Janikovszky Éva Te ezt még úgysem érted... c. kötetére a Könyvhéten figyeltem fel, mégpedig a Móra kiadó "Janikovszky Éva könyvei a kicsiktől a nagyokig" c. programja kapcsán. A program során Sodró Eliza színművész olvasott fel részletet (egy történetet) a könyvből, ami mind a párom, mind az én tetszésem is elnyerte. Szerettem volna tudni, mit tartogat még ez a kötet...
Janikovszky Éva írásaival általános iskola első-második osztályában ismertetett meg Jutka tanító nénim. A szerelem az Örülj, hogy fiú! és Örülj, hogy lány! könyvekkel kezdődött nálam, melyekből a tanítóm könyvéből átmásolt, saját rajzolt borítóval és az akkori, döcögős kézírásommal írt példányokat a mai napig féltve őrzöm. (Szeretnétek látni?)
"...nekünk csak hitünk volt, de azt
sajnos már senki vissza nem adhatja."
A Te ezt még úgysem érted... nyúlfarknyi kötet 10+ éveseknek szól, mivel azonban a kötet a rendszerváltás éveibe, azaz az 1990-es évekbe enged bepillantást, valószínűleg szükség lesz hozzá egy felnőtt magyarázataira is, legyen az akár a szülő, akár a tanár, aki egyébként remek beszélgetésindítónak, gondolatébresztőnek is használhatja a könyvet tanórák keretén belül. Mivel én magam is 1990-ben születtem, számomra sem volt teljesen világos minden apró részlet, bizonyos szokások, elnevezések azonban szembeköszöntek velem, amiket nagymamámék is használtak.
A kötet 7 rövid történetet tartalmaz, mely eredetileg a Kincskereső nevet viselő folyóiratban jelent meg 1990-ben. Az írások most öltöttek először könyv formát, s az eredeti, Réber László-illusztrációkat tartalmazza. A történetciklus egyébiránt nem lezárt, ám sosem került kibővítésre, érezhetően lett volna még benne több, vagyis a család mindennapi életébe még többször is bekukkanthattunk volna, ám e nélkül "a befejezés" nélkül is tanulságos szövegeket kapunk, ami a régmúltba repít vissza bennünket...
"Másnap az osztályban piros filctollas felirat fogadott a padom
tetején: I love Jimmi! Ami azt jelentette, Réka, aki ott volt angolon,
mégsem a barátom, mert elárult.
Ezért a szünetben a Réka padjára írtam, hogy I love Micu!, mert akkor
én mért legyek titoktartó, hogy neki meg a szotyolaköpködő Micu tetszik.
Az ötödik órára már az egész osztály ki volt dekorálva, minden padon ott
virított, hogy ki kit szeret. De Vali néni nem örült, hogy ennyi érzelem lakozik bennünk..."
Főhősünk a negyedikes Dorka, aki Anyával, Apuval, Nagyival (Marcsi néni) és Öcsivel él a rendszerváltás korabeli Magyarországon. Szülei sokszor mondogatják nekik, gyerekeknek, hogy ők még úgysem értik ezt vagy azt, például miért nem akarja már anya a gyönyörű kabátját viselni, amit az akciós piacon vettek; miért nem örül a mama, mikor nyugdíjba küldik; miért kell állandóan dolgoznia mindenkinek, még sincs pénz semmire; miért ír minden rokon hirtelen külföldről; miért veszekszenek anyáék a kötelező továbbképzések miatt és a többi, és a többi...
Valamit a felnőtt olvasó sem ért, éppúgy, mint Dorka, mert a felnőttek sem értenek mindig mindent... Ezt Janikovszky Éva írásai, ezen rövid történetek gyönyörűen bemutatják.
Az írónő zsenialitásához kétség sem férhet, írásai kortalanok, s a mai világban is tökéletesen megállják a helyüket. Róla azt hiszem, többet nem is kell mondani, aki ismeri a könyveit, tudja, miről beszélek.
Kedvenc történeteim a kötetből:
- Hát ezt sose hittem volna
- Egyszerre kiderült
- Kezd az agyamra menni
Kiemelném a számtalan "régies" szó használatát, amit a mai tizenévesek legtöbbje biztos, hogy nem fog érteni. Én magam azonnal elmosolyodtam, mikor az anyuka "fiam"-nak nevezte az apukát, mint ahogy az én nagymamám is hívta papómat. Számtalan ilyen apró emlék kúszott fel bennem, s máris megvolt a kapocs, ami még közelebb hozta hozzám a kötetet.
Az írónő zsenialitásán túl szeretném méltatni Réber Lászlót is, aki a mai világban bár már "elavultnak" számít a képeivel, számomra soha nem válik azzá. Az egyik kedvenc gyerekkori illusztrátorom volt ő, akinek olyan kedvenceket köszönhetek, mint többek között a Csutak színre lép (és a teljes Csutak-sorozat), A Négyszögletű Kerek Erdő, s természetesen a már fentebb is említett "Örülj, hogy...!"-kötetek.
A Te ezt még úgysem érted... egy nyúlfarknyi szösszenet az 1990-es évekből, amik egy teljesen más világot mutatnak be a mai generáció számára. Szívből ajánlom a célközönség számára közös feldolgozásra szülőkkel és/vagy tanárokkal, továbbá természetesen a mai felnőtteknek és idősebbeknek, akik a saját bőrükön élték meg a rendszerváltást!
A könyvet köszönöm a Móra kiadónak!
Értékelés: 4,5/5 család
Idézetek
"Aranka néni Ausztráliából írt Nagyinak, hogy nézzen már utána, visszakaphatja-e a régi trafikját, mert az olyan jó helyen volt Miskolcon. De azt is tudja meg, hogy dohányoznak-e még a magyarok, mert az tulajdonképpen egészségtelen... Ha a magyarok is leszoktak, akkor nem is érdekli a dolog.
Nagyi azt mondta, megírja Aranka néninek, hogy a magyarok mind leszoktak, és elsőként a miskolciak. Imádom Nagyit."
"Nagyi erre azt mondta, hogy nekünk csak hitünk volt, de azt sajnos már senki vissza nem adhatja."
"KEZD AZ AGYAMRA MENNI, hogy nálunk mindenki reggeltől estig pénzt keres, és amikor végre hazaér, akkor meg spórol. Csak tudnám, hogy hova teszik azt a tenger pénzt, amikor erre se futja, mer arra se futja..."
"Nem szeretem, ha ilyen rövid szoknyákat hordasz, mondta Apu, nekünk most nem telik arra, hogy divatozzunk.
De fiam, ez a tavalyi szoknyája, mondta Anyu, csak közben a lányod megnőtt, a szoknya meg nem."
0 comments