A Karácsonyi ének az egyik legkedvesebb karácsonyi történetem, mint ahogy biztosan sokatoknak! A tavaly év végén Netflixen debütált zenés mesefeldolgozás (Scrooge: A Christmas Carol) eddig a szívemnek legkedvesebb adaptáció, bár a koridegen megoldások miatt maradéktalanul nem voltam vele elégedett. Mivel azonban a történet kedvenc és a képi világ, valamint a gyönyörű muzsikák az első pillanattól kezdve magukkal ragadtak, el tudtam vonatkoztatni a változtatásoktól, s a szívem csücskévé vált a feldolgozás. ❤

Idén télen a Libertine könyvkiadó dobott piacra egy gyönyörű kiadást, melyet Lisa Aisato illusztrált, a horribilis ár miatt azonban sajnos nekem nem fért bele már az idei költségvetésbe a vásárlás. #cry Kár, hogy a kiadó saját könyvei máshol nem kaphatók, s egy-egy nyomás villámgyorsan el is fogy... 

A veszteséget az Usborne kiadó legújabb csodájával igyekeztem pótolni, s hogy ne maradjak új Karácsonyi ének kiadás nélkül, izgatottan vártam az előrendelésem megérkezését. Lesley Sims A ​Christmas Carol c. mesés-varázslatos lapozója a legkisebbek számára kelti életre a történetet, melyet Jesús López gyönyörű illusztrációi díszítenek.

Bár a Karácsonyi ének története örök klasszikus, biztos van olyan, aki nem ismeri a cselekményt, ezért röviden ismertetem azt.

Főhősünk, Ebenezer Scrooge kapzsi, mogorva vénember, aki csak annak él, hogy a pénzét számolgatja. Gonosz fösvény, aki könyörtelenül behajtja a tartozásokat, amiket az emberek felhalmoztak nála. Gyűlöli a karácsonyt, megőrül attól, hogy az emberek milyen boldogok az ünnep alatt, s szemernyi szeretet sincs a szívében...

Marley elmondja, hogy a férfit hamarosan meglátogatja majd három szellem. Az elmúlt karácsonyok, a jelen és az eljövendő karácsony szellemei, akik meg is érkeznek a számukra kijelölt, előre megjósolt időpontban.

Sims átirata egyszerű, könnyen követhető és megérthető a gyerekek számára, s mivel a terjedelem miatt eléggé meg van kötve a keze, természetesen villámgyors is. A lapozó terjedelme azonban nem ment a történet rovására, hisz az író mindent elkövetett, hogy a cselekmény ésszerű és élvezhető legyen. A főbb cselekménypontok megjelennek, s mivel csupán néhány mondatban nem fejthető ki minden, egy picit misztikus, titokzatos is, ami utánaolvasásért és a teljes cselekmény megismeréséért kiált. Ez pedig tökéletes megoldás, hisz a kötet a legkisebbek számára készült, akik így egy igazi klasszikus felé terelhetők.

A képi világ gyönyörű, átitatja Scrooge mogorvasága és a karácsony varázslata is egyben, ám ahogy fentebb említettem, látszik, hogy a mai őrült világ szülötte, ugyanis egyetlen mesekönyv sem lehet már korhű a mai világban... Sajnos az Angliában nem élő, s az arisztokrácia soraiba nem illő rasszok itt is megjelentek, s mielőtt bárki rasszizmust kiáltana rám, leszögezném, hogy az 1900-as évek második felében is nem egy népcsoportot üldöztek, tehát nem, nem én vagyok a hülye, ha szeretnék korhű történetet kapni, s nem azt nézni, vajon kit bánt meg az alkotó, aki ott sem volt soha, de megjeleníteni azért meg kell... Emiatt a színes ábrázolás miatt a fél csillag levonás.

Ettől eltekintve azonban beleszerettem az illusztrációkba, amik élettel teliek és a gyermeki, bájos forma mellett azért kellően ütősek és hozzák a sötétebb hangulatot is, ahol a jelenet megköveteli azt. Scrooge bájosan mogorva, nem lehet nem mosolyogni az arckifejezésein, tökéletesen átadja a személyiségét. Plusz pont, hogy a főbb karakterek eddigi megjelenési formáit/ábrázolásait figyelembe vette az illusztrátor, s úgy alkotta újra őket, hogy hasonlítanak a régen megálmodott önmagukra, ami a régi rajongóknak öröm, a célközönség pedig eleve olyan képet kap, amivel később is találkozni fog, csak másfajta rajzolási stílusban.