értékelés
heavenofficialsblessing
huacheng
kína
moxiangtongxiu
tianguancifu
天官赐福 (Tian Guan Ci Fu) - Heaven Official's Blessing - Donghua - Értékelés (Figyelem! 18+ tartalom!)
Mo Xiang Tong Xiu a tavalyi év folyamán vált az egyik kedvenc írómmá. A Mo Da Zu Shi felejthetetlen és zseniális története pillanatok alatt levett lábamról és soha nem apadó, igaz szerelmemmé vált. ❤ Most, év elején pedig eljött az idő, hogy megismerkedjek az írónő másik világhírű történetével is. A Tian Guan Ci Fu /saját fordításomban a: Mennyei tisztviselő áldása/ c. monumentális regényből tavaly év végén készült el a donghua első évada, mely tizenkét részt számlál - melyet a múlt hét folyamán, mintegy két nap alatt magamba is szippantottam... :3
Noha a donghua már egy ideje elérhető angol - és magyar - felirattal is, bevallom, egy kissé félve kezdtem neki a történetnek - annak ellenére, hogy biztos voltam benne, ugyanúgy le fog venni a lábamról, mint a Mo Dao Zu Shi... Féltem azonban attól, hogy az írónő nem tudott elszakadni korábbi történetétől és a cselekmény, valamint a történet által kiváltott érzelmek hasonlóak lesznek az MDZS-hez. Félelmeim azonban alaptalannak bizonyultak...
Mo Xiang Tong Xiu nem követi el sok más író hibáját, akik bár nem ugyanazt a történetet vetik újra és újra papírra, mégsem tudnak elszakadni korábbi történeteiktől, s ez által az olvasó úgy érzi, hogy ezt már valahol egyszer olvasta... Nem! MXTX ismét bebizonyította, hogy nem véletlenül vált az egyik kedvencemmé a tavalyi vészterhes év folyamán!
A Tian Guan Ci Fu történetében és hangulatában teljesen más, mint az MDZS - s én teljesen beleszerettem ebbe az újabb nagyszabású, grandiózus történetbe, mely ezernyi érzelemmel és halálosan szerethető karakterekekel átitatott valódi gyöngyszem... ❤
Sajnos a donghua csupán csak megkarcolgatja a történet elejét - s most menthetetlenül elveszve érzem magam, hiszen fogalmam sincs, mikor olvashatom el végig a teljes, cenzúrázatlan kötetet, melynek megjelenése a Művelt Nép kiadótól várható!!!
A Tian Guan Ci Fu (TGCF) avagy a Heaven Official's Blessing (HOB) /későbbiekben: TGCF-ként hivatkozom majd rá.../ főszereplője Xie Lan, Xianle koronahercege és Hua Cheng, a Szellemkirály, akit a Karmazsinesőben virágot kereső névvel is illetnek (sajnos ez magyarul nagyon nem hangzik szépen, műfordító meg nem vagyok és ragaszkodom az eredeti szavakhoz ^^).
Xie Lan, a szemét isteneként emelkedik fel a mennyekbe - immáron harmadszor. A koronaherceg három világ nevetségének tárgya - ám azt, hogy tulajdonképpen miért is, sajnos a donghua még nem magyarázza meg... A Mennyben kétkedve és kárörvendve fogadják a férfit, aki már több mint 800 éve járja az útját. Xie Lan felemelkedvén óriási káoszt okoz a mennyekben és számtalan istent megsért, mely hibáit csupán különböző érdemekkel tudná jóvá tenni... A Mennyei Császár hivatalnoka, Ling Wen egy olyan feladat teljesítését ajánlja fel a koronahercegnek, minek elvégzéséért a férfi rengeteg felajánlást és érdemet szerezhet, ám a feladat nem könnyű...
Ling Wen a Telepatikus Mátrixban - ez egyfajta találkozóhely az isteneknek, akiknek nem kell fizikailag megjelenni, de az elméjük segítségével tudnak kommunikálni egymással - megpróbál segítőket toborozni a koronahercegnek, ám Mu Qing (Zuan Xhen tábornok) (akiről az egyszerű, a történettel még csupán most ismerkedő néző szintén semmit sem tud...) lenéző és arrogáns viselkedésének köszönhetően senki sem ajánlja fel a segítséget a bukott istennek...
Xie Lan végül egymaga indul a küldetésre, mely a Yujun-hegyre szólítja, ahol egy Szellemvőlegény tartja rettegésben az embereket, aki hosszú évek óta már tizenhét menyasszonyt ragadott magával a halálba...
Xie Lan egy fogadóba tér, ahol kérdezősködni próbál, ám a fogadó tulajdonosa nem beszél. A férfi előtt ekkor megjelenik egy gyönyörű ezüstpillangó, majd Ling Wen is kapcsolatba lép az elméjével a Mátrixon keresztül. A nő jó hírt közöl a koronaherceggel, kinek megsegítésére két kis hadistent küldtek, akik már el is foglalták helyüket Xie Lan asztalánál... A két férfi zord megjelenése megriasztja a koronaherceget, ám hamarost kiderül, hogy hűséges, odaadó bajtársakra lelhet személyükben...
Nan Feng és Fu Yao még fel nem emelkedett mennyei tisztviselők, akik tábornokaik "tudtán kívül" érkeztek a koronaherceg segítségére. Zuan Xhen és Nan Yang (Feng Xin) tábornok múltja szorosan összekapcsolódik főhősünk múltjával, ám erről sajnos szintén nem tudunk meg semmit... A két, örökké egymással harcoló kisisten azonban e két, nagy jelentőséggel bíró tábornok alatt szolgál...
Xie Lan a Szellemvőlegény nyomába ered, s mikor a férfi magára marad a nászhintóban, egy ezüstpillangókkal körülvett férfi jön el érte és vezeti át a sötét erdőn. Vajon a Szellemvőlegény az, vagy valaki más, aki meg akarja védeni Xianle koronahercegét...?
A TGCF ugyanúgy rabul ejtette a szívem, mint az MDZS - bár azt a trónjáról letaszítani nem tudta és azt hiszem, hogy a történet teljes megismerését követően sem fogja tudni...
A TGCF nagy előnye, hogy teljesen más, mint az MDZS, valamint semmi máshoz sem hasonlítható, az újdonság varázsával ható, egyedi történet, mely szintén az írónő kreativitását bizonyítja.
Mindaz a cselekmény és a múltra utaló ezernyi titkok hálója, melyet a donghua meglebegtet a néző szeme előtt, egy grandiózus történetet sejtet magában, ám előismeret nélkül sajnos a hátránya is megvan, hiszen nem értjük az utalásokat és némely szereplő egymás ellen érzett ellenszenvére sem kapunk magyarázatot...
A két főszereplőn és a két kis hadistenen kívül egy idő után nekem már mindenki gyanús volt, és biztos vagyok benne, hogy szinte semmi sem az, aminek látszik...
Mivel a történet teljes megismerésére sajnos még hosszú hónapokat kell várnom, egy picit utánanéztem néhány érdekességnek - természetesen ügyelve a spoilerek elkerülésére, azonban néhány oldal sajnos nincs tisztában a spoiler fogalmával, s sikerült egy olyan hatalmas csattanót lelőnöm magamnak, amire nem is számítottam, s amely bevallom, összetört...
Nem szeretnék erről a spoilerről részletekbe bocsátkozni az értékelésemben, hiszen senkinek sem akarom lelőni a poént, annyit azonban elmondok, hogy örülök neki, hogy még most, mindennek a kezdetén tisztában lettem ezzel az információval, hiszen nem nem szerelmesedtem még ennél is drasztikusabban bele egy bizonyos valakibe... ÁÁáá, kit akarok becsapni, már szerelmi bánatban szenvedek. XD
Ez a spoiler azonban csak ráerősített arra az érzésemre, hogy a TGCF viszonylag kevés szereplőt vonultat fel, akikért érdemes rajongani...
Az MDZS-vel ellentétben itt sokkalta több nő lép színre, ám férfiból véleményem szerint baromi keveset kapunk és akik érdemesek lennének a figyelemre, azokról kiderül, hogy az írónő bizony jól átejtette a gyanútlan olvasót...
A donghua a két főszereplő személyiségére koncentrál a leginkább, ők azok, akiket jobban megismerhetünk a 12 epizód alatt. Bár a két főszereplő karaktere ugyanolyan erős, mint az MDZS karakterei, a két kis hadistenen kívül mindenki mást elég ellenszenvesnek érzek...
A donghua által feldolgozott történetszeletke tele van gyenge, ellenszenves, hazug, aljas, mocskos, gyűlölnivaló emberrel, akiket egyszerűen nem lehet szeretni, s ebből kifolyólag következik, hogy nem is izgulok úgy értük, mint bárkiért a Mo Dao Zu Shiban... És akkor jön a pofon, hogy a főszereplőkön kívül még két valamirevaló karakter sem az, aki, de ez majd csak a regény legvégén??? mér óriási pofont az olvasó arcára...
Eltekintve azonban az írónő átvágásától a történet bevezetője piszkosul jól sikerült. Noha kb. semmit sem tudunk meg főhőseink múltjáról, csupán elejtett megjegyzéseket, lopott összepillantásokat kapunk, némely dologra, ha figyelmesen olvasunk a jelekben, magunk is rájöhetünk.
A TGCF - az MDZS-vel ellentétben - a történet elején a jelenre fókuszál és bizonytalanságban hagyja a nézőt, illetve olvasót. A múltbéli jelenetek megmutatása - az elsőtől eltekintve - mind-mind fellebbentik ugyan a fátylat egy-egy komolyabb titok háttérben húzódásáról, de megmagyarázásra már nem kerülnek, s mi csupán a homályban tapogatózhatunk.
Az érzéseken, érzelmeken, gondolatokon túl beszéljünk egy kicsit a megvalósításról is.
A donghua rajzolása véleményem szerint öröm a szemnek, a rendkívül élénk színek, a látványvilág mind-mind csodaszép, bár a CGI néhol sajnos igencsak bugyuta (pl. a menyasszonyok mozgása is elég idétlen), gondolom ez az alacsonyabb költségvetésnek tudható be, de a kínai filmekben, animációkban ez rendre előjön.
Az openingbe első hallásra beleszerettem, a soundtrack minden darabja tökéletesen illik a jelenetekhez, a zene mindig a legjobb időben szólal meg és a három endingre sem lehet panasz. :3
Az opening megvalósítása különösen tetszik, és egy valódi kínai álomvilágot tár elénk. Gyönyörű stílusa a Nyugati utazást juttatta eszembe, annak minden istenével és teremtményével együtt. :3
A szereplőkről
Hua Cheng / San Lang
A Négy Nagy Csapás egyike, Pusztító rangú Szellemkirály, aki egy kedves, jószívű, okos fiú, San Lang képében Xie Lan mellé szegődik. A szellemek félnek tőle és még a mennyei tisztviselők is rettegik a nevét. Rendkívül erős, szeszélyes és rengeteg idővel rendelkezik. A koronaherceg iránt végtelenül hűséges, odaadó és megvédené a férfit "az élete árán is" - bár tekintve, hogy tulajdonképpen már halott, itt ez a kifejezés teljesen más értelmet nyer...
Xie Lan
Xianle koronahercege, a bukott isten - jelenleg a szemét istene. Okos, visszafogott, csendes és rendkívül jó modorú. Rendkívül naiv és sokan ki is használják a jóságát. Olykor eléggé ostobán viselkedik.
Nan Feng
Nan Yang tábornok beosztottja, még fel nem emelkedett mennyei tisztviselő. Heves vérmérsékletű, könnyen dühbe gurul. Hűséges, nemes jellem, aki odaadóan védelmezi a koronaherceget. A közte és Fu Yao közti konfliktus szinte állandó, a két kisisten örökké marja egymást.
Fu Yao
Zuan Xhen tábornok beosztottja, még fel nem emelkedett mennyei tisztviselő. Heves vérmérsékletű, kissé arrogáns. Szeret kötekedni és ellent mondani másoknak. Hamarabb hagyja magára a bajban a koronaherceget, mint Nan Feng... A közte és Nan Feng közti konfliktus szinte állandó, a két kisisten örökké marja egymást.
Az én kedvenc szereplőm egyértelműen Nan Feng lett, aki azonnal rabul ejtette a szívem. ❤ A közte és Fu Yao közt fennálló harc végtelen humor forrását adja a történetben és bevallom, Fu Yao is igencsak közel került a szívemhez. :3
A második kedvencem azonban nem meglepő módon maga a főszereplő, a "gonoszunk", a Mennyek ellenfele, Hua Cheng lett, aki eredeti alakjában éppoly megnyerő, mint San Lang képében.
Míg San Lang gyermeki bájáért, ártatlanságáért és odaadó hűségéért szerethető, addig Hua Cheng hihetetlenül karizmatikus, a halál és a veszély levegője lengi körül, kvázi legyőzhetetlennek tűnő, erős, magabiztos férfi, kinek múltja a koronaherceggel noha még fel nem fedett, néhány apróság kitalálható az elejtett jelekből.
Határozottan tetszett, hogy Hua Cheng karaktere merőben eltér minden más MXTX-karaktertől, tud újat adni, számtalan gonosz tettet hajtott már vége és mégis, végtelenül szerethető. :3
Hihetetlenül várom már, hogy megismerjem főhőseink teljes történetét és kiderüljön, hogyan kapcsolódik egymáshoz - már ha egyáltalán kapcsolódik, ám nekem szilárd meggyőződésem, hogy igen - Hua Cheng gyermekkori énjének "fáslija/pólyája", a Xie Lan testén látható fáslikkal... *-*
A történet - de leginkább a donghua - varázsát adja a sok-sok chibi és az aranyosan megrajzolt forma, valamint az ártatlan, természetes humor, ami végigkíséri hőseink útját.
Mindent összevetve úgy gondolom, hogy Mo Xiang Tong Xiu ismét rendkívülit alkotott, mely történetben ismételten maga lesz a mennyország elmerülni! :3 Bízom benne, hogy a kötetek - csakúgy mint az MDZS - rekord sebességgel megjelennek majd piciny hazánkban, addig is újra és újra elmerülök a donghuában, felfedezve annak minden rejtett képkockáját, ami elsőre nem fedte fel magát...
Értékelés: 5/5 ezüst pillangó
TGCF-hoz kapcsolódó egyéb bejegyzéseim:
0 comments