Holly Black trilógiájához több novella is kapcsolódik. Az egyik a The Lost Sisters, mely A kegyetlen herceg után olvasandó, s bár nem szükséges ahhoz, hogy kezünkbe vegyük a második kötetet (a tényleges folytatást), úgy éreztem, mivel a könyvsorozat szerves részét képezi, kihagyhatatlan az olvasási sorrend szempontjából. 

A The Lost Sisters mesélője Taryn, Jude ikertestvére, akiről tudjuk, milyen rútul is elárulta a testvérét... Noha a novella Taryn és Locke története - akiket teljesen szívemből gyűlölök -, egy pillanatig sem haboztam, hogy kezembe vegyem, hiszen biztos voltam benne, hogy még többet megtudhatok a háttérben zajló átverésről és árulásról... 

Bár a novella végére már teljesen az agyamra ment Taryn szemszöge és a két álnok kígyó beteges kapcsolata, s alig vártam, hogy végre elfogyjanak a lapok, mégis hihetetlenül jó érzés volt újra visszatérni ebbe a lenyűgöző, veszélyekkel teli világba, mely az első kötetben rabul ejtett... 

A megérzésem pedig ismét helyesnek bizonyult, hiszen a novella cselekménye és Taryn vallomása egy szép, kibővített hátteret adott néhány kulcsfontosságú jelenethez, melyeket az első kötetben olvashatunk részletesen... 

 

Főhősnőnk ikertestvére, Taryn A kegyetlen hercegben durván elárulta a nővérét, s ebben a néhány oldalban betekintést nyerhetünk a lány gondolataiba és láthatjuk, miként is bontakozott ki szerelme Locke iránt... 

Locke egy nap váratlanul egy kis papírdarabkát csúsztat Taryn táskájába, azok után, hogy a két fiatal egy rövid beszélgetést folytatott a Taryn által olvasott tündérmeséket tartalmazó kötetről. Az üzenet láttán Taryn megdöbben és ekkor még mondhatni józanul átgondolja a történteket. Tiszta fejjel gondolkodóba esik, vajon mit is akarhat egy olyan lenyűgöző tündér tőle, egyszerű halandótól, mint amilyen Locke, de a lány rettenetesen naiv és szeretne az általa oly hőn szeretett tündérmesék hősévé válni, ezért fontolóra veszi, hogy válaszol az üzenetre. Tulajdonképpen nem sokat gondolkodik és a gyanú, mint olyan szinte fel sem merül benne... 

Vallomásában megemlíti, hogy Jude tudja, mennyire nem szereti Taryn, ha nem szeretik őt és amiért a tündérek lenézik őket, mert halandók... Éppen ezért a lány Vivihez fordul tanácsért, aki éppolyan könnyedén veszi ezt a kérdést is, mint minden mást az életben. Vivi a modern világba való vágyódása és a modern tárgyak iránti szeretete végett távol áll az ikerpártól, s most - mindenek után - már tudja, hogy mégis Judehoz kellett volna fordulnia a levélkével, ám akkor még meggondolatlanul kérte Vivi segítségét... 

Vivinek semmit sem mond Locke neve és a szokásos könnyed stílusával elkezdi szívni a testvére vérét, miszerint a lány biztosan szeretne néhány csókot lopni a holdfényben egy jóképű lovaggal, s mindez csupán játéknak tűnik számára. Vivinek fogalma sincs róla, mennyire veszélyes is lehet egy megtört szív, ám Taryn tisztában van vele, hogy Jude tudja... 

Taryn válaszlevelében még óvatos és Locke napokig nem is mutatja jelét, hogy megkapta volna a választ, ahogy azt sem, hogy bármit is szeretne a lánytól. Egy nap azonban, az éjszaka közepén Locke kaviccsal dobálja Taryn ablakát és a két fiatal megteszi élete első közös holdfényes sétáját... Itt Locke beavatja Tarynt néhány titokba, elmondja, hogy elcsábította Nicasiát Cardantól, és a lány szerelmet vallott neki, ő azonban nem szereti viszont és valójában Taryn érdekli... 

A novella ezt követően ír arról a bizonyos bálról, mellyel A kegyetlen herceg cselekménye voltaképp kezdetét veszi, s ahol Locke tekintete Judera téved. Taryn úgy gondolja, hogy Locke talán nem tudja megkülönböztetni őket egymástól és azért vétett hibát és ez rendkívül érzékenyen érinti a lányt. Ezt követően bepillantást nyerhetünk a trilógia első részének jeleneteibe és újra szemtanúi lehetünk, amint a tündérek tönkreteszik az ikrek ételét. Taryn - miközben testvérét kínozzák - rádöbben, hogy összekeverték őt Judedal s most a nővére szenved miatta, ám egyetlen szót sem szól, némán végignézi mindazt a borzalmat, amit Jude ellen elkövetnek... A kínzások alatt Locke nem védi meg a lányokat és éjjel sem keresi fel Tarynt, aki napokig nem is látja őt, ellenben a kínzások nem érnek véget. 

Ezt követően láthatjuk a "tóparti-jelenetet", ahol Locke Taryn fülébe súgja, hogy ne aggódjon, ennek gyorsan vége lesz és amúgy is, ez csak móka és kacagás. Locke nem állítja le a borzalmat, ami a tónál történik és Taryn számára immáron világossá válik, hogy a fiú elhitette a herceggel és Nicasiával, hogy Jude a szeretője... Taryn mondhatni teljesen kikészül a felismeréstől, és nem érti, miért nem mondta el Locke a barátainak, hogy nem azt a lányt bántják, akit "kellene" és rosszul lesz attól, hogy Locke elárulta őt... 

A modern világban Taryn utánanéz a szüleik gyilkosságáról szóló cikkeknek, mely vérfürdő egyfajta szenzációnak számít amiatt, hogy a gyilkosságokat karddal követték el. Az eset régimódinak, furcsának tűnik az emberek szemében és vad spekulációk láttak napvilágot róla. 

Miután a lányok visszatérnek Tündérföldére, láthatjuk, amint Cardan félrehívja Tarynt és közli vele, hogy rájött az átverésre, valamint azt is elmondja, hogy nem gondolta volna, hogy hagyja, hogy a testvére szenvedjen helyette... Miután Jude a fának löki a herceget, aznap éjjel Locke végre felkeresi Tarynt és elviszi egy olyan bálra a birtokán, melyen Jude is részt vesz a regényben. Tarynon csupán egy könnyed, átlátszó kis hálóing van és Locke arra kényszeríti, hogy táncoljon egy tündérfiúval, akinek tetszik a lány, ám a vége természetesen az lesz, hogy a zsákmányt Locke magának követeli...

A tornán - mikor Locke le sem veszi a szemét Juderól - Tarynba már belemar a féltékenység, és gyűlölni kezdi a testvérét, amiért az felkeltette az ő szerelmének figyelmét. Taryn tulajdonképpen átkozza Locket, annak viselkedése miatt, de nem tehet semmit, hiszen ígéretet tett... 

A megegyezés megköttetik és most, hogy története végére ért, Taryn bocsánatot kér Judetól, amiért a lánynak szenvednie kellett, de végül is nem féltette őt, hiszen tudta, hogy egy olyasvalaki, mint Locke, soha nem fogja tudni elnyerni a szívét... Mert ahhoz Jude túlságosan is okos. 

Bár a lány Tündérföldén nő fel, ahol nap mint nap számtalan kegyetlenséget él át, olyan, mintha nem tudná, milyen világban is élne... 

Megelégszik egy fiúval, aki egyszerre több vasat tart a tűzben, aki kereken kijelenti, hogy a tündérek érzelmei változóak és nem mindig fogja szeretni, hogy tulajdonképpen más lányokkal is le fog feküdni, ám Taryn annyira fél a magánytól, hogy bár szétmarja a féltékenység, úgy dönt, megelégszik egy efféle visszataszító kapcsolattal... 

Nem tudom, hogy a novella olvasását követően, van-e valaki, aki képes volt megszeretni Tarynt és Locket, hiszen aki eddig is gyűlölte párosukat, az a novellában vázolt gyomorforgató gondolatok és a főhősök ellen elkövetett hátba szúrások részletes ismertetése után nem hiszem, hogy egy csapásra a keblükbe zárnák őket...