Majoros Nóra A ​kolibri és az Erdő Ura c. mesekönyve a Kolibri kiadó gondozásában látott napvilágot. A kötet az Állati kalandok könyvsorozat első része, melynek második felvonása ősszel érkezik és "egy nagy fülű kicsi rókáról" szól majd... 

Az írónő - mint ahogy azt már kedves olvasóim tudhatják - nagyon szereti a természetet, az állatokat és növényeket, s ez a hatalmas szeretet meg is látszik az írásain. Jelen kötetben Nóra Costa Rica vidékére kalauzolja el olvasóját, ahol különleges, egyedi állatokat mutat be nekünk egy apró kolibri szemén keresztül, akinek az élete egy monumentális kalandnak köszönhetően örökre megváltozik...

Itt él főhősünk, a parányi kolibri, aki egy bájos, a dzsungel veszélyeitől védett ház kertjében éli mindennapjait, ahol szépsége és aprósága lenyűgözi a vele együtt lakókat - a mókust és a papagájt. A kis kolibrinek azonban egy nap elege lesz abból, hogy társai "Mütyürkének" hívják, s amilyen önérzetes, konok és vakmerő, éppolyan hatalmas kalandba sodorja bele túltengett önbizalma...

Társai óvatosságra és hideg fejjel való gondolkodásra intik a durcis kolibrit, aki azt állítja, bátrabb mindnyájuknál... A papagáj azonban lehűti a fejét, s azt mondja, az erdőben él a jaguár, az Erdő Ura, előtte legyen ilyen vakmerő... A kertben nem fenyegeti semmi veszély, hát mire ez a nagy mellény?

Mütyürkénk a legfafejűbb kolibri, akihez valaha könyvben volt szerencsém. ^^ A vakmerő, kissé öntelt madárka sokszor inkább botor, mint bátor, ám akaratereje és elszántsága csodálatraméltó. Ezek a tulajdonságok juttatják el őt végcéljához, mely bár nem abban a formában következik be, mint azt eltervezte, vagy épp az olvasó várná, mégis megtörténik és jóleső érzést, megnyugvást hoz magával.

Nem mondom, hogy néha nem csaptam volna kupán hősünket, akire néha ráfért volna a nevelés, ahogy azt sem vitatom, hogy ha egytized részét megkapnám a magabiztosságának, már túlcsordulna bennem is (el is lennék vele, soha nem tapasztalt érzés lenne ^^), az út, melyet bejár, s amin rengeteget tanul; a veszélyes helyzetek, melyeket túlél mégis szerethető főhőssé teszik őt. A mese megmutatja, hogy a legkisebbek is érhetnek el nagy sikereket, ahogy azonban arra is rávilágít, hogy ne menjünk fejjel a falnak, hisz saját egészségünk és testi épségünk bánhatja a túlzott felelőtlenséget, konokságot. Mütyürke veszélyérzete csupán egy-két helyzetben, torokszorító pillanatban ébred fel - ezek egyike a banánpókkal való találkozás, míg a másik a "minijaguár", avagy a cica támadása. Higgadtsága és elszántsága csodálatra méltó, a jaguárral való találkozása pedig egyenesen tökéletes lezárása volt a történetnek! Kettejük közös jelenete magasztos, s mikor hősünk eléri a célját, az olvasót is megszállja valami különös békesség érzet.

Főhősünk útja során nem csupán a közép-amerikai dzsungel veszélyes mélyére pillanthatunk be, de az emberek ottani munkájára is vethetünk pár pillantást. Természetesen a hangsúly az állatokon marad, ám az emberek elengedhetetlen részét képezik a történetben megjelenő folyamatoknak.

Nóra leírásai továbbra is lírai szépségűek, a cselekmény sodor magával, s közben ismét észrevétlenül rengeteget tanít. Az ő szövegét egészíti ki, s jeleníti meg festményeken Solymár Albert Géza, aki konkrétan elhozta nekünk a dzsungel élővilágát és annak színkavalkádját. Varázslatos!

Külön meg kell köszönnöm az alkotóknak - illetve bárkinek, aki e mellett döntött -, hogy a hatalmas pókok nem kerültek illusztrálásra a maguk teljes fényében! Pókiszonyosként én inkább a tengerbe vetettem volna magam - a kolibrivel ellentétben -, ha egy konténerbe zárnak egy olyan förtelemmel - elnézést kérek azoktól, akik szeretik őket, számomra viszolygást és halálfélelmet jelentenek -, éppen elég volt (számítottam is rá) olvasni róluk és hálóikról. A banánpók aprócska megjelenése és kikandikáló nyolc lába több mint elég volt nekem, de nem tagadom, hogy nagyon nevettem, mikor megláttam, miként sikerült papírra vetni, s mégis figyelni arra, hogy az esetleges pókiszonyos olvasók se dobják el a könyvet olvasás közben. ^^ Szóval örök hálám! Tényleg!

A mesén túl a kötet több extrát is tartalmaz, melyben megtudjuk, miért is íródott ez a kötet, mit várhatunk a következő résztől, ám Nóra egy esőerdei állatvilág lexikont is tartogat nekünk, ahol további érdekes információkat mond el a történetben megjelenő állatokról, amikhez külön illusztrációk is készültek. Az állatvilág bemutatásán túl a kávébabról és annak feldolgozásáról, "világkörüli útjáról" is olvashatunk, s mindezek mellett még egy rendkívül frappáns keresztrejtvényt is kapunk, amit ha megfejtünk, oklevelet is küldenek számunkra! Én magam nagyon élveztem a rejtvény kitöltését, amit akár egyedül, akár közösen szülőkkel együtt töltsetek ki ti is! A szórakozás garantált!

"...mert még egy mérges pók és az éhhalál lehetősége sem annyira félelmetes, mint a tenger." 

*(Blogger megjegyzése: nem tudok úszni, de inkább belevetném magam a tengerbe, minthogy össze legyek zárva egy hatalmas pókkal... ^^)