiindulási pontra, s indultam el a frissítő hegyvidéki levegőre.

A kötet a "házikó" ikonnal ellátott startvonalon túl 14 választási lehetőséget - kalandot - kínál az olvasó számára. A tengerparti nyaralás során - miután kipakoltuk a bőröndöket és elfoglaltuk a szállást - eldönthetjük, hogy homokvárat építsünk, vagy fagyizzunk, sárkányt eregessünk, vagy kavicsokat gyűjtsünk, s ha megtörténik az egyik legrosszabb lehetőség és a megvásárolt fagyit elvesztjük, vegyünk-e újat, vagy kimossuk a bepiszkolódott ruhánkat?

Az apró, rövid cselekményszálak történetei mellett az írónő kérdéseket is feltesz a gyerekeknek, amit akár a mese közben, akár a mese végén közösen beszélhet meg a szüleivel. Ilyenek például:

  • Emlékeztek-e még a tavalyi nyaralásotokra? 
  • Van-e valamilyen nyaralási hagyományotok? 
  • Melyik ízű fagyi a kedvenced? 
  • Leetted-e már magad fagyival?
  • Mi a kedvenc játékod?
  • Vannak vicces családi nyaralós emlékeitek? 

A hegyvidéki kirándulás alkalmával választhatunk, hogy a család medvelesre menjenek vagy egy forráshoz, társasjátékot játsszanak vagy csillagokat nézzenek, a kirándulás végén pedig rögtön menjenek-e haza, vagy sátorozzanak a szabadban.

A kirándulások végeztével "haza is térünk", s szemtanúi lehetünk nem csupán a felkészülési teendőknek, de a "kipakolásnak" is.

"- A játék a lényeg, nem a győzelem..."


Minden jó, ha együtt vagyunk! egyszerű szöveggel dolgozik és mindennapi nyaralós élethelyzeteket mutat be. Különlegessége a választási lehetőségekben és a közben felvetett kérdésekben rejlik, melyek lehetőséget adnak a célközönség számára, hogy döntsenek, beszélgessenek a szüleikkel különböző, érdekes témákról, emlékeket idézzenek fel, s eközben észrevétlenül rengeteget tanulnak is...


Ahogy Dr. Kádár Annamária bevezető szövegében is leírja, a gyerekek rengetegszer kerülnek olyan döntési helyzetbe, amihez még nem elég érettek, avagy épp nincs idejük átgondolni, mit szeretnének és ez frusztrációt okoz számukra. Ezzel a könyvvel ezeket a döntési helyzeteket "élhetik ki", mintegy gyakorolhatnak, s láthatják, hogy nincsenek rossz választások és döntések, csupán másmilyenek, amikből egészen más következik...
Erre remek ötlet ennek a két külön nyaralásnak a története, ahol rengeteg különböző inger éri a családot, s ezzel együtt az olvasót is, amik mindannyiunkkal megtörténnek a szabadidős tevékenységek során. 

Felnőttként sem könnyű dönteni, nemhogy gyerekként. Amikor a könyv feltette a kérdést, medvelesre menjünk-e, vagy egy forráshoz, bár azonnal lapoztam a medvelesős részhez - hisz izgi, egyedi és korántsem mindennapi lehetőség -, ott motoszkált bennem, hogy mi van, ha a forrást választom... Mindezek az érzelmek ezerszer felerősödve zajlanak le a gyermekben, s nagyszerű, hogy látják több választási lehetőségük van, melyek mindegyike izgalmas kalandot ígér, s sokszor a felnőttek sem biztosak a választásaikban...

Azon túl, hogy a gyerkőc alakítja a mesét, s ezzel máris örömet okoz számukra, egyfajta irányítással megspékelve azt, rengeteg olyan szituációt mutat, amiben komoly nevelési módszereket, megfontolandó viselkedési normákat láthatunk. Példának okáért a társasjátékozás, a nyertes-vesztes személyének kérdése, a gyerekekben ilyenkor lejátszódó érzelmek, a veszteség feldolgozásának érzése szintén komoly téma, amivel foglalkozni kell, s az írónő megmutatja, amit remélhetőleg a legtöbb szülő is tesz ilyenkor, elmondja, hogy a játék a lényeg, nem a győzelem, a közösen együtt töltött idő, s néha vesztünk, néha nyerünk. Az ehhez kapcsolódó idézet (lásd lentebb) példának okáért rendkívül kifejező és csodásan megfogalmazott. 
Veszteni senki sem szeret, ám mindennapi életünk részét képezi ez is, s biztos vagyok benne, hogy nem csupán a gyerekek, de a felnőttek egy része is rendkívül csalódott ilyenkor, akikben szintén tudatosítani kell, hogy ez "játék". Bár erre manapság már rengeteg másfajta megoldás létezik - azok a társasjátékok, mikor mindenki együttesen a győzelemért dolgozik, ahol nincsenek vesztesek -, nem árt a "régimódi" társasokat is leporolni és levonni a szükséges konzekvenciát.

"- Mindenhol jó, de a legjobb otthon! - sóhajtott fel 
anya a kipakolás után.
A kis lajhár is befészkelte magát Sári mellé. Boldog volt, hogy 
ilyen jó kis családnál lakik, akik mellett ennyi kalandban van része."

A kötetben található kimeneti pontok után mindig visszatérünk a kiindulási pontra, vagy oda, ahonnan az előző kaland indult, s "kezdjük elölről", új utat választunk. Így sokat kell lapozgatni oda-vissza, melyben a kreatív, hangulatos ikonokkal ellátott oldalsáv lesz segítségünkre. Fontosnak tartom kiemelni, hogy ez is egy olyan "lapozgatós könyv", mikor nincs a szülő szájába rágva, mikor ér véget a kaland, az adott cselekményrész, ezt önmagatoknak tudjátok alakítani. (Láttam már kiakadt szülőket ilyen baromságokon, és lepontozott könyveket, mert nem tudta, mit csináljon, miután lezárult egy szakasz, s bár nem vagyok agresszív, de ezeket szívesen megráznám, hogy ennyire életképtelennek nem lehet lenni, válasszon új utat, lapozzon...)

A kreatív történetvezetés mellett a kötet látványvilága is rendkívül pazar, ám ezen semmi meglepő nincs, hisz a teljes oldalas illusztrációkat a lenyűgöző Láng Anna készítette. Csodás karakterei és színvilága engem mindig rabul ejt, állatkái mindig elsőosztályúak, lapozzátok, s gyönyörködjetek benne ti is!

Ha szeretnétek egy könyvet, ami interaktív, érdekes kalandokat és szabadidős tevékenységeket mutat, melyben a család összetart, s bár megjelennek a viharfelhők, mindig kisüt a nap, ne habozzatok kézbe venni a kötetet, ami elrepít titeket a tengerpartra és a hegyekbe! /Valljuk be, ebben a nagy melegben, most inkább ez utóbbi helyre mennénk mi is... ;)/


A könyvet köszönöm a Manó Könyveknek!

Értékelés: 4,5/5 medveles

Idézetek

"- Én mindenképpen viszem a kis plüsslajháromat is! - kurjantotta Sári. - Anélkül nem megyünk sehova!
- Én meg a bicajomat - tette hozzá Ábel.
- Én a kötésemet - nevetett anya. 
- Én meg benneteket - viccelődött apa."

"Anya gondolta, hogy kifekszik a napozóágyra, és bámulja a tengert, mivel annál jobban semmi nem tudja megnyugtatni, mint amikor a kék kékség összeér: az ég és a tenger azúrja. Azután végre nyugodtan olvas. Olyan sokszor elképzelte otthon, hogy kezében a könyv, a fodrozódó tenger előtte, lágy szellő simogatja az arcát, és közben a parton a gyermekei békésen építgetik a homokvárat."

"- Nem hiszem el, hogy még olvasni sem lehet nyugodtan!"

"Az én kis szeleburdi családom! Színesek, vidámak, repülnek, elesnek, felállnak, utaznak. Kipakolnak, bepakolnak, jönnek-mennek, nevetnek. Velük mindig történik valami vicces!"

"Anya azt szokta mondani, hogy ez a társasjáték olyan, mint az élet. Néha nyerünk, néha bosszankodunk, néha visszalépünk, néha kiütünk másokat, néha bennünket helyeznek vissza a kezdő mezőre. Nevetünk és mérgelődünk is közben."

"- A játék a lényeg, nem a győzelem..."

"- Mindenhol jó, de a legjobb otthon! - sóhajtott fel anya a kipakolás után.
A kis lajhár is befészkelte magát Sári mellé. Boldog volt, hogy ilyen jó kis családnál lakik, akik mellett ennyi kalandban van része."

Ha tetszett, olvasd el ezeket is...

0 comments

Flickr Images