Főhőseink első utazása Alíz szépmamája és szerelmese megismerkedésének történetét meséli el. A helyszín az Ezredéves Kiállítás, 1896-ban... Készül a legelső földalatti, a hosszú ruhás, kalapot viselő hölgyek és elegáns, bajszos férfiak kíváncsi tekintettel járnak közbe, s a város fejlődése mellett egy olasz lány és egy cigányprímás egymásba szeret...

A Dédi első bálja fejezet idején a modern időkben dúl a covid és másfél év telt el az első időutazás óta. A fejezetben a Dédi múltjába tekintünk bele, amikor dúl a II. világháború, s ő várja haza a fiút, aki megígérte, hogy hazajön hozzá és elviszi táncolni...

A Bálna a városligetben az 1961-es "látványosságot" mutatja be, s teszi meg főhősnek Dédi lányát és Alíz nagymamáját. A 68 tonnás bálnatetem, Góliát mintha csak élne, úgy beszélget a kislánnyal, aki nem teljesen érti, mi zajlik körülötte, de érzi, hogy nem szabad...

A hely, ahol élünk az utolsó időutazás mellett a történet lezárását is tartalmazza, s két helyszínen és időben mesél el egy-egy történetet. Múltbéli időpontunk 1988 májusa (május 1. A Munka Ünnepe), ahol Alíz édesanyjának gyermekkorába tekinthetünk bele. A kisdobosnyakkendős, kreatív kislány - aki ma is művész és rajzol - épp aszfalt rajzversenyen vesz részt, ám kegyetlen és szűk látókörű tanárnője (kinek szőrös lába harisnyába van bujtatva...) megsemmisíti a rajzot, mert az nem az előírások mentén készül...

A jelenben a család és az itt lakók a Dédi 100. születésnapját ünneplik, Alíz időközben idősebb lett, s megjelenik az életében a szerelem is, Arnold személyében. A kislány itt, a jelenben már rengeteg tapasztalat birtokában szemléli a környezetét, sokkal érettebb, s mintha valami "különös tudást" birtokolna, ami által következtetéseket von le, higgadtan és megértőn szemlél, s egyfajta "nyugodt béke" telepedik rá...

Az írónő a tények, az igazság feltárása mellett erős szimbólumrendszerrel dolgozik. Megszemélyesíti a bombák által találatot kapott épületeket és tárgyakat, a bálnatetemet, s őszintén beszél a letűnt korokról. Reménysugarakat teremt, tökéletes pillanatban oldja fel a feszültséget és enged levegőhöz jutni, s a káromkodó dédmamán és a mai, modern gyermek szemén keresztül nézett "furcsaságokon" át nevetteti meg olvasóközönségét.

A történelem vérzivataros időszakai sokszor fátyolosan jelennek meg, mintegy sejtetve a homályban annak mélységét; metaforákkal dolgozik, melyek kutatómunkára ösztökélnek, de valamikor egészen részletekbe menően taglalja a történteket (a bálna szíve 450 kg-t nyomott...). A családok szép, sokszor nehéz élete, a lavírozás, az életben maradásra való törekvés mind-mind fájdalmasan szép leírás, mondanivalója kristálytisztán látszik, s a leglátványosabb Alíz fejlődése, aki a Dédinek köszönhetően rengeteg mindent átél.

Bár a történetet átitatja a misztikum, a kreatívan megalkotott "időörvénnyel", nem kell ahhoz ténylegesen, fizikálisan a múltba utazni (hisz sajnos ez még ma sem megoldható ^^), hogy a mai gyerekek is átélhessék nagyszüleik és dédszüleik emlékeit. Elég, ha a családtagok élvezetes módon, realisztikusan mesélnek a gyereknek, akik így a képzelet szárnyán elrepülve részesei lehetnek az elmúlt koroknak, melyek történéseit nem szabad hagyni a feledés homályába veszni...!