Hmm… A kötet ezer éve a kívánságlistámon csücsült és jelenleg baromira hálás vagyok a belső hangomnak – újfent –, hogy nem rendeltem meg az első kötetet, mielőtt belenéztem volna… Sajnos a történet nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, ami nem kicsit döbbentett meg.

Az alapötlet bár baromira találó és nem mindennapi, és a rengeteg, rövid, humoros fejezetekből álló kivitel is egyedi, sajnos mégsem nyerte el a tetszésem. :(

Végig az volt az érzésem, hogy a manga fiatal srácoknak készült: ez a minden oldalon húú de gyönyörű, itt egy kis popóvillantás, ott egy kis cenzúra a bugyi kitakarásával, itt egy kis mellkitolás, mellfogdosás nekem baromira nem jött be… Már a gyönyörű lány – nyomorék srác felállást sem szeretem, de az, hogy mindenki bele van szerelmesedve főhősnőnkbe, legyen az fiú vagy lány – nekem kicsit sok(k) volt…

A manga legnagyobb erénye a Komi vicces fejeit és a „kidolgozatlan”, chibi verzióját – a pislogó vagy éppen kikerekedő szemeit ábrázoló panelek, amiken hangosan fel lehet nevetni, de egyébiránt sajnos a rajzolás sem igazán jött be.

Nagyon sajnálom, hogy a kivitelezés végül nem tetszett, hiszen a manga egy olyan problémát dolgoz fel, amivel mélységesen együtt tudok érezni, hisz én magam sem szerettem soha megszólalni a társaságban – bár én már évek óta jó úton haladok az egyre kevésbé megijedős emberi lény típusa felé… XD

A Komi, a Kimi ni Todoke magas színvonalát meg sem karcolja, amiben gyönyörűen – fiúnak-lánynak egyaránt olvashatóan, szépen ábrázolják a kommunikációra képtelen ember érzéseit és jellemfejlődését. Szerintem a folytatást is hanyagolni fogom a kivitel miatt, pedig valószínűleg nem lenne majd ez olyan rossz karakterfejlődést mutató történet a későbbiek során. :(