értékelés
ifjúsági
ismeretterjesztés
manókönyvek
mesevilág
Piotr Socha - Monika Utnik-Strugala: Kosz /A tisztálkodás színes-szagos története/ - Értékelés
Piotr Socha gyönyörű, ismeretterjesztő könyveiért nem túlzás állítani, hogy egy világ rajong! A Méhek és a Fák után 2022-ben látott napvilágot a Kosz - A tisztálkodás színes-szagos története c. kötet a Manó Könyvek kiadó gondozásában, mely végigvezeti az olvasót a történelem vérzivataros századain, s megkísérli minél részletgazdagabban bemutatni, miként tisztálkodtak - vagy épp nem tisztálkodtak - az emberek a különböző korokban...
"A fehér bőrt már a középkorban is nagyra tartották
Európában: az egészség és a magas rang jelének tekintették."
A Kosz összesen 30 fejezetben mesél nekünk az ókori görög és római szokásoktól kezdve, egészen a modern világra jellemző tisztulási folyamatokról, melyek töredékéről olvashattunk csak az iskolai történelemkönyvekben.
A kötet érdekes információban gazdag, melyek közül nem egy, nem kettő tökéletesen megdöbbentő tényeket tár fel...
Megtudhatjuk, hogy az ókori világban imádtak tisztálkodni és szőrteleníteni az emberek, míg a sötét középkorban, vagy épp a Napkirály udvarában a vízre, mint "méregre" tekintettek... azaz, úgy tartották, hogy többet árt, mint használ, ezért volt, hogy hónapokig nem tisztálkodtak. Förtelmes, nemde bár?
Az egyik kedvenc részletem a könyvből, mikor a nemes hölgy parókájában kisegerek születtek, ami egyébiránt tragikus véget ért, ugyanis a nő, amint meglátta az egércsaládot a fején, elvetélt az ijedtségtől (várandós volt)...
Az értékelésem a megszokotthoz képest picit nyúlfarknyibb lesz, s egy picit szeretnék más irányba is elkanyarodni majd.
A Kosz - A tisztálkodás színes-szagos története valóban rengeteg információt tartalmaz, melynek töredékét sem sikerülne egy bejegyzésben bemutatni.
- A víz kiszívja az erőt.
- Aki sokat mosakszik, hamar elkopik.
- - Kegyed tenyere rendkívül koszos, mylady. / - Hát még a talpam!
- Második bőröm a kosz.
- Kleopátra királynő állítólag rendszeresen fürdőzött szamártejben. Egyetlen fürdőjéhez hétszáz szamarat kellett megfejni.
- A szentség szaga - Szent Godrik (XI-XII. század) gyalog ment el Angliából Jeruzsálembe, de közben egyszer sem mosakodott meg vagy váltott ruhát.
- A vízöblítéses vécé az emberiség egyik legrégebbi vívmánya. Érdekes, hogy többször is feltalálták, különböző korokban, a világ különböző pontjain.
- Izzasztókunyhó - Az amerikai őslakosoknak is megvan a maguk szaunája.
Ezeket és még ezekhez hasonló, megdöbbentő, érdekfeszítő és roppant érdekes információkat olvashattok, ha kezetekbe veszitek ezt a gyönyörű albumot, ami a tények mellett képi anyagban is rendkívül gazdag. A 200 oldalas kötet egy-két oldalán éreztem csupán picit száraznak a leírást, egyébiránt nem kell attól aggódnotok, hogy egy történelemkönyvhöz hasonló száraz olvasnivalót kell kézbe vennetek.
Piotr Socha igyekezett minél érdekesebben, a humort segítségül hívva bemutatni a történelmi korok higiéniai meséjét, melynek köszönhetően ismeretterjesztő kötete olvasmányos és ahogy haladunk előre, nem csupán szívjuk magunkba a tudást, de egyre többre és többre is szomjazunk belőle.
Közfürdők, vízvezetékrendszer, a Temze bűze, fogmosás, amputálás, szauna, a sportolók és az asszonyok helyzete, Napóleon udvara, a strand létrejötte és a fürdőruhák evolúciója és még hosszan sorolhatnám... Nem csupán információban, de témában is gazdag kötet, ami valóban átfogó képet nyújt a higiéniai téveszmékről és annak evolúciójáról.
Ami nekem nem tetszett, az a rasszizmus témájának felbukkanása... Az író, "mintegy a semmiből", a kötet végén szépen körbejárja a különböző rasszok ellen irányuló higiéniai koholmányokat, ám természetesen a néger közösségre kiélezve a hangsúlyt...
Nem bírom ezt a képmutatást...!!! Érdekes módon egyik másik rassz sem kerül ennyire kiemelésre, mert ugye csak a négereket érték sérelmek a történetem során... Arról, hogy az indiánokat tulajdonképpen kiirtották, még mindig nem beszélgetünk, ahogy arról sem, hogy a mai napig folyamatosan történnek erőszakos cselekmények az indián nők ellen... Az indián nők megerőszakolása és a rezervátumokba kényszerített megmaradt indiánok sorsa továbbra sem érdekli a "kutyát sem", tisztelet a kivételnek, hisz nem maradtak annyian, hogy olyan erős hangjuk legyen, mint a négereknek, ugye... Ugye???
Gyomorforgatónak tartom és igen, a t*k*m tele azzal, hogy lassan szégyellni kell az embernek magát azért, mert merészel fehér bőrűnek lenni, holott sokunknak semmi köze az Amerikában valaha folyt rasszizmushoz és bántalmazási sorozathoz...
A bicska nyílt a zsebemben az alábbi sorokat olvasva: "Ha fehérek vagytok, ne feledjétek, hogy a rasszizmus elleni harc a ti feladatotok is!" Mert csak a fehérek lehetnek rasszisták, ugye???????
Olvasás közben többször elgondolkodtam, mikor Socha folyamatosan kiemelte, mennyire fontos volt egyes történelmi korokban a fehér bőrszín, ami a nemesi mivoltra utalt. El is gondolkodtam, hogy vajon az írót nem illetheti-e a rasszizmus vádja, mert hát tudjuk, hogy mindenki hülye, aki nem hiszi és fogadja el, hogy az arisztokraták soraiban voltak feketék és még egy néger királynő is uralkodott Angliában... Merthogy ezek tények már manapság, ugye? #iróniavége
Nem! Ez koránt sincs így, s üdvözítő olvasni egy olyan ismeretterjesztő könyvet, ami leírja, hogy a négereket még 1955-ben is hátrányos megkülönböztetések érték, s nemhogy arisztokrata hercegek nem lehettek, de egyenesen elkülönülve kellett utazniuk a busz hátuljában.
Természetesen ez a fajta bánásmód mind mélyen elítélendő, s valóban, az ilyen NEM CSAK fehér emberek szégyellhetik magukat, de könyörgöm, ne vegyük már a fehéreket se egy kalap alá és ebben a fene nagy, elfogadó világban fogadjuk már el az igazságot és azt, aki ezt még ki meri mondani, mi volt és mi nem az elmúlt korokban...
Ennek a témának a felvetése és a fehérekre újfent való késdobálás miatt fél csillag levonás, ami lehetne sokkal több is, azonban nem szeretném leértékelni ezt az egyébiránt végtelenül érdekfeszítő és izgalmas kötetet, ami nem egy helyen képesztett el, s döbbentett rá arra, melyik korokba nem mennék mégsem vissza, ha lenne egy időgépem...
A kötetet szívből ajánlom mindenkinek, aki érdekes, olvasmányos formában szeretne megtudni mindent a higiénia történelméről!
Kosz
- megdöbbentő
- humorban gazdag
- átfogó tudást ad
- magába szippant
- gyönyörűen illusztrált
Értékelés: 4,5/5 egér a parókában
0 comments