értékelés
generalpress
maryjoputney
recenzió
történelmiromantikus
Mary Jo Putney: Becstelen szerelem - Értékelés
Mary Jo Putney A jó útra tértek testvérisége c. könyvsorozatának ötödik kötete, a Becstelen szerelem néhány nappal ezelőtt látott napvilágot piciny hazánkban a General Press kiadó jóvoltából.
Mint ahogy megszokhattuk, a kiadó évről-évre pontosan és lelkiismeretesen jeleníti meg Putney legújabb írásait, hozzájuttatva ez által az olvasókat a szellemi táplálékukhoz.
A Once Dishonored tavaly ősszel jelent meg külföldön és a Váratlan szerelem után bevallom, reménykedtem, hogy a testvériség "utolsó" tagjának története következik.
A Becstelen szerelem azonban a Váratlan szerelemben megismert Lucas története, aki bár rendkívül szimpatikus volt számomra már az apróbb felbukkanásai során is, az eredeti fülszöveg olvasása egyáltalán nem hozott lázba... Nem szeretem az efféle konfliktusokat, ami ennek a történetnek az alapját is adja, így egy picit rettegéssel vegyített izgatottsággal estem neki a kötetnek, de úgy döntöttem, adok egy esélyt ennek a furcsa történetnek - bármiféle előítélet meggyökerezése nélkül. :)
Az eredeti fülszöveggel ellentétben azonban több van ebben a történetben, mint ami elsőre látszik, s bár az érzéseim elég vegyesek, a regény nem tartalmazta azt, amitől a leginkább tartottam...
"- A pletykának nincs szüksége bizonyítékra.
Csak élvezetet okoznak az embereknek."
London
1816. március
Főszereplőnk Lucas Mandeville - azaz Lord Foxton - visszatért Londonba, s most Simon és Suzanne házában éli mindennapjait. A férfi bár tehetős és rangos, becsületének elvesztése miatt egyfajta számkivetettként éli az életét, akiről lépten-nyomon sugdolóznak, mivel azonban hatalmas vagyon és cím birtokosa, az eladósorban lévő lányos apák nem tehetik meg, hogy semmibe veszik őt... Ironikus, nemdebár...???
Lucas Lord és Lady Clanton bálján tartózkodik, s bár pokolba kívánja az egészet, mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy visszailleszkedjen a civilizált arisztokrácia köreibe. A bálon megjelent arisztokraták során azonban hirtelen moraj fut végig és a zene elhallgat, mikor egy feketébe öltözött nő jelenik meg a terem közepén...
Lucas az elsuttogott, rosszindulatú szavakból és pletykákból tudja meg, hogy a hölgy Lady Denshire, kinek válását nemrégiben mondták ki, s aki nem több, mint egy közönséges céda, hisz férje három barátjával is megcsalta hitvesét...
Lucas - mit sem törődve a rosszindulatú pletykákkal - felkéri a reszkető nőt egy táncra, aki gyanakodva fogadja el a férfi ajánlatát. A tánc közben Lucas felismeri a nőben Kendra Douglast, azt a fiatal hölgyet, akivel azon kevés bálok egyikén találkozott, melyeken részt vett, mielőtt hajóra szállt volna a Királyi Haditengerészet ifjú tisztjeként. Kendra szintén felismeri a férfit, aki valaha bár felkeltette az érdeklődését, annak pályafutása miatt egyikük részéről sem alakulhatott ki mélyebb érzelem kettejük között.
Lucas felajánlja a nőnek a barátságát és megkéri, mesélje el a történetét, mert hallani szeretné az érem másik oldalát is... Kendra el sem hiszi, hogy valaki végre hajlandó meghallgatni őt, s miközben a nő mesél, egy - a férje által zseniális részletességgel kitervelt csapda rémképe bontakozik ki a szemünk előtt...
Lucas hisz a nő ártatlanságában és Kendra úgy dönt, elfogadja a férfi feléje nyújtott segítő kezét, hiszen szeretné visszaszerezni a jó hírét és a kisfiát, akit elragadtak tőle...
"- Fontosak a mesék, mert a csodák világába
repítik a kicsiket..."
Kendra szemszögéből megismerve a történteket természetesen napvilágra kerül, amit már mindennek az elején sejteni lehet - a nő ártatlan! Férje, Lord Denshire bemocskolta és hamisan vádolta meg őt és még kisfiukat, a kilenc éves Christophert is elvette tőle.
Kendra egyetlen célt tűz ki maga elé - vissza akarja kapni a kisfiát! - ám mindemellett természetesen szeretné visszakapni a jó hírnevét is. Lucas barátságának hála a nő megismerkedik Simon és Suzanne Duvallal, akik Kirkland segítségét kérik és egy grandiózus terv kitervelése veszi kezdetét, melynek célja Lord Denshire szavainak megcáfolása és Kendra nevének helyreállítása...
Miközben Lucas és Kendra minden tőlük telhetőt megtesz, hogy a nő végre újra békében élhesse az életét és a számkivetettsége is semmivé legyen, gyengéd érzelmek támadnak a szívükben, melyeket végtelenül régen - avagy soha nem is - éreztek...
"- Úgy képzeld el Kirklandet, mint egy csinos, elbűvölő pókot,
aki egy hasznos emberekből szőtt háló közepén ül."
"- Örömmel hallom. Veletek akartam tartani, de...
- Elnevette magát. - Amióta Maddy megszületett, úgy érzem,
olyan vagyok, mint egy cserepes növény.
Csak arra vágyom, hogy az ölemben tartsam."
A Becstelen szerelem egyetlen más Putney-kötettel sem hasonlítható össze. Teljesen más, a szavak szó szoros értelmében véve... Úgy érzem, Putney világába menthetetlenül és visszavonhatatlanul bekúszott a modern világ szele, győzött a feminizmus és a mai világban uralkodó, már-már ésszerűtlen méreteket öltött állapotok...
Ha egy szóval kellene jellemeznem a regényt, azt mondanám: feminista. Feminista és soha férfi főszereplőt így elnyomva még nem éreztem Putney regényeiben, de meg merem kockáztatni, hogy egyetlen történelmi romantikus regényben sem...
Mint már a bevezetőben is említettem, rendkívül taszít a történelmi romantika műfajában az az alapszituáció, amire ez a kötet is épül. Nem szeretem, ha már egy férjezett, vagy özvegy nő kerül a középpontba és egy esetlegesen elvesztett szerelem után talál rá a hősnőre újra a szerelem. A Becstelen szerelemben azonban szerencsére más a helyzet...
Főhősnőnk, Kendra nem szerette az első férjét, s így, ebben a formában soha nem volt ellenemre ilyen történelmi romantikust olvasni. Putney gyönyörűen felépítette Kendra első házasságának borzalmát, mely az ezekben az időkben köttetett házasságok több mint a felét jellemezte, így alapötlete biztos lábakon állt és nem keltett visszatetszést bennem. Ettől függetlenül úgy érzem, Putney utóbbi könyveiben sajnos egyre inkább ezt az irányt erőlteti, amiből kezd már egy picit sok lenni...
"- Alsónadrágban akar elmenni? - kérdezte megbotránkozva.
- Ez pantalló, nem alsónadrág - magyarázta Kendra.
- Ebben a ruhában fogok vívni.
- Mi lesz ebből a világból? - kérdezte az ember,
de láthatóan felvidította a látvány."
Rendkívül örülök a hazai borítónak, ami szemet gyönyörködtetően szépre sikerült és ismét kenterbe veri a külföldi kiadást, melyen tökéletesen látszik mindaz a feminizmus, amiről beszélek.
Fogalmam sincs, hogy maga Putney gondolkodásmódja változik-e, vagy egyszerűen a kiadója várja el tőle, hogy "haladjon a korral" és lépjen egyre kijjebb a történelmi romantikát oly jól meghatározó berkeken kívülre, de úgy vélem, hogy ebben a műfajban nem ártana a történelmi hűségre törekedni...
Engem jócskán felháborít és frusztrál, ami a történelmi romantikán manapság látszódik és nem szeretném, ha ez az irány elharapódzna, hiszen nem maradna semmi e műfaj kedvelőinek...
A feminizmus erősen jelen van a lapokon. Kendra egy erős, független nő, aki már-már bele sem illik a korába, olyannyira független és önálló szeretne lenni.
Ebben a regényben a nőkön van a hangsúly. Vívnak, jótékonysági intézményeket vezetnek, felettébb felvilágosult gondolataik vannak, míg a férfiak szinte teljes mértékben a háttérbe kerülnek, s szinte érződik, hogy csupán azért vannak jelen, mert azért még mindig ők irányítják a világot, tehát nem dobhatók csak úgy félre, "a fene egye meg"...
A kötetben megjelenő hölgyek 90%-a a második, vagy a harmadik férjét "fogyassza" és úgy jelenítik meg őket, mintha az ő kezükben lenne minden irányítás, a hatalom. Azért könyörgöm, na...
A kötet legutolsó lapjainak egyikén nem viccelek másfél mondat erejéig megjelenik az LMBT téma is, aminek semmi, de semmi köze a történethez, bele sem illik és nem más, mint egy kínos próbálkozás, egy kötelező elem, aminek szintén szerepelnie kell már minden egyes megjelenő könyvben, különben az írót homofóbnak bélyegzik. Legalább lenne értelme és jelentősége a történet szempontjából, úgy már érne valamit és szívesen olvasnék is róla, de nem így, ebben a belekényszerített formában.
Esküszöm, ha a következő kötetek egyikében egy raszta hajú néger lord táncol a képbe elbúcsúzom Putneytól, de bármelyik más történelmi romantika-királynőtől is, ha az ügynöke és a világ ezt is rákényszeríti majd...
"Megismerték a testükre írt múltjukat,
ez is egy fajtája volt a közeli ismeretségnek."
Rendkívül vegyesek az érzéseim a kötettel kapcsolatban, melyet négy csillagra értékeltem, ami bár korántsem rossz értékelés, mégis kevésnek érzem, de az eszemmel tudom, hogy nem érdemel többet.
A történet rendkívül érdekes, szórakoztató és magába szippant. Faltam a sorokat és képtelen voltam magukra hagyni a szereplőket, mégis, ahogy látszik, több negatívuma is van...
A legnagyobb probléma ezzel a történettel, hogy elnyomja a férfiakat. Főhősünk, Lucas szinte egy erőtlen báb Kendra mellett, egy támogató, segítő jó barát, aki megingathatatlan hitével áll az asszony mellett, de különösebb, nagy szerephez nem jut. Nem ő lesz az erős férfi, aki megmenti a nőt, ő csak segíti az útján. És lehet, hogy régimódi vagyok és ez a 21. század, de ez nem történelmi romantika...
Kendra bár szerethető főhősnő, modern gondolataival és viselkedésével nem került közel hozzám. Elég összehasonlítani a Váratlan szerelem főhősnőjével, aki maga is egy rendkívül erős, sokat megélt nő, mégis szerethető és a korba tökéletesen beleillő karakter.
A kötet legnagyobb erőssége Simon és Suzanne szerepeltetése. Suzanne az előző kötetben egyenlő társa Simonnak, aki erős, magabiztos, védelmező férfi tudott maradni egy erős, független nő mellett, aki mindazonáltal, hogy egymaga is képes számtalan férfias tevékenységre, szüksége van a férfi segítségére, támaszára, mert egyedül nem győzhet.
Itt, Lucas egy töltelékké válik, egy mellékszereplővé, aki csak azért van, mert kell egy férfi is egy romantikus történetbe és az előző kötet cselekménye után neki is jár a boldog befejezés. Nincs egyetlen jelentőségteljes harca sem, és egy rövidke párbajban, valamint szóváltásban ki is merül minden harcias tevékenysége... Itt, minden csatát Kendra vív meg, magának követelve az olvasó és a világ teljes figyelmét...
Ez a 21. századi levegő, ami körülöleli a regényt és a feminizmus, amire Putney rendkívül sok hangsúlyt fektetett - számomra visszatetsző...
Mégsem utáltam a regényt... Nehéz ezt elmagyarázni egy értékelésben annak, aki nem olvasta, de talán a szavaim értelmet nyernek majd, ha végül a kezetekbe veszitek a könyvet és meglátjátok, miről is írok pontosan.
Egy történelmi romantikus regényben erős, határozott férfiakról szeretnék olvasni, akikre a női főhős támaszkodhat, aki megvédi. Mert kell az embernek a régi korok romantikája, nem szólhat minden az erős, független nőkről. Manapság már egyetlen hercegnőt sem mentenek meg a lovagok a mesékben, ez az egész lovagiasság és régmúlt varázs kezd kikopni a tudatból - és én ezt elmondhatatlanul sajnálom.
Lucas a Váratlan szerelemben erőteljesebben volt jelen a lapokon, mint itt. Bár igazi társként és barátként viselkedik, mégis háttérbe szorul főhősnőnk mellett, és Kendra "szerető-gondolatai" sem voltak éppen szimpatikusak számomra.
Egy erős megfelelési kényszernek érzem ezt a könyvet. A megfelelés vágyát a világban zajló eseményekre, melyeket kötelezően be kell építeni a történetbe, különben Putney soha többé nem írhat... És ez nem jó, nagyon nem jó! Már a közös hálószoba, mint a régimódi szerelem megtestesülésének ábrázolása és a felrovó hangszín is összeborzolta a kedélyeimet. És még valami... A pici - azaz alacsony - nők ebben a kötetben már kis minyonként vannak bemutatva, ami engem, mint alacsony nőt (165 cm) is nagyon bántott és rögtön elindította ama gondolatot bennem, hogy mi a baj velünk - egy pici nő, már nem lehet erős és bátor ebben a fenenagy feminizmusban, ahhoz már magasnak, erősnek és kecsesnek kell lenni vagy mi a frász? o.O
A negatívumok mellett azonban szeretném kiemelni a kötet erősségeit is, melynek egyik legkiemelkedőbb pozitívuma Lucas gyönyörű birtoka, Camden Keep és Magdalene, az öszvér. A legeslegjobb jelenetek azonban Suzannenak és Simonnak köszönhetőek, és én rendkívül hálás vagyok, hogy jelentősebb szerepet kaptak, kiknek karaktere és szellemisége kellett ebbe a történetbe. A kislányuk megszületése pedig hab volt a tortán! Ahwww ❤ A jó útra tértek testvériségének történeteiben számomra még mindig ők az álompár! :3
"- Lucas, sajnálom, hogy telesírtam a kabátodat.
- Nem kell bocsánatot kérned - mosolygott rá a férfi.
- Nincs annál férfiasabb érzés, mint amikor egy gyönyörű asszony
zokog az ember vállán."
Pár szó a magyar kiadásról
A fentebb említett gyönyörű borítóval ellentétben sajnos a kötetben ismét helyet kapott néhány modern kifejezés, szó, amire muszáj lenne jobban figyelni, hogy ne forduljon elő, s mint ahogy a tavalyi év folyamán írtam a Váratlan szerelem esetében, sajnos itt is sok elírással találkoztam, ami nem jellemző a kiadó könyveire...
A magyar cím viszont piszkosul jó választás volt, ami a fülszöveg elolvasását követően még nem, de a regény olvasása közben mesés módon értelmet nyer, hiszen két, becsületét vesztett ember szerelméről van szó... A "becstelen szerelem"-nek van egy negatív felhangja is, de korántsem azt akarja jelenteni, amire az ember elsőre gondolna... ;)
"- A mi feladatunk az, hogy megtanítsuk őket arra,
hogy beilleszkedjenek a lovak közé,
de ne veszítsék el a zebracsíkjaikat sem..."
Bár a kötet korántsem hibátlan és több negatív gondolat is megfogalmazódott bennem, senki kedvét sem szeretném elvenni az olvasástól, hiszen alapvetően egy remek kis történettel van dolgunk, csak sajnos a modern világ szele már ebbe a műfajba is begyűrűzni látszik... Azt hiszem, az igazi történelmi romantika-rajongók érteni fogják a szavaimat és az érzéseimet.
A Becstelen szerelem könnyed olvasmány, rengeteg titokkal és nem várt fordulattal (melyekből már kicsit talán sok is van ^^). A történet pillanatok alatt magába szippant s mi újra a régi korokban kalandozhatunk szerethető főhősök társaságában, ám sajnos nem a könyvsorozat legjobb darabja.
Bár szeretném már végre megismerni a testvériség utolsó alapító tagjának történetét, sajnos a következő kötet is elkanyarodik a fő száltól és újra egy mellékszereplő történetét követhetjük majd nyomon - akit bár ebben a kötetben megemlítenek, de a színen fel sem tűnik... :(
A Becstelen szerelem azoknak ajánlott, akiket nem riaszt el a modern világ elvárásainak megjelenése a történelmi romantikában; Putney-rajongóknak, akik az írónő egyetlen történetét sem szeretnék elszalasztani és azoknak, akik egy igazán erős női főhőst szeretnének látni a könyv lapjain, aki bátran harcol a sors ellen és végül igazságot szerez magának!
Végezetül - ha még nem tettétek volna - kukkantsátok meg a tavaly megosztott interjúfordításomat:
A könyvet köszönöm a General Press kiadónak!
Értékelés: 4/5 csacsi (Magdalene)
Idézetek
"- Tudja, milyen érzés ott állni, megvádoltan, amikor az ember nem képes megvédeni önmagát?"
"- Az igazság csaknem megfoghatatlan..."
"- Szeretném bebizonyítani, hogy még mindig úriember vagyok, tehát óhajtom - magyarázta a férfi. - Éjszaka az utcák veszedelmesek lehetnek magányos hölgyek számára."
"Jól szabott ruhája alatt talán egy kicsit sovány volt, de erős, mint a korbács kötele."
"- A szavai visszhangra találtak bennem: túl kell lépnünk a fájdalmakon. El kell döntenem, mi az, amire vágyom, és dolgoznom kell érte.
- És mi lenne az?
- A fiam. - Lehunyta a szemét, hogy visszatartsa a könnyeit. - A fiamat akarom!"
"- Angliában csak akkor mondják ki a válást, ha a feleség házasságtörést követ el - mondta Lucas színtelen hangon. - Volt magának viszonya valakivel?
- Természetesen nem! - csattant fel a nő. - Azt a férfit sem kívántam, aki a férjem volt, hát még valaki mást!"
"- Egy nő nem tanúskodhat a saját védelmében!"
"- Úgy látom, a nagyapja bölcs és gyanakvó ember volt.
Az asszony elmosolyodott.
- Az volt. Vad és ijesztő, és nekem a legkedvesebb.
A nagyapja volt a védelmezője, és most eltávozott."
"Határozottan megforgatta a kulcsot a zárban, és felnyitotta a múlt ajtaját."
"- Amire megtanultam járni, kiderült, hogy nem viselkedem elég jól ahhoz, hogy Mary legyek, így Kendra lettem - nevetett a nő."
"- Minden olyan összecsapás, amely után az ember tovább tud lépni, jó összecsapás."
"- Úgy képzeld el Kirklandet, mint egy csinos, elbűvölő pókot, aki egy hasznos emberekből szőtt háló közepén ül."
"- Remélem még mindig foglalkoznak nőkkel is - mondta Kendra. - Miért legyen minden szórakozás a férfiaké?"
"Eddig nem figyelt fel a férfitestek szépségére. A vívás halálos költészet volt, bemutatta az erős vállakat, az izmos végtagokat, a gyors fordulatokat és az ügyes lábmunkát."
"- A lelkiismeret hasznos, de gyakran kellemetlen - mormolta az asszony."
"- ...A legrosszabb félelmeink felülírják a gondolatainkat..."
"- Örömmel hallom. Veletek akartam tartani, de... - Elnevette magát. - Amióta Maddy megszületett, úgy érzem, olyan vagyok, mint egy cserepes növény. Csak arra vágyom, hogy az ölemben tartsam."
"- Lucas, sajnálom, hogy telesírtam a kabátodat.
- Nem kell bocsánatot kérned - mosolygott rá a férfi. - Nincs annál férfiasabb érzés, mint amikor egy gyönyörű asszony zokog az ember vállán."
"- Ennek az utazásnak a mozgatója nem annyira az ész, mint a szív - mondta nyugodtan Lucas."
"- Ha a részeges mazsola hatásos, azt elmesélem egész Londonnak!"
"- Sohase kérj egy anyát arra, hogy beszéljen a gyerekéről, mert halálra unod majd magad!"
"- ...Azt hiszem, a közös bennünk, hogy jelen állapotunkban nem tudjuk pontosan, hogy kik is vagyunk."
"- Négy vagy öt különböző évszázad stílusát ismerem fel az épületen. Hányat nem ismertem fel?
A férfi nevetett.
- Attól tartok, lapul itt még egy-két évszázad."
- Attól tartok, lapul itt még egy-két évszázad."
"- Mindig tudtam, hogy Magdalene bölcs öreg lélek."
"A világnak minden jó emberre szüksége van."
"- Egész Nagy-Britanniában ez lehet a legfurcsább külsejű macska.
- Ugye milyen csinos? - Katie ezzel a karjába kapta az állatot. - A mamám azt mondja, Isten felhasználta hozzá az összes színt, amit a többi macska meghagyott, hogy őt különlegessé tegye. Én Foltosnak neveztem el."
"- A haja éppen olyan színű, mint az enyém.
- Így van. - Kendre kiszabadított egy hosszú fürtöt, hogy Katie jobban láthassa. - Sötétbarna, amely a fényen sötétvörös színben játszik. Ezt hívják gesztenyebarnának."
"- ...Lucas, te vagy az én őrangyalom...
...
- Nem hinném, hogy valaha is az angyala lettem volna valakinek. - A kezével végigsimította a nő testét, melengetve az asszonyt. - E pillanatban a gondolataim határozottan nem angyaliak."
"Megismerték a testükre írt múltjukat, ez is egy fajtája volt a közeli ismeretségnek."
"- William bácsi, remélem, van nálad sárgarépa, hogy megvesztegethessem az öszvérhölgyet, hogy ne felejtsen el...
A bácsi nevetett.
- Sokkal jobbat mondok, almáim vannak. De nekem nincs szükséges hízelgésre, még mindig te vagy a kedvence."
"- A dolgok gyakran változnak..."
"- Alsónadrágban akar elmenni? - kérdezte megbotránkozva.
- Ez pantalló, nem alsónadrág - magyarázta Kendra. - Ebben a ruhában fogok vívni.
- Mi lesz ebből a világból? - kérdezte az ember, de láthatóan felvidította a látvány."
"- Az angol törvények az évszázadok során fejlődtek, és azok szerint a feleség és a gyermekek a férjhez tartoznak, mint a lova vagy a csizmája. Bármit megtehet velük, amit csak akar."
"- Hát nem szerencsés, hogy ennyiféle tehetség van a világban?"
"- A mi feladatunk az, hogy megtanítsuk őket arra, hogy beilleszkedjenek a lovak közé, de ne veszítsék el a zebracsíkjaikat sem..."
"- Olyan elbűvölően nőies vagy! - mondta halk, rekedtes hangon. - Imádnivaló vagy, amennyire csak egy férfi képes imádni egy nőt.
A férfi szavai mély értelmet adtak az esküvői szertartás szövegének: testemmel magasztallak. Eddig az éjszakáig ezek csak szavak voltak, de most ott rezegtek a nőben...
- Magasztaljuk egymást ezen az időn kívüli éjszakán."
"- Nem mindig kapjuk meg azt, amit akarunk, néha be kell érnünk azzal, amit elnyerhetünk.
- Ez az élet egyik legszükségesebb tanulsága, és egyben az egyik legnehezebb is."
"- A pletykának nincs szüksége bizonyítékra. Csak élvezetet okoznak az embereknek."
"- ...Jó módszer, ha bajok idején a mások gondjaival foglalkozunk."
"- Fontosak a mesék, mert a csodák világába repítik a kicsiket..."
"Három kis termetű, de csodásan öltözött nőről volt szó. Virágcsokornak tűntek, acéltövisekkel."
0 comments