Történetünk főhőse Hagiwara Tatsumi-san nem tudja mihez is kezdjen az egyik ügyfelétől ajándékba kapott Super Hero Show-ra szóló három jeggyel. A férfi az ebédlőben panaszolja el bánatát a kollégájának, mikor váratlanul egy férfi szólítja le és megkérdezi, nem-e adná neki a jegyeket. Maki Yuuto kisfia, Ritsu imádja a Super Hero Show-t és a férfi szeretne örömet szerezni a picinek. 

Tatsumi és Yuuto azonban másodszor is egymásba botlik egy szupermarketben, ahol főhősünk kosara csupán zöldségeket és sört tartalmaz. Yuuto úgy gondolja, ez az életmód rendkívül egészségtelen, így meghívja a férfit vacsorára, aki kénytelen elfogadni a meghívást. 

Yuuto otthonában Ritsu bealszik vacsora közben és az apukája nem éppen repes a boldogságtól, mikor meglátja, hogy a kisfiú a paradicsomokat ismét a tányérján hagyta - érintetlenül. Tatsumi ezzel pedig felfedezi egy közös vonását a kisfiúval - mindketten utálják a paradicsomot... ^^

A történet bár könnyedén, humorosan indul, már az elején megmutatkozik benne a sötétség, és ahogy haladtam előre, úgy éreztem, hogy több van itt a háttérben, mint ami látszik... A manga egyik legnagyobb titkára bevallom őszintén én magam számítottam, ám ugyanolyan katarzist adott, mintha nem is sejtettem volna, vajon mi is lesz a háttérben... 

A kötet legaranyosabb karaktere természetesen maga Ritsu, ez a pufók kis cukiságbomba, aki minden jelenetében elrabolta a szívemet. A kedvenc karakterem mégis a "kis patkány", azaz Kanata-kun lett, aki egyszerűen zabálnivalóan édes a Ritsuhoz való ragaszkodásával, a közvetlenségével és a pusziosztogatásával. ❤ Már a legelső jelenetében, mikor az édes kis ruhácskájában kiszalad az ovi kapuján, menthetetlenül elrabolta és magával vitte a szívemet és ahogy ránéztem, arra gondoltam: "Oh, egek, ez egy pici Kou...". ❤ /Ao Haru Ride/ A kisfiú háttere rendkívül édes volt és örültem neki, hogy ő is kapott egy hátteret a történetben. 

A kötetben a féltékenység, az erőszak és a lerészegedős, "önmagunkról már nem is tudunk, annyit ittunk a kollégiumban" téma is megjelenik, tehát a történet korántsem egy tündérmese. Komoly témákat boncolgat, ám megadja a boldog, közös jövőt két sokat szenvedett szív számára is... ❤

Mivel a történet erősen család- és gyermekközpontú, az erotikus jelenetek száma jóvalta kevesebb, mint azt már a yaoi műfaj szerelmesei megszokhatták, ám ennek ellenére a kötet tartalmaz jó néhány szépen megrajzolt, itt-ott arcpirító jelenetet is. :3 Bár néhány fehér folt látható ugyan a kényes testrészeknél, a manga szerencsére nem cenzúrázott, így bepillantást enged a kendőzetlen valóságba és megmutatja, hogy a szülőknek is szüksége van az "én időre" vagyis inkább a "mi időre"... ^^ Ám ha Ritsunak szüksége van a szeretteire, a kisfiú az első! És ezt a vonalat a mangaka nagyon szépen kidomborította!  

A kötet - megszakítva főhőseink meséjét - tartalmaz egy különálló történetet is, ám annak jelenlétét bevallom, nem értem... Azt se tudom, ki volt az a két karakter, akiknek bepillantást nyerhettem az életébe és akik elvettek egy fejezetet a főhősöktől, s bár élvezetes és aranyos olvasmány volt az is, semmi értelme nem volt, hogy bekerült a kötetbe... 

Mindent összevetve az Ookami Papa wa Hitsuji Tsura shite Yatte kuru felkerült a kedvenc történeteim listájára és biztos vagyok benne, hogy még nagyon sokszor, újra és újra el fogok merülni Tatsumi, Yuuto, Ritsu és Kanata-kun történetében! ❤