Valerie Tripp The ​Adventures of Tom Sawyer c. meseregénye Mark Twain klasszikus ifjúsági regényének átdolgozott változata. Az átdolgozás célja, hogy már kisebb korban megismertesse a gyerekekkel Tom Sawyer és Huckleberry Finn világhírű kalandjait. A kötet 7 éves kortól bátran ajánlott, hisz a célközönség nyelvén, mesésebb formában tárja a gyerekek elé a történetet, melyből kihagyja a "durvább" részeket...

Történetünk főhőse Tom Sawyer, egy felettébb leleményes, agyafúrt, csintalan kis fickó, aki mindig bajba keveredik. Polly nénikéjével és féltestvérével, valamint unokatestvérével él. A családhoz tartozik még Jim, a néger szolga is. Polly nénin kívül ez a feldolgozás minden utóbbi karaktert kihagyja - nem véletlenül (erről a későbbiek során írok még).

Történetünk a Mississippi mellett, 1840 körül játszódik. 

A cselekmény kezdetén Tom ismét Polly néni kamrájában dézsmálja a lekvárt, aki ötletes büntetést talál ki a fiú számára, aki - úgy tűnik - semmiből sem tanul. Rábízza a kerítés festését, ráadásul egy szombati napon, amit Tom páratlan agyafúrtsággal kerül el... Talán erről már mindenki hallott (vagy nem???).

Az események pedig szépen sorban zajlanak. Új lány érkezik a városba, Becky Thatcher, akibe Tom azonnal fülig beleszeret, ám a lány barátságát nem is lesz olyan könnyű elnyernie, mint gondolta.

A gyerekek kirándulni mennek és Tom, valamint Becky eltévednek egy barlangban, ahol három napot töltenek el élelem és víz nélkül. 

Bár az ilyen apróságoknak íródott könyvek nyelvezete viszonylag mindig egyszerűbb, jelen esetben az angol nyelv egy picit színesebb, nem túlságosan leegyszerűsített, hanem inkább fennköltebb formáját használják, mely annak a ténynek a tudatában, miszerint az 1840-es években járunk, nem is olyan meglepő. A régies szavak használata egészen természetes, sőt üdvözítő is, hisz csodás leírások formájában továbbadhatjuk azt a célközönségnek, s így nem vesznek majd el.

Az átirat gördülékenyen olvasható, s az eredeti ismeretének fényében természetesen nem picit hiányos, de élvezhető és remek felvezető Tom és Huck világába. Világhírű jelenetei - a fentebb már említett sötétebb jelenetek és témák kivételével - mind megjelennek benne, s ugyanúgy mosolyt csalnak az arcunkra. 

A kötet nagyobb betűvel és sortávval szedett, így könnyen lehet vele haladni, s mesésen élettel teli, teljes oldalas illusztrációk és kisebb képek gazdagítják, mely mesefilmszerűen jeleníti meg a történetet a szemünk előtt. 

A Rosalia Radosti által készített illusztrációk tökéletesen illenek Mark Twain történetéhez, a karakterek legfőbb jellemvonásai remekül ábrázoltak, Tom példának okéért egy az egyben az a komisz, szeretnivaló kis lurkó, akit egész gyermekkoromban elkísértem a kalandjaira. 

Mivel az első kötet mindig is Tomra koncentrált, így a kedvenc szereplőm, Huck itt még kevesebb teret kap, ezért reménykedem, hogy a kiadó egyszer folytatja a sort a Huckleberry Finn kalandjaival is, hisz a két gyerek kalandjai korántsem értek itt véget!

A Karácsonyi ének az egyik legkedvesebb karácsonyi történetem, mint ahogy biztosan sokatoknak! A tavaly év végén Netflixen debütált zenés mesefeldolgozás (Scrooge: A Christmas Carol) eddig a szívemnek legkedvesebb adaptáció, bár a koridegen megoldások miatt maradéktalanul nem voltam vele elégedett. Mivel azonban a történet kedvenc és a képi világ, valamint a gyönyörű muzsikák az első pillanattól kezdve magukkal ragadtak, el tudtam vonatkoztatni a változtatásoktól, s a szívem csücskévé vált a feldolgozás. ❤

Idén télen a Libertine könyvkiadó dobott piacra egy gyönyörű kiadást, melyet Lisa Aisato illusztrált, a horribilis ár miatt azonban sajnos nekem nem fért bele már az idei költségvetésbe a vásárlás. #cry Kár, hogy a kiadó saját könyvei máshol nem kaphatók, s egy-egy nyomás villámgyorsan el is fogy... 

A veszteséget az Usborne kiadó legújabb csodájával igyekeztem pótolni, s hogy ne maradjak új Karácsonyi ének kiadás nélkül, izgatottan vártam az előrendelésem megérkezését. Lesley Sims A ​Christmas Carol c. mesés-varázslatos lapozója a legkisebbek számára kelti életre a történetet, melyet Jesús López gyönyörű illusztrációi díszítenek.

Bár a Karácsonyi ének története örök klasszikus, biztos van olyan, aki nem ismeri a cselekményt, ezért röviden ismertetem azt.

Főhősünk, Ebenezer Scrooge kapzsi, mogorva vénember, aki csak annak él, hogy a pénzét számolgatja. Gonosz fösvény, aki könyörtelenül behajtja a tartozásokat, amiket az emberek felhalmoztak nála. Gyűlöli a karácsonyt, megőrül attól, hogy az emberek milyen boldogok az ünnep alatt, s szemernyi szeretet sincs a szívében...

Marley elmondja, hogy a férfit hamarosan meglátogatja majd három szellem. Az elmúlt karácsonyok, a jelen és az eljövendő karácsony szellemei, akik meg is érkeznek a számukra kijelölt, előre megjósolt időpontban.

Sims átirata egyszerű, könnyen követhető és megérthető a gyerekek számára, s mivel a terjedelem miatt eléggé meg van kötve a keze, természetesen villámgyors is. A lapozó terjedelme azonban nem ment a történet rovására, hisz az író mindent elkövetett, hogy a cselekmény ésszerű és élvezhető legyen. A főbb cselekménypontok megjelennek, s mivel csupán néhány mondatban nem fejthető ki minden, egy picit misztikus, titokzatos is, ami utánaolvasásért és a teljes cselekmény megismeréséért kiált. Ez pedig tökéletes megoldás, hisz a kötet a legkisebbek számára készült, akik így egy igazi klasszikus felé terelhetők.

A képi világ gyönyörű, átitatja Scrooge mogorvasága és a karácsony varázslata is egyben, ám ahogy fentebb említettem, látszik, hogy a mai őrült világ szülötte, ugyanis egyetlen mesekönyv sem lehet már korhű a mai világban... Sajnos az Angliában nem élő, s az arisztokrácia soraiba nem illő rasszok itt is megjelentek, s mielőtt bárki rasszizmust kiáltana rám, leszögezném, hogy az 1900-as évek második felében is nem egy népcsoportot üldöztek, tehát nem, nem én vagyok a hülye, ha szeretnék korhű történetet kapni, s nem azt nézni, vajon kit bánt meg az alkotó, aki ott sem volt soha, de megjeleníteni azért meg kell... Emiatt a színes ábrázolás miatt a fél csillag levonás.

Ettől eltekintve azonban beleszerettem az illusztrációkba, amik élettel teliek és a gyermeki, bájos forma mellett azért kellően ütősek és hozzák a sötétebb hangulatot is, ahol a jelenet megköveteli azt. Scrooge bájosan mogorva, nem lehet nem mosolyogni az arckifejezésein, tökéletesen átadja a személyiségét. Plusz pont, hogy a főbb karakterek eddigi megjelenési formáit/ábrázolásait figyelembe vette az illusztrátor, s úgy alkotta újra őket, hogy hasonlítanak a régen megálmodott önmagukra, ami a régi rajongóknak öröm, a célközönség pedig eleve olyan képet kap, amivel később is találkozni fog, csak másfajta rajzolási stílusban.