A nagybetűs szint kötetei a kezdő olvasók olvasásgyakorlásának szempontjából pontosan elegendő hosszúságú szöveget tartalmaznak. Gondoljunk csak bele egy pici elsős mindennapjaiba, aki az olvasás elsajátításával küzd. Tegyük fel, hogy ez a gyerkőc szereti a könyveket, a szülei folyamatosan felolvastak neki és szeretne már önállóan is olvasni. Ő sikerélményként fogja elkönyvelni a rövid történet elfogyasztását, s ha kevésnek és rövidnek találja a szöveget, máris léphet a következő szintre. Szuper, ugye?

Nézzük meg azonban a másik végletet. Az olvasást és könyveket nem szerető, bosszantó dolgoknak tartó kis elsőst, aki inkább labdázna, futkározna, (tévézne...) mintsem egy könyv felett görnyedezve kötelezően tanuljon. Lehet, hogy ennek a gyereknek fel sem olvastak, csak ült a tévé előtt, de az is lehet, hogy könyvszerető családban nőtt fel, mégis tehernek érzi az olvasást. Neki épp elegendő lesz a szöveg, amin át kell rágnia magát, s talán neki is sikerélményt ad majd, hogy kiolvasott egy könyvet teljesen egyedül!