Swift

Kányádi Sándor: Fából ​vaskarika - Értékelés



Kányádi Sándor Fából ​vaskarika c. kötete a Móra kiadó gondozásában jelent meg, és a Kányádi Sándor életművét összegyűjtő kötetek utolsó darabja. mely 29 mesét (történetet) és verset tartalmaz. Az előző kötetekhez hasonlóan ez is egy tematikus gyűjtemény. Míg a Világgá ment a nyár és Az okos kos történetei évszakokhoz kötöttek voltak, addig a Fából vaskarika Kányádi magyar történelmi ihletésű írásait gyűjti egybe, melyben - többek között - híres mondáink és történelmünk alakjai elevenednek meg. A történelmet és a magyar mondákat, legendákat kedvelők számára igazi kincsesbánya!

"Hogy s hogy nem, de egyszer,
Kolozsvárra jövet,
elveszett az úton,
el a török követ."
(...)
"Pompáját leírni
fölösleges szöveg,
koldusnak látszana
mellette a követ.
Jött hát, s mit ad Allah!
Enyed táján jövet,
eltűnt a szultán is,
akárcsak a követ."

A korábbi gyűjtésekhez hasonlóan jelen példány is felváltva tartalmaz mesét és verset, avagy épp ötvözi a két műfajt. Mivel ezek a történetek "viszonylag" régen íródtak, számos olyan szót, kifejezést tartalmaznak, melyek már - sajnálatos módon - kikoptak a magyar nyelvből. A mai olvasó, s a fiatalabb korosztályú szülők számára nyújt segítséget a kiadó a kötet végén elhelyezett un. Mese- és tájszótárral, ahol utánajárhattok az ízes magyar szavak jelentésének, amik nagy részével én még találkoztam régi olvasókönyveimben és gyűjteményeimben, ám ezek mára már valóban csak régi íróink, költőink műveiben lelhetők fel.

"Volt egyszer egy király, aki nem szenvedhette a mesét."

A kötetben olvashatunk a könyveket szerető, tanult Bartos apóról, aki a régmúltba kalauzol minket vissza, s többször is segíti mesélőnket, aki megkérdőjelezi önmagába vetett hitét; Csaba királyfiról, Mátyás királyról; megjelenik benne (említés szintjén) Jumurdzsák és az Egri csillagok, elolvashatjuk Lehel kürtjének egy meseváltozatát, de megjelenik benne Rákóczi és a levert szabadságharc következményei is. Ezek mellett bohókás versek és humoros mesék oldják fel a hangulatot, s repítenek a megtörtént regék világából a mesék birodalmába.

Mivel a mesék legnagyobb része a magyarság történelmének vérzivataros századaiból merít, így természetesen megjelenik benne a magyarság szomorú sorsa, a vesztes csaták, elesett hősök, de ezek mellett megjelenik a szabadságért folytatott nemes küzdelem, a győzelmek, valamint régi nagy vezéreink romantikus alakja is. A kötet 6+ éves kortól ajánlott, kisebb gyerekek szülei előtte olvassanak bele, s mérlegeljék, mit fogad be, mit szeret, mennyire és mire érzékeny a saját gyermekük, hisz azonos életkorban sem egyformán érettek a kicsik.

"Volt egyszer, hol nem volt, volt egy halom, s a halom 
aljában volt egy birodalom. (...) ...ahogyan ez már lenni szokott, 
egy rettenetes hírű bíró uralkodott. (...) Egyszer megkorbácsoltatott 
egy tököt, mert úgy találta, nem elég sárga..."


Fából vaskarika egy remek gyűjteményes kötet, ami visszarepített a régmúltba, s egyrészt olyan történeteket mesélt el nekem, melyeket már elfelejtettem, másrészt olyan szeletkéket, összefüggéseket és változatokat mutatott, amiket öröm volt elraktározni magamban.

Nem vitás, számomra ez a gyűjtemény adta a legtöbbet, s lett kedvencem a Kányádi-kötetek sorában. A történeteken túl ennek a látványvilága volt az, ami szintén leginkább rabul ejtett. 
Tuza Edit illusztrátor eddig is gyönyörű munkát végzett, ám nagy valószínűséggel a történelmi ihletettség végett itt varázsolt el teljesen hangulatos tájképeivel, a reményt és a magányt árasztó illusztrációival és nagy magyar őseinket ábrázoló karaktereivel - azokkal a lenyűgöző, kackiás bajszos férfiakkal... ^^

"- ...az emberek szeretnek gonoszkodni."

Több kedvenc történetet is ki tudok emelni a kötetből, amik a leginkább ragadtak meg. Ezek többek közt A bánatos királylány kútja, ami egy igazi, szívszaggató mese, melyben találkozhatunk a bús királylánnyal, a gonosz mostohával és még Csaba királyfi hagyatéka is szóba kerül; a kötet címét is adó Fából vaskarika, melyben a leleményes kovács páratlan furfangossággal nyeri meg a királlyal kötött alkut és "fogja be" a nép száját, akiket bosszant az ügyes mester jelenléte és sikeressége; a Janicsár szajkók, mely a török korba repít vissza; a humoros Mátyás-napi vásár, ahol csizmát vesz a császár; a Lehel vezér lova, mely ősi magyar érzésekben és romantikában tobzódik; a humorral és nagy tanulsággal dolgozó A bíró és az egerek, amin folyt a könnyem a nevetéstől; Az elveszett követ, amin szintén kiszáradtak a könnycsatornáim a nevetéstől, de a sort valószínűleg még tudnám folytatni jó pár történettel.

A történetek közt olvashatjuk a Hamelni patkányfogó történetét is (Patkánysíp), akit az író itt a szászokkal köt össze, mintegy eredetlegendát szőve a meséből - ez adja újdonságát és a közszájon sem forgó változatot, mely lehetséges kapcsolatokra hívja fel a figyelmet (rendkívül érdekes volt ezt a változatot és elméletet olvasni); de ugyanolyan érdekes és tanulságos volt a Mesék meséje is, ami egy könyörtelen királyról szól, aki nem szenvedheti a mesét és kivégzéseinek köszönhetően az utána következő nemzedékek egyike sem ismerheti meg "A nagybetűs mesét"...


Tartalomjegyzék

  • Névtelen mese
  • Fekete mese
  • Nádszál
  • Mesék meséje
  • Téli vásár
  • A bánatos királylány kútja
  • Ballada
  • Fából vaskarika
  • Volt egyszer egy ember
  • A falu esze
  • Janicsár szajkók
  • Mátyás-napi vásár
  • Félnótás Ferkó
  • Ábécésorakozó
  • Lehel vezér lova
  • Patkánysíp
  • A bíró és az egerek
  • Az eb és a szamár
  • A békási báránypörkölt
  • Harangfölirat
  • Az elveszett követ
  • A nagyságos fejedelem és a segesvári szászok
  • A fejedelem zászlótartója
  • Zöld ballada
  • Pro libertate: a szabadságért
  • Nyergestető
  • A kökösi hídon
  • A hídépítő balladája
  • Forrás és a pásztor

  • Mese- és tájszótár
Ha beleolvasnátok a kötetbe, kattintsatok ide.


Végezetül pedig nincs más hátra, mint hogy jó szívvel ajánljam a kötetet, melyben régi nagy meséink és legendáink kaptak helyet. Ne hagyjuk a történelmet a feledés homályába veszni, olvassatok ti is letűnt korok nagy magyarjairól és nevessetek a feloldó meséken!


A könyvet köszönöm a Móra kiadónak!

Értékelés: 5/5 magyar történelem

Idézetek

"- Hé-te-hó, itt-lakó,
szállásod kiadó,
s volna-e valami
jó harapnivaló!?"

Nádszál

Fölégették a nádast,
most pernye és korom
és árván maradt árnyak
gyászolnak a havon.

Nem zizzen nád a nádhoz,
csönd van és nyugalom,
csupán egy szál kiáltoz
a befagyott tavon.

Egyedül egy szál rongyos
befagyott nád rikoltoz
– önmaga váza már –,

vijjog, verdesi véres
szárnyát a fényes jéghez,
mint egy madár.

Volt egyszer egy ember

Volt egyszer egy ember,
volt szakálla kender,
cseremakk pipája,
lapi a dohánya.

És hogy lenne mindig
pipája, dohánya,
felköltözött lakni
egy nagy cserefára.

Ott egész nap füstölt,
a füsttől meg prüszkölt.
És addig mind füstölt,
addig-addig prüszkölt,

odalett a fának
minden makkja, lombja,
se pipa, se hozzá
füstölnivalója.

Mit volt mit tennie,
lemászott a fáról,
font egy hosszú ostort
a kenderszakállból.

Azzal csettinget most,
a fa alatt állva,
s várja, hogy majd lenne
pipája, dohánya.

Mátyás-napi vásár

"Híres volt kivált a
Mátyás-napi vásár,
arra járt el mindig
csizmáért a császár."

"...
De nem is maradt el 
sohasem a vásár,
estefelé mégis
csizmát vett a császár."

"Pompás áldomással
végződött a vásár,
s karján új csizmával
ment haza a császár."

Az elveszett követ

"Hogy s hogy nem, de egyszer,
Kolozsvárra jövet,
elveszett az úton,
el a török követ."

"Pompáját leírni
fölösleges szöveg,
koldusnak látszana
mellette a követ.
Jött hát, s mit ad Allah!
Enyed táján jövet,
eltűnt a szultán is,
akárcsak a követ."

"Évszázados az az erdő,
áll azóta rendületlen,
szabadságharcosok vére
lüktet lenn a gyökerekben..."

"Volt egyszer egy király, aki nem szenvedhette a mesét."

"- Üljetek le ti is, mindannyian - ... - A mesét csöndben kell hallgatni. Áhítattal, mert a mese a királyoknál is hatalmasabb. Örök életű.
- De te a halál fia vagy! - szökött fel a trónjáról a király, aki tovább nem nyelhette mérgét. Suhant is a kardja. Mindenki földön látta már a költő fejét."

"A királyt pedig megölte a mesék meséje utáni szomorúság. És azóta is minden mesemondó, költő, regös, énekes azért él-hal, teszi rá életét, hátha sikerülne kitalálnia, elmondania a mesék meséjét, amitől egyszerre jobbá-szebbé változna a világ s az emberek."

"Édesanyám, édesanyám,
ahelyett, hogy engem szültél,
mért nem inkább fát ültettél, 
vagy egy kutat ástál volna,
aki szomjas, ivott volna."

"És hullatja mindaddig, míg vissza nem jön Csaba királyfi vagy az ő követe, aki méltó vőlegénye lehetne a föld mélyébe menekített királylánynak, aki addig is ilyenformán gondoskodik szeretett népéről, hogy legalább friss ivóvízben ne lássunk hiányt ilyen nagy dologidőben."

"- Áll az alku - vágott a mester a kárörvendők szavába. - Egy életem, egy halálom, a karikát megcsinálom.
Erre a király megint csak belenyúlt a tarisznyába, írószerszámot vett elé s egy hatalmas pecsétütőt. Írásba fektették, miszerint a mester fából vaskarikát fabrikál egy szekérderék arany fejében, s ha meg nem tudna, többet nem tehet kalapot a fejére, mert nem lesz ahová."

"Így aztán a saját bőrükön tanulhatták meg, hogy: aki minek nem mestere, annak hóhéra. S hogy egy-két mondással, szófitogtatással hozzáértés, igazi tudás nélkül nem lehet előbbre jutni."

"...azt találta tanácsolni a falu esze, hogy aludjanak kevesebbet.
- Két szemnek két óra éppen elég - mondta."

"- Török szajkók? - kérdeztem álmélkodva, mert már olvastam volt a Janicsárok végnapjait meg az Egri csillagokat is. - Olyanok, mint a Jumurdzsák?
Bartos apó szelíden rám mosolygott, s a mosolyából még egy kicsi dicséretet is éreztem, ami az én olvasottságomnak szólt."

"Elkullogtam a bánatommal a harmadik szomszédba, Bartos apóhoz. Nagy tudású, nagy olvasó ember volt az öreg. A legnagyobb dologidőben is, amíg a tehenek ettek, ő pihenésül  könyvet vett kezébe. Orrára illesztette drótkeretes pápaszemét - és olvasott. Téli estéken pedig fölolvasott... Szép zengő hangon és olyan elhitetően, hogy valamennyien nemcsak füllel hallottuk, a szemünkkel is láttuk a könyvben történteket."

"- ...az emberek szeretnek gonoszkodni."

"Csalán veri fel ezt a temetőt,
mintha a holtak lelke még a föld,
a sír mélyén is rejtené magát,
fortyogna, égne: kínlódna tovább."

"- ...hátha éppen a vezér lova volt."

"Volt egyszer, hol nem volt, volt egy halom, s a halom aljában volt egy birodalom. (...) ...ahogyan ez már lenni szokott, egy rettenetes hírű bíró uralkodott. (...) Egyszer megkorbácsoltatott egy tököt, mert úgy találta, nem elég sárga..."

"Hívatta a kisbírót azon nyomban. Jött is az abban a minutumban, csak úgy reszketett rajta a nadrág."

"De elfelejtettem mondani, hogy a halom tele volt egérlyukkal s a lyukak meg egerekkel. Mindjárt az első reggel azzal állított haza egy portyázó egérke, hogy: végre itt a ragyogó alkalom, megdőlt a macskauralom!"

"Egyiket Moldovának, a másikat meg Besztercének. Tanácsot ült a kapitányokkal, és meggyújtotta a lármafákat. Az volt akkoriban a távírópózna. Egy-egy égetett, szurkozott fenyőfa minden falu határában, s amikor azok kigyulladtak, az asszonyok s a gyerekek hamar elrejtőztek, a férfiak meg fegyverbe álltak."

"A kapujuk előtt ott csoronkált egy vidám patakocska."

"De a rosszindulatot, ha egyszer elszabadul, a legvadabb folyónál is nehezebb mederbe szorítani."

"De a gonoszság határtalan tud lenni."

Ha tetszett, olvasd el ezeket is...

0 comments

Flickr Images